A Szovjetunió Miniszteri Kabinetje

A Szovjetunió Miniszteri Kabinete 1990 és 1991 között (valójában 1991 januárja és augusztusa között) a Szovjetunió  végrehajtó szerve, a Szovjetunió elnökének alárendeltje . A Szovjetunió Minisztertanácsának utódja .

Történelem

A Szovjetunió Minisztertanácsa 1990. december 26-án alakult meg a Szovjetunió Minisztertanácsának újjászervezése [ 1 ] eredményeként . Elődjétől eltérően a Miniszteri Kabinet közvetlenül a Szovjetunió elnökének , nem pedig a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának jelentett , és a Szovjetunió 1990. december 26-án módosított alkotmányának 130. cikkével összhangban kettős felelősség mindkét esetben [2] . Ugyanakkor megmaradt a kormány szerkezetének jóváhagyására és tagjainak kinevezésére korábban alkalmazott eljárás, amely szerint ezeket az intézkedéseket a Szovjetunió elnökének javaslatára a Legfelsőbb Tanács hajtotta végre.

A Szovjetunió Miniszteri Kabinetét bízták meg az államigazgatás gyakorlásával a Szovjetunió joghatósága alá tartozó kérdésekben, különösen: a köztársaságokkal együtt egységes pénzügyi, hitel- és monetáris politikát folytat; a szakszervezeti költségvetés összeállítása és végrehajtása; a Szovjetunió és mások egyesített üzemanyag-, energia- és közlekedési rendszereinek köztársaságaival közös irányítása [3] .

1991. január 14-én Valentin Pavlovot nevezték ki a Szovjetunió Miniszteri Kabinetjének élére - a Szovjetunió miniszterelnökévé [4] . 1991. augusztus 22-én a Szovjetunió miniszterelnökének, V. S. Pavlovnak az Állami Vészhelyzeti Bizottság tevékenységében való részvételével összefüggésben a Szovjetunió elnöke, M. S. Gorbacsov rendeletet adott ki Pavlov lemondását és benyújtotta az ülésnek. a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának [5] .

1991. augusztus 24-én, a Szovjetunió Minisztertanácsa többi tagjának a GKChP tevékenységében való részvételével összefüggésben az RSFSR Minisztertanácsa javasolta a Szovjetunió elnökének M. S. Gorbacsovnak a szakszervezeti kormány feloszlatását, és bejelentette hogy átveszi a Szovjetunió minisztériumainak és osztályainak, az ezek alá tartozó egyesületeinek, az RSFSR területén található vállalkozásoknak és szervezeteknek a vezetését. A Szovjetunió minisztériumainak és osztályainak tisztviselőit utasították, hogy tevékenységük során az RSFSR Minisztertanácsának határozatai és az RSFSR kormánya felhatalmazott tagjainak utasításai vezessék őket [6] . Ugyanezen a napon M. S. Gorbacsov a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa előtt felvetette a Miniszteri Kabinetbe vetett bizalom kérdését, és létrehozta a Szovjetunió Nemzetgazdaságának Operatív Irányító Bizottságát [7] .

1991. augusztus 28-án a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa jóváhagyta Pavlov lemondását, ami a Miniszteri Kabinet lemondásával járt [8] , majd jóváhagyta a Nemzetgazdasági Operatív Irányítási Bizottság létrehozását, amely a Szovjetunió alkotmánya nem rendelkezik, és a Miniszteri Kabinet új összetételének megalakulásáig a Szovjetunió kormányának feladatait bízta rá [9] . Vlagyimir Scserbakov és Vitalij Doguzsjev miniszterelnök -helyettes azt mondta, hogy a kabinet tagjai nem tettek alkotmányellenes lépéseket. A szakszervezeti kormány hibája Doguzsjev szerint az, hogy „alábecsülték a politikai helyzetet”, és nem adott időben értékelést Pavlov miniszterelnök cselekedeteiről [10] .

Mire a Minisztertanács lemondott, megalakítása még nem fejeződött be: a volt Szovjetunió Minisztertanácsának egyes központi irányító testületeinek vezetői továbbra is ellátták feladatukat, és nem nevezték ki újra a Minisztertanács tagjává, így pl. A. S. Systsov légiközlekedési miniszter, K. F. Katusev külgazdasági kapcsolatok minisztere és G. A. Yagodin , a Szovjetunió Állami Közoktatási Bizottságának elnöke . A Szovjetunió Állami Nemzeti Bizottságának elnökét egyáltalán nem nevezték ki [11] .

