Dahlhaus, Carl

Carl Dahlhaus [5] [6] [7] ( németül  Carl Dahlhaus ; Hannover , 1928 . június 10.  – Berlin , 1989 . március 13. ) német zeneteoretikus , történész és filozófus . század egyik legjelentősebb német zenetudósa .

Életrajz és tudományos tevékenység

1947-1952 - ben . _ Willibald Gurlitt és Rudolf Gerber mellett tanult a Göttingeni Egyetemen . Dahlhaus nemzetközi hírnevét egy professzori dolgozat hozta meg ( Kiel , 1966; a disszertáció anyagaiból 1968-ban jelent meg egy könyv), amelyben behatóan tanulmányozta a klasszikus dúr-moll tonalitás kialakulását (terminológiájában - „ harmonikus tonalitás”, német  harmonische Tonalität ), a középkori, különösen a reneszánsz és a barokk többszólamú zenéjének mintáin mutatta be kialakulását. 1967-től élete végéig a Berlini Műszaki Egyetem professzora volt . Együttműködött H. G. Eggebrechttel a Riemann 's Dictionary of Music (1967) 12. kiadásának elkészítésében, melynek terminológiai részében ( német Sachteil ) számos értékes, elsősorban zeneelméleti cikket írt - "Forma", " Formenlehre" , "Harmonie", "Klausel", "Konsonanz und Dissonanz", "Liedform", "Tonalität", "Tonsystem", "Tactus" , "Takt", "Taktstrich" , "Temperatur" stb.  

Richard Wagner új összegyűjtött munkáinak főszerkesztője (1970 óta jelenik meg; a kiadás folytatódik). 1977 és 1979 között a Német Zenetudományi Társaság elnöke volt. Szerkesztője a "Neues Handbuch der Musikwissenschaft" (13 kötetben, 1980-1995) és "Encyclopedia of Musical Theatre" ( Pipers Enzyklopädie des Musiktheaters , 6 kötetben, 1986-97) alapvető referenciakönyv-sorozatának.

Dahlhaus tudós-enciklopédista számos könyvben és cikkben a zenetörténet, -elmélet és -esztétika számos problémáját vizsgálta az európai civilizáció kezdetétől a 20. századig. Leghíresebb művei (egy könyv és sok cikk) a harmóniatörténetről , mindenekelőtt "Tanulmányok a harmonikus tonalitás eredetéről" ( Untersuchungen über die Entstehung der harmonischen Tonalität . Kassel, 1968). Cikkei is értékesek, feltárják a modern európai zene ritmusrendszerének (menzúrritmustól óraritmusig) kialakulását. Az általánosító jellegű művekben, mint például "A zenetörténet alapjai" ( németül:  Grundlagen der Musikgeschichte , 1977), "Az abszolút zene eszméje " ( németül:  Die Idee der absoluutn Musik , 1978), " Zenei realizmus. század zenetörténetéről" ( németül:  Musikalischer Realismus: zur Musikgeschichte des 19. Jahrhunderts , 1982), Dahlhaus a fenomenológia és a hermeneutika tapasztalataira támaszkodott (a zenei nyelv intencionalitása, függősége gondolata) a zeneértés történeti sztereotípiái által adott verbális értelmezések nyelvén).

Dahlhaus műveit számos nyelvre lefordították. Számos kisebb cikket orosz nyelvre is lefordítottak.

Befejezett művek

• Carl Dahlhaus. Gesammelte Schriften. Hrsg. v. Hermann Danuser, Hans-Joachim Hinrichsen és Tobias Plebuch. 11 Bande. Laaber-Verlag 2000-2007. ISBN 3-89007-235-6 .

