Piroska

Piroska
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

A "Piroska" ( fr.  Le Petit Chaperon rouge ) egy európai népmese , amely egy kislányról szól, aki találkozott egy farkassal. Szó szerint feldolgozta Charles Perrault , később a Grimm testvérek rögzítették .

A cselekmény eredete

A farkas által megcsalt lány cselekménye ( Aarne-Thompson besorolása szerint 333. sz. [1] ) Franciaországban és Olaszországban a középkor óta elterjedt . Az Alpok lábánál és Tirolban különösen népszerű volt az ott legalább a 14. század óta ismert mese. A kosár tartalma változatos volt: Észak-Olaszországban az unoka friss halat hozott a nagymamának, Svájcban  egy fej fiatal sajtot, Dél-Franciaországban egy pogácsát és egy fazék vajat [2] . A folklór feljegyzésekben a cselekmény így néz ki [3] [4] :

Az anya elküldi lányát a nagymamájához tejjel és kenyérrel. Találkozik egy farkassal , egy vérfarkassal ( bzou ) [5] [6] vagy akár egy ogréval [5] , és elmondja neki, hová megy. A farkas utoléri a lányt, megöli a nagymamát, ételt készít a testéből, italt a vérből  , a nagymama ruhájába öltözik, és lefekszik az ágyába. Amikor a lány megérkezik, a farkas ennivalóval kínálja. A nagymama macskája megpróbálja figyelmeztetni a lányt, hogy megeszi a nagymamája maradványait, de a farkas egy facipőt dob ​​a macskára, és megöli. Aztán a farkas felkéri a lányt, hogy vetkőzzön le és feküdjön le mellé, a ruhákat pedig dobja a tűzbe. Így is tesz, és a farkas mellé fekve megkérdezi, miért van sok haja, széles válla, hosszú körme, nagy fogai. Az utolsó kérdésre a farkas azt válaszolja: "Ez azért van, hogy gyorsan megegyél, gyermekem!" - és megeszi a lányt .

Így ér véget a legtöbb írott változat, bár némelyikben a lány ravaszság segítségével megszökik a farkas elől.

Irodalmi feldolgozás

Charles Perrault

Charles Perrault irodalmi feldolgozta a néptörténetet. Eltávolította a kannibalizmus motívumát , a macskafigurát és annak farkas általi meggyilkolását, bevezetett egy dacos kis piros csuklyát - egy „társ” sapkát (az eredetiben - „chaperon” ( fr.  chaperon ), amely 2010-ben kiment a divatból). Perrault korabeli városok, de vidék), amelyet a lány viselt, és ami a legfontosabb, moralizálta a mesét, bemutatva a lány tisztességsértésének indítékát, amiért fizetett, és a mesét költői erkölcsösséggel zárta , utasítva a lányokat, hogy óvakodj a csábítóktól. Így bár a népmese durva naturalisztikus mozzanatai jelentősen felpuhultak, a nemek kapcsolatának kérdésére való vonzerő hangsúlyossá vált.

A mesét 1697-ben Párizsban adták ki a "Lúdanyó meséi, avagy a letűnt idők történetei és meséi instrukciókkal" című könyvben, ismertebb nevén " Lúdanyó meséi " [2] .

Néhány kiadás megtartja az erkölcsöt (fr. Moralité), írta Charles Perrault:

Kisgyerekek, nem ok nélkül
(És főleg lányok,
szépségek és elkényeztetettek),
Útközben mindenféle férfival találkozni
, alattomos beszédet nem lehet hallgatni,
Különben megeheti a farkas.
Azt mondtam, farkas! A farkasok megszámlálhatatlanok,
de vannak közöttük más
zsiványok is, olyan pöffeszkedők,
Amik édesen hízelegnek,
Ők őrzik a Leány becsületét,
Elkísérik sétáikat a házhoz, Viszik
búcsút a sötét hátsó utcákon...
De a farkas, sajnos, minél szerényebbnek tűnik,
Minél ravaszabb és ijesztőbb mindig!

Eredeti szöveg  (fr.)[ showelrejt]

On voit ici que les jeunes enfants,
Surtout de jeunes filles,
Belles, bien faites et gentilles,
Font très-mal d'écouter toute sorte de gens;
Et que ce n'est pas chose étrange S'il
en est tant que le loup mange.
Je dis le loup, car tous les loups
Ne sont pas de la même sorte.
Il en est d'une humeur accorte
Sans bruit, sans fiel et sans courroux,
Qui, privés, complaisants et doux
Suivent les jeunes demoiselles
Jusque dans les maisons, jusque dans les ruelles,
Mais, hélas! qui ne sait que ces loups doucereux
De tous les loups sont les plus veszélyeux?

