Kato, Daisuke

Daisuke Kato (加東 大介, valódi nevén Tokunosuke Kato加藤 徳 之助, másik név Enji Ichikawa 市 川 莚司, az 1930-as és 1940-es években használt művésznév (1948 [1948 [1848] február 911-ig vagy 1 -jéig) , 1910 [3] , Asakusa , Tokió , Japán Birodalom - 1975. július 31. [2], Takasaki , Gunma ) - japán karakterszínházi színész , Daisuke Kato vidám, kerek arca gyakran feltűnik a 20. századi japán filmekben [4] . A színész több mint 300 filmben kapott szerepet [5] [6] . A jidaigeki műfaj kedvelői Kurosawa „ Hét szamuráj ” egyikeként emlékeznek rá , a színész ugyanannak a Kurosawa „ The Bodyguard ” (A testőr) népszerű filmjeiben is kapott kisebb szerepet , egy trilógiában, amelyet Hiroshi Inagaki rendezett Miyamoto Musashiról („ Szamuráj: The Way of the Warrior ", " Szamuráj 2: Párbaj a templomban ", " Szamuráj 3: Párbaj a szigeten ") és a " Véres lándzsa a Fuji hegyen " Tomu Uchida rendezésében . A legérdekesebb alkotások Akira Kurosawa és Mikio Naruse kiváló rendezők filmjeiben készültek , akikkel a színészt nem egyszer forgatták.

Életrajz

Korai évek. Munka a színházi színpadon és a filmes karrier kezdete

Tokunosuke Kato (a színész valódi neve) Tokió szívében, Asakusa szórakoztató negyedében született, Denzo Takeshita kabuki művész családjában . Bátyja, Kunitaro Sawamura és nővére, Sadako Sawamura szintén jól ismert színészek lettek a japán színházban és moziban. Apja, aki színész, drámaíró és a népszerű Miyatoza Színház igazgatóhelyettese volt, befolyása és gyámsága alatt Tokunosuke hat évesen [7] lépett először színházba tizenegy éves bátyjával, Kunitaroval együtt. A Miyatoza Színház teljesen megsemmisült a híres 1923 -as nagy kantói földrengés során .

Miután 1929 -ben elvégezte a 7. számú tokiói állami középiskolát , a tizenkilenc éves fiatal csatlakozott a Zenshinza kabuki színházi társulathoz. 1933 óta Enji Ichikawa álnéven lépett fel. Nyolc éven át különféle szerepeket játszott ezen a színpadon. Két másik fiatal tehetséggel, Shinzo Yamazakival (aki később Akitake Kono néven vált ismertté a moziban) és Ogimasu Ichikawa (a drámaíró Kaoru Osanai fia ) a társulat népszerű fiatal színészei voltak, akiket a sajtó "Fiatal Leendő Zenshinza Triónak" nevezett. " [7] . 1935 -ben debütált a filmben egy kis szereppel a Jirocho from Shimizu című filmben, amelyet Tomiyasa Ikeda rendezett. A háború előtti időszakban és a második világháború első éveiben többek között olyan kiemelkedő rendezők alkotásaiban játszott, mint Sadao Yamanaka (" Sōshun Kochiyama " filmek, 1936 ; " Emberség és papírgolyók" , 1937 ) és Kenji Mizoguchi (" Loyalty in the Age of Genroku ", 1941 ).

1943- ban a 33 éves színészt a déli front egészségügyi szolgálatának [8] élén mozgósították a csapatokba. Már a háború utolsó hónapjaiban, 1945 áprilisában parancsot kapott a hadsereg parancsnokságától, hogy hozzon létre egy színtársulatot a katonák lelkesítésére. A színházat Manokwariban ( Új-Guinea szigete ) [9] nyitották meg , ahol fellépett Shin Hasegawa "Yatappe from Seki" című darabjában. A csendes- óceáni háború befejezése után , bár a szövetséges erők fogságába esett japán színész hazatérhetett hazájába, maláriában megbetegedett, és még néhány hónapig Új-Guineában maradt, mire teljesen felépült. 1946 -ban visszatérve Japánba bátyjával, Kunitaroval és Sadako nővérével új kis színházat alapított, a "Kamiwaza" [7] , de a színész hamarosan elhagyta a színházi színpadot a társulat sikertelen munkája, a vezetési nehézségek és az alkotói különbségek miatt. A színész úgy dönt, hogy a filmes munkára koncentrál. 1948 -ban szerződést írt alá a Daiei filmes céggel, és az Öt tanú című filmtől (rend. Sadatsugu Matsuda ) kezdődően a színész felveszi a Daisuke Kato nevet, amellyel a japán mozi rajongóinak emlékezetében marad.

