Üdvözöljük, vagy kívülállók nem engedélyezettek

A "Welcome, or No Trespassing"  egy szovjet játékfilm , amelyet Elem Klimov rendezett, szatirikus vígjáték műfajában, Szemjon Lungin és Ilja Nusinov forgatókönyve alapján a Moszfilm stúdióban. A film Klimov diplomamunkája és játékfilmes debütálása. A cselekmény középpontjában az úttörő Kostya Inochkin kalandjai állnak, akit Dynin rendező döntése alapján kizártak a táborból , de később önkényesen visszatérve a lelátó alatti szobában menekült.

A rendező még a forgatás előkészítésének szakaszában is cenzúra korlátozásokkal szembesült. A Goskino cenzorok társadalmi szatírát láttak a képen a Hruscsov-korszakról és az ország egészéről. Kezdetben a film nem kapott engedélyt, de az SZKP Központi Bizottságának első titkárának, Nikita Hruscsovnak a döntése után a film megjelent a képernyőkön.

A filmet 1964. október 9-én mutatták be. A képet 13,4 millióan nézték meg. A filmet a szovjet és a kortárs orosz kritikusok egyaránt nagyra értékelték.

Telek

A film egy úttörőtáborban játszódik, amelyet a formalista Dynin vezet, egy rendkívül igényes ember: azt akarja, hogy a gyerekek szigorúan betartsák a tábor szabályait, mert nagyon fél a felelősségtől. Kiutasítja Kostya Inochkint a táborból, mert a fiú önkényesen elhagyta a fürdőt és átúszta a folyót, bár a gyerekeknek az egészségügyi személyzet félelmei miatt ezt tilos megtenni. Ezenkívül Dynin úgy véli, hogy Kostya cselekedete rossz példaként szolgálhat mások számára.

Az ellátási menedzser elviszi Kostyát a vasútállomásra, és ott hagyja, azt gondolva, hogy egyedül fog felszállni a vonatra. Kostya a vonatra várva elképzeli a nagymamája reakcióját, amikor megtudja, hogy unokáját kirúgták a táborból. Nem száll fel a vonatra , és éjszaka titokban visszatér a táborba, ahol a központi tér pódiuma alatt „lemegy a föld alá”. Reggel a barátok véletlenül megtalálják, és segíteni kezdenek, hordják az ételt a menzából, viszik a klubba filmet nézni, és így tovább.

Közeledik azonban a szülői nap, amelyre Kostya nagymamája érkezik, és ezért nem megy titkolni a táborból való kizárását. Kostya barátai járványt szimulálva megpróbálják felmondani a szülők napját, Dynin azonban tudomást szerez egy ismeretlen gyermek feljelentése miatti megtévesztésről. Ez még többször megismétlődik, és Kostya azt kockáztatja, hogy felfedezik. Aztán a különítmény úgy dönt, hogy mindent elmond Valya tanácsadónak . Eljön Dyninhez, hogy megpróbáljon megbeszélni vele Inochkint, de a férfi anélkül, hogy meghallgatta volna, megrovja: a rábízott különítményben sok srác, mivel Kostyának kirángatták az ebédlőből az adagjukat, elkezdett dühöngeni. fogyást tapasztalni. Ezután Valya egy másik tanácsadóval, egy testnevelő tanárral és egy ellátási vezetővel, titokban Dynintől, megvitatják, mit tegyen Kostya. A fizruknak van valami ötlete, és Kostya segítségét kéri falusi barátaitól, akikkel aztán együtt úszott.

Közeleg a szülők napja, és a tanácsadók Kostya barátaival készülnek valamire. Az a gyerek, aki korábban feljelentette róluk Dyninát, azt kapja, amit megérdemel, és megfosztják attól a lehetőségtől, hogy újra elmondja nekik. Az álarcok felvonulása-karneválján ünnepélyesen bevonul a táborba egy kukoricamaszkos aratógép, a mezők királynője . Mindenki megérti, hogy a kukorica maszkja kapja az első díjat, amely alatt valószínűleg a " nagyfőnök " Mitrofanov elvtárs unokahúga rejtőzik. Amikor azonban a maszk kinyitását kérik, mindenki látja, hogy Kostya van benne elrejtve. Mitrofanov elvtárs – derűs és őszinte ember, nem úgy, mint Dynin – megszakítja a szülőnapra gondosan begyakorolt ​​programot, és hívására mindenki vidáman szaladgál úszni, az orral maradt Dynin pedig elhagyja a tábort. A nagymama újra találkozik Kostyával, és nem tud semmit arról, hogy mi történt az unokájával.

Cast

A film készítése

Háttér

Elem Klimov , a VGIK hallgatója az 1960-as évek elején , jóval a megvédése előtt kezdett felkészülni szakdolgozatára . Másfél évig Avenir Zak és Isai Kuznetsov drámaírókkal együtt dolgozott a „Vasárnap egy munkanap” című film forgatókönyvén (a cím másik változata: „Mindent a karneválért” [1] ). A projektet azonban nem valósították meg. Szakdolgozatának elméleti részében Klimov azt írta, hogy "egy érdekes ötlet nem kapott megfelelő forgatókönyvi engedélyt" [2] . Később Klimov felidézte, hogy az Állami Filmügynökség képviselői nem engedélyezték neki a film elkészítését [1] .

