A bilineáris transzformáció (vagy a nyugati irodalomban Tustin - módszer-transzformáció ) egy konform leképezés , amelyet lineáris stacionárius rendszer (például vezérlőrendszer korrekciós eleme , elektronikus szűrő stb.) átviteli függvényének átalakítására használnak . formát egy lineáris rendszer átviteli függvényébe diszkrét formában.
Az s-síkon lévő -tengelypontokat, , egy egységsugarú körre képezi le a z-síkon .
Ez a transzformáció megőrzi az eredeti folytonos rendszer stabilitását, és az átviteli függvényének minden pontján létezik. Ez azt jelenti, hogy az eredeti rendszer átviteli függvényének vagy AFC-jének minden pontjához van egy hasonló pont a diszkrét rendszer azonos fázisával és amplitúdójával. Ez a pont azonban más frekvencián is elhelyezkedhet . A frekvenciaeltolási hatás alacsony frekvenciákon szinte észrevehetetlen, a Nyquist -frekvenciához közeli frekvenciákon viszont jelentős .
A bilineáris transzformáció egy függvény, amely közelíti a természetes logaritmust , ami egy pontos leképezés a z-síkról az s-síkra. Ha a Laplace - transzformációt diszkrét jelre alkalmazzuk (mintasorozatot reprezentál), az eredmény egy Z-transzformáció a változók változásáig:
ahol a mintavételi időszak (a mintavételi gyakoriság reciproka ).
A fent megadott közelítés egy bilineáris transzformáció.
Az s-síkról a z-síkra való inverz transzformációt és annak bilineáris közelítését a következőképpen írjuk fel:
A bilineáris transzformáció ezt a kapcsolatot használja az átviteli függvény diszkrét megfelelőjére cserélésére:
vagyis:
A bilineáris transzformáció a Möbius-transzformáció egy speciális esete , amelyet a következőképpen definiálunk:
1. (elérhetetlen link) a p. 47
2. fejezet 3.2.2 Bilineáris transzformációs módszer
IIR szűrő átviteli karakterisztikájának kiszámítása egy prototípus analóg szűrő alapján. Bilineáris transzformáció . Letöltve: 2010. november 15.
Digitális jelfeldolgozás | |
---|---|
Elmélet | |
alszakaszok |
|
Technikák |
|
Mintavétel |
|