Filmes karrier

Az első filmmunka, amely széles hírnevet hozott a színésznek, a rendőr szerepe volt Akira Kurosawa Rashomon című filmjében ( 1950 ) . Miután ebben, a japán mozi egyik legsikeresebb filmjében dolgozott, amely diadalmasan átkerült a világ képernyőjére, beleértve az USA -t és a Szovjetuniót is, a színész úgy dönt, hogy elhagyja a Daiei stúdiót, és csatlakozik a Toho filmtársasághoz . [6] . Hamarosan megkapja első filmes díjait. Katót a legjobb férfi mellékszereplőnek választották a Kékszalagon és a Mainichi Filmdíjon az 1952 -es Anya (rendező Mikio Naruse ) és Araki Mataemon: Párbaj a Kagiya átkelőnél (másik cím) című filmekben nyújtott szerepéért. A szamuráj bosszúja, rendezte: Kazuo . Mori ). A színész egész filmes pályafutása során karakteres mellékszerepeket alakított [9] [10] . A színész szerepköre széles volt: a pszichológiailag összetett drámaitól a komikusig. Pozitív és negatív karaktereket egyaránt játszott. Gyakran szerepelt jóindulatú, viszonzatlanul szerelmes kövér férfiak képében (például Mikio Naruse filmjeiben szinte minden alkotása ilyen). A rendezők szerették könnyed és őszinte karaktere miatt, de Daisuke Kato különösen baráti kapcsolatot ápolt a rendező olyan mestereivel, mint Akira Kurosawa és Mikio Naruse, akik gyakran meghívták a színészt projektjeikbe. "Rashomon" után Kurosawa a színészt egy kis gengszter szerepre is hívta egyik legjobb drámai filmjében, az " Élni " (1952), majd a hét bátor Shitoroji szamuráj egyikének szerepére a népszerű jidaigeki filmben . Hét szamuráj " ( 1954 ), és nem A kevésbé népszerű jidaigeki " The Bodyguard " ( 1961 ) című filmben Kato a banditák egyikeként lépett fel, egy erős, de buta Inokiti harcosként. Mikio Naruse Kato játszotta legjobb szerepeit [6] : Kimura az Anyában (1952), Itaya a Késő krizantémokban (1954), Seikichi Mukai a Lebegő felhőkben ( 1955 ), Yoneko volt férje az Adriftben ( 1956 ) , Onoda a Restlessben ( 1957 ), Sekine a Amikor egy nő felmászik a lépcsőn ( 1960 ), a Sadaoka a Vándornaplóban ( 1962 ) , a Hayashida a Szétszórt felhőkben ( 1967 ) és a film e mesterének más filmjei, akikkel a színész meglehetősen gyakran dolgozott együtt. A színész más kiváló rendezők filmjeiben is szerepelt: Yasujiro Ozu (kis szerepek a " Kora tavasz ", 1956, " Ősz a Kohayagawa családban ", 1961 és " A Saury íze ", 1962), Teinosuke Kinugasa ( "Skarlát denevér", 1950, "Vándormadarak a Hold alatt" és "Zseblámpa a telihold alatt" - mindkettő 1951, "Castle of Bloodshed", 1952, "Yushima White Sea", 1955 és "Sparks", 1956 ), Kenji Mizoguchi (kivéve a már említetteket - " Woman Saikaku ", 1952, " Vörös lámpás negyed ", 1956), Daisuke Ito ("A virág, amely átkelt a hegyen", 1949, "Homeland Far, Far Away", 1950, "Palanquin in the Köd", 1951 és "Egy fiatal hölgy története", 1957), Hiroshi Inagaki ("Egy vándorló szerencsejátékos ezeregy éjszakája", 1936, "Testőr vagyok", 1950, "A" Woman from Shanghai” és a „Wind, Clouds and a Boat for 1000 Ryo” – mindkettő 1952, trilógia Miyamoto Musashiról: „Szamuráj: A harcos útja, 1954, Szamuráj 2: Templompárbaj, 1955 és Szamuráj 3: Szigetpárbaj, 1956; A Lonely Journey, 1955, The Tempest, 1956, Birth of Japan , 1959 , " 47 Ronin ", 1962 and "In karddal szemben maradva", 1966 )...