Miután Elem Klimov kudarcot vallott az első projekttel, Ilja Nusinov és Szemjon Lungin drámaírók felajánlották a diáknak a munkájukat – az „úttörő nyárról szóló film” forgatókönyvét. Klimovnak tetszett a forgatókönyv [1] , és 1963. április 30-án jelentkezett a színpadra [2] . Elem Klimov, a tanfolyam büszkesége [3] és a VGIK filmfesztivál díjazottja [4] diploma nélkül forgathatott játékfilmet a Mosfilmben [5] . A filmet a filmstúdió IV. és VI. alkotói egyesületei forgatták [2] [6] .

Klimov úgy döntött, hogy "filmet készít az úttörő nyárról", annak ellenére, hogy ő maga soha nem pihent úttörőtáborokban . A rendező így emlékezett vissza:

Én magam soha életemben nem voltam úttörőtáborban. Szóval a film az én fantáziám. De ő az úttörőkben volt , és nyakkendőt viselt egy speciális klipszel. És amikor 14 évesen felvettek a Komszomolba (a háború utáni Sztálingrádban volt ), nem tudtam hazamenni, dobogtam az izgalomtól. Aztán én is arra gondoltam – felszállok. Ilyenek voltunk mi... [6] .

A forgatás előtt Klimovnak már volt tapasztalata a gyerekekkel való munkában. A VGIK második évének végén leforgatta a Zhinikh című rövidfilmet , a néma vázlatot , melynek főszereplői iskolások, egy fiú és egy lány voltak. Elem Klimov egyetemi munkaként rövidfilmet készített „ Nézd, az ég! ", amelyben a főszerepeket is gyerekek játszották [6] .

Casting

„Gyerekekkel való munka közben nem lehet nyávogni. A felnőttek mindig tanárnak érzik magukat, a gyerekeket pedig idiótáknak tekintik. De a srácok, akárcsak a felnőttek, tehetségesek és nem... A rendezőnek az a lényege, hogy felismerje, megszagolja a szerves anyagokat. Így gyakoroltam, hogy már az utca túloldalán lássam, tehetséges-e a gyerek vagy sem. A képernyőn pedig a hamisság különösen karcol.

Fiatal színészek keresésére a Mosfilm munkásai moszkvai iskolákba jártak. Viktor Kosykh , a leendő főszereplő emlékiratai szerint Klimov asszisztense eljött abba az iskolába, ahol testnevelés órán tanult, és megkérdezte, melyik fiú tud úszni. Emiatt mindenki felemelte a kezét, még az is, aki nem tudott úszni. Az asszisztens kiválasztott több iskolást, köztük magát Vitya Kosykh-t is, feltette őket egy buszra, és bejelentette, hogy a Mosfilm filmstúdióba mennek [7] .

A tesztek során Elem Klimov és Larisa Shepitko arra kérték Viktort, hogy olvasson fel bármilyen irodalmi művet az iskolai tantervből. Kosijh felolvasta Lermontov „ Egy költő halála ” című versét . Ezt "kidülledt szemmel, hangosan, szinte ordítva tette". Ezt követően Klimov megkérte Victort, hogy mutassa meg "Inochkin visszatérése a táborba" vázlatot. Kosykh emlékiratai szerint "erős rémületet mutatott az arcán", és egyértelműen túljátszott. Klimov kérésére, hogy játsszon „puhábban”, a fiú újra eljátszotta az etűdot. Klimovnak annyira tetszett Victor játéka, hogy abbahagyta a tárgyalásokat, és elengedte a többi jelöltet [7] .

Kezdetben Viktor Kosykh -t próbálták Marat szerepére. A próbákon a pódium közelében kellett ülnie, és Inocskinhez igazolnia kellett a rárajzolt karikatúráért. Victornak ez volt az első forgatása, ezért sírni kezdett, megijedt az erős fényektől és a síneken lévő kamerától. A forgatócsoport tévesen azt hitte, hogy a fiú nagyon megszokta a karaktert. Ennek eredményeként Viktor Kosykh-t jóváhagyták a szerepre. Vitának azonban ez nem tetszett, a forgatókönyv szerint pucéran kell csalánba ugrania, és azt a célt tűzte ki maga elé, hogy megkapja Kostya Inochkin szerepét. A meghallgatáson a fiú mindent megtett. Vitya Kosykh azt a tényt, hogy jóváhagyták a főszerepre, csak a forgatásra való távozásakor tudta meg [8] .

A Venya dobos szerepét játszó Jurij Bondarenko emlékiratai szerint Elem Klimov érdekes módon dolgozott gyerekekkel. A próbák során játékos formában adott nekik feladatokat, ami a fiúknak tetszett [9] .

