Lechitikus átrendeződés

A lechitikus permutáció egy fonetikai folyamat, amely a lechita nyelvekben  zajlott le, és a mellső magánhangzók és a lágy szótag szonánsok átmenetéből állt nem elülső magánhangzókká, illetve kemény szonánsokká, a kemény fogmássalhangzók előtti pozícióban : ' e > 'o , 'ě > 'a , 'ę > 'ǫ , r̥' > r̥ , l̥' > l̥ [1] .

A lechi permutáció hozzájárult a keménység-lágy összefüggés fonologizálásához a lechi nyelvekben, és ez az oka a lechi nyelvekre jellemző számos alternáció megjelenésének is .

Példák

lengyel nyelv

Az 'ę > 'ǫ átültetést a lengyel nasalisok további sorsa során nagyrészt törölték . Néhány névben és helynévben azonban látható a gnieznói bikából [3] :

kasub

Polabian

Mutáció hiánya

Lengyelben az átültetés nem dióhéjban történt [6] :

Az alapok kiigazítása az újratárgyalás után

A permutáció sok főnév deklinációjában váltakozik. A 16. század óta a lengyel irodalmi nyelvben ezek a váltakozások számos esetben kezdenek kiküszöbölni vagy a fordított tő javára, vagy fordítva [7] [8] :

Az átültetés hiányzik az olyan lengyel prepozíciókban, mint a przed "előtte", przez "through", bez "anélkül". Ez annak köszönhető, hogy az elöljárószók végmássalhangzója keménységben-lágyságban asszimilálódott a következő szó kezdő mássalhangzójával. Így a fonetikai kontextusok egy részében megteremtették az átültetés feltételeit, másokban viszont nem. Végül az átrendezés nélküli formákat általánosították [9] [10] .

Néha szemantikailag differenciált etimológiai kettősök jelentek meg az igazítási folyamat során, vö. fényesít działo "ágyú" és dzieło "mű (mű)", na czole "a homlokon" és na czele "fején", bieda "szegénység, szükség, bánat" és biada "jaj! (közbeszólás)" [11] .

A lengyel nyelvjárásokban az igazodás másként zajlott, mint az irodalmi nyelvben. A mazóviai dialektusban elterjedtek a labiálisok után (ritkán más magánhangzók után) e-vel írt alakok: zamietać ( szó szerint zamiatać "seper "), wietrak ( szó szerint wiatrak "szélmalom"), opowiedać ( szó szerint opowiadać "mond") ), zawiesy ( szó szerint zawiasy "ajtópántok"), wiedro ( szó szerint wiadro "vödör"), wietr ( szó szerint wiatr "szél"), ofiera ( szó szerint ofiara "áldozat"), śniedanie ( szó szerint śniadanie "reggeli" "). A Kis-Lengyelországi és Nagy-Lengyelországi dialektusban számos esetben az o váltakozását megszüntették az e javára : niesę ( szó szerint niosę "viszem"), bierę ( szó szerint biorę "viszem"), piełun ( lit. piołun "üröm"), pierun ( szó szerint piorun "villám"), biedro ( szó szerint biodro "comb"), mietła ( szó szerint miotła "seprű") [12] .

Hamis elválasztás

A lengyelben számos esetben o található az etimológiai ь helyén , vagyis ott, ahol az átültetést nem kellett volna elvégezni. Ezt a jelenséget hamis átrendeződésnek nevezik [13] :

Kronológia

Abszolút kronológia

A Dedoshan törzs nevét (< protoszláv *dědъ " nagyapa") a bajor földrajztudós Dadosesani néven jegyezte fel . Ez lehetővé teszi, hogy azt higgyük, hogy a lechitikus átrendeződés a 9-10. században történt [14] . E. Nalepa azonban irrelevánsnak tartja a bajor geográfus vallomását, mivel a protoszláv *ě nagy valószínűséggel széles mélyhangzó volt ( æ ), amely idegen forrásokban a-ként közvetíthető , vö. egy horvát dokumentumban: Item ego Johannes, Chroatorum dad , ahol apa = *dědъ [15] .

