Venclova, Tamás

Thomas Venclova
megvilágított. Tamás Venclova
Születési dátum	1937. szeptember 11.( 1937-09-11 ) [1] [2] (85 éves)
Születési hely	Klaipeda , Litvánia [4]
Polgárság	Litvánia Szovjetunió USA
Foglalkozása	költő, műfordító, irodalomkritikus, esszéista, disszidens
Több éves kreativitás	1957 - jelen ban ben.
Irány	irodalmi irány
Műfaj	versek
A művek nyelve	lengyel, orosz, angol, litván [3]
Díjak	Litvánia Nemzeti Díja a kultúra és a művészet területén ( 2000 ) A Druskininkai Költészeti Ősz Yatvyazha-díja ( 2005 ) "Baltic Star" ( 2008 )
Díjak
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Tomas Venclova ( alias Tomas Venclova ; 1937 . szeptember 11. , Klaipeda , Litvánia ) litván költő, műfordító, irodalomkritikus, esszéista, disszidens és emberi jogi aktivista.

Életrajz

Antanas Venclova litván költő fia . A második világháború idején , amikor magas szovjet pozíciókat betöltő apját evakuálták, rokonainál élt Vilniusban és Kaunasban . 1946-tól Vilniusban élt.

1978 -ban ezt írta:

Nem származom Vilniusból; Klaipedában született, ahonnan a szüleim kénytelenek voltak távozni 1939-ben, amikor Hitler elfoglalta ezt a várost és környékét. Aztán két éves voltam. Gyermekkoromat, vagyis a német megszállást Kaunasban töltöttem. De aztán vilniusi állampolgár lett, mint sok ezer litván, akik a háború alatt és a háború után történelmi fővárosukban gyűltek össze. Számukra teljesen ismeretlen város volt. A háború előtt gyakorlatilag nem volt kapcsolat Vilnius és a független Litvánia között. Igaz, volt egy mítosz Vilniusról, ami elengedhetetlen volt a litván képzelet számára – de erről majd később, és az egy másik történet.
… Az iskola utáni első napon eltévedtem a romokban; ez a fájdalmas tehetetlen, jó négy órán át tartó otthonkeresési bolyongás (nem volt kitől kérdezni, mert keveset találkoztam, ráadásul senki sem beszélt litvánul) számomra valami személyes szimbólummá vált. [5] .

A Vilniusi Egyetemen szerzett diplomát ( litván nyelv és irodalom szak; 1960 ).

A litván Helsinki Csoport (alapítva 1976. december 1-jén ) egyik alapítója .

1977 - ben a Berkeley Egyetem meghívására elhagyta a Szovjetuniót , majd az Ohio Egyetemen dolgozott . A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége 1977. június 14-i rendeletével megfosztották szovjet állampolgárságától [6] .

1980-2012 között a Yale Egyetemen dolgozott , ahol 1985-ben filozófiából doktorált, majd címzetes professzor lett. Orosz és lengyel irodalomra specializálódott, litván nyelvet és irodalmat is tanított. New Havenben (USA) élt és dolgozott .

Több mint 30 évig száműzetésben tartotta szoros kapcsolatát Joseph Brodskyval , ami Venclova számára "az élet egyik fő eseménye" [7] . Venclova közeli barátja volt Czesław Miloš is , akinek sok költői művét ő fordította litvánra.

2018-ban Venclova visszatért Vilniusba.

Irodalmi tevékenység

Nyomtatásban a "Rakéták, bolygók és mi" című népszerű tudományos könyvvel debütált ( "Raketos, planetos ir mes" , 1962 ). Az első verseskötet "The Sign of Speech" ( "Kalbos ženklas" , 1972 ).

Litván versekre fordította Anna Akhmatova , Boris Pasternak , Joseph Brodsky , Osip Mandelstam , Hlebnikov , T. S. Eliot , Charles Baudelaire , Oscar Milos , Lorca , Rilke , Auden , Pound , Prever , Karol Wojtyilawsa Wilbert Zbigborów Hersska más költők.