Dicsőség Tsarevnek , aki egy hálós fiút alakított, Elem Klimov véletlenül találkozott egy trolibuszos utazás során. A fiú megjelenése érdekesnek tűnt a rendező számára, meghallgatásra hívta a diákot. Kezdetben a "Gogol profilú fiú" szerepe nem szerepelt a forgatókönyvben. A karaktert kifejezetten Slava Tsarev számára alkották meg [6] .

Arina Aleinikova színésznőt jóváhagyták az úttörő vezető, Vali szerepére , akinek addigra sikerült játszania a " Sétálok Moszkvában " című filmben. Klimov barátját, Ilja Rutberget jóváhagyták testnevelő tanári posztra . Kezdetben ez a szerep jelentősebb volt, később azonban jelentősen lecsökkent [10] .

A művészeti tanács Mihail Pugovkint javasolta a rendező-bürokrata szerepére . Más jelöltek is voltak: Afanasy Belov , Borisz Novikov és Nyikolaj Parfenov . A Dynin képének értelmezésekor azonban a rendező nem akart "belekalandozni a következő Byvalovba vagy Ogurcovba ". Ezért Klimov ragaszkodott ahhoz, hogy Jevgenyij Evsztynejev vagy Leonyid Kuravlev jóváhagyást nyerjen a szerepre . Addigra Kuravljov már megállapodott Vaszilij Shukshinnel , hogy forgatja az „ Ilyen fickó él ” című filmet , így a rendező számára az egyetlen lehetőség Evstigneev volt [2] . Szakdolgozatának előkészítése során Elem Klimov gyakran járt előadásokra és próbákra a Szovremennyik Színházban, és nézte Jevsztignejev játékát, aki aztán alig szerepelt filmekben. Klimov úgy vélte, hogy a színész társadalmi témát hozhat a jövőbeli filmbe, de a művészeti tanács azt mondta: "Bárki, de nem ő." Erre az igazgató azt válaszolta: "Akkor bárki más, csak én nem." A diák arroganciája elbátortalanította a művészeti tanácsot, és ennek eredményeként Evsztygnejevet jóváhagyták a szerepre [6] .

A forgatás folyamata

A forgatás 1963 augusztusában kezdődött a Tula régióbeli Aleksin városában [11] , egy úttörőtáborban, amely a Vorkutaugol tröszthöz tartozott . A film [8] nagy részét ott forgatták, beleértve a csalánjelenetet is. Klimov, hogy jó helyet keressen ennek az epizódnak a forgatására, két hétig körbeutazta az Okát . A fiúknak nem az volt a legnehezebb, hogy beugorjanak a csalánbokrok közé, hanem ruha nélkül jelenjenek meg a keretben. Csak azzal a feltétellel állapodtak meg, hogy meztelenül szerepelnek a jelenetben, ha Larisa Shepitko, aki segített Klimovnak a forgatáson, elfordul [9] .

A forgatáson ismertté vált, hogy a tesztek során Vitya Kosykh eltitkolta a rendező elől, hogy nem tud úszni. A tábor tanárai között volt egy sportmester is, aki egy hétig tanította a fiút kúszni . Klimovnak mindvégig csak azokat az epizódokat kellett forgatnia, amelyekben nem volt Kostya Inochkin [10] .

A „járvány” kezdetének jelenetének forgatása során Elem Klimov sokáig próbált sikeres felvételeket készíteni egy uborkáról, amely a Sharafutdinov szerepét játszó Seryozha Kokorev fejét üti. A fiú több alkalommal is elviselte a fájdalmat. Köszönetképpen ezért Klimov egy csokoládéérmet adott át neki a formáció előtt a következő szavakkal: „Kokorevet a keretben tanúsított hősies magatartásért díjazzák” [9] .

Klimov bizonyos alkotói szabadságot adott Lydia Smirnovának. Néhány érintést hozott az "orvos" imázsába, ami groteszkebbé tette. Karakterének gyanússágának hangsúlyozása érdekében Smirnova nagy dioptriás szemüveget vett fel. A színésznő nem félt attól, hogy csúnya legyen a keretben, lúdtalpas volt és meggörnyedt [12] . Az általa létrehozott kép annyira szokatlannak bizonyult, hogy sok kolléga nem ismerte fel a képernyőn [13] .

Miközben a filmen dolgoztak, a felnőtt színészek gyorsan megtalálták a közös nyelvet a gyerekekkel. Jurij Bondarenko szerint a srácok mindig is sikeres játékkal akartak Klimov kedvében járni, és a kép érdekében bármire készek voltak. Alekszej Szmirnov szeretettel bánt a fiatal művészekkel, és örömmel készített nekik fajátékokat [9] . Evgeny Evstigneev tanította a gyerekeket kártyázni, amit a film szerint „elkoboztak” tőlük [14] [15] .

