203 mm-es tarackpuska 1931-es modell (B-4) | |
---|---|
Ország | Szovjetunió |
Szerviztörténet | |
Szolgálatban | szovjet hadsereg |
Gyártástörténet | |
Gyártási évek | 1937-1941 |
Összesen kiadott | 1011 |
Jellemzők | |
Súly, kg |
17 700 lőállásban 19.000 berakott helyzetben |
Autópálya szállítási sebesség, km/h | 607 m/s [1] |
Hossz, mm |
|
Hordó hossza , mm | 5087/25 |
lövedék | 203 mm magas robbanóanyag [d] [1] |
Kaliber , mm | 203.4 |
Emelkedési szög | 0° és 60° között |
Forgási szög | 8° |
Tűzsebesség , lövés/perc |
1 lövés 2 perc alatt |
Látótáv , m | 17 890 |
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
B-4 ( GAU index - 52-G-625 ) - nagy (különleges) teljesítményű szovjet tarack , 203,2 mm (8 hüvelyk ) kaliber . A fegyver teljes hivatalos neve az 1931-es modell 203 mm-es tarackja . A finn-szovjet háború alatt ezt a fegyvert használták a Mannerheim-vonal palackdobozainak és bunkereinek megsemmisítésére . Erre a finnek a tarackot „Sztálin kalapácsának” nevezték. A második világháborúban aktívan és sikeresen használták . Az erőnek, az 1-12 változó töltésű kiváló ballisztikának és a 60°-os emelkedési szögnek köszönhetően biztosított volt az optimális pálya kiválasztása a különféle célpontok eltalálásához. 203 mm-es tarack mod. 1931 minden hozzá fűzött reményt igazolt. Sikeresen használták mind a megerősített sávok áttörésében, mind az erődök lerohanásában és a nagyvárosi utcai csatákban , a második világháború befejezése után pedig hosszú ideig a szovjet hadsereg szolgálatában állt mind vontatott, mind pedig vontatott változatban. önjáró fegyveres kocsin.
1920 novemberében az R. A. Durlyakhov által vezetett Tüzérségi Bizottság (Artkom) alatt F. F. Lender vezetésével létrehozták a Tüzérségi Tervezőirodát . 1926 januárjában őt bízták meg a "203 mm-es hosszú hatótávolságú tarackok" projekt kidolgozásával. F. F. Lender halála után a projektet áthelyezték a bolsevik üzembe .
1926. december 11-én, az Artkom ülésén döntés született: „Az Artcom Tervezőirodáját 46 hónapon belül utasítjuk egy 203 mm-es, hosszú hatótávolságú tarack projektjének kidolgozására…” mm számú levélben törzságyú, 203 mm-es ARGC tarackok és 152 mm-es ARGC fegyverek. A tarackprojekt 1928. január 16-án fejeződött be két változatban: torkolati fékkel és anélkül. A fegyverek teste és a ballisztika mindkét változatban azonos volt. Előnyben részesítették a torkolatfék nélküli hordót. A tarack lengő részének munkarajzait az Artkom tervezőiroda, a síneken lévő géppuskakocsi munkarajzait a bolsevik üzem tervezőirodája készítette. A 203 mm-es B-4 tarack első prototípusát a bolsevik üzemben gyártották 1931 elején. 1931 júliusában-augusztusában a NIAP-ban tüzeltek a B-4 tölteteinek kiválasztása érdekében. Hosszas földi és katonai tesztek után 1933-ban a tarackot a Vörös Hadsereg 203 mm-es tarack mod elnevezéssel vette át. 1931
A termelést egyszerre két gyárban ("Bolsevik" és "Barrikada") szervezték meg. Ha az első, miután 1932-ben megkezdte a tarackok gyártását (1933. március 6-ig 7 fegyvert adtak át a csapatoknak), akkor a legnagyobb nehézségek a Barikádok üzemében merültek fel . 1933-ban ez az üzem csak egy tarackot mutatott be szállításra, de azt az év vége előtt nem tudták átadni. Az első két B-4-es tarackot a barikadyi üzem szállította le 1934 első felében. 1940-ben a Novokramatorsk-i üzemet vettek részt a gyártásban, amelynek éves tervét 25 tarackból állították elő, míg a sztálingrádi üzemben ez tízszer nagyobb volt.
