Peguy, Charles
| Charles Peguy | |
|---|---|
| fr. Charles Peguy [1] | |
| Születési név | fr. Charles-Pierre Peguy [1] |
| Álnevek | Pierre Deloire [1] és Pierre Baudouin [6] |
| Születési dátum | 1873. január 7. [2] [3] [4] […] |
| Születési hely | |
| Halál dátuma | 1914. szeptember 5. [2] [4] [5] […] (41 éves) |
| A halál helye | |
| Állampolgárság (állampolgárság) | |
| Foglalkozása | regényíró , költő , esszéista , újságíró , filozófus , drámaíró , katonaember , irodalomkritikus |
| A művek nyelve | Francia |
| Díjak | aki meghalt Franciaországért Díjugratás tábornok [d] Estrade-Delcros díj [d] ( 1911 ) Broquette-Gonin-díj a költészetben [d] ( 1915 ) |
| charlespeguy.fr | |
 A Wikiforrásnál dolgozik | |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
 Idézetek a Wikiidézetben | |
Charles Peguy ( fr. Charles Péguy ; Orleans , 1873. január 7. - Villeroy , 1914. szeptember 5. ) - francia költő , drámaíró , publicista , esszéista és szerkesztő .
Életrajz
Pegi paraszti szőlősgazdák fia és unokája. Apja, Desire Peguy 1874-ben halt meg.
Peguy a Lanakal Lyceumban tanult. Ösztöndíjat kapott a Higher Normal School -ba, ahol többek között Henri Bergson és Romain Rolland előadásaira vett részt, akikkel barátságba került.
A Cahiers de la quinzaine magazin kiadója» 1900-tól 1914-ig.
1897-ben feleségül vette Charlotte-Françoise Beaudoint; egy lányuk és három fiuk született, akik közül az egyik halála után született.
A szocialista eszmék híve, 1894 óta tagja a francia szocialista pártnak, aktív Dreyfusard . 1908-ra azonban végre a római katolikus doktrína híve lett , amely alapvető szerepet kezdett játszani világképében .
Kreativitás
A francia irodalomban Peguy a katolicizmus és a francia nacionalizmus költője maradt. Főbb művészeti alkotásait a vallásosság és a nacionalizmus hatja át: a „Le mystere de la charite de Jeanne d'Arc” („Janna d'Arc irgalmasságának szentsége ” ) dialógus és az „Eve” („Éva”) című verseskönyvek. és a „Tapisserie de Notre Dame” („A Szűz szőnyege”, 1913). Peguy stílusának semmi köze a szimbolisták esztétikájához . Szintaxisa egyszerű, sőt néha durva. A költészetre, sőt a művészi prózára is a legjellemzőbb a patetikus intonáció a leghétköznapibb szókinccsel, az intenzív lírai izgalom folyamatos növekedése, amely ugyanazon frázisok, teljes verssorok állandó ismétléseiben, azokhoz való visszatérésben, hanglejtésben nyilvánul meg. a legfontosabb és legfontosabb. Mindez közelebb hozza Peguy stílusát a középkori imák - litániák stílusához , azonban a tudatos stilizációnak itt a legcsekélyebb elemei sincsenek: a litánia formáját jelen esetben a költőt izgató lírai érzelmek megfelelő tartalma generálja. .
Költészetében (" Joan of Arc irgalmának misztériuma" - 1910, "A szent igaz misztériuma" - 1912, "Eve" - 1913) Peguy hősi cselekmények és karakterek ábrázolására, valamint az emberek életének feltárására törekedett. erkölcsi és vallási eszmék – a versek a naiv középkori vallási misztérium szellemében stilizáltak . Újságírói és filozófiai-esszéi munkákat is írt (különösen Clio, A történelem párbeszéde és a pogány lélek című könyve jelent meg posztumusz).
1905 és 1914 között Peguy sokat írt a közelgő háborúról. Az első világháború legelején mozgósították, és egy gyalogezred szakaszparancsnoka lett. Megölték a marne-i csata elején .
Franciaországban 1916-1955 között Peguy összegyűjtött művei 20 kötetben jelentek meg. Geoffrey Hill angol költő neki ajánlotta Charles Peguy Az irgalmasság szentsége című költeményét (1983, a cím Peguy Joan of Arc irgalmasság szentsége, 1910 című drámájára utal).