1963 szeptemberében az All-Union Leninista Fiatal Kommunista Liga Központi Bizottságának „ Eaglet ” úttörő tábora a krasznodari terület Tuapse kerületében a forgatás új helyszínévé vált . A forgatócsoport egy háromszintes szállodában telepedett le. Az emeleten gyermekszínészek laktak, akikre tábori tanárok vigyáztak [16] . A gyerekek bőre sápadt volt, a rendezőnek speciális, barnulást utánzó kenőccsel kellett bekennie őket [15] . Eleinte a fiatal művészek nehezen ébredtek reggel, és nem voltak hajlandók sminkelni. Kiderült, hogy a srácok éjszaka titokban kimásztak az ablakon és "háborút" játszottak [17] .

• Rendező - Elem Klimov
• Forgatókönyvírók - Szemjon Lungin , Ilja Nusinov
• Operátor - Anatolij Kuznyecov
• Zeneszerzők - Igor Yakushenko , Mikael Tariverdiev
• Hangmérnök - Viktor Zorin
• Vágás - Antonina Kamagorova
• Művészek – Vladimir Kamsky, Boris Blank
• Jelmeztervező – L. Ryashentseva
• Sminkes - Ljudmila Baskakova
• A kép rendezője - Grigory Lukin

Az "Eaglet"-ben volt egy vicces helyzet Slava Tsarevvel. Vitya Kosykh elmondta Klimovnak, hogy Slava dohányzik a WC-ben. A rendező azt kérte, hogy hozzák el hozzá a fiatal színészt. Amikor Tsarev bejött a szállodai szobába, és kifogásokat keresni kezdett, szappanbuborékok kezdték megtölteni a szobát. Kiderült, hogy a fiú túl sok fogkrémet evett ahhoz, hogy elrejtse a cigaretta szagát [6] .

Inocskin táborba való visszatérésének jelenetéhez a művészek húsz szobor vázlatát készítettek az úttörőkről. A takarékosság és a szállítás egyszerűsítése érdekében a szobrokat nem gipszből, hanem papírmaséból készítették [2] . A film produkciós tervezője, Boris Blank így emlékezett vissza:

Egy ilyen papírréteg nem tudta egyértelműen tükrözni a textúra domborművét. Azt hittem, katasztrófa lesz a vége. De kiderült – nem. Az biztos, hogy látványosság volt. Amikor megláttam őket, olyan luxust, idiotizmust éreztem, amit soha nem gondoltam volna. Egyik vázlatom sem tudta felülmúlni azt, ami kijött. Boldog voltam. Nevettem, és azt mondtam a srácoknak - kellékeknek és festőknek: "Ez olyan gyönyörűen szörnyű , hogy nagyon hálás vagyok neked." Panaszkodtak rólam a pártbizottságnál, hogy csúfoltam őket [9] .

Az "Eaglet"-ben a forgatás 1963 szeptemberében és októberében zajlott [11] . A filmet a Krasznij Aksai üzem rosztovi úttörőtáborában is forgatták . Ott forgatták le az utánpótlásvezető, a testnevelő tanár és a tanácsadók pódium alatti beszélgetésének jelenetét, ahol Kostya Inochkin rejtőzött. A forgatókönyv szerint Vitya Kosykhnak étvággyal kellett levest ennie a serpenyőből. A jelenetet csak a huszonhetedik felvételen vették fel. Azóta a színész utálta a savanyúságot [8] .

A film egyes jeleneteit novemberben forgatták, így a fiatal színészeknek ingben kellett megfagyniuk a szabadban [9] . A bezárás veszélye miatt a kép gyors ütemben készült, és 1963 decemberében készült el szilveszterkor, igaz, csak hat hónappal később – 1964. május 15-én – kellett átadni [6] .

A filmben szereplő összes gyerek nagy örömmel emlékezett vissza a munkára. A vezető színész Viktor Kosykh pedig a következő szavakat mondta 1996-ban [9] :

Szerencsénk volt, hogy ezeket a srácokat játszottuk – kedvesek, tiszták, derűsek. Bármely másik moszkvai diák lehetett volna a helyünkben, aki talán jobban játszott volna, mint mi.

Cenzúrakérdések és vetítések

Elem Klimov nehézségekkel szembesült a film előkészítésének szakaszában. A VGIK rektora , Alexander Groshev fellebbezett Goskinóhoz és az SZKP Központi Bizottságához azzal a kéréssel, hogy ne engedjék a forgatókönyv színpadra állítását. Ennek ellenére a Mosfilm végül megengedte a végzős hallgatónak, hogy filmet készítsen [13] .

A Goskino elnöke , Alekszej Romanov és helyettese, Vlagyimir Baskakov személyesen jött el a Tula régióban történt lövöldözésre, és követelték, hogy Klimov mutassa meg nekik a felvételt. A rendező a legártalmatlanabb epizódokat szerkesztette és megmutatta a tisztviselőknek. Baskakovnak nem tetszett a folyón átrepülő pillanat. Romanov nyugodtabban vette az anyagot. A filmen végzett munka folytatódott [11] .