A taracka munkarajzait minden üzemben megváltoztatták, alkalmazkodva a technológiai lehetőségekhez. Ennek eredményeként csaknem két különböző taracka állt szolgálatba. 1937-ben az egységes rajzokat nem a terv megváltoztatásával, hanem a gyártásban és üzemben már kipróbált egyes alkatrészek, szerelvények elrendezésével dolgozták ki. Az egyetlen újítás a hernyópályára történő telepítés volt, amely lehetővé tette a közvetlenül a földről történő tüzelést speciális platformok nélkül. De a bolsevik és a barrikady gyárak által gyártott tarackok teljes egyesítése nem valósult meg.
Gyártó | 1933 | 1934 | 1935 | 1936 | 1937 | 1938 | 1939 | 1940 | 1941 | 1942 | Teljes |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Bolsevik/232. (Leningrád) | 19 | 60* | 13 | 12 | 42 | 49 | 48 | 243 | |||
Barikádok/No. 221 (Sztálingrád) | tizenöt | 75 | 181 | 165 | 300 | 3 | 739 | ||||
NKZ (Kramatorszk) | 3 | 26 | 29 | ||||||||
Teljes | 19 | 75 | 13 | 12 | 42 | 124 | 229 | 168 | 326 | 3 | 1011 |
* Ezenkívül a fegyver egyik rezgő alkatrésze az SU-14-be való beépítéshez készült.
Gyártó | 1. fele | július | augusztus | szeptember | október | Teljes |
---|---|---|---|---|---|---|
Barikádok/No. 221 (Sztálingrád) | 210 | harminc | harminc | 21 | 9 | 300 |
NKZ (Kramatorszk) | tizenegy | 5 | 5 | 5 | 26 | |
Teljes | 221 | 35 | 35 | 26 | 9 | 326 |
1933-tól 1942-ig összesen 1011 darab B-4 tarack készült, ebből 31 kis teljesítményű.
Az 1939 augusztusában jóváhagyott mozgósítási terv szerint a Főparancsnokság Tüzérségi Tartalékában 17 nagy teljesítményű (b / m) tarackos tüzérezrednek kellett volna lennie, 36 db 203 mm-es kaliberű tarackból, 1374 fős személyi erővel. minden egyes. Ebből 13 ezred kettős bevetésű volt. Anyaghiány miatt azonban 1939 augusztusában-szeptemberében mindössze 21 ezred alakult. 1940 elejére már csak 20. Az ezredek körzetenkénti megoszlása 1940. 04. 04-én így nézett ki [2] :
A teljes fegyverszükségletet (612 db) teljes mértékben fedezték, a háborús szükségletek fedezésére további 571 tarack gyártását tervezték.
1940 júliusára a 331. GAP RGK-t átszervezték a GAP BM-be, amely 1939 decemberében minden anyagát átadta a szovjet-finn háborúba küldött 137. ezrednek, és cserébe megkapta a 152 mm-es ML-20-at.
A háború előtti utolsó vezérkar szerint az ezrednek 24 ágyúból kellett állnia. Néhány ezrednek azonban további anyagai voltak a második szakasz ezredeinek kialakításához.
1941. január 1-jén 651 tarack szerepelt a GAU KA mérlegében, ebből 41 db volt aktuális javításra szoruló, 22 db gyári, 1 db pedig leírásra került.
1941 első hónapjaiban további négy GAP BM jött létre - a 4., 5., 191. és 440.
1941. június 22-én a Vörös Hadseregnek 836 tarackja volt, ebből 794 a hadseregben, 42 pedig raktárakban. A háború kezdetére 23 nagy teljesítményű RGK tarack tüzérezreddel voltak felfegyverkezve:
LVO – 1 (108)
POVO – 2 (110, 402)
ZOVO – 3 (5, 120*, 318)
KOVO - 4 (4, 168, 324, 330)
OdVO – 3 (137, 430, 522)
HVO - 1 (191)
SKVO – 2 (138, 440)
ZakVO – 2 (136, 350)
MVO - 1 (403)
SibVO – 1 (486)
ZabVO – 1 (106)
DVF – 3 (199, 549, 550)
*régi 203 mm-es Mark VI angol tarackokkal volt felfegyverkezve
Ezenkívül a második szakaszból 9 ezredet alakítottak ki a mozgósítás megkezdése után meglévők alapján (515. és 527. (OdVO), 519. (LVO), 526. és 529. (KOVO), 537. és 612. (ZOVO) , 544. (SibVO), 590. (MVO)).