Könyvek és monográfiák

• Studien zu den Messin Josquins des Pres. Értekezés. Göttingen, 1953.
• Untersuchungen über die Entstehung der harmonischen Tonalität. habitationsschrift. Kiel, 1966; disszertáció, amely monográfiaként jelent meg azonos címmel 1968-ban (Kassel: Bärenreiter, 298 SS.); angol fordítás 1990; Francia fordítás 1993.
• Johannes Brahms: Klavierkonzert Nr. 1 d-moll op.15. München, 1965.
• Musikasthetik. Koln, 1967. 152 SS.
• Arnold Schönberg: Variationen für Orchester, op.31. München, 1968.
• Elemzés és Werturteil. Mainz, 1970. 97SS. (= Musikpädagogik, Bd. 8)
• Richard Wagners zenei dráma. Velber, 1971.
• Wagners Esztétika. Bayreuth, 1971.
• Wagners Konzeption des musical drámák. Regensburg, 1971.
• (mit Lars Ulrich Abraham) Melodielehre. Koln, 1972.
• Zwischen Romantik und Moderne: vier Studien zur Musikgeschichte des spateren 19.Jhs. München, 1974.
• (mit Ernst Apfel ) Studien zur Theorie und Geschichte der musikalischen Rhythmik und Metrik. München, 1974 (2 fejezetet Dahlhaus, a többit Apfel írta; nincsenek közösen írt fejezetek a könyvben). 561SS.
• Grundlagen der Musikgeschichte. Koln, 1977. 263 SS.
• Az abszolút zenei ötlet. Kassel, 1978; 3te Aufl., 1994. 152 SS.
• Ludwig van Beethoven: IV. Szimfónia B-Dur. München, 1979.
• Die Musik des 19. Jahrhunderts. Wiesbaden, 1980. VI, 360 SS. (= Neues Handbuch der Musikwissenschaft, 6).
• Musikalischer Realismus: zur Musikgeschichte des 19. Jhs. München, 1982. 165 SS.
• (mit J. Deathridge) Wagner. London, 1984.
• (mit Michael Zimmermann) Musik zur Sprache gebracht. Musikästhetische Texte aus drei Jahrhunderten. München, 1984.
• (mit Hans Heinrich Eggebrecht) Was ist Musik. Wilhelmshaven, 1985. 208 SS.
• Ludwig van Beethoven és Seine Zeit. Laaber, 1987. 320 SS.
• (Ruth Katz-cal) A zeneesztétikai források válogatva, szerkesztve, jegyzetekkel ellátva és bemutatva, eredeti fordításokkal. 4 vls. New York: Pendragon Press, 1987-1991. Vol. I Substance (1987); Vol. II.  Import (1989); Vol. III Essence  (1991); Vol. IV . Beszédközösség (1991).
• (mit Norbert Miller) Europäische Romantik in der Musik (posthum). Stuttgart, 1999 (Bd.1), Stuttgart, 2008 (Bd.2).

Cikkgyűjtemények

• Schönberg und andere: gesammelte Aufsätze zur Neuen Musik. Mainz, 1978.
• Vom Musikdrama zur Literaturoper: Aufsätze zur neueren Operngeschichte. München, 1983.
• Klassische und romantische Musikästhetik. Laber, 1988.

Cikkek (válogatás)

• Die Termini Dur und Moll // Archiv für Musikwissenschaft 12 (1955), SS.280-296.
• War Zarlino Dualista? // Musikforshung X (1957), SS.286-291.
• Harmonik; Kontrapunkt; Melodik; Musikästhetik; Rhythmik Metrik; Tonsystem // Das Fischer Lexikon, Band 5, Music. Hrsg. Rudolf Stephan, 1957. október, Frankfurt am Main.
• Zur Geschichte der Synkope // Musikforschung 12 (1959), SS.385-391.
• Zur Theorie des Tactus im 16. Jahrhundert // Archiv für Musikwissenschaft XVII (1960), SS.22-39.
• Zur Entstehung des modernen Taktsystems im 17. Jahrhundert // Archiv für Musikwissenschaft XVIII (1961), SS.223-240.
• Domenico Belli und der chromatische Kontrapunkt um 1600 // Musikforschung (1962, Nr.4), SS. 322-340.
• Notenschrift heute (1965)
• Harmonie, Konsonanz und Dissonanz, Tactus, Takt, Tonalität, Tonartencharakter, Tonsystem stb. // Riemann Musiklexikon. 12te Aufl., hrsg. v. HHEggebrecht. Sachteil. Mainz, 1967
• Zur chromatischen Technik Carlo Gesualdos // Studien zur Italienisch-Deutschen Musikgeschichte, Bd.4, hrsg. v. F.Lippmann. Koln és Graz, 1967, SS. 77-97.
• Formprinzipien in Wagners "Ring des Nibelungen" (1969)
• Geschichtliche und ästhetische Erfahrung (1969)
• Klassizität, Romantik, Modernität: zur Philosophie der Musikgeschichte des 19. Jahrhunderts (1969)
• Wagner und die Programmusik (1970)
• Ästhetische Probleme der elektronischen Music (1971)
• Illusorisch a Zwölftontechnik? (1971)
• Zur Kritik des ästhetischen Urteils (1971)
• Adornos Begriff des zenei anyagok (1972)
• Romantische Musikästhetik und Wiener Klassik (1972)
• Politische und ästhetische Kriterien der Kompositionskritik (1973)
• Traditionszerfall im 19. und 20. Jahrhundert (1973)
• Zur Problematik der musikalischen Gattungen im 19. Jahrhundert (1973)
• Gesualdos manieristische Dissonanztechnik // Convivium musicorum. Festschrift W. Boetticher <…>, hrsg. v. H. Huschen u. D.-R. Moser. Berlin, 1974, SS. 34-43.
• Liszt "Bergsymphonie" und die Idea der Symphonischen Dichtung (1975)
• Improvizáció volt a rablás? (1979)
• Zene és jugendstil (1980)
• Musikalischer Humanismus als Manierismus // Musikforschung (1982, Nr.2), SS. 122-129
• Warum ist neue Musik so schwer verständlich? Plädoyer für ein historisches Verständnis (1986)
• Die Tactus- und Proportionslehre des 15. bis 17. Jahrhunderts // Hören, Messen und Rechnen in der frühen Neuzeit. Darmstadt, 1987, SS.333-361 (Geschichte der Musiktheorie, Bd.6).
• Die maskierte Kadenz: Zur Geschichte der Diskant-Tenor-Klausel // Neue Musik und Tradition. Festschrift Rudolph Stephan. Laaber, 1990, S. 89-98.

