| Oroszország koncentrációs táborban | |
|---|---|
| Műfaj | önéletrajzi esszék |
| Szerző | Ivan Solonevics |
| Eredeti nyelv | orosz |
| írás dátuma | 1935 |
| Az első megjelenés dátuma | 1935-1936 |
| Kiadó | Oroszország zászlója |
Az „ Oroszország koncentrációs táborban ” Ivan Lukjanovics Szolonevics önéletrajzi esszéinek gyűjteménye, amelyet a Szovjetunióban töltött életének , letartóztatásának, koncentrációs táborban való tartózkodásának és onnan a szovjet-finn határon át történő szökésének szentel. Az első publikáció a Latest News című párizsi újságban kezdődött 1935 - ben ; világhírnevet és pénzügyi függetlenséget hozott Szolonevicsnak [1] .
A tábortörténet papírra vetésének gondolata akkor támadt Solonevicsben, amikor a finn politikai rendőrség karanténba zárta Joensuuban . Arról a döntéséről, hogy kiad egy kis füzetet, ezt írta feleségének, Tamarának:
... Ezt a karanténidőt arra használom, hogy a Szovjetunió koncentrációs táborairól szóló brosúrán dolgozzak. A Helsingforsban való kiadáson gondolkodom, és szerintem érdekes lesz: friss anyag egy friss témában. Írjon Rennikovnak ... és beszéljen Berlinben a kiadásról, a feltételekről, a díjakról, a fordításokról stb., 2-3 méretben. lap.
Később azonban újragondolta esszéi koncepcióját, mivel úgy ítélte meg, hogy helytelen lenne csak a tábori szenvedést, kínzást, éhezést leírni, ahogyan azt a táborokról már megjelent emlékiratok szerzői is tették, mint például az Egy kártevő feljegyzései és a V. V. és T. V. Chernavin , valamint más művek , amelyekkel Solonevicsnek Helsingforsban sikerült megismerkednie . Aztán emlékezve ezt írta:
Valamiért a Szovjetunióról szóló korábbi irodalom nem felelt meg nekem. Szinte minden, amit az ellenforradalmi oldalról írtak, úgymond igaz volt. Valójában a szörnyű Solovki-rezsimről, a kínzásokról és kivégzésekről, a terrorról és az éhségről szóló kinyilatkoztatások helyesek voltak. Mindez igaz volt, de ez még nem minden: a szovjetek terrorista apparátusának szörnyű nyomása alatt valami más élet zajlott. Ha volt terror, akkor volt oka a terrornak: elvégre egyetlen kormány sem szervezne terrort pusztán szadista megfontolások alapján. Ha a terrorista apparátus „akciója” volt, akkor volt valamiféle „ellenzék” is, különben a terror, kimerítve és kiirtva „osztályellenségeit”, egyszerűen éghető anyag híján kihalt volna. zsákutcába jutottak. De ahogy teltek az évek, a terror egyre erősödött, és ez a folyamat a mai napig tart. De ha a terror felerősödik, akkor ez csak egyet jelenthet: erősödnek azok a tényezők, amelyek a hatóságokat terrorra kényszerítik (A jövő körvonalai, 1950).
Solonevics azzal érvelt, hogy a Szovjetunióban az élet a koncentrációs táborban és a vadonban gyakorlatilag ugyanaz, és a tábor szerkezetét általában a szovjet élet modelljeként írta le, ami jelentősen megnövelte a munka mennyiségét. Helsingforsban kikötői rakodóként dolgozott, szabadidejében megírta és újraírta a kéziratot, a részleteket megbeszélte bátyjával , Borisszal , akivel Belbaltlagban töltötték a büntetésüket , és még aznap elmenekültek. Szolonevics a kézirat kiadására tett kísérlete során Vozrozhdeniye -nek , Rennikov -nak , Alekszejevnek, Gukasovnak írt , de sikertelenül. Az utolsó remény a PN Miljukov Latest News című párizsi újságban való megjelenés lehetősége volt . 1935. január 20-án a Latest News újság 5050. számában megjelent egy 118 esszéből álló sorozat "Oroszország koncentrációs táborban" általános címmel. Az esszék azonnal meghódították az olvasók tömegét, B. Solonevics felidézte, hogy Miljukov maga vallotta be neki, hogy szerdánként és szombatonként, amikor Oroszországot a koncentrációs táborban nyomtatták, az újság példányszáma hét-nyolcezer példányban emelkedett. Az "Oroszország koncentrációs táborban" című könyvet mind a hétköznapi emigránsok, mind a jól ismert írók, arisztokraták és a Romanov-ház tagjai olvasták .
