Redemptoris Missio

A Redemptoris Missio (  latinul „  a  megváltás küldetése”) II. János Pál enciklikája a missziós üzenet örök érvényűségéről. Megjelenés : 1990. december 7 .

Szerkezet

Az enciklika nyolc fejezetből, bevezetésből és befejezésből áll.

• Bevezetés.
• I. fejezet: Jézus Krisztus, az egyetlen Megváltó
• fejezet II. Isten országa
• fejezet III. A Szentlélek: a misszió fő aktív elve
• fejezet IV. Az ad gentes küldetésének hatalmas horizontja
• V. fejezet
• fejezet VI. A missziós szolgálat felelősei és végrehajtói
• fejezet VII. Együttműködés a missziós tevékenységek végrehajtásában
• fejezet VIII. Missziós spiritualitás
• Következtetés

Tartalom

Az enciklika megjelenését az Egyház missziós szolgálatának szentelt II. Vatikáni Zsinat Ad Gentes rendeletének 25. évfordulójára időzítették .

Az enciklika hangsúlyozza a missziós munka folyamatos fontosságát és relevanciáját a katolikus egyház számára. Az enciklika az egyházi misszió és evangelizáció jelenkori problémáival foglalkozik, különös tekintettel a fejlődő országok népeire, és azoknak, akik a történelem során mindig is távol álltak a keresztény hagyománytól [1] .

Az enciklika legelső soraiban a pápa a nem keresztény népek körében végzett misszió kivételes fontosságát hangsúlyozza, többek között saját tapasztalataira hivatkozva, mint ismeretes II. János Pál pápasága alatt 129 országot látogatott meg, így pl. sok nem keresztény.

A Megváltó Krisztusnak az Egyházra bízott küldetése még messze van a teljességtől. Az Ő eljövetelétől számított második évezred vége felé az emberiségre nézve világossá válik, hogy ez a küldetés még csak most kezdődik, és minden erőfeszítést meg kell tennünk annak végrehajtása érdekében. A Szentlélek arra késztet bennünket, hogy hirdessük Isten nagy tetteit: „Mert ha én hirdetem az evangéliumot, nincs mivel dicsekednem, mert ez a kötelességem, és jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!” (1Korinthus 9:16). Sürgős kötelességemnek tartom, hogy az egész Egyház nevében megismételjem Pál apostol felhívását. Pápai hivatalom kezdetétől fogva elhatároztam, hogy a föld különböző részeire utazom, hogy megmutassam a misszionáriusi gondoskodást. A Krisztust nem ismerő népekkel való közvetlen érintkezés még inkább meggyőzött a misszionáriusi munka sürgős szükségességéről [2]

Az enciklika egyik fő célja, hogy emlékeztesse a katolikusokat arra, hogy minden kereszténynek van missziós hivatása, mert az egyház a pápa szerint természeténél fogva missziós [3] .

A pápa az evangelizáció három különböző formájáról ír: a már az Egyházhoz tartozó emberek lelkipásztori gondozása és hitük elmélyítése; „új evangelizálása” azoknak, akik elszakadtak a keresztény hittől, vagy akiknek a kereszténységhez való tartozásuk csak formális; és végül a misszió ad gentes azokon a területeken, ahol az evangélium ismeretlen vagy kevéssé ismert.

János Pál három kritériumot javasol a misszió fejlődésének értékeléséhez a harmadik évezredben: földrajzi, demográfiai és kulturális [3] . A misszió sikere tehát a keresztény területek terjeszkedésével, a keresztények számának növekedésével, valamint a keresztény alkotóelem szerepének növekedésével értékelhető a különböző népek kultúrájában.

Az enciklika még egyszer kitér a keresztény misszió „helyi kulturális kontextusának” fontos kérdésére, amelyet a pápa korábban írásaiban többször is felvetett. János Pál hangsúlyozza, hogy az evangelizációnak szükségszerűen figyelembe kell vennie a helyi kulturális sajátosságokat, de semmi esetre sem szegényíti el az evangélium lényegét. Bármilyen „kulturális kötődés”, amely elszegényíti az evangélium világosságát, nem ragaszkodás, hanem opportunizmus.

A Redemptoris Missio számos tévhitet is kifogásol a misszionáriusi tevékenységgel kapcsolatban [3] . Így válaszolva azoknak, akik azzal érvelnek, hogy a keresztény evangelizáció veszélyezteti a polgári békét és a világvallások közötti kölcsönös megértést, a pápa azt írja, hogy az Egyház „nem kényszerít semmit”, és „tiszteli a lelkiismereti szabadságot”. Azoknak a keresztényeknek, akik azt hiszik, hogy az Egyház már „túlnőtte” az evangélium hirdetését, és erőfeszítéseit a társadalmi szférára kell összpontosítania, II. János Pál azt válaszolja, hogy az Egyház megszűnik egyház lenni, amikor megszűnik Jézus Krisztus hirdetése.

János Pál enciklikája a keresztény misszióról jelentős érdeklődést váltott ki a harmadik világ missziós területein [3] .

Jegyzetek

1. ↑ "A római pápák társadalmi enciklikái" // Oktatási szótár – Minimum a vallástudományban, szerk. Professor I. N. Yablokov Archiválva : 2014. február 2.
2. ↑ Redemptoris Missio. Bevezetés
3. ↑ 1 2 3 4 George Weigel. ch. 15 // A remény tanúja: II. János Pál pápa életrajza. - M. : AST, 2001. - T. 1. - 608 p. — ISBN 5-17-005695-8 .

Linkek

• "Megváltás küldetése"  (orosz)
• "Redemptoris Missio  "