Számos verseskötete, publicisztikai gyűjteménye, irodalomkritikai és történelmi-irodalmi munkái jelent meg, fordításgyűjtemény, vilniusi kalauz (számos európai nyelvre lefordítva), a "Vilnius nevek" ( "Vilniaus") vardai" ; maga a szerző egyfajta személyes enciklopédiájaként jellemzi a vilniusiakat Mindovgtól és Gediminastól Milosig; 564 személyiséget foglal magában [8] ). 2009 - ben jelent meg ennek a könyvnek az angol nyelvű változata ( "Vilnius. A Guide to Its Names and People" ).

Tomas Venclova verseit angol , magyar , német , lengyel , portugál , orosz , szlovén , cseh , svéd és más nyelvekre fordították le. Oroszul Venclova költészetét Vitalij Asovszkij , Iosif Brodsky , Vladimir Gandelsman , Anna Gerasimova , Natalia Gorbanevskaya , Georgij Efremov , Victor Kulle , Alekszandr Kushner , Konstantin Rusanov, Pavel Shkarin és más költők és fordítók fordításában publikálták.

2018-2019-ben Megjelent T. Venclova kétkötetes „Litvánia történelme mindenkinek” c.

Tudományos tevékenység

A fő művek a költészet bizonyos vonatkozásaival, az orosz irodalom történetével, különösen az ezüstkorszakkal foglalkoznak , valamint a modern litván irodalommal és múltjával, a lengyel irodalommal foglalkoznak. A lengyel irodalomnak szentelt művek közül kiemelkedik Alexander Watról szóló monográfia "Aleksander Wat : Life and Art of an Iconoclast" ( 1996 ; "Aleksander Wat. Obrazoburca" lengyel fordítása , Krakkó, 1997 ).

Díjak és címek

Alkotói érdemeiért a Gediminas Litván Nagyherceg Érdemrend Parancsnoka Keresztjével ( 1995 ), a Vytis-kereszt tiszti keresztjével ( 1999 ), Litvánia Nemzeti Díjjal jutalmazták. kultúra és művészet ( 2000 ), Szent Kristóf szobor (Vilnius város kitüntetése; 2002 ), Költői Díj ősz Druskininkaiban ( 2005 ).

A lublini Maria Curie-Skłodowska Egyetem ( 1991 ), a krakkói Jagelló Egyetem ( 2000 ), a Toruni Miklós Kopernikusz Egyetem ( 2005 ), a Kaunasi Vytautas the Great Egyetem ( 2010 ) honoris causa doktora ; döntés a szolgáltatásokért kitüntető cím adományozásáról a tudományhoz, a kultúrához és az egyetemhez az Egyetemi Szenátus február 24-i ülésén fogadták el [9] , a dísztárgyak átadására 2010. június 1-jén került sor [10] ). 2007. január 8- án Vilniusban az 1956-os magyar forradalom emlékére kitüntetésben részesült a magyar szovjetellenes felkelés valódi értelmének modern megértéséhez nyújtott jelentős szellemi hozzájárulásáért [11] . 2008 októberében Szentpéterváron nemzetközi díjat kapott a balti régió országai humanitárius kapcsolatok fejlesztéséért és erősítéséért "Baltic Star" (oklevél, jelvény és pénzdíj), amelyet 2004-ben alapított a Kulturális Minisztérium, ill. Az Orosz Föderáció tömegkommunikációs szervezete, az Orosz Föderáció Színházi Dolgozóinak Szakszervezete, a Szentpétervári Kulturális Bizottság, a Szentpétervári Világklub és a Baltic International Festival Center Alapítvány, amelyet szintén Daniil Granin , Raymond kapott. Pauls , Ingmar Bergman [12] .

