M61 (dízelmozdony)

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2016. április 1-jén felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 11 szerkesztést igényelnek .
NoHAB AA16, M61
Termelés
Építési ország Svédország
Gyárak NOHAB
Építési évek 1951-1965 _ _
Összesen beépített 203
Műszaki információk
Axiális képlet 2 0 — 2 0
0-3 0 -0-0-3 0 -0
Dízel teljesítmény 1950 l. Val vel.
Sebességváltó típusa elektromos
Tervezési sebesség 105 vagy 140 km/h
Kizsákmányolás
Országok  Magyarország
Működési időszak 1951-től - mai napig
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

NoHAB AA16, M61 dízelmozdony ( M  - a magyar "mozdony" szóból - mozdony, 6 tengelyes, 1. típus) - dízelmozdony , Svédországban , Trollhättan város NOHAB üzemében gyártva .

A mozdony az amerikai General Motors cég (az Electro-Motive Diesel divíziója ) EMD F ( eng.  EMD F-unit ) dízelmozdonyának engedélyezett változata volt .

A mozdony gyártási folyamata során szerkezeti változtatásokat hajtottak végre rajta. Konkrétan 4 tengelyes volt az eredetiben, mindegyik motoros volt, de egyes országokba szállítva a vásárlói igények szerint a tengelyterhelést csökkenteni kellett, ezért a dízelmozdonyok forgóvázai háromtengelyesek lettek, ott támasztó tengelyek jelentek meg.

1949 -ben a NOHAB engedélyt kapott egy dízelmozdony gyártására az EMD-től. A tervezés a korábban Ausztráliába szállított EMD F módosításán alapult . A Nemzetközi Vasutak Szövetsége előírásai szerint a karosszéria formáján néhány változtatás történt, ami javította a láthatóságot, a változtatások az ütközőgerendát is érintették, ott lehetővé vált csavaros csatoló és ütköző felszerelése .

Az első gyártott dízelmozdonyokat a Dán Vasutak vásárolta meg . A szállítások 1951 -ben kezdődtek . Ezeknek a mozdonyoknak 6 kerékpárja volt , de csak 4 tengely volt motoros (háromtengelyes forgóvázaknál a középső tengelyek voltak támasztva). A mozdony maximális sebességét 133 km/h-ban határozták meg. A mozdony dízelmotorjának teljesítménye 1950 LE. s., azonban a gépek egy része 1700 literes dízelmotorral rendelkezett. Val vel. A mozdony mindkét oldalán vezetőfülke volt. Dániában a karosszéria jellegzetes formája miatt a dízelmozdonyt Rundnasennek vagy Rundsnudernek ("kerek orrú") becézték . Dániában 2001 -ig dízelmozdonyokat használtak .

Ebből a sorozatból 45 dízelmozdonyt gyártottak, amelyek könnyű felépítésűek és tengelyenként 15 tonna tengelyterheléssel. A dízelmozdonyokat 1960 és 1962 között gyártották. Ezek a dízelmozdonyok 60 cm-rel rövidebbek voltak, teljesítményük 10%-kal - 1445 LE volt az alapmodellnél. Val vel.

1954 óta ennek a dízelmozdonynak a szállítása Norvégiába is megkezdődött, a Norges Statsbanernek . A Di 1 dízelmozdony üzemeltetésében már 1942-től 1950-ig volt nem túl sikeres tapasztalat. Az ebben az országban készült mozdonyváltozat tervezési sebessége 105 km/h volt, és általában zord üzemi körülményekre optimalizálták. A dízelmozdonyt hat tengellyel szállították a Norges Statsbanerhez, hómaró helyett eke hóekék kerültek beépítésre. Norvégiában a dízelmozdony Di 3 jelzést kapott.

Az 1950 -es évek végén és az 1960-as években a teherforgalom aránya a magyar vasúton elérte a 85%-ot. A vasutak teherbírásának növeléséhez a dízelvontatás bevezetésére volt szükség, de a magyar ipar nem volt felkészülve a dízelmozdonyok gyártására. Ezután pályázatot írtak ki dízelmozdonyok szállítására. A legjobb ajánlatokat a müncheni Krauss-Maffei és a svéd NOHAB adta. Mindössze 20 dízelmozdonyt vásároltak, és bár a dízelmozdonyok iránti kereslet nagyobb volt, a Szovjetunió politikai nyomására nem szállítottak több dízelmozdonyt . 1965- től M62 -es dízelmozdonyokat szállítottak Magyarországra , amelyeket Luganszkban , a luganszki dízelmozdonygyárban [1] építettek .

Magyarországon az 1980 -as évekig intenzíven üzemeltek az M61-es dízelmozdonyok , számos gép a mai napig üzemel.

A Magyar Népköztársaságba szállított M61 - es dízelmozdonyok egyikét a budapesti Vasúttörténeti Park őrzi .

Lásd még

Jegyzetek

  1. Rakov V. A. A hazai vasutak mozdonyai, 1956-1975. - M .: "Közlekedés", 1999. - 443 p.

Linkek