Dahlhaus által szerkesztett könyvek és kották

• Johann Theile: Musikalisches Kunstbuch , Kassel 1965.
• Studien zur Trivialmusik des 19. Jahrhunderts , Regensburg, 1967.
• Das Drama Richard Wagners als musikalisches Kunstwerk , Regensburg 1970.
• Richard Wagner: Klavierwerke, Sämtliche Werke Bd. 19. , Mainz 1970.
• Einführung in die systematische Musikwissenschaft , Köln 1971.
• Richard Wagner: Werk und Wirkung , Regensburg, 1971.
• Riemann Musiklexikon. Personenteil , Mainz 1972-1975.
• Das Problem Mendelssohn , Regensburg, 1974.
• Beiträge zur musikalischen Hermeneutik , Regensburg, 1975.
• Funkkolleg Musik , Weinheim 1977-78.
• mit Hans Heinrich Eggebrecht: Brockhaus-Riemann-Musiklexikon , Wiesbaden 1978/79.
• Studien zur Musikgeschichte Berlins im frühen 19. Jahrhundert , Regensburg 1980.
• mit Hermann Danuser: Neues Handbuch der Musikwissenschaft . Laaber 1980-1995.
• Helga de la Motte-Haber: Systematische Musikwissenschaft , Laaber 1982.
• Die Musik der fünfziger Jahre: Versuch einer Revision , Mainz 1985.
• Die Musik des 18. Jahrhunderts , Laaber 1985.
• mit Forschungsinstitut für Musiktheater der Universität Bayreuth unter Leitung von Sieghart Döhring: Pipers Enzyklopädie des Musiktheaters , München 1986-1997.
• mit anderen: Funkkolleg Musikgeschichte: Europäische Musik vom 12. bis 20. Jahrhundert , Weinheim 1987/88.
• mit Norbert Miller: Beziehungszauber: Musik in der modernen Dichtung , München 1988
• mit Albrecht Riethmüller und AL Ringer: Beethoven: Interpretationen seiner Werke , Laaber 1994

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 Carl Dahlhaus // Brockhaus Encyclopedia  (német) / Hrsg.: Bibliographisches Institut & FA Brockhaus , Wissen Media Verlag
2. ↑ 1 2 Carl Dahlhaus // Proleksis enciklopedija, Opća i nacionalna enciklopedija  (horvát) – 2009.
3. ↑ 1 2 Brozović D. , Ladan T. Carl Dahlhaus // Hrvatska enciklopedija  (horvát) - LZMK , 1999. - 9272 p. — ISBN 978-953-6036-31-8
4. ↑ Német Nemzeti Könyvtár , Berlini Állami Könyvtár , Bajor Állami Könyvtár , Osztrák Nemzeti Könyvtár nyilvántartása #118523341 // Általános szabályozási ellenőrzés (GND) - 2012-2016.
5. ↑ Zenei enciklopédikus szótár . M.: TSB, 1990, 160. o.
6. ↑ Grove's Dictionary of Music . 2. kiadás M.: Gyakorlat, 2007, 275. o
7. ↑ Nagy Orosz Enciklopédia . T.8. M.: BRE, 2007, 268. o.

Irodalom

• Cherednichenko T.V. Trendek a modern nyugati zeneesztétikában. Moszkva, 1989
• Loesch H. von. Carl Dahlhaus und die geheimnisvolle Überschätzung der musicalischen Form. Warum ich immer noch Ratz lese, obwohl es Dahlhaus gibt // Musica 1 (1996), S.255–261.
• Csehovics D. O. Karl Dahlhaus // Nagy orosz enciklopédia . T. 8. Moszkva, 2007, ss. 268-269
• Carl Dahlhaus und die Musikwissenschaft: Werk, Wirkung, Aktualität. Hrsg.v. H. Danuser, P. Gülke, N. Miller, T. Plebuch. Schlingen: Argus, 2011.

Linkek

• Bibliográfiai információk Dahlhaus cikkeiről

Tematikus oldalak	diszkók Nemzetközi zenei kottakönyvtár projekt MusicBrainz
Szótárak és enciklopédiák	Nagy norvég Nagy orosz litván univerzális horvát Brockhaus
Bibliográfiai katalógusokban BIBSYS: 90054357 BNC : a11367234 BNE : XX1089559 BNF : 120277563 , 16336824s CONOR : 11266915 GND : 118523341 ICCU : CFIV005360 ISNI : 0000 0001 1447 8572 J9U : 987007260058705171 LCCN : n80004381 LNB : 000018409 NDL : 00465219 NKC : jn19990001597 NLG : 135597 NLP : A30902836 NTA : 067541062 NUKAT : n93080725 PTBNP : 73485 LIBRIS : fcrttqhz0mt2q7w SUDOC : 028443365 VcBA : 495/280355 VIAF : 73867484 World Cat VIAF : 73867484