Abszolút Zene

Az abszolút zene ( német  abszolút Musik ; angol  abszolút zene ; francia  musique pure ; olasz  musica assoluta ) a 19. század nyugat-európai zeneesztétikájában a „tiszta” hangszeres zene, vagyis olyan, amely a „zenei zene” sajátos immanens törvényei szerint létezik. -szép ”, és nem kapcsolódik (legalábbis kifejezetten) a zenén kívüli, „funkcionálisnak” is nevezett attribútumokhoz - elsősorban szóval, de valamilyen programmal, konkrét címsorral stb.

Az „abszolút zene” kifejezést R. Wagner „zenei drámájának” ( német  Musikdrama ) és „holisztikus műalkotásának” ( német  Gesamtkunstwerk ) ellentéteként használta. Az abszolút zene (először Beethoven 9. szimfóniájának műsorában található a kifejezés ) [1] szerinte hamis fejlődési irány volt, amely során a zene elszigetelődött más művészetektől és magától az élettől. Wagner Beethoven Kilencedik szimfóniáját e „hamis út” csúcspontjának tekintette, amelyen Beethoven túljutott egy kórus felvételével a szimfónia fináléjába. Wagner szerint a zene nem lehet az alkotói aktus (a konkrét esetben egy új zenedráma) „célja” (Zweck), hanem csak „eszköze” maradhat (Mittel) [2] .

Az abszolút zene fogalmát a zeneesztétika  E. Hanslik művei fejlesztették tovább :

A zene skálákból, hangformákból áll. Nincs más tartalmuk, csak saját maguk. Annak ellenére, hogy egy zenemű által keltett hatást mindenki egyénisége erejéig értékeli és jelöli meg szavakkal, nincs ugyanannak tartalma , kivéve a fül által érzékelt hangformákat - a zene ugyanis igen nem csak hangokon keresztül beszél , hanem csak hangokat beszél [3] .

- A zeneileg szépről (1854). Ch.7

A hangban mozgó formák a zene egyetlen tartalma és tárgya [4] .

- uo., 3. fejezet

Az abszolút zene fogalma azon a feltevésen alapul, hogy mindent, ami túlmutat a "szabad játék a formával" már ezen az alapon kell "zen kívülinek" nyilvánítani, és ellentétben azzal az eredeti követelménnyel, hogy a zenét csak egy immanensen zenei "hangzásra" korlátozzák. " érzék. G. G. Eggebrecht szerint ez a zenével és Beethovennel és Webernnel egyaránt idegen nézőpont alábecsüli a zene szerkezetének összetettségét és pszichológiai hatásmechanizmusát, és figyelmen kívül hagyja azt a tényt is, hogy a legelvontabb zenei A szerkezetnek értelmes kezdete van (ein Gehaltliches), amely azt állítja, hogy a szépség ismerőjének válasza és megértése.

Manapság a tudósok, az "abszolút zene" fogalmával azonos értelemben, szívesebben használják az autonóm zene kifejezést .

Jegyzetek

  1. ↑ Program zu Beethovens 9. Sinfonie (1846) // Sämtliche Schriften und Dichtungen. bd. 2. Lipcse, [1911-1914], S.61.
  2. ↑ Sagte ich nun zu Anfang, der Irrtum im Kunstgenre der Oper habe darin bestanden, "daß ein Mittel des Ausdrucks (die Musik) zum Zwecke, der Zweck des Ausdrucks (das Drama) aber zum Mittel gemacht war" - son müss Kern des Wahnes und endlich des Wahnsinnes, der den Kunstgenre der Oper in seiner vollsten Unnatürlichkeit, bis zur Lächerlichkeit dargetan hat, dahin bezeichnen, daß jenes Mittel des Ausdruckes aus sich die Absicht die Absicht deswollte bedingen. Oper und Drama I,6 (1852)
  3. ↑ Die Musik besteht aus Tonreihen, Tonformen, diese haben keinen andern Inhalt als sich selbst. <…> Mag nun die Wirkung eines Tonstücks jeder nach seiner Individualität anschlagen und benennen, der Inhalt desselber ist keiner, als eben die gehörten Tonformen, denn die Musik spricht nicht bloß durch spdieetönuch, sierich spricht .
  4. ↑ Tönend bewegte Fromen sind einzig und allein Inhalt und Gegenstand der Musik.

Irodalom

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák
Bibliográfiai katalógusokban