A legjobb szerepek közé tartozik még [7] : Kudo Tadashi Imai rendező „ Van egy forrás ” című független projektjében (1955) és Genta szamuráj szolgája jidaigekiben, szociális elfogultsággal „ Véres lándzsa a Fuji hegyen ” ( 1955 ) - Kato utolsó két szerepéért 1955-ben másodszor is Kékszalag-díjat kapott, mint a legjobb férfi mellékszereplő; Tazawa rendező a The Source című társadalmi drámában (1956, rendező: Masaki Kobayashi ); Akabana főszerepe egy négy filmből álló sorozatban "Big Size" (1957-58, rendező: Yasuki Chiba ) - e népszerű filmsorozat után kapta a színész, akárcsak hősét, a Gyu-chan becenevet. Kato sikeresen szerepelt komikus szerepekben is, köztük a színész sikert aratott a közönség által kedvelt vígjátéksorozatban (1956 és 1971 között 40 filmet forgattak) a "The President of the Company" [7] sorozatból , ahol egyet játszott. a központi szereplők közül (partnerekkel Hisaya Morishige és Keiju Kobayashi ).

Katonai tapasztalatai alapján, arról, hogyan vett részt Új-Guinea szigetén egy színházi társulat létrehozásában, Daisuke Kato 1955-ben publikálta visszaemlékezéseit a Shukan Asahi című hetilapban . 1961- ben Kato romanizálta emlékiratait. A "Hó a déli szigeten" című regény először a Bungei Shunju magazin márciusi számában jelent meg.. Ugyanebben az évben Seiji Hisamatsu rendező forgatta "Hó a déli tengerekben" címmel, ahol a színész magát játszotta - Kato őrmestert. A regény és a film is megérdemelt sikert aratott. A regény bestseller volt [9] , és Daisuke Kato elnyerte a 20. Bungeishunjū olvasói díjat . A nagy képernyőre való adaptáció mellett a regény alapján az NHK egy televíziós sorozatot is készített ugyanabban az évben [7] .

Élete utolsó éveiben a színész nemcsak a moziban, hanem a televízióban is tevékenykedett, majd 1971-ben, 28 évvel később a színész visszatért a színpadra [10] . 1972 óta csatlakozott a "Heike's New Story" tajga dráma előadói csapatához., ahol egy igazi történelmi személy szerepét játszotta Hojo Tokimasa , a XII századi katona és államférfi . A drámában olyan népszerű japán színészek voltak partnerei, mint Tatsuya Nakadai , Komaki Kurihara , Osamu Takizawa , Masayuki Mori , Ayako Wakao és Ken Ogata .

Daisuke Kato 1975 februárjában került a kórházba vastagbélrákkal . A diagnózist nem tudva (a színész elől rejtve volt) tovább játszott a drámában (a kórházi osztályon külön forgatást szerveztek számára), és július 31-én, öt hónappal a kórházi felvétel után Daisuke Kato meghalt [ 10] hatvannégy évesen.

Család

Daisuke Kato egy jól ismert művészdinasztia egyik klánjához tartozott [11] :

Apa – Denzo Takeshita kabuki színész (竹芝伝蔵, valódi neve – Dentaro Kato, 加藤伝太郎)

A nővére Seiko Yajima (1903-1988). Szociális területen dolgozott rendelkezés. Ő volt az Országos Fogyatékos Emberek Élet- és Jogvédő Tanácsának első elnöke.

Az idősebb testvér a Kabuki színház és mozi, Kunitaro Sawamura színésze.(1905-1974). A leghíresebb filmek: „ Tange Sazen és a Million Ryo Pot ” (1935, rendező: Sadao Yamanaka ), „ A pokol kapui ” (1953, r. Teinosuke Kinugasa ), „A Taira klán új meséje ” (1955, rendező: Kenji Mizoguchi ) stb.

Idősebb nővére - Sadako Sawamura színházi és filmszínésznő(1908-1996). A mozi leghíresebb alkotásai: „Wedding Day” (1940, rendező: Yasujiro Shimazu ), „ Anya nem hal meg ” (1942, rendező: Mikio Naruse), „ Saikaku Woman ” (másik címe „O-Haru élete” , Courtesans” , a Szovjetunió pénztárában - "Az élet boldogság nélkül", 1952, rendező Kenji Mizoguchi), " Késői krizantémok " (1954, rendező Mikio Naruse) stb.