Szolonyevicsék eleinte nem tudták kiadni a könyvet egyetlen finn , amerikai , német vagy francia kiadónál sem , de 1936 márciusában a prágai orosz Znamja Rosszii kiadó nyomta ki cseh nyelven . Ugyanebben az évben jelent meg a második és a harmadik cseh nyelvű kiadás. Az "Oroszország koncentrációs táborban" népszerűsége nőtt a kivándorlók körében, számos pozitív kritika jelent meg a sajtóban, jobboldali újságok és folyóiratok reprinteket adtak ki a könyvből. Ugyancsak 1936. augusztus 25- én készült el az „Oroszország a koncentrációs táborban” első kötete, amelyet az új generációs Nemzeti Munkaszövetség adta ki 1000 példányban. Októberben jelent meg a második kötet, november 24-én az első kötet a második kiadásban. 1937. január 5- én mindkét kötet második kiadásban jelent meg. Ezután a könyv megjelent Hollandiában és Németországban. Németországban a könyv (amely 1937-ben jelent meg az esseni kiadónál két kötetben "Die Verlorenen. Eine chronik namenlossen leidens" ( németül - "Elveszett. Az ismeretlen szenvedés krónikái") címmel) nagy népszerűségre tett szert, mind a hétköznapi németek, mind a közönséges németek körében. a német értelmiségi elit és a náci vezetők. A könyvet J. Goebbels birodalmi propagandaminiszter hirdette , aki az esseni kiadó igazgatójától kapta a könyvet. Naplójában ezt írta: „Egy rémisztő könyvet olvasok Oroszországról. "Elveszett" Solonevics. A Führer is érdeklődni kezdett iránta. A párt életének másnapja ismét a bolsevizmus elleni harcnak lesz szentelve”, „Zalovics elveszett című művének második részét zaklatva olvastam. Csak a földi pokol folyik Oroszországban. Töröld le őt a föld színéről. Le vele!". Goebbels és Goering nyilvános beszédekben ajánlotta a könyv elolvasását , csaknem kétszáz újságban jelentek meg pozitív kritikák.
1938- ban harmadik alkalommal jelent meg az "Oroszország koncentrációs táborban" orosz, valamint angol , francia és lengyel nyelven , fordítások készültek japán , spanyol , szlovák , szerb és magyar nyelven is (nincs információ a könyvek kiadása ezeken a nyelveken). Ezt követően a könyv megjelent olasz , dán , izlandi nyelven . A Nagy Honvédő Háború idején a könyvet a német propaganda aktívan használta, és a Gestapo felügyelete alatt száműzetésben élő Solonevics tudta nélkül terjesztették a megszállt területeken .
A háború utáni első utánnyomás 1958 -ban következett . A Szolonevics által alapított Hazánk című újság kiadója Argentínában tervezte Solonyevics teljes műveinek kiadását, ami soha nem valósult meg, és hat kiadásban, 1958-tól 1961-ig az Oroszország koncentrációs táborban című kiadványt nyomtatták ki. Ugyancsak 1958-ban a könyv külön kötetként jelent meg az USA -ban P. Vaulin kiadójában. Az 1980-as években a könyv Németországban és Lengyelországban jelent meg .
Oroszországban az „Oroszország koncentrációs táborban” címet először a „ Kuban ” magazin adta ki 1991 -ben , az elsőtől a nyolcadik számig (rövidített változatban). A könyvet külön kiadásban M. B. Smolin és a Moszkva folyóirat szerkesztői adták ki 1999 -ben , 2000 példányban, 2000-ben pedig további 2000 példány jelent meg. Azóta a könyv több kiadása is megjelent az Orosz Föderációban és más országokban.