Nikkel(II)-oxid
Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2019. december 3-án felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 6 szerkesztést igényelnek .| Nikkel-oxid (II). | |
|---|---|
| Tábornok | |
| Szisztematikus név |
Nikkel-oxid (II); nikkel-oxid (2+). |
| Hagyományos nevek | nikkel-oxid, nikkel-oxid, bunzenit |
| Chem. képlet | NiO |
| Patkány. képlet | NiO |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Állapot | szilárd |
| Moláris tömeg | 74,69 g/ mol |
| Sűrűség |
α-NiO 6,67 g/cm³ β-NiO 7,45 [1] |
| Termikus tulajdonságok | |
| Hőfok | |
| • olvadás | 1682 °C |
| • bomlás | 1230 °C |
| Mol. hőkapacitás | 44,3 J/(mol K) |
| Entalpia | |
| • oktatás | -239,7 kJ/mol |
| Osztályozás | |
| Reg. CAS szám | 1313-99-1 |
| PubChem | 14805 |
| Reg. EINECS szám | 215-215-7 |
| MOSOLYOK | O=[Ni] |
| InChI | InChI=1S/Ni.OGNRSAWUEBMWBQH-UHFFFAOYSA-N |
| RTECS | QR8400000 |
| ChemSpider | 14121 |
| Biztonság | |
| LD 50 | 100-149,2 mg/kg |
| Toxicitás | Mérgező, rákkeltő |
| EKB ikonok | |
| NFPA 704 |
0
3
0 |
| Az adatok standard körülményeken (25 °C, 100 kPa) alapulnak, hacsak nincs másképp jelezve. | |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
A nikkel(II)-oxid két vegyértékű nikkel oxigénnel alkotott szervetlen bináris vegyülete . A NiO kémiai képlete . A természetben ritka bunzenit ásványként fordul elő .
Fizikai tulajdonságok
A nikkel(II)-oxid kristályos anyag, az előállítási és hőkezelési módtól függően világostól sötétzöldig vagy feketéig terjed. Két kristálymódosítással rendelkezik:
- α-NiO Т<252 °C-ig, antiferromágnes , trigonális szingónia , egységcella paraméterei a = 0,29549 nm, c = 0,7228 nm, d = 6,67 g/cm³;
- β-NiO Т>252 °C-on, köbös szingónia , F m3m tércsoport, a = 0,41768 nm, Z = 4, NaCl típusú szerkezet, d = 7,45 [1] g/cm³.
Getting
A természetben a nikkel-oxid bunzenit ásvány - oktaéderes kristályok formájában fordul elő , színe sötétzöldtől barnásfeketéig, a szennyeződésektől függően. A kémiai összetétel nem sztöchiometrikus NiO x , ahol x = ~1 Bi, Co, As szennyeződésekkel. Nagyon ritka, Szászországban, Johangeorgenstadtban található.
Kis mennyiségű nikkel(II)-oxid állítható elő a nikkel-karbonil levegőben történő lebomlásával szén-dioxiddá.
A nikkel-oxid közvetlenül az elemekből szintetizálható a Ni oxidációjával, ha levegőben vagy oxigénben hevítik:
A nikkel(II)-oxid nikkel(II)-hidroxid vagy néhány kétértékű nikkelsó ( karbonát , nitrát stb.) hőbontásával állítható elő [2] :
Kémiai tulajdonságok
A nikkel-oxid termikusan nagyon stabil. Csak 1230 °C feletti hőmérsékleten válik észrevehetővé reverzibilis disszociációja:
Amfoter tulajdonságokat mutat (a főbbek dominálnak), gyakorlatilag vízben oldhatatlan:
p PR = 15,77![{\displaystyle {\mathsf {NiO+7H_{2}O\ \rightleftarrows \ [Ni(H_{2}O)_{6}]^{2+}+2OH^{-))))](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/51a3d3a15d3990d98595038a2719fe70373e6828)
Reagál savakkal:
A szinterezés során kölcsönhatásba lép a tipikus fémek lúgjaival és oxidjaival:
Tömény ammóniaoldattal aminokomplexeket képez:
_{ 2}+5H_{2}O}}}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/3c4124a0b5275649d1e3618a241cd1d14e0fd358)
Hidrogénnel vagy más redukálószerrel (C, Mg, Al) fémmé redukálva:
Savas oxidokkal összeolvasztva sókat képez:
Alkalmazás
A nikkel-oxid fő felhasználási területe a nikkel(II)-sók, nikkeltartalmú katalizátorok és ferritek előállításának közbenső terméke. A NiO-t zöld pigmentként használják üveghez, mázhoz és kerámiához. A nikkel-oxid termelési mennyisége körülbelül 4000 tonna/év [3] .
Biztonság
A legtöbb nikkelvegyülethez hasonlóan oxidja is mérgező és rákkeltő . MPC a levegőben a munkaterületen 0,005 mg/cm³ (Ni 2+ -ban kifejezve ).
LD50 - 100 mg/kg. Veszélyességi osztály - 2.
Jegyzetek
- ↑ 1 2 Ellentmondó adatok. Az egységcella paraméterei szerint d = 6,80 g/cm³.
- ↑ Lidin R.A., Andreeva L.L., Molochko V.A. Szervetlen anyagok állandói: segédkönyv / Szerk.: prof. R. A. Lidina. - 2. kiadás, átdolgozva. és további .. - M . : "Drofa", 2006. - S. 144-145. — ISBN 5-7107-8085-5 .
- ↑ K. Lascelles, L. G. Morgan, D. Nicholls, D. Beyersmann „Nickel Compounds” in Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry 2005 Wiley-VCH, Weinheim, 2005.
Irodalom
- Chemical Encyclopedia: 5 kötetben: 3. v.: Szerkesztőbizottság: Knunyants I. L. et al. - M., Great Russian Encyclopedia, 1992, 639 p.
- Lidin R. A., Molochko V. A., Andreeva L. L., Szervetlen anyagok kémiai tulajdonságai, Moszkva, Kémia, 2000.
- Ripan R., Chetyanu I., Inorganic Chemistry, v.2 Chemistry of Metals, M., Mir, 1972.