Vő (Sadako Sawamura nővérének férje) - Kamatari Fujiwara színész(1905-1985). Filmszerepek: " Három nővér, tiszta a gondolataikban " (1935, r. Mikio Naruse), " Élni " (1952, r. Akira Kurosawa), " Hét szamuráj " (1954, r. Akira Kurosawa) stb.

Lánya (Kunitaro Sawamura bátyjának felesége) Tomoko Makino színésznő (1907-1984). A japán filmművészet alapító atyjának, Shozo Makino rendezőnek és producernek a lánya , aki többek között apja „ Csusingura: Egy igaz történet ” (1928) című történelmi eposzában szerepelt.

Felesége - Masako Kato (加藤雅子) színésznő, keveset játszott filmekben, többek között a következő filmekben: "Woman Offering Resistance" (1960, r. Taro Yuge), "Arc" (1960, R. Koji Shima ), "Black Trump" " (1964, rendezte : Umetsugu Inoue ) és mások.

Son - Haruyuki Kato (加藤 晴之), hangproducer, csak egyszer szerepelt a filmben: a " 47 Ronin " című filmben (1962, Rend. Hiroshi Inagaki ).

A meny (Haruyuki Kato fiának felesége) Kazuko Kurosawa jelmeztervező (született: 1954.04.29.), Akira Kurosawa filmrendező lánya .

Unokája – Takayuki Kato színész (született 1977. március 12-én). A filmek közül: "Eső után" (1999, rendező: Takashi Koizumi), "Csak a tenger tudja" (2002, re. Kei Kumai ), "The Last Ronin" (2010, r. Sugemichi Sugita).

Unokaöccs (Kunitaro Sawamura testvér fia) - Hiroyuki Nagato színész (1934-2011). Az 1960-as évek egyik legnépszerűbb filmszínésze. Játszott a japán mozi új hulláma rendezőinek filmjeiben Shohei Imamura , Seijun Suzuki , Koreyoshi Kurahara , Yoshishige Yoshida ...

Unokaöccs (Kunitaro Sawamura testvér fia) - Masahiko Tsugawa színész (1940-2018). Az 1950-es évek végén szerzett hírnevet, amikor még nagyon fiatalon szerepelt a „naptörzsről” szóló filmekben (a japánok csalódott fiatal generációjának sorsáról szóló filmekben): „ Crazy Fruit ” (1956, rendező: Ko Nakahira ), „ Értéktelen ” Man ” (1960, rendezte : Yoshishige Yoshida ) és mások.

Unokahúga (Kunitaro Sawamura testvér lánya) - Setsuko Kato (加藤勢津子) filmszínésznő volt, de filmekben játszott egy kicsit. A filmek közé tartozik: Hungry Souls és Hungry Souls 2 (1956, r. Yuzo Kawashima ).

Az unokahúga (Kunitaro Sawamura bátyjának lánya), Toshiko Sawamura (沢村敏子) csak egyszer mutatta meg magát színésznőként, a Veszélyes lejtő (危険な斜面, 1961) című televíziós sorozat főszereplésével.

Szakmai díjak

• 3. díjátadó (1952-re) - a férfi mellékszerepek legjobb alakításáért járó díj - két filmben: " Anya " és "Araki Mataemon: Párbaj a Kagiya keresztúton" (más nevek - "A szamuráj bosszúja") [12] .
• 6. díjátadó (1955-re) – a férfi mellékszerepek legjobb alakításáért járó díj két filmben: „ Van egy forrás ” és „ Véres lándzsa a Fuji-hegyen ” [13] .

• 7. díjátadó (1952-re) - a férfi mellékszerepek legjobb alakításáért járó díj - két filmben: "Anya" és "Araki Mataemon: Párbaj a Kagiya keresztúton" (más nevek - "A szamuráj bosszúja") [14] .