Grimm testvérek

A mesének a modern gyermekirodalom klasszikusává vált változatát a Grimm testvérek egy évszázaddal Perrault halála után jegyezték le . Az egyik változat szerint Maria Müllertől hallották, aki Wilhelm Grimm leendő feleségének házában dolgozott házvezetőnőként [7] . Egy másik változat szerint - Jeannette Hassenpflugtól, aki édesanyja révén a XIV. Lajos alatt Franciaországból elűzött hugenottákból származott . Feltételezhető, hogy a "Piroska" változata ugyanarra a Perrault-ra nyúlt vissza [4] .

Jó befejezés is lett a meséhez: ebben a változatban a mellette elhaladó favágók zajt hallva megölik a farkast, felvágják a gyomrát, és megmentik a nagymamát és a Piroskát. Az egyik változat szerint ezt az epizódot egy másik népszerű német meséből - " A farkas és a hét kölyök " [8] kölcsönözték, a másik szerint - az 1800-ban írt "Piroska élete és halála" című darabból. Ludwig Tieck német romantikus író [2] .

Perrault moralizálása a nemek kapcsolatáról eltűnt a meséből, mint minden szexuális színű motívum. A mese szövegében Piroska nem a tisztességet sérti, hanem az anya akaratát, aki megkéri lányát, hogy menjen el a nagymamájához, anélkül, hogy bármi elterelné. A végén a morál figyelmeztetésként kerül bemutatásra a szemtelen gyerekeknek: "Nos, most soha nem fogok elszaladni a főútról az erdőben, többé nem engedelmeskedem anyám parancsának."

Orosz fordítások és parafrázisok

Charles Perrault meséinek első kiadása Oroszországban 1768-ban jelent meg Lev Voinov fordításában "Mesék az erkölcsös varázslókról" címmel. Bár munkáját a hét éves Natalja Naryskinának (1761-1819), L. A. Naryskin lányának szentelte , a könyvet nem gyerekeknek szánták. 1795-ben megjelent egy speciális gyermekkiadás, amelyet a címben közvetlenül jeleztek: "Mágikus történetek erkölcsökkel, orosz és francia nyelven, Perolt úr komponálta gyerekeknek" [9] .

A Piroska több mint 100-szor jelent meg Oroszországban, és az első száz évben eredeti vége volt (a lány és a nagymama meghal), 1897-ben pedig boldog lett a vége. A mesének ez a változata dominált a XX. Az orosz kiadások alatt a költői moralizálás eltűnt a mesékből, és olyan kiegészítések jelentek meg, amelyek nem feleltek meg az eredeti szövegnek [9] .

Perrault „Piroska” orosz nyelvű meséjének fordításai és újramondásai kiadványainak teljes skálája 5 lehetőségre oszlik:

  1. Az eredeti, tragikus végű, szerzőséget jelző Perrault-mese fordítása: 1795-ös és 1825-ös fordítások, valamint I. S. Turgenyevnek tulajdonított 1867-es fordítás [9] . Eltávolította a tilalom megsértésének indítékát és a leírások néhány részletét.
  2. Névtelen kiadás Perrault szövege alapján, azonos befejezéssel: így jelent meg az első fordítás 1768-ban. [9]
  3. Anonim kiadás a Grimm testvérek szövege alapján: ezek Al fordításai. Altajeva (M. V. Jamscsikova) [Perro és Grimm, 1898], V. P. Andreevszkaja [Grimm, 1901] és hasonlók [9] .
  4. Névtelen kiadás Ch. Perrault tündérmeséje alapján, de boldog véggel - Piroska és Nagymamát vadászok vagy favágó menti meg. Az első ilyen kiadás 1897-ben, a XX. ez a lehetőség kezdett érvényesülni [9] .
  5. Charles Perrault a Piroska szerzőjeként szerepel, de a mesének happy end van (fordította: E. Ursynovich). Így ebben a változatban a Perrault és a Grimm testvérek változatai egyesülnek, és a szöveg nem mindig szó szerint kölcsönzött, hanem ugyanazokat az eseményeket írja le, mint a Grimm-szövegben. Egyes esetekben az újramondás szabaddá válik, és új részletekkel látják el (a favágó a vadászok helyett a megmentő szerepét tölti be) [9] .

A mese orosz nyelvű illusztrációin általában magát a lánysapkát ábrázolják (a Grimm testvérek meséje szerint) a francia eredeti köpönyege helyett. Ugyanez a helyzet sok más országban is, ahol a „ chaperone ” szót felváltották, amikor „sapkára”, „kalapra”, „sapkára” fordították.

A "Piroska" fordítóival kapcsolatban a legvitatottabb kérdés az N. I. Grech és F. V. Bulgarin "Children's Interlocutor" című folyóiratban 1826-ban megjelent szöveg szerzőiségének megállapítása (Grimm és Perrault testvérek hat tündérmese) . A kiadók egy megjegyzéssel látták el a kiadványt: "Tiszteletre méltó költőnk, V. A. Zsukovszkij fordítása." V. A. Zsukovszkij munkásságának kutatói azonban úgy vélik, hogy itt nem Perrault, hanem a Grimm testvérek azonos nevű meséjét fordították le [Kanunova et al., 2009, p. 232], amely csak néhány valóságot és epizódot tartalmaz a francia eredetiből [9] .

