Az azerbajdzsáni folklór ( azərbaycan folkloru ) az azerbajdzsáni nép szóbeli népművészete , amelyet munkás, rituális és hétköznapi énekek, legendás, szerelmi és történelmi-hősi epikus művek ( dastanok ), mesék , humoreszkek (latifa) , közmondások , mondások , találós kérdések . Az olyan dasztánok, mint a " Koroglu ", " Asli és Kerem ", " Ashik-Gharib ", " Shah Ismail " foglalják el a fő helyet az azerbajdzsáni folklórban. Sok közülük történelmi eseményekhez kötődik, és az emberek hazafias és humanista érzéseit tükrözi [1] .
Az irodalmi nyelv gazdagítására Nasimi széles körben használt a köznyelvből és a szóbeli népművészetből példázatokat, mondásokat, példákat, idiómákat stb. [2]
Iskander Munshi perzsa történész számos verset és idiomatikus kifejezést használt, amelyek egy része anyanyelvén, azerbajdzsáni nyelven íródott [3] [4] .
Az azerbajdzsáni ashugok művészetét a nemzeti identitás szimbólumának, az azerbajdzsáni nyelv, irodalom és zene őrzőjének tekintik. Az azerbajdzsáni ashugok mindig is kifejezték az emberek érzéseit, énekelték a hazájuk iránti áhítatot.
Az Ashug kreativitás ingyenes, nagyon széles és változatos tartalommal rendelkezik, beleértve az epikus dasztánokat, az emberek szabadságát és hősiességét, valamint a barátságot és a szerelmet dicsőítő dalokat.
Az ashugok zenei és költői kreativitása előkelő helyet foglal el az azerbajdzsáni zene professzionális szájhagyományában.
2009-ben az azerbajdzsáni ashug művészete felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Örökségének reprezentatív listájára. A népköltészeti emlékművek között a bayati és a goshma lírai versei dominálnak. És mivel a XVI-XVII. a népköltészet fő alkotóinak számító népdalénekes-ashugok műveit rögzítik. A mai napig fennmaradtak olyan ashugok, mint Gurbani , Sary-ashug, Abbas Tufarganly, Ashug Valekha és mások művei, a XIX-XX. század végi azerbajdzsáni ashugok közül. meg lehet nevezni Aleskert , Huseyn Bozalganlit, Asad Rzayev-t, Mirza Bayramovot, Shamshir Gojayev-t, Islam Yusifovot, Huseyn Javidot, akiknek dalai nagyon népszerűek [1] .
Azerbajdzsáni mesék, az azerbajdzsáni nép szóbeli kreativitásának alkotásai. Tartalmukban változatosak, formailag gazdagok. Az azerbajdzsáni tündérmesék az azerbajdzsáni nép hősi múltját, a helyi és külföldi rabszolgák elleni küzdelmét, lelki, erkölcsi és társadalomfilozófiai nézeteiket tükrözik. A mesék elhozták napjainkba a helyi nép legősibb népi hagyományait és szokásait. Képeket készítenek Azerbajdzsán természetéről, zöld rétjeiről és legelőiről, hegyekről, zúgó folyókról, virágzó kertekről és még sok másról.
Lényegében és tartalmában az azerbajdzsáni mesék feltételesen három típusra oszlanak: „mesék az állatokról”, „mesék a hétköznapi emberekről” és „tündérmesék”.
Az azerbajdzsáni próza kialakulásának folyamatában az egyik különleges helyet elfoglaló műfaj a legendák voltak. A legendákban benne van az eredetiség, a múlt és a jelen történelmi igazsága, a művészi tudatban rejlő konkrétság. A legendákban szereplő cselekmény konkrét történelmi tényeket és eseményeket takar, és a legendák moralizáló befejezéssel zárulnak.
Az azerbajdzsáni legendák három típusra oszthatók:
Erkölcsileg - tanulságos.
Helynévi legendák.
Vallási hagyományok.
Ha az első csoportban a legendák az erkölcsi és tanulságos tulajdonságok meghonosítását tűzték ki célul, akkor a második csoport főként az emberek életével, életmódjával, folyó-, hegy-, falunevével, stb. .
Ebből a szempontból példaként hozhatjuk fel a Beshbarmag-hegyhez (5 ujj), Pirabjabarhoz, Seljabarhoz, Pirsaathoz kötődő legendákat.
A legendák harmadik csoportjában a moralizáló befejezés is felkelti a figyelmet. Vannak köztük legendák, amelyek egyes prófétákkal, szent tűzhelyekkel, konkrét eseményekkel és tényekkel kapcsolódnak az akhundokhoz (vallási szolgák) és a ghazikhoz (a háború résztvevői). Például a Szulejmán prófétához kapcsolódó legendák a harmadik csoport legérdekesebb legendáihoz köthetők.
Azerbajdzsán egyik leghíresebb legendája a Leánytoronyról („Giz galasy”) szóló legendák. A torony építéséhez számos történet és legenda kapcsolódik.