2012. szeptember 11- én, Venclova 75. évfordulója alkalmából a kulturális párbeszéd erősítéséért és a humanista értékek ápolásáért a Litvánia Kulturális Minisztériumának "Hozd fényed és higgy" kitüntetésben részesült [13] . Ugyanezen év szeptember 14-én Litvánia világban való dicsőítéséért, a Helsinki Csoport létrehozásában való részvételért és a más országokkal való jószomszédi kapcsolatok fejlesztéséhez való hozzájárulásáért a Litvánia Diplomácia Csillagával tüntette ki a Litvánia Minisztériuma. Litvánia külügyei [14] . 2012. november 12. Tomas Venclova (és Adam Michnik ) elnyerte a Klaipedai Egyetem díszdoktora címet . [15] [16]

2013. április 3- án a vilniusi városi tanács egyhangúlag megszavazta Venclove-nak Vilnius díszpolgára címet [17] [18] . A díszpolgári cím átadásának ünnepségére 2013. május 13-án került sor a vilniusi városházán [19] . 2013. november 11- én, Lengyelország függetlenségének napjához kapcsolódóan a kultúrák közötti párbeszéd és a humanizmus eszméinek erősítésében, a lengyel kultúra vívmányainak népszerűsítésében végzett kiemelkedő szolgálataiért a Lengyel Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével tüntették ki. . [húsz]

2014- ben Münchenben Petrarcha költészeti díjat kapott .

2017. szeptember 11- én Venclovát a Litvániáért Érdemrend Parancsnoka Nagykeresztjével tüntették ki [21] (a rendeletet Litvánia elnöke szeptember 8-án írta alá [22] ). 2017. szeptember 14-én Venclovát a Vilniusi Egyetem díszdoktorává emelték [23] [24] .

A kortársak munkásságában

Joseph Brodsky "Litván divertissementje" (1971) Thomas Venclovának szól.

Kiadások

• Instabil egyensúly: nyolc orosz költői szöveg. New Haven: YCIAS, 1986.
• Beszélgetőtársak a lakomán. Cikkek az orosz irodalomról. Vilnius: Baltos lankos, 1997. 256 p.
• Granulált levegő. Versek. Moszkva: OGI, Jurgis Baltrushaitis háza, 2002.
• Cikkek Brodszkijról. Moszkva: Baltrus, Új kiadó, 2005. 176 p.
• Fehér negatív. Különböző évek versei / Oroszul párhuzamos litván szöveggel. Moszkva: Új kiadó, 2008
• Vilnius: város Európában. Per. a lit. Mária Chepaite. Szentpétervár: Ivan Limbakh Kiadó, 2012. 264 p. ISBN 978-5-89059-167-8
• Beszélgetőtársak a lakomán. Irodalmi művek. Moszkva: Új Irodalmi Szemle, 2012. 624 p. (Tudományos Melléklet. CVIII. szám). ISBN 978-5-86793-953-3 .
• Határvidékek. Különböző évek újságírása. Szentpétervár: Ivan Limbakh Kiadó, 2015. 640 p. ISBN 978-5-89059-224-8
• Optimizmus keresése pesszimista időkben: Kelet-Európa előérzetei és próféciái (társszerzője Leonidas Donskis ). Szentpétervár: Ivan Limbakh Kiadó, 2016. 160 p. ISBN 978-5-89059-267-5
• Metelinga: Versek és egyebek / Per. és comp. A. Gerasimova . - M.: Probel-2000, Umka-Press, 2017. - 244 p. ISBN 978-5-98604-596-2 (versek - kétnyelvű , emlékiratok, levelek, interjúk)