A gnieznói bulla (1136) már tükrözi az átültetés eredményeit: Sostroch (= Siostroch ), Sostros (= Siostrosz ), Dobrozodl (= Dobrosiodł ), Vsezodl (= Wszesiodł ), Sodlc (= Siodłk , Siodłek ), Balouanz (= Białowąs ), Balouezici (= Białowieżycy ), Balossa (= Białosza ), Quatec (= Kwiatek ), Sulidad (= Sulidziad ) [16] [2] .

Az átfogalmazást olyan régi kölcsönzések tükrözik, mint a Polsk. Piotr "Peter" (< cseh Petr < latin  Petrus ), lengyel. anioł "angyal" (< cseh anjel < latin  angelus ), pol. kościół "templom" (< cseh kostel < latin  castellum ) és lengyel. ofiara "áldozat" (< cseh ofěra < német  Opfer ), amely a kereszténység felvételével (966) került a lengyel nyelvbe [2] . Ezek a formák azonban kevéssé alkalmasak a felső kronológiai határ átrendeződésének datálására, mivel jóval e folyamat előtt kölcsönözhetőek [16] . Emellett H. Popovskaya-Taborskaya rámutat arra, hogy ezen formák kölcsönzésekor foglalkozhatunk a kölcsönzött formák behelyettesítésével és a befogadó nyelv fonológiájához való igazításával, valamint az eredeti szókincs, különösen a forma hatásával. obiata "áldozat" [17] .

Az ę > ǫ átültetés kronológiája némi vitát váltott ki a tudósok között. J. Rozvadovsky a következő példákat tekintette a gnieznói bikából egy ilyen átrendeződés példájának: Landa (Ląd nad Wartą), Chrustov , Boranta . N. van Wijk azonban úgy vélte, hogy meggyőző példák csak a 12. századtól kezdenek megjelenni, és mind a gnieznói, mind a wroclawi bikák még nem mutatták az átrendeződést [18] :

Relatív kronológia

Az átrendezés egy olyan folyamat után történt, mint a smooth metathesis , mivel olyan szavakat érintett, mint a *berza > *br e za > *br' o za > Pol. brz o za "nyírfa" és *perdъ > *pr e dъ > *pr' o dъ > Pol. prz ó d "előtte" [14] .

Az átrendeződés a redukáltak bukása előtt történt , mivel a ь -ből és ъ - ból keletkezett e nem volt átrendeződésnek alávetve [2] [19] :

Következmények

A lechitikus permutáció megsemmisítette a korábban létező keménység-lágy összefüggést, amikor is csak az elülső magánhangzók kerülhettek a lágy mássalhangzók után, a nem előhangzók pedig a kemények után. Ennek eredményeként a lágy mássalhangzók, amelyek korábban a kemények allofónjai , külön fonémákká váltak [20] .

Az átültetés eredményeként a főnévi ragozás és az igeragozás során a lengyel nyelvre jellemző magánhangzó váltakozások jelentek meg: wieźć „hord” - wiozę „viszem”, nieść „viszem” - niosę „hord”, las „erdő” - w lesie „az erdőben”, lato „nyár” - w lecie „nyár”, miasto „város” – w mieście „a városban” [21] .

Hasonló folyamatok más szláv nyelvekben

Az e - nek o - ra való átmenetét bizonyos pozíciókban a lusati és keleti szláv nyelvek ismerik . Az ě a- ba való átmenete ismert az alsóluszai és a kelet-bolgár dialektusban (és tükröződik a bolgár irodalmi nyelvben is) [1] .

E. Nalepa a lechitikus mutációhoz földrajzilag és kronológiailag közel álló lusat e > o átmenetet egy folyamatba egyesíti a mutációval.

Egy 1140-ből származó német dokumentum említi a Ztarecoztol = *Stary Kosťol nevet , amelyet németre Aldenkirkinként fordítottak, és az e > o átültetést tükrözi [16] .

Ugyanakkor Thietmar (1012-1018) krónikájában Magdeborn (30 km-re az ótemplomtól) neve Medeburu néven szerepel. E. Nalepa úgy véli, hogy Titmar ezt a szót a *medъ „méz”-hez kötötte, aki a lengyel tudós szerint m'ed alakban ismerte ezt a szót , nem pedig m'od , vagyis átfogalmazás nélkül [22] .