A dal kreativitása az emberek életének különböző aspektusait tükrözi. Tartalmaz munkadalokat ("Zehmetin ishygi" - "Rays of work" , "Bichinchi negmesi" - "Song of the kasza" stb.), történelmi ("Gachag Nabi", "Piyada Kyor-ogly" - ogly) stb. .), lírai („Bu gelen yara benzer” - „Úgy nézel ki, mint egy szeretett” , „ Ay, beri bah ” - „Nézd ide” , „ Galynin dibinde ” - „Az erőd lábánál” , „Ay, lachyn” " - " Ó, sólyom" , " Sary Gelin" - "Aranyhajú menyasszony" stb.), rituálé ("Hé, lalla" - esküvő stb.), képregény ("Eri, eri" - "Menj, menj" ” stb.), stb. A dalok dallamára szinte mindig a lefelé irányuló mozgás, a címadó énekek variáns kifejlődése jellemző. A dalok méteres ritmusa rendkívül gazdag, alárendelve az időjeleknek - 6/8, 3/4, 2/4. A dalokat szólóban adják elő, ritkábban - kórusban (leginkább kórusban) [5] .
a türk népek epikus gondolkodása, valamint az ashug kreativitást és a szóbeli népirodalmat összekötő fő tényező. A dastanban a költészet és a próza egységet alkot. Emiatt a dasztán nemcsak eposznak, hanem lírai-epikai műnek is számít.
A Dastan 2 csoportra oszlik:
Az azerbajdzsániak körében az egyik jól ismert és elterjedt dasztánok a „Kitabi-Dede Gorgud”, „Koroglu”, „Szökevény Nabi”, „Szökevény Kerem”, „Szattarkhan”, „Asli és Kerem”, „Takhir és Zohra”. ”, „Abbász és Gulgez”, „Shah Ismail” stb.
A kost a kos lábára akasztják, a kecskét a kecskelábra.
A baj a nyelvről esik a fejre.
A szerencsétlenség soha nem jár egyedül.
Az asszony férj nélkül olyan, mint a ló kantár nélkül.
Kakas nélkül nem jön el a reggel.
A fehér falat bármilyen színre festheti.
A jámborság nem tapadt a szakállhoz, különben a kecske pap lesz.
Egy közeli szomszéd jobb, mint egy távoli rokon.
Isten nem dob le semmit a kéménybe – keresd meg magad.
Félj az ősztől - mögötte a tél; Ne félj a téltől – mögötte tavasz van.
A fájdalmat elfelejtik, a szokást nem.
Légy a lelkiismeret rabszolgája és az akarat ura.
Légy a lelkiismeret szolgája és az akarat ura.
A hold velem lenne, és a csillagok - köpni.
Nem ismersz gond nélkül egy barátot.
Macska nélkül az egereknek húshagyójuk van.
Nincs tudomány fájdalom nélkül.
Nincs füst tűz nélkül.
Apa nélkül – félárva, anya nélkül – az egész árva.
Munka nélkül nem lehet mézet enni.
Berezhёnogo és Isten megmenti.
A szalma közelében jobb, mint a távoli széna.
Egy közeli szomszéd jobb, mint a távoli rokon.
Isten nem ad szarvat egy életerős tehénnek.
Hallgass többet, beszélj kevesebbet.
Nagy hajó nagy vitorlázás.
Találós kérdések, az egyik legérdekesebb műfaj, amely számos élettény és esemény látható és láthatatlan jellemzőinek művészi megvalósítása révén keletkezett.
A találós kérdések eredetének története nagyon régi időkhöz kapcsolódik. M. Kashgari "Divani-lyugati-it Turk" (Török nyelvek szótára, XI. század) című könyve a "Tabzuz" nevű török klánok találós kérdéseinek eredetéről beszél. A törököknél a találós kérdéseket „bilmedzha”, „tapyshma”, „tapmadzha”, „matal”, „ushuk” stb.
Azerbajdzsáni rejtvények:
Erős a nap ellen
Gyenge a széllel szemben
És ő vak...
Nincs szem, de sír.
(Felhő)
Éjjel-nappal készenlétben
Menet közben és futás közben
Ő a malom tulajdonosa
És egy munkás az áramon.
(Szél)
Az égen kezdődik
Véget ér a földön
(Eső)
A bácsi beleesett a kútba,
Igen, beakadt a fülem.
(Tőr a hüvelyben)
Nincsenek bánatai
Én megyek, ő követ.
(Árnyék)
Van egy görögdinnye, nincs benne szem,
És benne lesz az összes fehér fény.
(A földgömb)
Megszokja a munkát
Idő előtt élelmiszert takarít meg,
Egész télen át alszik.
Ki fog felhívni?
(Hangya)
Éjjel-nappal megy a lány -
Nem tud megállni.
(Folyó)
kék szatén,
Kedves Atlasz!
És középen -
Arany medence.
(ég és nap)
| Azerbajdzsán kultúrája | |
|---|---|