• Rocketos, planetos ir mes. Vilnius: Valstybinė grožinės literatūros leidykla, 1962. 168 p.
• Golemas, arba dirbtinis žmogus: pokalbiai apie kibernetiką. Vilnius, 1965. 272. o.
• Kalbos ženklas: eilėraščiai. Vilnius: Vaga, 1972. 64 p.
• 98 eilėraščiai. Chicago: Algimanto Mackaus knygų leidimo fondas, 1977. 142 p.
• Lietuva pasaulyje: publicisztika. Chicago: Akademinės skautijos leidykla, 1981. 292 p.
• Tekstai apie tekstus. Chicago: Algimanto Mackaus knygų leidimo fondas, 1985. 240 p.
• Tankėjanti šviesa: eilėraščiai. Chicago: Algimanto Mackaus knygų leidimo fondas, AM&M Publications, 1990. 72 p.
• Pašnekesys žiemą: eilėraščiai ir vertimai. Vilnius: Vaga, 1991. 376 p.
• Vilties formos: eseistika ir publicisztika. Vilnius: Lietuvos rašytojų sąjungos leidykla, 1991. 544 p.
• Reginys iš alėjos: eilėraščiai. Vilnius: Baltos lankos, 1998. 64 p.
• Rinktine. Vilnius: Baltos lankos, 1999. 216 p.
• Manau, kad… Pokalbiai su Tomu Venclova. Vilnius: Baltos lankos, 2000. 320 p.
• Ligi Lietuvos 10 000 kilométer. Vilnius: Baltos lankos, 2003. 236 p.
• Vilniaus vardai. Vilnius: R. Paknio leidykla, 2006. 333 p. ISBN 9986-830-96-6 .
• Kitaip: poezijos vertimų rinktinė. Vilnius: Lietuvos rašytojų sąjungos leidykla, 2006. 432 p. ISBN 9986-39-422-8 .
• Vilnius: asmenine történelem. Vilnius: R. Paknio leidykla, 2011. 200 p. ISBN 978-9955-736-35-6 (A "Vilnius. Eine Stadt in Europa" címmel németül megjelent könyv litván nyelvű szövege, lengyelül - "Opisać Wilno" ).
• Pertrūkis tikrovėje. Straipsniai apie literatūrą ir kultūrą. Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas, 2013. 614 p. ISBN 978-609-425-096-5
• Aleksander Wat: egy ikonoklaszt élete és művészete. New Haven: Yale University Press, 1996. ISBN 0-300-06406-3 .
• Téli párbeszéd. Northwestern University Press, 1997.
• A remény formái: esszék. The Sheep Meadow Press, 1999.
• Alexander Wat. Obrazoburca. Przeł. J. Goślicki. Krakkó: Wydawnictwo Literackie, 1997.
• Eseje. Publicystyka. Pogranicze, 2001. ISBN 83-86872-25-X .
• Niezniszczalny rytm - eseje o literaturze. Pogranicze, 2002. ISBN 83-86872-39-X .
• Leírás Wilno. Przeł. Alina Kuzdobska. Warszawa: Fundacja Zeszytów Literackich, 2006. 208 s. ISBN 83-60046-60-3 .
• Vilnius. Eine Stadt Európában. Aus dem Litauischen von Claudia Sinnig. Frankfurt am Main: Suhrkamp Verlag, 2006. 242 S. ISBN 978-3-518-12473-4 .
• Vilnius. Útmutató a nevekhez és az emberekhez. Vilnius: R. Paknio leidykla, 2009. 352 p. ISBN 978-9955-736-22-6 ( "Vilniaus vardai" címmel litvánul megjelent könyv angol fordítása ).
• Vilnius egy város Európában / tr. szerző: Tolgyesi Beatrix. Budapest: Európa Könykviadó, 2009. 278 p. ISBN 978-9630787239 (A "Vilnius. Eine Stadt in Europa" címmel németül megjelent könyv magyar fordítása, lengyelül - "Opisać Wilno" )
• Lietuvos istorija visiems, I tomas. Vilnius: R. Paknio leidykla, 2018, 336 p.
• Lietuvos istorija visiems, II tomas. Vilnius: R. Paknio leidykla, 2019, 380 p.

Múzeum

Vilniusban , Antanas Venclova író egykori lakásában a Pamenkalne utcában ( Pamėnkalnio g. 34 ), ahol fia, Tomas Venclova nőtt fel és barátai jártak: Kama Ginkas , Leonardas Gutauskas , Ramunas Katilyus , Juozas Tumelis , Nikolai Kotrelev , Joseph Brodsky  - van egy emlékház A Venclova család múzeuma . [25]