Ősszel, a Krasznodari Területen zajló forgatás során Grigorij Lukin, a film rendezője táviratot kapott a Moszfilm igazgatóságától (más források szerint a Goskino Baskakov [1] elnökétől ), amelyben azt követelték, hogy a forgatócsoport hagyja abba a munkát és térjen vissza. Moszkvába. Lukin figyelmen kívül hagyta a táviratot, és a forgatás folytatódott [12] . Boris Blank szerint maga Elem Klimov kérte meg Lukint, hogy tegyen úgy, mintha a távirat nem érkezett volna meg [9] .

A festményt 1963 végén adták át [13] . A film előzetese Goskinóban teljes csendben zajlott. A tisztviselők még a legvidámabb pillanatokban sem nevettek [18] . Megtekintés után azonban a Moszfilm egyik szerkesztője odasúgta Klimovnak: „Elképesztően vicces kép! ideges voltam…” [3] [19]

A Goskino cenzorok „szovjetellenesnek” és „anti-Hruscsovnak” nevezték a filmet. Klimov úgy döntött, hogy a probléma a „ kukoricakampány ” nevetségessé tétele. Kiderült, hogy a cenzoroknak nem tetszett Kostya nagymama „temetésének” jelenete. Jekaterina Mazurova színésznő portréjában a főtitkár paródiáját látták, és úgy gondolták, hogy a " Hruscsovot temetik " című filmben [6] [13] .

Kicsit később Mark Donskoy , Szergej Jutkevics és Ivan Pyryev új film vetítését rendezte a Bolsevo Operatőrök Kreativitás Házában . Híres rendezők örültek a képnek, és megpróbálták rávenni Groshev-et, hogy engedélyezze Klimovnak a dolgozat benyújtását. A VGIK rektora azonban nem volt hajlandó megadni a lehetőséget a hallgatónak, hogy "obszcén szovjetellenes képpel" védje meg diplomáját [6] . Aztán Szergej Geraszimov , aki akkoriban a VGIK főszereplője volt , beavatkozott az ügybe . A filmet Hruscsov dachájába küldték. A főtitkár megnézte a filmet, és viccesnek találta. Geraszimov botrányt csinált Groshevnek, ennek eredményeként a kép engedélyt kapott, Klimovot pedig felvették diplomája védelmébe [13] .

A VGIK rendezői osztályának állami vizsgabizottsága 1964. május 29-én úgy döntött, hogy Elem Klimov számára kitüntetéses oklevelet ad ki játékfilm- és televíziós filmrendezői képesítéssel [20] .

A kép premierje 1964. október 9-én volt [19] . A pénztáraknál a film 13,4 millió nézőt vonzott [12] . Klimov szerint a szalagot főként a reggeli vetítések alkalmával mutatták be a mozikban, és hamarosan kivonták a forgalmazásból [6] .

Művészi jellemzők

Dolgozatának elméleti részében Elem Klimov azt írta, hogy az "Üdvözöljük, vagy behatolni tilos" című filmet egy szatirikus vígjáték műfajában forgatták, és inkább felnőtt közönségnek szólt, mint gyerekeknek [2] . A rendező szerint debütáló képét allegorikus történetként forgatta. Az úttörőtábor imázsa az egész ország imázsává nőtt benne . A filmben a rendező felszólalt "az egyéniséget áthúzó rendszerszerű idiotizmus" és "a társadalom minden pórusába beszivárgó demagóg ostobaság" [6] ellen .

David Shneiderov filmkritikus szerint Elem Klimov ezópiai nyelven beszélt filmjében az 1960-as évek koráról és egy olyan jelenségről, mint a „csikorgás” [14] . A film nevetségessé tette a szovjet társadalom kettős mércéjét, amit a cím is nyomatékosított, amely az "üdvözöljük" és a "nem idegenek" kifejezéseket egyesítette [21] .

A rendező fia, Anton Klimov azt mondta, hogy a film nem "tudatos ideológiai elterelés", hanem szelíd irónia mindarról, amit apja maga körül látott [14] .

A film fekete-fehérben készült, mivel a kép készítőinek kevés idejük volt az előkészítő időszakra és a forgatásra. A film szovjet A-2-es filmanyag felhasználásával készült, ami könnyű, ezüstös képet produkált, ami Klimov szerint "fontos volt a film általános vidám tónusa, minden szatirikus iránya miatt". Dolgozatának elméleti részében Klimov azt írta, hogy a filmet "plakát-újságírói hangnemben" [2] forgatták . A kritikusok szerint a „követő” kamera és a fekete-fehér film fokozta a jelenlét és a titokzatosság hatását [15] .

