Bentlakásos iskola

A bentlakásos iskola  a gyermekek nevelése, önálló életvitelének fejlesztése, kreatív és intellektuális képességeik teljes körű fejlesztése érdekében létrehozott, éjjel-nappal tanuló nevelési intézmény.

A bentlakásos iskola szó a latin internus (belső) szóból származik.

Az oroszországi bentlakásos iskolák osztályozása

Az oktatási program szerint

Feltétel szerint

Általános oktatási bentlakásos iskolák

Speciális (javító) bentlakásos iskolák

Típusszám szerint jelölve az alábbi lista szerint:

  1. Siket és nagyothalló gyermekek számára
  2. Hallássérült gyermekek számára
  3. Vakok és gyengénlátó gyermekek számára
  4. Látássérült gyermekek számára
  5. Beszédzavarban szenvedő gyermekek számára
  6. Agybénulásos gyermekek számára
  7. Szellemi fogyatékos gyerekeknek
  8. Szellemi fogyatékos gyerekeknek

2004 végén Oroszországban 692 általános bentlakásos iskola működött, köztük 150 árvák és 1410 fogyatékkal élő gyermekek számára fenntartott bentlakásos iskola, ebből mintegy 74 ezer árva és szülői gondozás nélkül maradt gyermek) [4] .

Oktatás bentlakásos iskolákban

A bentlakásos iskola igazgatója a szülők (az őket helyettesítő személyek) kérelmére a tanulókat a szünidőben, vasárnap és ünnepnapokon, valamint alapos indokkal más napokon hazaengedheti.

A bentlakásos tanulók bentlakásos fenntartásáért a szülőket (az őket helyettesítő személyeket) a megállapított eljárási rend szerint terhelik.

A bentlakásos iskola tanulói a megállapított normatíváknak megfelelően ruházattal, cipővel, ágyneművel, személyes higiéniai cikkekkel, valamint tankönyvekkel, tanszerekkel, játékokkal és háztartási eszközökkel biztosítottak.

Internátusok a filmművészetben

Lásd még

Jegyzetek

  1. látássérült, hallássérült stb.
  2. kiválasztottak, beleértve az olimpiákat is, lásd például lent
  3. huliganizmus miatt gyakori rendőrségre hajtás, a rendőrség gyerekszobájában regisztrált, vagy csavargás miatt őrizetbe vett, egyéb okból
  4. („A gyermekek helyzetéről az Orosz Föderációban. Állami jelentés 2006-ról” M., Oroszország Egészségügyi és Szociális Fejlesztési Minisztériuma, 2006, 135-139. o.)

Irodalom