Peguy, Charles

Charles Peguy
fr.  Charles Peguy [1]
Születési név fr.  Charles-Pierre Peguy [1]
Álnevek Pierre Deloire [1] és Pierre Baudouin [6]
Születési dátum 1873. január 7.( 1873-01-07 ) [2] [3] [4] […]
Születési hely
Halál dátuma 1914. szeptember 5.( 1914-09-05 ) [2] [4] [5] […] (41 éves)
A halál helye
Állampolgárság (állampolgárság)
Foglalkozása regényíró , költő , esszéista , újságíró , filozófus , drámaíró , katonaember , irodalomkritikus
A művek nyelve Francia
Díjak aki meghalt Franciaországért Díjugratás tábornok [d] Estrade-Delcros díj [d] ( 1911 ) Broquette-Gonin-díj a költészetben [d] ( 1915 )
charlespeguy.fr
Wikiforrás logó A Wikiforrásnál dolgozik
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon
Wikiidézet logó Idézetek a Wikiidézetben

Charles Peguy ( fr.  Charles Péguy ; Orleans , 1873. január 7. - Villeroy , 1914. szeptember 5. ) - francia költő , drámaíró , publicista , esszéista és szerkesztő .

Életrajz

Pegi paraszti szőlősgazdák fia és unokája. Apja, Desire Peguy 1874-ben halt meg.

Peguy a Lanakal Lyceumban tanult. Ösztöndíjat kapott a Higher Normal School -ba, ahol többek között Henri Bergson és Romain Rolland előadásaira vett részt, akikkel barátságba került.

A Cahiers de la quinzaine magazin kiadója» 1900-tól 1914-ig.

1897-ben feleségül vette Charlotte-Françoise Beaudoint; egy lányuk és három fiuk született, akik közül az egyik halála után született.

A szocialista eszmék híve, 1894 óta tagja a francia szocialista pártnak, aktív Dreyfusard . 1908-ra azonban végre a római katolikus doktrína híve lett , amely alapvető szerepet kezdett játszani világképében .

Kreativitás

A francia irodalomban Peguy a katolicizmus és a francia nacionalizmus költője maradt. Főbb művészeti alkotásait a vallásosság és a nacionalizmus hatja át: a „Le mystere de la charite de Jeanne d'Arc” („Janna d'Arc irgalmasságának szentsége ) dialógus és az „Eve” („Éva”) című verseskönyvek. és a „Tapisserie de Notre Dame” („A Szűz szőnyege”, 1913). Peguy stílusának semmi köze a szimbolisták esztétikájához . Szintaxisa egyszerű, sőt néha durva. A költészetre, sőt a művészi prózára is a legjellemzőbb a patetikus intonáció a leghétköznapibb szókinccsel, az intenzív lírai izgalom folyamatos növekedése, amely ugyanazon frázisok, teljes verssorok állandó ismétléseiben, azokhoz való visszatérésben, hanglejtésben nyilvánul meg. a legfontosabb és legfontosabb. Mindez közelebb hozza Peguy stílusát a középkori imák - litániák stílusához , azonban a tudatos stilizációnak itt a legcsekélyebb elemei sincsenek: a litánia formáját jelen esetben a költőt izgató lírai érzelmek megfelelő tartalma generálja. .

Költészetében (" Joan of Arc irgalmának misztériuma" - 1910, "A szent igaz misztériuma" - 1912, "Eve" - ​​1913) Peguy hősi cselekmények és karakterek ábrázolására, valamint az emberek életének feltárására törekedett. erkölcsi és vallási eszmék – a versek a naiv középkori vallási misztérium szellemében stilizáltak . Újságírói és filozófiai-esszéi munkákat is írt (különösen Clio, A történelem párbeszéde és a pogány lélek című könyve jelent meg posztumusz).

1905 és 1914 között Peguy sokat írt a közelgő háborúról. Az első világháború legelején mozgósították, és egy gyalogezred szakaszparancsnoka lett. Megölték a marne-i csata elején .

Franciaországban 1916-1955 között Peguy összegyűjtött művei 20 kötetben jelentek meg. Geoffrey Hill angol költő neki ajánlotta Charles Peguy Az irgalmasság szentsége című költeményét (1983, a cím Peguy Joan of Arc irgalmasság szentsége, 1910 című drámájára utal).

Orosz nyelvű kiadások

Jegyzetek

  1. 1 2 3 4 5 Bibliothèque nationale de France azonosító BNF  (fr.) : Nyílt adatplatform - 2011.
  2. 1 2 Charles Peguy // Encyclopædia Britannica 
  3. Charles Pierre Péguy // Brockhaus Encyclopedia  (német) / Hrsg.: Bibliographisches Institut & FA Brockhaus , Wissen Media Verlag
  4. 1 2 Charles Peguy // GeneaStar
  5. Charles Peguy // Roglo - 1997.
  6. Péguy, Charles // Cseh Nemzeti Hatóság Adatbázis
  7. Pegi Károly // Nagy Szovjet Enciklopédia : [30 kötetben] / szerk. A. M. Prohorov – 3. kiadás. - M .: Szovjet Enciklopédia , 1969.

Irodalom

más nyelveken

Linkek