A film a szovjet filmművészet hagyományait folytatta . Vszevolod Korshunov filmkritikus úgy véli, hogy a filmben megjelenő közcímek és az "ellenség" groteszk ábrázolása utalás a szovjet némamozira, és különösen Szergej Eisenstein munkásságára . A filmkritikus szerint Elem Klimov filmjében nincs főszereplő, Inochkin nem teljes főszereplő , a főszereplő pedig egy úttörő különítmény. Korsunov ezt a funkciót Eisenstein „ Potyomkin csatahajó” és „ Sztrájk ” című filmjeivel hasonlította össze, ahol a főszereplő a „tömeg”. A Lydia Smirnova által alakított orvos szerepe a filmkritikus szerint utalás a „Potyomkin csatahajó” című film pince-nez tanárnőjének hősnőjére, és a „snitch” sárba esésére. utalás a „Strike” című filmre, amely egy komikus rítust mutat be, amely „leleplezi” a proletariátus ellenségeit és a folyóba dobja őket. A sztálinista korszakra is utalás van a filmben . Dynin „Bodry” kifejezését vidámabban kellene kimondani. A „vidám” pedig szórakoztatóbb” a filmkritikus szerint utalás Sztálin „ Az élet jobb lett, az élet szórakoztatóbb lett ” kifejezésére [22] .

A film zenéjét Mikael Tariverdiev és Igor Yakushenko zeneszerzők írták . A film a tematikus zenék (Dynin menettéma, gyerekdalok, refrének) mellett Igor Jakusenko által a némafilmek kúpos zenéjére stilizált szemléltető dallamokat is tartalmaz. A rendező szerint Csajkovszkij Szentimentális keringője is nagy helyet foglal el a filmben . Klimov a film megalkotásakor azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy zene és képek kombinálásával komikus hatást érjen el [2] .

Vélemények és kritikák

A szovjet kritikusok nagyra értékelték a képet, de gyakran találtak benne mínuszokat. Az Ekran évkönyvben megjelent "Kostya Inochkin in the Underground" cikkében Neja Zorkaja filmkritikus a film rendezését "érettnek és mesterinek" nevezte, de aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a sikeres debütálás után a rendező csalódást okozhat későbbi munkáiban. Zorkának sem tetszett a befejezés, amely "szemléltető optimizmusával idegen a képtől" [23] . Tamara Shaporenko ("The Art of Cinema ") tetszett a film találó címe és a rendező munkája. A kritikus szerint "a rendező folyamatosan keresi az epizód, jelenet, párbeszéd" második alját, keres és általában talál is kifejező mise-en-scene-t, részletet, vonást". Shaporenko méltatta Jevgenyij Evsztygnejev színészi játékát, aki „elképesztő pontossággal faragja meg hőse karakterét” [24] . Mihail Kuznyecov (" Sovjet képernyő ") "tehetségesnek és viccesnek" nevezte a vígjátékot, de a forgatókönyv rossz pillanatai és a "színpadi következetlenség" miatt "egyenetlen". A kritikus ugyanakkor megjegyezte a sikeres rendezői leleteket, amelyek között a csalános epizódot, valamint a nagymama „temetésének” és a „járvány” kezelésének jeleneteit említette. Kuznyecov kiemelte Lidia Smirnova és a gyerekek játékát, akiket "természetesnek és viccesnek" nevezett [25] . Dmitrij Pisarevszkij , a Szovjet Képernyő magazin főszerkesztője "viccesnek és szellemesnek" nevezte a vígjátékot, és méltatta a fiatal és felnőtt művészek sikeres kiválasztását, különös tekintettel Lidia Smirnova szerepére [26] .

A modern orosz kritikusok is nagyra értékelik a filmet. Igor Mussky, a "100 nagy orosz film" című könyv szerzője úgy véli, hogy a kép "még mindig érdeklődéssel néz" [26] . Hasonló állásponton van Armen Medvegyev filmkritikus is , megjegyezve, hogy a művet "még ma is meglepően modernnek tartják" [27] . David Shneiderov filmkritikus úgy véli, hogy az "Üdvözöljük, vagy tilos a behatolás" egy kép "bármely korban, bármikor" [14] . Jevgenyij Margolit filmkritikus örömmel fogadta Lidia Smirnova teljesítményét, aki "élvezettel építi a groteszket" [9] .

Michael Phillips amerikai filmkritikus ötből három pontot adott a filmnek, és elismerte, hogy a film „ablak egy olyan világba, amelyet nem ismert”. Phillipsnek különösen tetszett a jelenet Kostya nagymamája "temetéséről". A film fő hátránya, a kritikus "meghosszabbításnak" nevezte. Phillips a szalagot egy "hosszú rövidhez" hasonlította [28] . A Slant Magazin kritikusa, Keith Ulich négyből két és fél csillagot adott a filmnek, a film utolsó jelenetét pedig "koncepcionális csodának " nevezte .

Anton Klimov szerint apja nem tartotta munkája csúcsának a képet, de gyakran átnézte, és megjegyezte, hogy a film jó lett, és nem változtat rajta semmit [9] .