A Szovjetunió Miniszteri Kabinetének lemondása után a kabinet új összetétele nem alakult meg (kivéve a hatalmi minisztereket, akiket a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa augusztus 29-én hagyott jóvá, a lemondást követő napon). kormány [12] ). Ehelyett 1991. szeptember 5- én megalakult a Szovjetunió Köztársaságközi Gazdasági Bizottsága  - a szakszervezeti köztársaságok által paritásos alapon létrehozott kormányzati szerv, amely koordinálja a nemzetgazdaság irányítását, valamint a gazdasági reformok és a szociálpolitika összehangolt végrehajtását. , amely 2 hónapig tartott (november 14-én alakult át a Gazdasági Közösség szervévé) . A Szovjetunió Miniszteri Kabinetét valójában megszüntették [13] , de a Szovjetunió alkotmányának megfelelő módosításai nem történtek meg. Sőt, a Szovjetunió megszűnéséről szóló nyilatkozat 1991. december 26-i elfogadása előtt három hatalmi miniszter folytatta munkáját - a Szovjetunió Miniszteri Kabinetének tagjai.

Hatalmak

A Miniszteri Kabinet hatáskörét és tevékenységének megszervezését a Szovjetunió 1991. március 20-i 2033-I. sz., „A Szovjetunió Miniszteri Kabinetjéről” szóló törvénye határozta meg.

A Szovjetunió alkotmányának megfelelően , amelyet a Szovjetunió 1990. december 26-i 1861-I. sz. törvénnyel módosított „A Szovjetunió alkotmányának (alaptörvényének) a rendszer fejlesztésével kapcsolatos módosításairól és kiegészítéseiről közigazgatás” címmel a Szovjetunió Minisztertanácsa felhatalmazást kapott a Szovjetunió joghatósága alá tartozó államigazgatási kérdések megoldására, mivel azok a Szovjetunió alkotmánya szerint nem tartoztak a Népi Képviselők Kongresszusának hatáskörébe. a Szovjetunió, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és a Föderációs Tanács.

• a köztársaságokkal közösen közös valután alapuló egységes pénzügyi, hitel- és monetáris politika végrehajtása; a szakszervezeti költségvetés összeállítása és végrehajtása; az összuniós gazdasági programok végrehajtása; köztársaságok közötti fejlesztési alapok, természeti katasztrófák és katasztrófák következményeinek felszámolására szolgáló alapok létrehozása;
• az ország egységes üzemanyag-, energia- és közlekedési rendszereinek köztársaságokkal közös irányítása; védelmi vállalkozások irányítása, űrkutatás, kapcsolódó kommunikációs és információs rendszerek, meteorológia, geodézia, térképészet, geológia, metrológia és szabványosítás; összehangolt politika megvalósítása a természetvédelem, a környezetbiztonság és a természetgazdálkodás területén;
• a köztársaságokkal közösen az élelmezés, az egészségvédelem, a társadalombiztosítás, a lakosság foglalkoztatása, az anyaság és a gyermekkor gondozása, a kultúra és az oktatás, a tudományos alapkutatás, valamint a tudományos és technológiai haladás ösztönzése ösz-uniós programjainak végrehajtása;
• az ország védelmét és az állambiztonságot biztosító intézkedések megtétele;
• a Szovjetunió külpolitikájának végrehajtása, a Szovjetunió külgazdasági tevékenységének szabályozása, a köztársaságok külpolitikájának és külgazdasági tevékenységének összehangolása, vámügyek;
• a köztársaságokkal egyeztetett intézkedések végrehajtása a jogállamiság, az állampolgárok jogai és szabadságai, a tulajdon és a közrend védelme, valamint a bűnözés elleni küzdelem érdekében.

A Szovjetunió Miniszteri Kabinete a Szovjetunió törvényei, valamint a Szovjetunió Népi Képviselői Kongresszusának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának egyéb határozatai, valamint a Szovjetunió elnökének rendeletei alapján és azok értelmében, határozatokat és végzéseket adhat ki, és ellenőrizheti azok végrehajtását. A Szovjetunió Miniszteri Kabinetének rendeletei és rendeletei a Szovjetunió egész területén kötelezőek voltak.

Szerkezet

A Szovjetunió miniszterelnöke

A Szovjetunió miniszterelnöke volt a szovjet kormány vezetője, és hivatalból vezette a Szovjetunió Miniszteri Kabinetjének Elnökségét. A miniszterelnök-jelöltet a Szovjetunió elnöke terjesztette elő, és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa jóváhagyta. A miniszterelnök lemondásával a kabinet teljes egészében lemondott.

