Aminoszulfonsav | |||
---|---|---|---|
| |||
Tábornok | |||
Szisztematikus név |
Aminoszulfonsav | ||
Hagyományos nevek | szulfaminsav; amidokénsav | ||
Chem. képlet | N H 2 S O 3 H | ||
Fizikai tulajdonságok | |||
Moláris tömeg | 97,09 g/ mol | ||
Sűrűség | 2,126 g/cm³ | ||
Termikus tulajdonságok | |||
Hőfok | |||
• olvadás | 207 °C | ||
• bomlás | 260°C | ||
Kémiai tulajdonságok | |||
Sav disszociációs állandó | 1.01 | ||
Oldhatóság | |||
• vízben | 12.80 ; _ 17,5720 ; _ 22,7740 ; _ 27,0660 ; _ 32,01 80 g/100 ml | ||
• acetonban | 0,04 g/100 ml | ||
• dietil-éterben | 0,01 g/100 ml | ||
• formamidban | 0,18 g/100 ml | ||
Osztályozás | |||
Reg. CAS szám | 5329-14-6 | ||
PubChem | 5987 | ||
Reg. EINECS szám | 226-218-8 | ||
MOSOLYOK | O=S(=O)(O)N | ||
InChI | InChI=1S/H3NO3S/c1-5(2,3)4/h(H3,1,2,3,4)IIACRCGMVDHOTQ-UHFFFAOYSA-N | ||
RTECS | WO5950000 | ||
CHEBI | 9330 | ||
ENSZ szám | 2967 | ||
ChemSpider | 5767 | ||
Biztonság | |||
LD 50 | 3100 mg/kg (egerek) | ||
Toxicitás | maró anyag | ||
EKB ikonok | |||
NFPA 704 |
![]() |
||
Az adatok standard körülményeken (25 °C, 100 kPa) alapulnak, hacsak nincs másképp jelezve. | |||
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Az aminoszulfonsav ( szulfaminsav , kénsav monoamid , amido kénsav ) egy olyan sav, amelynek képlete NH 2 SO 2 OH ( NH 2 SO 3 H is). Ennek a savnak a származékait szulfamátoknak nevezzük .
Az aminoszulfonsav színtelen ortorombos kristályokat képez , sejtparaméterek a = 0,8036 nm, b = 0,8025 nm, c = 0,9236 nm, Z = 8. A kristályok ikerionokból állnak .
Kristályos állapotban a szulfaminsav ikeriont képez . 260 °C-ra hevítve SO 2 , SO 3 , N 2 és H 2 O -ra bomlik. Szobahőmérsékleten a szulfaminsav gyakorlatilag nem hidrolízisen megy keresztül, magasabb hőmérsékleten NH 4 HSO 4 -dá hidrolizál (savas környezetben) , a hidrolízis sebessége nő). A fémekkel, azok oxidjaival, hidroxidjaival és karbonátjaival a szulfaminsav NH 2 SO 3 M ( szulfamátok ) sókat képez, tionil-kloriddal - szulfamoil -kloriddal NH 2 SO 2 Cl. Amikor a HNO 2 kölcsönhatásba lép, oxidatív dezamináción megy keresztül :
Ez utóbbi reakciót a szulfaminsav mennyiségi meghatározására és az azofestékek előállítása során feleslegben lévő HNO 2 lebontására használják .
A klór , a bróm , a klorátok , a KMnO 4 és a salétromsav a szulfaminsavat H 2 SO 4 - vé és N 2 - vé oxidálja (a HNO 3 reakcióterméke N 2 O ). A HClO-val vagy NaClO-val való reakció N-klór- vagy N,N-diklór-származékokat eredményez. A reakció Na folyékony NH 3 - ban - NaSO 3 NHNa-vá, és Na 2 SO 4 -dal - a 6HSO 3 NH 2 5Na 2 SO 4 15H 2 O adduktummá .
A salétromsavval való reakció során nitrogén- monoxid (I) szabadul fel :
A szulfaminsav reakcióba lép fenolokkal, primer és szekunder alkoholokkal , például:
Primer, szekunder és tercier aminok képződnek szulfaminsav aminoszulfamátokkal RNH 2 HOSO 2 NH 2 ( az arilaminoszulfamátok általában instabilak), karboxil -ammónium -a-t-N- acilszulfamátok , például :.
A szulfaminsav azonosítására HNO 2 -vel való reakciót, benzoinnal való fúziót és másokat alkalmaznak.
A szulfaminsavat ipari készülékek és berendezések tisztítására használják (a vízkőmentesítőben ), SO 3 H és NHSO 3 H csoportok bevitelére szerves vegyületekben, standard anyagként a acidimetriában , nitrit-ionok meghatározására . Az ammónium- szulfamát NH 2 SO 3 NH 4 a textilanyagok égésgátló tulajdonságainak kölcsönzésére, a nikkel-szulfamát (NH 2 SO 3 ) 2 Ni - a nikkelezéshez használt elektrolitok összetevőjeként, a szulfaminsav N-klór-származékai fertőtlenítőszerként. A ciklohexil- szulfaminsav C 6 H 11 NHSO 3 M sóit ( ciklamátok , ahol például M jelentése Na vagy K ) az USA - ban alacsony kalóriatartalmú cukorhelyettesítőként állították elő , azonban rákkeltő tulajdonságaik miatt tilos az előállításuk.
A szulfaminsav égési sérüléseket okoz a bőrön és a nyálkahártyán. LD 50 1600 mg/kg (patkányok), 3100 mg/kg (egerek). Sokkal kevésbé korrozív, mint a sósav és a kénsav .