Elismerés

Vszevolod Korshunov filmszakértő a filmet "a szovjet mozi általánosan elfogadott remekének" nevezte [22] . Armen Medvegyev kritikus "abszolút klasszikusnak" nevezte a festményt [27] . Elem Klimov munkája felkerült a legjobb orosz filmek listájára az Orosz Filmkritikusok és Filmkritikusok Céhe szerint [30] . Az Orosz Föderáció Kulturális Minisztériuma felvette a szalagot az iskolai megtekintésre ajánlott száz film listájára [31] . 1966-ban a kép megkapta a cannes -i "Ifjúsági találkozó" verseny díját [32] . 2015-ben a "Welcome or No Trespassing" című filmet a 68. Cannes-i Filmfesztivál klasszikus mozi szekciójában vetítették [33] .

Videó kiadás

1996-ban a Krupny Plan filmszövetség kiadta a filmet VHS formátumban . A következő évben a cég kiadta a képet digitális formátumban CD -n . A film DVD-változata 2007-ben jelent meg. 2018-ban a Close Up kiadta a vígjátékot Blu-ray lemezen 1080p24 High Definition 1.66:1 felbontásban [34] .

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 3 4 Szigetek. Szemjon Lungin és Ilja Nusinov . "Kultúra" TV-csatorna (2005). Letöltve: 2018. augusztus 20. Az eredetiből archiválva : 2018. augusztus 20. (határozatlan)
2. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 "Üdvözöljük, vagy tilos a belépés a kívülállók számára": Elem Klimov dolgozatának elméleti része . Film Studies Notes (2004). Letöltve: 2018. augusztus 20. Az eredetiből archiválva : 2018. június 21. (határozatlan)
3. ↑ 1 2 Marina Murzina. Belépés megtagadva! Az "Antikhruscsov" filmet maga Hruscsov mentette meg . Érvek és tények (2014. július 26.). Letöltve: 2018. augusztus 24. Az eredetiből archiválva : 2018. augusztus 24. (határozatlan)
4. ↑ Vlagyimir Utilov . Így kezdődött…  // Prosystem Guide : magazin. - 2006. - 13. sz . - S. 75-78 . Archiválva az eredetiből 2018. augusztus 24-én.
5. ↑ Fomin, 1996 , p. 173.
6. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 Larisa Maljukova . Elem Klimov: Gyere és lásd (elérhetetlen link) . Novaya Gazeta (2003. október 30.). Letöltve: 2018. augusztus 20. Az eredetiből archiválva : 2012. január 12. (határozatlan) 
7. ↑ 1 2 10 legendás orosz film —> No. 005. „Üdvözlünk, vagy kívülállókat nem engednek be”: Anton Dolin, German Klimov (rendező Elem Klimov testvére) és Viktor Kosijh (Kostya Inochkint alakító színész) beszélget a filmről - 34:01 . " Majak " rádió . Letöltve: 2018. augusztus 20. Az eredetiből archiválva : 2018. szeptember 2.. (határozatlan)
8. ↑ 1 2 3 Anasztázia Kozlova. 45 éves a híres "Welcome, or No Trespassing" című film! . Komszomolszkaja Pravda (2009. szeptember 22.). Letöltve: 2018. augusztus 20. Az eredetiből archiválva : 2018. augusztus 20. (határozatlan)
9. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 "A mozi titkai": "Üdvözöljük, vagy behatolni tilos" . Moszkva 24. (2018. március 22.). Letöltve: 2018. augusztus 20. Az eredetiből archiválva : 2019. február 20. (határozatlan)
10. ↑ 1 2 Dokumentumfilm „A legenda születése. "Üdvözöljük, vagy behatolás tilalma " Channel One (2005). Letöltve: 2018. augusztus 24. Az eredetiből archiválva : 2018. augusztus 24. (határozatlan)
11. ↑ 1 2 3 Razzakov, 2008 .
12. ↑ 1 2 3 Mussky, 2005 , p. 148.
13. ↑ 1 2 3 4 5 Meztelenül csalánban, vagy Hruscsov koporsóban . Érvek és tények (2000. szeptember 26.). Letöltve: 2018. augusztus 20. Az eredetiből archiválva : 2018. augusztus 20. (határozatlan)
14. ↑ 1 2 3 4 Előadások. "Üdvözöljük, vagy kívülállók nem engedélyezettek" (Elem Klimov, 1964) . Az Orosz Föderáció Kulturális Minisztériuma (2016). Letöltve: 2018. augusztus 21. Az eredetiből archiválva : 2018. augusztus 21. (határozatlan)
15. ↑ 1 2 3 Maria Molchanova. Kinokrácia: "Üdvözöljük, vagy nem szabad behatolni" Elem Klimovtól . Amatőr (2017. május 27.). Letöltve: 2018. augusztus 21. Az eredetiből archiválva : 2018. augusztus 22. (határozatlan)
16. ↑ Mussky, 2005 , p. 147.
17. ↑ Mussky, 2005 , p. 147-148.
18. ↑ Üdvözöljük, vagy kívülállók nem engedélyezettek . Az Orosz Föderáció Kulturális Minisztériuma . Letöltve: 2018. augusztus 22. Az eredetiből archiválva : 2018. augusztus 22. (határozatlan)
19. ↑ 1 2 Viktor Agapov . "Üdvözöljük, vagy behatolás tilalma " " Kultúra " újság (2014. október 4.). Letöltve: 2018. augusztus 20. Az eredetiből archiválva : 2018. augusztus 20. (határozatlan)
20. ↑ Rjabcsikova, Vinogradov, 2013 .
21. ↑ Anatolij Volkov. "Üdvözöljük, vagy behatolás tilalma " Orosz mozi. Letöltve: 2018. augusztus 21. Az eredetiből archiválva : 2018. augusztus 21. (határozatlan)
22. ↑ 1 2 Este a 60-as évek tiszteletére. Előadások. TV-3 és Arzamas . TV -3 TV-csatorna és az Arzamas projekt (2018. május 17.). Letöltve: 2018. augusztus 20. Az eredetiből archiválva : 2019. február 20. (határozatlan)
23. ↑ Neya Zorkaya . Kostya Inochkin underground // Dolinsky M., Chertok S. Screen 1964: Yearbook. - Művészet , 1965. - S. 52-60 .
24. ↑ Tamara Shaporenko. Kicsiknek és nagyoknak, akiknek hiányzik a vígjáték // Filmművészet  : magazin. - 1964. - szeptember ( 9. sz.).
25. ↑ Mihail Kuznyecov. Vicces, okos, tehetséges! // Szovjet képernyő  : folyóirat. - 1964. - október ( 19. sz.).
26. ↑ 1 2 Mussky, 2005 , p. 149.
27. ↑ 1 2 Armen Medvegyev . Zavarni fog minket . The Art of Cinema (2008. április). Letöltve: 2018. augusztus 20. Az eredetiből archiválva : 2018. augusztus 21. (határozatlan)
28. ↑ Michael W. Phillips, Jr. Welcome, or No Trespassing (1964)  (angol) . kecskekutya filmek (2005. január 15.). Az eredetiből archiválva : 2010. december 17.
29. ↑ Keith Uhlich. Üdvözöljük , vagy Tilos behatolni  . Slant Magazin (2006. június 14.). Letöltve: 2018. augusztus 20. Az eredetiből archiválva : 2018. augusztus 20.
30. ↑ A legjobb orosz filmek . Az orosz filmkritikusok és filmkritikusok céhe . Letöltve: 2018. augusztus 21. Az eredetiből archiválva : 2018. augusztus 21. (határozatlan)
31. ↑ 100 filmlista piszkozata . Az Orosz Föderáció Kulturális Minisztériuma . Archiválva az eredetiből 2017. július 17-én. (határozatlan)
32. ↑ 100 legjobb orosz film (elérhetetlen link) . RosKino. Letöltve: 2018. augusztus 21. Az eredetiből archiválva : 2012. október 17. (határozatlan) 
33. ↑ "Üdvözöljük, vagy behatolni tilos" Cannes-ban lesz látható . Lenta.ru (2015. április 21.). Letöltve: 2018. augusztus 21. Az eredetiből archiválva : 2015. december 14. (határozatlan)
34. ↑ "Üdvözöljük vagy behatolni tilos" . Ozon.ru. _ Letöltve: 2018. augusztus 21. Az eredetiből archiválva : 2018. augusztus 21. (határozatlan)