Ismeretesek a Piroska A. P. Sontag (1867), E. V. Lavrova (1900) és Al fordításai is. Altajev (1910).

Piroska a pszichológiában és a szexológiában

Eric Berne Games People Play című könyvében . Emberek, akik játszanak” a Piroska című mesét a „játékok”, életforgatókönyvek példájaként elemezzük. Bern a gyakorlatban a mese modern feldolgozásából másodszor bontja ki annak archaikus hátterét, de nem a farkast, hanem magát Piroska csábítóját mutatja be, aki az egyik tinédzser forgatókönyvet eleveníti fel [10] . Az értelmezés másik változata az „Áldozat – Erőszakoló – Megmentő” forgatókönyv-háromszög feltárását foglalja magában a szerepek váltakozásával [11] .

Erich Fromm a mesét a pszichoanalízis szempontjából értelmezi . Véleménye szerint a történet nem egy kicsi, védtelen lányról szól, hanem egy érett nőről, aki a szexuális kapcsolat problémájával szembesül. Fromm az anya „ne térj le az erdőbe vezető ösvényről” tanácsát figyelmeztetésként értelmezi, hogy nem szabad nemi kapcsolatot folytatni, a farkas kannibalizmusát pedig szexuális kapcsolatként értelmezi . A szexuális kapcsolatok veszélyeivel kapcsolatos morál mellett azonban a mese tartalmazza a férfiak és a nők közötti konfliktus gondolatát. Ahogy Fromm írja, a Piroska meséje „ a férfiakat gyűlölő nők diadalának története, a nők győzelmével végződő történet ” [12] .

Vászonadaptációk és produkciók

Vizuális művészetek

Zenei művek

Klasszikus adaptációk

Tündérmese újragondolása

Számítógépes játékok

Lásd még

Jegyzetek

  1. ↑ Ashliman DL Piroska és más Aarne-Thompson-Uther 333-as típusú mesék  ( 2015. január 15.). Letöltve: 2017. július 3.
  2. ↑ 1 2 3 Voroncova Tatyana. Piroska igaz története  (orosz)  ? . lit.1sept.ru . Hozzáférés időpontja: 2021. június 6.
  3. ↑ Jack Zipes, "Piroska megpróbáltatásai és megpróbáltatásai"
  4. ↑ 1 2 Robert Darnton. A nagy macskamészárlás és további epizódok a francia kultúra történetéből. Moszkva, Új Irodalmi Szemle, 2002. ISBN 5-86793-113-7
  5. ↑ 1 2 Catherine Orenstein, Piroska köntös nélkül: Szex, erkölcs és egy tündérmese evolúciója , 92-106. o., ISBN 0-465-04126-4 
  6. ↑ Melnikov A. Yu. A Piroska meséje: három évszázad téveszméi // Vérfarkasok és vérfarkasok: leírási és értelmezési stratégiák. Nemzetközi konferencia anyaga (Moszkva, RANEPA , 2015. december 11-12.) / Szerk. szerk. és comp. D. I. Antonov. - M . : Delo, 2015. - S. 51-56. — 156 p. — ISBN 978-5-7749-1103-5 .
  7. ↑ Gerstner G. Grimm testvérek / Per. vele. E. A. Shenshina; Előszó G. A. Sevcsenko. - M . : Mol. őr, 1980. - 271 p. - (Az életet észreveszik az emberek).
  8. ↑ Harry Velten: Charles Perrault Contes de ma Mère L'oie című művének hatásai a német folklórra, 967. o., Jack Zipes, szerk. A nagy mesehagyomány: Straparolától és Basiletól a Grimm testvérekig , ISBN 0-393-97636-X
  9. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 Melnyikov Alekszandr Julianovics. Charles Perrault "Piroska" című meséjének oroszországi fordításának kérdéséről  // Gyermekolvasások. - 2018. - Kiadás. 1 (13) . — ISSN 2304-5817 .
  10. ↑ Piroska: Részlet E. Berne „Games People Play. Emberek, akik játszanak" és egy mese költői befejezéssel Charles Perraulttól
  11. ↑ Galina Bednenko, Tatyana Lapshina. A Piroska és a szürke farkas meséje: Hasznos azonosító
  12. ↑ Fromm E. Elfelejtett nyelv. Bevezetés az álmok, mesék és mítoszok megértésének tudományába. — M. : AST, 2010.
  13. ↑ R.I.A. hírek. Moszkvában tartották a "Piroska" című orosz fantasy világi premierjét . RIA Novosti (20220920T1949). Letöltve: 2022. szeptember 21.

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Tematikus oldalak
Szótárak és enciklopédiák
Bibliográfiai katalógusokban