Bykov, Jurij Szergejevics

Jurij Szergejevics Bykov
Születési dátum 1916. március 2( 1916-03-02 )
Születési hely Szaratov
Halál dátuma 1970. július 30. (54 évesen)( 1970-07-30 )
A halál helye Szaratov
Polgárság  Szovjetunió
Foglalkozása rakéta- és űrtechnológiai tervező
Díjak és díjak
A szocialista munka hőse
Lenin parancsa
Lenin-díj - 1966

Jurij Szergejevics Bykov (1916.02.03., Szaratov  - 1970.07.30., uo.) - az űrhajókkal való kommunikációs rendszer főtervezője.

Életrajz

1916. március 2-án született Szaratov városában , ügyvéd családjában. A 43. számú Szaratov Iskola elvégzése után a Szaratovi Technológiai Intézet esti tagozatára került a Gépészmérnöki Karra. Ugyanakkor villanyszerelőként dolgozott a szaratovi akkumulátorgyárban, az Univerzális üzemben, a 3. számú malomban.

Édesapja 1933-as Moszkvába költöztetése kapcsán a Moszkvai Energetikai Intézet rádiótechnikai osztályára került. Részmunkaidőben dolgozott a lakások rádióberendezésén abban a házban, ahol élt. A nála felfedezett tüdőtuberkulózis miatt tanulmányait félbeszakította és kórházba kellett mennie. Csak egy év múlva tért vissza a diákpadra. Az 1939-es oklevél megvédésekor a kitartás, a tudásszomj és az évek során kialakult szokás követni a rádiótechnika területén megjelent új publikációkat biztosította a sikert. A védekezés témája a "Repülőgép sebességének mérése rádiótechnikai módszerekkel" volt. Az intézet elvégzése után a Moszkvai Energetikai Intézet posztgraduális iskolájába lépett, de a háború kitörése arra kényszerítette, hogy repülőgépekhez rádióberendezéseket alkosson, amihez a Repülőgép-felszerelések Kutatóintézetébe ment dolgozni, különösen mivel egészségügyi okok miatt felmentették a katonai szolgálat alól. A munka nem állt le az evakuálásnál, Uljanovszkban.

Ugyanitt 1942 januárjában Yu. S. Bykov egy új, szokatlan géppuska modellt tervezett. A vele folytatott beszélgetések során a kórházban ápolt sebesült katonák és parancsnokok panaszkodtak, hogy kevés gépfegyverünk van. Elmondták, hogy az ellenfelek mindenáron tüzérségi tűzzel igyekeztek elfedni ritka géppuskáinkat. Amint a géppuskás firkálni kezd, tűzzápor zuhan rá. Munkatársával Yu. S. Bykov feltalált egy géppuska-szimulátort. Készüléke nem bonyolult: a rádiólámpa fényesen villog, mintha géppuska küldene golyót golyó után. A hangot lemezre rögzítették. A patkányban forog a gramofon, a mikrofonból a vezetékek mentén, a hang a lövészárkokba rejtett hangszórókba megy, a frontvonalon. Az éjszaka sötétjében a „géppisztolytűz” illúziója teljessé vált. Nemegyszer megtévesztették az ellenfeleket, összetévesztették bunkereink utánzóit, tüzet nyitottak rájuk, elárulva ezzel tüzérségük helyét.

1943 áprilisában Yu. S. Bykov ennek ellenére felkereste a frontot a 6. légihadsereg különleges dandárjaként. Az egységekben való tartózkodásuk alatt a dandár megismerkedett a rádiókommunikáció megszervezésével és a repülőgépek rádióberendezéseinek állapotával. Ennek alapján javaslatot tettek a fix hullámú interakciós finomhangolásra, hét oktató foglalkozást tartottak ezredekben a repülőszemélyzettel, és technikai segítséget nyújtottak a repülőgépek rádióinterferenciájának kiküszöbölésében. Az elvégzett munka eredményeként javult a kommunikáció az ellenőrzőponttal. A fedélzeti rádióberendezések fejlesztése érdekében végzett munkáért öt elismerést kapott, köztük a 6. légihadsereg parancsnokától. A háború után Yu. S. Bykov visszatért a disszertációjához.

1947-ben kandidátus lett, 1952-ben pedig a műszaki tudományok doktora, majd professzori címet kapott. Ezekben az években a légi telefon-rádiókommunikáció zajvédelmének elméleti alapjainak kidolgozásával foglalkozott magas akusztikus zaj mellett, és ezzel megalapozta egy új technológiai területet - a repülőgép rádióakusztikáját. Az általa megalkotott orosz beszéd érthetőségének elmélete alapján zavarásgátló eszközöket hoznak létre és széles körben bevezetik a repülőgép-rádiókommunikáció gyakorlatába. Bykov egy nagyon váratlan témán kezd dolgozni a torzítás nélküli beszédátvitelen, a környező zaj interferencia ellenére. A kísérletek és kísérletek alapján 1954-ben Yu. S. Bykov megírta a "Beszédérthetőség elmélete a kommunikációs vonalakban" című könyvet. A jövőben pedig továbbfejlesztette a rádióberendezéseket, új utakat keresett. Több száz könyvet olvastam el és kritikusan értékeltem. Ha az 1954-es monográfiájában csak 29 tétel szerepel a felhasznált irodalom listáján, akkor Yu főművében.

1959 őszén Yu. S. Bykovot, a rádiókommunikáció egyik vezető tudósát felkérték az NII-695-höz , és kinevezték egy űrhajós kommunikációs rendszer főtervezőjévé. Az első Vostok űrszonda, egy emberrel a fedélzetén való kilövésének előkészületei részeként Yu. S. Bykov olyan automatikus frekvenciaszabályozással rendelkező rendszer létrehozásán dolgozott, amely stabilan működne a légköri interferencia és az észlelt jel teljesítményének jelentős változása mellett. A Zarya nevű űrkommunikációs rendszert mindössze egy év alatt hozták létre. Yu. S. Bykov aktívan részt vett az első űrhajós, Yu. A. Gagarin repülésének irányításában.

A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének 1961. június 17-i rendeletével a rakétaipar, a tudomány és a technológia fejlesztésében elért nagy sikerekért, a világ első szovjet ember külföldre repülésének sikeres végrehajtásáért. Jurij Szergejevics Bykov a Vosztok műholdhajón a Lenin-rend kitüntetésével és a „sarló és kalapács” aranyéremmel a Szocialista Munka Hőse címet kapta.

1963-ban Yu. S. Bykov a Moszkvai Rádiókommunikációs Kutatóintézet igazgatója lett. Ezt követően a rádiókommunikációs rendszerek főtervezőjeként dolgozott az összes „Vostok” és „Voskhod” emberes űrhajóval. Ő teremtette meg az új rádiókommunikációs rendszerek alapjait a „Szojuz” és a „Szaljut” lakott űrobjektumok számára.

1970. július 30-án, egy hegyi turistatáborban nyaralva hirtelen meghalt. Moszkvában temették el a Vvedensky temetőben (18 egység).

Díjak

Memória

Linkek

Jurij Szergejevics Bykov . " Az ország hősei " oldal. Letöltve: 2014. szeptember 4.