Jegyzetek

1. ↑ Német Nemzeti Könyvtár , Berlini Állami Könyvtár , Bajor Állami Könyvtár , Osztrák Nemzeti Könyvtár nyilvántartása #122777824 // Általános szabályozási ellenőrzés (GND) - 2012-2016.
2. ↑ Venclova, Tomas // SNAC  (angol) - 2010.
3. ↑ BNF
4. ↑ Deutsche Biographie  (német) - München BSB , Historische Kommission bei der Bayerischen Akademie der Wissenschaften , 2001.
5. ↑ Czeslaw Miloš, Tomas Venclova. Vilnius mint a lelki élet formája . "Régi Irodalmi Szemle" 2001, 1. szám (277) (2001). Hozzáférés dátuma: 2009. január 16. Az eredetiből archiválva : 2012. július 23. (határozatlan)
6. ↑ Mite Donat. Thomas Venclova
7. ↑ Alexandra Podolskaya. Tomas Venclova: "Megpróbálok felülvizsgálni néhány litván mítoszt"  // Novaya Gazeta: újság. - 2017. - július 4. Archiválva az eredetiből 2022. május 13-án. (Orosz)
8. ↑ Tomas Venclova. Do czytelnika polskiego // Opisać Wilno. - Warszawa: Fundacja Zeszytów Literackich, 2006. - P. 5. - 208 p. — ISBN 83-60046-60-3 .  (Fényesít)
9. ↑ Prof. Tomui Venclovai bus įteiktos Garbės daktaro regalijos . Viesosios komunikacijos skyrius (2010. június 1.). Letöltve: 2010. június 6. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 25..  (határozatlan)  (megvilágított.)
10. ↑ Prof. Tomas Venclova a VMU Díszdoktor Regália kitüntetésben részesült . Viesosios komunikacijos skyrius (2010. június 1.). Letöltve: 2010. június 6. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 25..  (határozatlan)  (Angol)
11. ↑ T.Venclovai įteiktas Vengrijos apdovanojimas (papildyta) . Letöltve: 2007. január 9. Az eredetiből archiválva : 2007. szeptember 26.. (határozatlan)
12. ↑ A Baltic Star-díjat Szentpéterváron Raymond Pauls, Daniil Granin és Thomas Venclova (irodalomkritikus T. Venclova) vehette át (elérhetetlen link - történelem ) . Radio Echo of Moscow, Szentpétervár (2008. október 20.). Letöltve: 2008. október 25. (határozatlan)   (nem elérhető link)
13. ↑ Thomas Venclova megkapta a "Hozd fényed és higgy" megtisztelő jelet . hu.DELFI.lt (2012. szeptember 11.). Letöltve: 2012. szeptember 22. Az eredetiből archiválva : 2012. október 16.. (határozatlan)
14. ↑ Už Lietuvos vardo garsinimą pasaulyje Lietuvos diplomatijos žvaigždes apdovanotas T. Venclova . Lietuvos Respublikos užsienio reikalų ministerija (2012. szeptember 14.). Letöltve: 2012. szeptember 22. Az eredetiből archiválva : 2012. október 16..  (határozatlan)  (megvilágított.)
15. ↑ Klaipėdos universiteto garbės daktarų vardai poetui Tomui Venclovai ir "Gazeta Wyborcza" vyriausiajam redaktoriui Adamui Michnikui . 15 perc (2012. november 12.). Letöltve: 2013. április 8. Az eredetiből archiválva : 2013. április 14..  (határozatlan)  (megvilágított.)
16. ↑ Adam Michnik és Tomas Venclova díszdoktori címet kapott a Klaipėdai Egyetemen . A Lengyel Köztársaság Vilniusi Nagykövetsége (2012. november 13.). Letöltve: 2013. április 8. Az eredetiből archiválva : 2013. április 14..  (határozatlan)  (Angol)
17. ↑ Tomas Venclovát Vilnius díszpolgárává nevezték ki . 15 perc (2013. április 3.). Letöltve: 2013. április 8. Az eredetiből archiválva : 2013. április 14..  (határozatlan)  (Angol)
18. ↑ Venclova został honorowym obywatelem Wilna . pl.delfi.lt (2013. április 3.). Letöltve: 2013. április 8. Az eredetiből archiválva : 2013. április 14..  (határozatlan)  (Fényesít)
19. ↑ Thomas Venclova Vilnius tizenegyedik díszpolgára lett . en.delfi.lt (2013. május 14.). Letöltve: 2013. június 15. Az eredetiből archiválva : 2013. június 15. (határozatlan)
20. ↑ Odznaczenia z okazji Święta Niepodległości (hozzáférhetetlen link) . Oficjalna strona Prezydenta Rzeczypospolitej Polskiej . Kancelaria Prezydenta Rzeczypospolitej Polskiej (2013. november 11.). Letöltve: 2013. november 14. Az eredetiből archiválva : 2013. november 11..  (határozatlan)   (Fényesít)
21. ↑ Valstybės apdovanojimas - T. Venclovai  (lit.) . Lietuvos Respublikos elnök . Lietuvos Respublikos Prezidento kanceliarija (2017. szeptember 11.). Letöltve: 2017. november 1. Az eredetiből archiválva : 2017. november 7..
22. ↑ Dekretas dėl Tomo Andriaus Venclovos apdovanojimo ordino "Už nuopelnus Lietuvai" Komandoro didžiuoju kryžiumi  (lit.) . Lietuvos Respublikos elnök . Lietuvos Respublikos Prezidento kanceliarija (2017. szeptember 8.). Letöltve: 2017. november 1. Az eredetiből archiválva : 2017. november 7..
23. ↑ Vilniaus universiteto garbės daktaru inauguruotas Tomas Venclova  (lit.) . VU hírei . Vilniaus universitetas (2017. szeptember 14.). Letöltve: 2017. november 1. Az eredetiből archiválva : 2017. szeptember 19.
24. ↑ Tomas Venclova inauguruotas VU garbės daktaru  (lit.) . 15min.lt . UAB „15min.“ (2017. szeptember 14.). Letöltve: 2017. november 1. Az eredetiből archiválva : 2017. november 7..
25. ↑ A Venclova család Házmúzeuma . Letöltve: 2008. július 25. Az eredetiből archiválva : 2008. május 4.. (határozatlan)