Filmográfia

Megjegyzések

1. ↑ A szovjet kasszában a filmet 1966. október 10-től mutatták be, a Szovjetunió 2109/66. sz. Goskinója (1973. május 1-ig) - megjelent: „A jelenlegi alap filmek katalógusa. II. szám: Külföldi játékfilmek”, Inf.-reklám. vezetői iroda a Szovjetunió Minisztertanácsa alá tartozó filmművészeti bizottság filmművészete és filmforgalmazása, M.-1972, 126. o.
2. ↑ A szovjet pénztárban a filmet 1963. augusztus 19-től mutatták be, r / y Goskino USSR 1191/63 (1968. augusztus 1-ig) - megjelent: „Az 1963-ban kiadott filmek kommentáros katalógusa”, „Művészet” , M.-1964, 23. o.
3. ↑ A filmet szovjet terjesztésben 1970. július 6-tól mutatták be (Riga, Moszkvában 1972. április 24-től), r / a Szovjetunió Állami Filmügynökségének 2149/68 sz. számában (1975. június 1-ig) - megjelent: „Katalógus a jelenlegi alap filmjeinek. II. szám: Külföldi játékfilmek”, Inf.-reklám. vezetői iroda a Szovjetunió Minisztertanácsa alá tartozó filmművészeti bizottság filmművészete és filmforgalmazása, M.-1972, 46. o.
4. ↑ A filmet 1988 áprilisa óta vetítik a szovjet pénztáraknál (1987. december 21-től Moszkvában), r / a Goskino USSR 18122/87 (1975. június 1-ig) - megjelent: "A filmek és a jegyzetekkel ellátott katalógusa filmes folyóiratok, 1988 II. negyedév" , Goskino USSR, V / O "Soyuzinformkino", M.-1988, 25. o.
5. ↑ A filmet 1958. július 28-a óta vetítik szovjet terjesztésben, r / y Goskino USSR No. 1099/58 - megjelent: New Films magazin filmforgalmazóknak, 1958. 3. szám: Új játékfilmek bemutatásának előzetes terve 1958 harmadik negyedévében.
6. ↑ A szovjet pénztárban a filmet 1963 februárjától mutatták be (Moszkvában április 2-tól; 1966. augusztus 15-ig), r / a Szovjetunió Állami Filmügynökségének 1162/61. sz. - megjelent: „A filmek kommentáros katalógusa a jelenlegi alap: Játékfilmek”, M. : "Művészet" -1963, 480. o. (380-381.).

Jegyzetek

1. ↑ Daisuke Kato archiválva : 2019. június 7. a Wayback Machine -nél a Find  a Grave webhelyen
2. ↑ 1 2 Daisuke Kato // Find a Grave  (angol) - 1996.
3. ↑ Internet Movie Database  (angolul) - 1990.
4. ↑ Daisuke Kato színész archiválva 2018. október 26-án a Wayback Machine -nél a Lard Biscuit Enterprises  webhelyén
5. ↑ 1 2 加東大介 Archiválva 2020. június 22-én a Wayback Machine -nél a Kinema Junpo magazin honlapján  (japán)
6. ↑ 1 2 3 加東大介 az ItsFun.com.tw oldalon  (japán)
7. ↑ 1 2 3 4 5 6 加東大介 Archiválva 2021. július 27-én a Wayback Machine -nél a Kotobank.jp oldalon ( japán)  
8. ↑ 加東大介 Archiválva : 2019. április 7. a Wayback Machine -nél a Hatena Keyword webhelyen  (japán)
9. ↑ 1 2 3 加東大介の夢は、縁日のお店やさんになること Archiválva 2020. szeptember 25-én, a Wayback Spanese Machine magazin honlapján, a Bung-  on
10. ↑ 1 2 3 他是見證日本電影發展的重要配角 a Read01.com oldalon  (japán)
11. ↑ A ja.wikipedia szerint
12. ↑ Az 1952-es Blue Ribbon Award győztesei archiválva 2022. március 18-án a Wayback Machine -nél az IMDb -n 
13. ↑ Az 1962-es díjnyertesek archiválva 2022. január 5-én a Wayback Machine -nél  (japán) a Mainichi-díj hivatalos honlapján
14. ↑ Az 1956-os díjnyertesek archiválva 2019. április 21-én a Wayback Machine -nél  (japán) a Mainichi-díj hivatalos honlapján
15. ↑ Daisuke Katô (1910–1975) Archiválva : 2019. március 8., a Wayback Machine -en az IMDb -n  
16. ↑ 加東大介 Archiválva 2017. július 5-én a Wayback Machine -nél a JMDb-nél ( japán filmadatbázis )  (japán)
17. ↑ 1 2 3 4 5 6 Külföldi filmek listája a Szovjetunió jegypénztárában  

Linkek

Tematikus oldalak	AlloCine ČSFD Internet Movie Database Rohadt paradicsomok
Genealógia és nekropolisz	Keress egy sírt WikiTree
Bibliográfiai katalógusokban BNF : 167331344 CONOR : 78959459 GND : 1164200038 ISNI : 0000 0000 3912 2268 J9U : 987007429544705171 LCCN : no00004281 NDL : 00027603 SUDOC : 059549157 VIAF : 63545540 WorldCat VIAF : 63545540