• a Szovjetunió Miniszteri Kabinete és Elnöksége munkájának megszervezése, üléseik vezetése;
• a feladatok elosztása helyetteseik között;
• a kollegialitás biztosítása a Szovjetunió Miniszteri Kabinetje munkájában;
• a Szovjetunió képviselete a nemzetközi kapcsolatokban a Szovjetunió alkotmányával és a Szovjetunió törvényeivel összhangban;
• döntéshozatal olyan közigazgatási kérdésekben, amelyek nem igényelnek mérlegelést a Szovjetunió Minisztertanácsának ülésén;
• a Szovjetunió minisztereinek és a Szovjetunió Miniszteri Kabinetjének alárendelt szervek más tisztviselőinek ösztönzése; fegyelmi szankciók kiszabása velük szemben;
• a Szovjetunió alkotmánya és a Szovjetunió kormányának tevékenységét szabályozó törvények által biztosított egyéb jogkörök.

A Szovjetunió miniszterelnöke és a Miniszteri Kabinet tagjai beszámoltak tevékenységükről a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésein, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa kamarai állandó bizottságainak és bizottságainak ülésein. A miniszterelnöknek joga volt felvetni a Szovjetunió Miniszteri Kabinetébe vetett bizalmat a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsában.

A Szovjetunió Miniszteri Kabinetjének Elnöksége

A Szovjetunió Miniszteri Kabinetéről szóló törvény kimondja, hogy a nemzetgazdaság napi irányításának biztosítása és az államigazgatás egyéb kérdéseinek megoldása érdekében a Szovjetunió Miniszteri Kabinetjének Elnöksége működik, amely a miniszterelnökből áll, helyettesei és a Szovjetunió Miniszteri Kabinetének ügyvezető igazgatója - a Szovjetunió minisztere.

A Szovjetunió Miniszteri Kabinetjének apparátusa

A Szovjetunió Miniszteri Kabinetjének 1991. május 22-i rendelete a Szovjetunió "A Szovjetunió Miniszteri Kabinetéről" szóló törvényével összhangban, valamint a Szovjetunió kormánya hatékony működésének biztosítása érdekében a Szovjetunió Miniszteri Kabinetjének 1991. május 22-i rendelete elemző, tájékoztató és egyéb anyagok, vonatkozó javaslatok, határozat- és végzéstervezetek, a kormányhatározatok végrehajtásának szisztematikus ellenőrzése megalakult a Szovjetunió Miniszteri Kabinetének apparátusa, jóváhagyva struktúráját. A Szovjetunió Miniszteri Kabinetének apparátusát a Szovjetunió Miniszteri Kabinetének ügyvezetője - a Szovjetunió minisztere vezette [14] .

1991. augusztus 26-án Alla Zakharova-t, az RSFSR Minisztertanácsa Elnöke Titkárságának vezetőjét bízták meg a Szovjetunió Minisztertanácsa Hivatalának vezetésével a Műveleti Bizottság munkájának idejére. A Szovjetunió nemzetgazdaságának irányítása [15] .

A kormányzati apparátus keretein belül működtek a Szovjetunió Miniszteri Kabinetének  főosztályai - a kormány fő osztályai, amelyek elemző, tájékoztató és egyéb anyagokat készítettek, javaslatokat dolgoztak ki, határozat- és rendelettervezeteket készítettek, és szisztematikusan ellenőrizték a rendelet végrehajtását. a Szovjetunió kormányának döntései. A Szovjetunió Miniszteri Kabinetjének osztályai a Szovjetunió miniszterelnökének, helyetteseinek és a Szovjetunió Miniszteri Kabinetjének ügyintézőjének voltak alárendelve [16] .

1. Gazdasági osztály
2. Társadalmi Fejlesztési Osztály
3. Ipari osztály
4. Közlekedési és Hírközlési Osztály
5. Védelmi Minisztérium
6. Agráripari osztály
7. Tudományos és Technológiai Haladás Tanszék
8. Külgazdasági Kapcsolatok Osztálya
9. Területfejlesztési és Tőkeépítési Osztály
10. Oktatási, Kulturális és Egészségügyi Osztály
11. Jogi osztály
12. Emberi Erőforrások Minisztériuma
13. Közös osztály
14. Miniszterelnöki Titkárság
15. Miniszterelnöki Sajtóiroda
16. Miniszterelnök-helyettesek titkárságai
17. A Gazdasági Reform Állami Tanácsának Hivatala
18. Az Állami Katonai Ipari Bizottság Hivatala
19. Az Állami Üzemanyag- és Energiaügyi Bizottság Hivatala
20. A Rendkívüli Helyzetek Állami Bizottságának Hivatala
21. Pénzügyi és gazdasági osztály
22. Kormányzati archívum
23. Kormányzati Könyvtár [14]

Központi kormányzati szervek

A Szovjetunió Miniszteri Kabinetébe a következő központi kormányzati szervek vezetői tartoztak ( 1991. április 1- től ) [17] :