Irodalom

• Donata Mitaite. Tomas Venclova: életrajzi és kūrybos jelzések. - Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas, 2002. - 223 p.
• Mitaite D. Tomas Venclova. — M.: Baltrus; Új kiadó, 2005.
• Klotz, Jacob. Beszélgetés Thomas Venclovával // Költők New Yorkban: a városról, nyelvről, diaszpóráról. - Moszkva: Új Irodalmi Szemle, 2016. - S. 605-665. — 688 p. — ISBN 9785444805657 .

Linkek

• V. A. Kulle. Thomas Venclova. Válogatott bibliográfia . "Régi Irodalmi Szemle" 2001, 1. szám (277) (2001). Letöltve: 2009. január 16. (határozatlan)
• V. Gandelsman által fordított versek http://magazines.russ.ru/druzhba/2000/3/venclov.html
• G. Efremov által fordított versek http://magazines.russ.ru/druzhba/2005/12/ve7.html
• Egy vers A. Purin fordításában http://magazines.russ.ru/zvezda/2014/5/11v.html
• O. N. Komrakov. Thomas Venclova. Vilnius: egy város Európában (elérhetetlen link) (2012). Letöltve: 2012. június 28. Az eredetiből archiválva : 2016. március 7.. (határozatlan) 
• Thomas Venclova a másfél szobában 04/19/18 // Alapítvány az I. Brodsky Múzeum létrehozásáért. 2018. május 7
• Gennagyij Katsov "Tomas Venclova – a határok embere" (esszé). "Znamya" magazin 2018. 5. szám
• „Litvániában erősebben ütött az ostor, mint Oroszországban” Brodszkij disszidense és barátja a Szovjetunió összeomlásáról, a nacionalizmusról és a litvánok minden szovjet iránti gyűlöletéről beszél // Lenta.ru
• https://web.archive.org/web/20181217014824/https://kyivdaily.com.ua/2018/09/12/ne-nado-poddavatsya-strakhu/

Szótárak és enciklopédiák	Nagy katalán Nagy orosz Treccani
Bibliográfiai katalógusokban BIBSYS: 97044140 BNF : 121515159 CONOR : 63821411 GND : 122777824 ISNI : 0000 0000 8145 7782 J9U : 987007269303105171 LCCN : n82239667 LNB : 000057720 NKC : jx20051025009 NLA : 35857778 NLP : A12009702 NTA : 073066265 NUKAT : n95020331 LIBRIS : khwzzd634cwcm0j SUDOC : 030011051 VIAF : 66504769 WorldCat VIAF : 66504769