A második világháború végére az RVGK KA tüzérsége 30 gabros BM-ből és 4 résnyi BM-ből állt. Ezenkívül a Japánnal 1945 májusában a Távol-Keleten vívott háborúhoz további két ilyen dandárt hoztak létre a Primorszkij Erők Csoportjában.
A B-4 tarackok részt vettek a finn háborúban . 1940. március 1-jén 142 db B-4 tarack volt a finn fronton. Elveszett vagy letiltott 4 db B-4 tarack. A szovjet katonák „karéliai szobrásznak” nevezték el (a finn pilótadobozokra lőtt B-4-es lövedékek ezeket a szerkezeteket betondarabokból és vasszerelvényekből álló fura halmazzá változtatták). A finn katonák pedig „Sztálin kalapácsának” nevezték romboló hatásáért.
A Nagy Honvédő Háború kezdetére a B-4 tarackok csak az RVGK nagy teljesítményű tarack-tüzérezredeiben voltak.
1941. június 25-én este a Német Hadsereg 11. páncéloshadosztálya betört Dubnóba , ahol elfoglalta a formálódó 529. RGK tüzérezred 23 darab B-4 203 mm-es tarackját.
1941. június 22-től december 1-ig 75 db B-4 tarack veszett el, míg az iparból 105 db érkezett. 1942-ben 42 tarack, 1943-ban pedig egy újabb veszett el. A második világháború kitörése után az RVGK nagy kapacitású tarack-tüzérezredeinek egy részét visszavonták a hátba. 1942 márciusa óta a meglévő ezredek alapján új ezredek alakultak. Valójában a 24. fegyverezredet két részre osztották. Az új szervezet szerint az ezred 6 darab, 2 ágyús ütegből állt. Meglehetősen aktívan használták 1942-ben minden fronton. 1943 áprilisában megkezdődött a BM-dandárok megalakításának folyamata, amely két ezredet egyesített. Bizonyos mértékig visszatért a háború előtti szervezet: 12 üteg 2 ágyúból.
A németek számos B-4-es tarackot fogtak el. Egy részük 20,3 cm H.503 (r) néven lépett szolgálatba a német hadseregben. 1944 márciusára a keleti fronton a németeknek 8 db 20,3 cm H. (r) tarackja volt, amelyek lövéseit szovjet 203 mm-es G-620-as betonlyukasztó lövedékekből és német töltetekből végezték. A tarackokat a partvédelemben is használták.
A B-4 lövedékek nemcsak az ellenség erődítményeit jelentették jelentős veszélyt, hanem páncélozott járműveit is, beleértve a nehéz járműveket is. A kurszki csata során a Ponyri állomás környékén tevékenykedő Ferdinandok egyike elpusztult a B-4-es tűzben. Egy 100 kilogrammos nagy robbanásveszélyes lövedék közvetlen találata a kabin felső páncéllemezére egy erősen páncélozott jármű teljes megsemmisüléséhez vezetett.
A B-4 tarackból való közvetlen tűz lövést semmilyen lövési szabály nem írja elő. De éppen ezért a lövöldözésért, amelynek következtében a finnek által elfoglalt erős szovjet pilótadoboz súlyosan megsérült, de nem semmisült meg, az őrség 203 mm-es tarackjaiból álló üteg parancsnokát, I. Vedmedenko századost tüntették ki . a Szovjetunió hőse címet.
Miután a Szovjetunió kormánya bevezette a gépgyártó ipar alfabetikus indexeit, az ezekben a vállalkozásokban kifejlesztett termékek ezeket az indexeket elnevezésben kapták. A bolsevik üzem (Leningrád) B indexet kapott, az ebben az üzemben kifejlesztett termékeket pedig B-4, B-10 stb. elnevezéssel [7]