Irodalom

• Mussky, Igor. 100 nagyszerű hazai film. — M .: Veche , 2005. — 480 p. — ISBN 5-9533-0863-9 .
• Razzakov F. A szovjet filmművészet halála. Intrika és vita: 1918-1972 . — M .: Eksmo , 2008. — 704 p. - ISBN 978-5-699-26846-7 .
• Ryabchikova N. S., Vinogradov V. V. A VGIK történetéről. IV. rész (1956-1965): Dokumentumok. Nyomja meg. Emlékek. Interjú . — M .: VGIK , 2013. — 292 p. - ISBN 978-5-87149-146-1 .
• Fomin V. Szovjet mozi. 1965-1985: Dokumentumok, bizonyítékok, elmélkedések / Nuikin A. - M . : Anyaország, 1996. - 372 p. — ISBN 5-85646-028-4 .

Dokumentumfilmek

• " Üdvözöljük, vagy idegenek nem léphetnek be" (Aleksej Rjaszkov és Andrej Grigorjev dokumentumfilmje a "The Birth of a Legenda " sorozatból, Oroszország, 2005).
• „ Üdvözöljük, vagy kívülállók nem engedélyezettek ” (dokumentumfilm a „ Mozi titkai ” sorozatból , Oroszország, 2018).

Linkek

• „Üdvözöljük, vagy kívülállók nem léphetnek be” a „Mosfilm” hivatalos oldalán
• Arkus L. "Üdvözöljük, vagy tilos behatolni" . "Chapaev" filmtörténeti bázis . A " Session " magazin projektje . Letöltve: 2020. május 2. (Orosz)

Tematikus oldalak	AllMovie AlloCine ČSFD Filmaffinitás Internet Movie Database Rohadt paradicsomok