Jegyzetek

  1. 1 2 3 4 Długosz-Kurczabowa K., Dubisz S. Gramatyka historyczna języka polskiego. - Wydawnictwo Uniwersytetu Warszawskiego. - Warszawa, 2006. - S. 83.
  2. 1 2 3 4 5 6 7 Rospond S. Gramatyka historyczna języka polskiego. — Państwowe Wydawnictwo Naukowe. - Warszawa, 2005. - 55. o.
  3. 1 2 3 Długosz-Kurczabowa K., Dubisz S. Gramatyka historyczna języka polskiego. - Wydawnictwo Uniwersytetu Warszawskiego. - Warszawa, 2006. - 84. o.
  4. 1 2 Treder J. Dialektologia historyczna kaszubszczyzny  (lengyel) . Dialekty i gwary polskie. Kompendium internetowe pod redakcją Haliny Karaś. Az eredetiből archiválva : 2015. szeptember 23.
  5. 1 2 Lehr-Spławiński T. Gramatyka połabska. - Lwów: Nakład i własność KS Jakubowskiego, 1929. - 34. o.
  6. Długosz-Kurczabowa K., Dubisz S. Gramatyka historyczna języka polskiego. - Wydawnictwo Uniwersytetu Warszawskiego. - Warszawa, 2006. - 86. o.
  7. Długosz-Kurczabowa K., Dubisz S. Gramatyka historyczna języka polskiego. - Wydawnictwo Uniwersytetu Warszawskiego. - Warszawa, 2006. - S. 86-87.
  8. Walczak B. Zarys dziejów języka polskiego. - Wrocław: Wydawnictwo Uniwersytetu Wrocławskiego, 1999. - P. 35. - ISBN 83-229-1867-4 .
  9. Rospond S. Gramatyka historyczna języka polskiego. — Państwowe Wydawnictwo Naukowe. - Warszawa, 2005. - S. 56-57.
  10. Długosz-Kurczabowa K., Dubisz S. Gramatyka historyczna języka polskiego. - Wydawnictwo Uniwersytetu Warszawskiego. - Warszawa, 2006. - 88. o.
  11. Długosz-Kurczabowa K., Dubisz S. Gramatyka historyczna języka polskiego. - Wydawnictwo Uniwersytetu Warszawskiego. - Warszawa, 2006. - 87. o.
  12. ↑ Karaś H. Przegłos  (lengyel) . Dialekty i gwary polskie. Kompendium internetowe pod redakcją Haliny Karaś. Archiválva az eredetiből 2022. március 8-án.
  13. Długosz-Kurczabowa K., Dubisz S. Gramatyka historyczna języka polskiego. - Wydawnictwo Uniwersytetu Warszawskiego. - Warszawa, 2006. - S. 88-89.
  14. 1 2 Długosz-Kurczabowa K., Dubisz S. Gramatyka historyczna języka polskiego. - Wydawnictwo Uniwersytetu Warszawskiego. - Warszawa, 2006. - 89. o.
  15. Nalepa J. Słowiańszczyzna północno-zachodnia. — Państwowe Wydawnictwo Naukowe. - Poznań, 1968. - S. 219-220.
  16. 1 2 3 Nalepa J. Słowiańszczyzna północno-zachodnia. — Państwowe Wydawnictwo Naukowe. - Poznań, 1968. - S. 217.
  17. Popowska-Taborska H. Co wiemy o polszczyźnie epoki przedpiśmiennej // Z językowych dziejów Słowiańszczyzny. - 2004. - S. 44-45 .
  18. Nalepa J. Słowiańszczyzna północno-zachodnia. — Państwowe Wydawnictwo Naukowe. - Poznań, 1968. - S. 224-228.
  19. Długosz-Kurczabowa K., Dubisz S. Gramatyka historyczna języka polskiego. - Wydawnictwo Uniwersytetu Warszawskiego. - Warszawa, 2006. - S. 89-90.
  20. Długosz-Kurczabowa K., Dubisz S. Gramatyka historyczna języka polskiego. - Wydawnictwo Uniwersytetu Warszawskiego. - Warszawa, 2006. - S. 90-91.
  21. Długosz-Kurczabowa K., Dubisz S. Gramatyka historyczna języka polskiego. - Wydawnictwo Uniwersytetu Warszawskiego. - Warszawa, 2006. - 91. o.
  22. Nalepa J. Słowiańszczyzna północno-zachodnia. — Państwowe Wydawnictwo Naukowe. - Poznań, 1968. - S. 217-218.

Irodalom