Guadalquivir

Guadalquivir
spanyol  Guadalquivir
Guadalquivir Cordoba városa közelében
Jellegzetes
Hossz 657 km
Úszómedence 56 978 km²
vízfolyás
Forrás  
 •  Koordináták 37°50′21″ s. SH. 2°58′25″ ny e.
száj A Cádizi-öböl
 • Magasság 0 m
 •  Koordináták 36°47′29″ é SH. 6°21′24″ ny e.
Elhelyezkedés
víz rendszer Atlanti-óceán
Ország
Vidék Andalúzia
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

A Guadalquivir [1] ( spanyolul:  Guadalquivir [gwɑðalkiˈβiɾ] , lat.  Baetis ) Spanyolország ötödik leghosszabb folyója (657 km), medenceterülete 56 978 km². Andalúzián keresztül folyik .

A folyó forrása az andalúziai hegység északi részén található , majd a folyó kitágulva belép az andalúz alföldre . Alsó szakaszán átszeli a Las Marismas mocsaras alföldjét, ahol több ágra oszlik. Az Atlanti-óceán Cadizi-öbölébe ömlik , Sanlucar de Barrameda városa közelében , és akár 7 km széles torkolatot képez .

Fő mellékfolyók: Kis Guadiana , Genil , Guadalimar , Huelva . Az étel túlnyomórészt eső. A legmagasabb víztartalom február-márciusban van. Öntözésre és áramtermelésre használják, szennyvíz szennyezi. Hajózható Sevilla városába , ahol számos hidat építettek . Az ókorban és a középkorban a Guadalquivir hajózható volt Cordobáig , a hajók biztonságos bejutásához az óceántól a folyó torkolatáig, a Chipion világítótorony a Kr.e. 2. században épült (ma egy modern világítótorony).

1896-ban a festő, Ricardo Villegas Cordero , José Villegas Cordero festő öccse , megfulladt (kiesett egy csónakból) a Guadalquivirben .

1998-ban Aznalcollar közelében átszakadt egy gát a Guadalquivir mellékfolyóján , ami után 4-5 millió m³ bányahulladék ömlött a környékre.

A "Guadalquivir" víznév az arab al- wādī l-kabīr ( الوادي الكبير ) szóból származik, jelentése "nagy folyó" [2] .

Jegyzetek

  1. Guadalquivir // Modern földrajzi nevek szótára / Rus. geogr. kb . Moszkva központ; Összesen alatt szerk. akad. V. M. Kotljakova . RAS Földrajzi Intézet . - Jekatyerinburg: U-Factoria, 2006.
  2. Guadalquivir // Nagy Szovjet Enciklopédia  : [30 kötetben]  / ch. szerk. A. M. Prohorov . - 3. kiadás - M .  : Szovjet Enciklopédia, 1969-1978.

Irodalom