Orosz nyelvű kiadások
- Charles Peguy. A mi fiatalságunk. Jeanne d'Arc irgalma. A tudomány. Leningrádi fiók , 2001. - 410 p. - 2000 példány. — ISBN 5-02-026806-2
- Charles Peguy. Kedvencek. Próza. Rejtélyek. Költészet. Orosz mód , 2006. - 400 p. - 1000 példányban. — ISBN 5-85887-197-6
Jegyzetek
- ↑ 1 2 3 4 5 Bibliothèque nationale de France azonosító BNF (fr.) : Nyílt adatplatform - 2011.
- ↑ 1 2 Charles Peguy // Encyclopædia Britannica
- ↑ Charles Pierre Péguy // Brockhaus Encyclopedia (német) / Hrsg.: Bibliographisches Institut & FA Brockhaus , Wissen Media Verlag
- ↑ 1 2 Charles Peguy // GeneaStar
- ↑ Charles Peguy // Roglo - 1997.
- ↑ Péguy, Charles // Cseh Nemzeti Hatóság Adatbázis
- ↑ Pegi Károly // Nagy Szovjet Enciklopédia : [30 kötetben] / szerk. A. M. Prohorov – 3. kiadás. - M .: Szovjet Enciklopédia , 1969.
Irodalom
- Gunst E. A. Pegi, Charles // Irodalmi enciklopédia : 11 kötetben - V. 8. - M .: OGIZ RSFSR , állam. szótár-encicle. kiadó " Sovjet Enciklopédia ", 1934. - Stb. 487-488.
- Kartashev P. B. Sh. Pegi irodalomról, filozófiáról, kereszténységről. - M., 2009.
- Morua A. Peguy Montaigne-tól Aragóniáig. / Per. franciából; comp. és előszó. F. S. Narkiriera . Megjegyzés. S. N. Zenkin . — M.: Raduga , 1983.
- Peguy, Charles / Pakhsaryan N. T. // P - Perturbation function [Elektronikus forrás]. - 2014. - S. 501. - ( Nagy Orosz Enciklopédia : [35 kötetben] / főszerkesztő Yu. S. Osipov ; 2004-2017, 25. v.). - ISBN 978-5-85270-362-0 .
- Taimanova T. S. Sh. Pegi: Történelem- és irodalomfilozófia. - SPb., 2006.
- Terapiano Y. K. Találkozások: 1926–1971. - M., 2002.
- Fedotov G.P. Pegi vallásos útja // Path . - 1927. - 6. sz.
- Berl E., Leur Peguy // "Monde", 1930, 28/VI.
- Duployé P. La religija de Peguy. — P., 1965.
- Gil M. Peguy au pied de la lettre. — P., 2011.
- Halevy D., Ch. Peguy et les "Cahiers de la quinzaine", P., 1918;
- Rolland R. Peguy. - P., 1948. évf. 1–2.
- Péguy vivant / A cura di J. Bastaire, A. Prontera, G.A. Roggerone. – Lecce, 1978.
- Porche Fr., Ch. Peguy et ses "Cahiers". - P., 1914;
- Spitzer L., Zu Ch. Péguy stílusa // "Vom Geiste neuer Literaturforschung. Festschrift f. O. Walzel. – Vadpark, 1924;
- Suarès A., Peguy. - P., 1915;
- Tharaud J. et J., Notre cher Peguy, 2 vv. - P., 1926;
- Teyssier A. Ch. Peguy: une humanite française. — P., 2008.
Linkek
- Kartasev P. B. (Pavel atya). Charles Peguy - énekes és a haza védelmezője // Znanie. Megértés. Ügyesség ." - 2008. - 5. szám - Filológia .
- Kartasev P. B. (Pavel atya). Charles Péguy esszéi (thesaurus elemzés) // Elektronikus folyóirat “ Znanie. Megértés. Ügyesség ." - 2008. - 9. sz. - Átfogó kutatás: a világkultúra tezaurusz-elemzése .
- Lukov Vl. A. Peguy Charles . Elektronikus enciklopédia "Modern francia irodalom" (2011). Letöltve: 2011. december 3. Az eredetiből archiválva : 2012. március 10.
- "Joan of Arc irgalmának rejtélye" (elérhetetlen link)
 Fotó, videó és hang | ||||
|---|---|---|---|---|
| Tematikus oldalak | ||||
| Szótárak és enciklopédiák | ||||
| Genealógia és nekropolisz | ||||
| ||||