YATB-2

A YaTB-2  egy szovjet magaspadlós trolibusz városon belüli személyszállításra, amelyet a jaroszlavli autógyár gyárt . A "YaTB" rövidítés azt jelenti, hogy "Jaroszlavl trolibusz" a második modell.

Leírás

1937 januárjában megkezdődött a YaTB-2 modell fejlesztése, ugyanakkor az üzemben tervezési és technológiai karosszéria irodát szerveztek a karosszéria felépítésének javítására. És 1937 novemberében az üzem megkezdte az új YaTB-2 modell tömeggyártását, amely egy modernizált YaTB-1 modell volt , és gyakorlatilag nem különbözött attól. Előtt megjelentek a külső útjelző lámpák, az útvonaljelző a szélvédő felett és egy külön (bal oldali) ajtó a vezetőfülke felé. A tervezésben számos változtatás történt. A trolibusz belsejében a karosszéria teljes szélességében szigetelt vezetőfülke készült, bal oldalon külön bejárattal. Az utastér megjelenése jelentősen javította a vezető munkakörülményeit, és lehetővé tette a nagyfeszültségű elektromos berendezések elhelyezését, megvédve a nedvesség behatolásától. Az elektromos berendezéseket úgy helyezték el, hogy az a vezetőfülkéből és az utastérből is jól látható legyen. A trolibusz erőátvitelében megszűnt a sebességváltó tárcsafék, helyette a hátsó kerekeken lévő féket, illetve ehhez kapcsolódóan a közbenső kardántengelyt. A kézi működtetésű mechanikus fék hatékonysága azonban jelentősen gyengült. A gép súlyának csökkentése és a váz merevségének növelése érdekében a keret kereszttartóinak nagy része csőből készült, és a kompozit hossztartók helyett integrált hossztartók kerültek beépítésre. Elhagyták a harmadik keretet is, ezzel egyidejűleg megváltoztatva a villanymotor helyét is. A gép tömege így 8350 kg-ra csökkent. A YaTB-2 tervezésében is olyan furcsa eljárást biztosítottak, mint a karosszéria nélküli vázban való futás.

A YaTB-2 trolibuszon végrehajtott tervezési változtatások javították a műszaki teljesítményt a YaTB-1-hez képest, de az áramszedők alja alatt a tető elégtelen merevségét tárták fel, aminek következtében a karosszéria tetőíveinek elhajlása jelent meg. Emellett nedves időben szivárogtak a trolibuszok teteje, ami kényelmetlenséget okozott az utasoknak, valamint leromlott az utastér burkolata és belső berendezése. A díszítő lökhárítók nem segítettek megakadályozni a karosszéria sérülését, mivel nem a vázra, hanem a karosszéria favázára szerelték őket. Az utasülések keretei annak ellenére, hogy nehézek és terjedelmesek, a rossz kialakítás miatt gyorsan tönkrementek.

Érdekes, de nem széles körben alkalmazott projekt volt a teherszállító trolibuszok gyártása. 1937 decemberében a Mérnöki Népbiztosság utasítására a jaroszlavli autógyár két teherszállító trolibuszt kezdett építeni a YaTB-2 utasszállító alapján. A teherszállító trolibuszok próbaüzemére 1938 márciusában került sor Moszkvában, a Begovaja utcában.

Munka a Szovjetunió városaiban és külföldön

1937 vége óta a trolibuszok olyan városokba kezdtek érkezni, mint: Moszkva, Leningrád, Kijev.

A háború megváltoztatta néhány jaroszlavli trolibusz sorsát, amelyek a németek által megszállt városokban maradtak. Így 1943-ban Kelet-Poroszország Gauleiterének és Erich Koch ukrán birodalmi komisszárnak a parancsára két YaTB-2 trolibuszt vittek ki a megszállt Kijevből egy különleges levélút keretében Königsbergbe (ma Kalinyingrád). Mielőtt üzembe helyezték volna a trolibuszvonal 4 km hosszú szakaszán, a kijevi YATB-2-eseket a steinfurti vagongyárba (ma Neuenkirchen) küldték, ahol a trolibuszokat megjavították, fehérre festették és előkészítették a trolibusz pompázatos indítására. forgalom, amelyen részt vett Erich Koch A brit légiközlekedés 1944-es bombázása után a YATB-2 trolibuszok leégtek a foszforbombáktól.

A háború befejeztével és a városi gazdaság helyreállításával a Moszkvában, Leningrádban és Kijevben megmaradt YaTB-2-esek nagyjavításon (CVR) estek át a karosszéria mélyreható modernizálásával. Moszkvában, 1944 és 1947 között, a jaroszlavli trolibuszokat először a Tushino repülőgépgyárban, majd az MTRZ-ben újították fel, ahol a YaTB-1M indexet kapták. Később ott építették át MTB-10-es modellre. Ez a továbbfejlesztett trolibusz megjelenésében a Tushino MTB-82-höz hasonlított, de az MTB-10 alvázát a régi jaroszlavli trolibuszoktól használták. Leningrádban a VarZ-nál javították a trolibuszokat, ahol változtatásokat hajtottak végre a YaTB trolibuszok kialakításában.

A háború után a Szovjetunió mellett a jaroszlavli trolibuszok Lengyelországban is működtek. 1945 óta Varsóban a német MAN trolibuszokkal együtt 11 leningrádi és 16 moszkvai YATB-2-t üzemeltettek. 1953- ban a lengyelországi Lublinban nyitottak egy 7 km-es trolibuszvonalat , amelyhez 8 megmaradt YATB-2-t szállítottak át Varsóból.

Múzeumi kiállítás

A világ egyetlen fennmaradt YATB-2 példányát 2007 tavaszán találták meg a Zelenogorszk régióban. 2007 augusztusában lecserélték egy leszerelt KTG-1- re , és a szentpétervári Elektromos Közlekedési Múzeumba szállították , ahol 2021 októberére teljesen felújították, 1938-as YATB-2 néven állították ki a múzeumban, az 1938. 1955-ös modell, 2022-ben vett részt először a retro trolibuszok felvonulásán.

Irodalom

• L. M. Shugurov. Oroszország és a Szovjetunió autói. - M. : ILBI, PROSTEKS, 1993.

Linkek

• A jaroszlavli trolibuszok története Archiválva : 2009. december 7. a Wayback Machine -nél . Harkov közlekedés
• A Szovjetunióban gyártott trolibuszok . A Szovjetunióban gyártott trolibuszok
• Yaroslavl-gorodok - Moszkva sarka Archiválva : 2011. január 1. a Wayback Machine -nél . Teherautónyomda 9/2008