Pajzzsal vagy pajzson ( görögül ἢ τὰν ἢ ἐπὶ τᾶς , lat. aut cum scuto, aut in scuto ) egy frazeológiai egység , amely győzelemre, cél elérésére vagy dicsőségben való halálra hív. Az ókori Spártába nyúlik vissza , ahol a harcban elesett harcost állítólag a pajzsán vitték el a csatatérről.
A frazeologizmus eredeti formája az ógörögben: „ ἢ τὰν ἢ ἐπὶ τᾶς ” („vele vagy rajta”) [1] . A kutatók az ókori görög történész, Plutarkhosz „A spártai nők mondásai” című kis munkájának töredékévé emelik . Egyes történészek vitatják, hogy ez a mű Plutarkhoszhoz tartozik. Ennek oka a gyűjtemény hiányossága, nyerssége. Egyes történészek a gyűjteményt maga Plutarkhosz befejezetlen munkájának tekintik, mivel néhány töredék megtalálható Plutarkhosz Agesilaus -életrajzában , és megtalálhatók a szerző más " Erkölcsi írásaiban " is [2] .
Ez a töredék eredeti és orosz fordításban:
16. ῎αληη προσαναδιδοῦσα τῷ παιδὶ τὴν ἀσπίδα καὶ παρακελευομένη · „τέκνον ἔφη,“ τὰν ἢ ἢ ἢπὶ ᾶἢ ᾶ ᾶ ᾶ ᾶ ᾶ ᾶ ᾶ ᾶ ᾶ ᾶ ᾶ ᾶ ᾶ ᾶ ᾶ ᾶ ᾶ ᾶ ᾶ ᾶ ᾶ ᾶ ᾶ ᾶ ᾶ 100
vagy vagy a fián, vagy a fián, vagy a fián)
Egyes ókori írók úgy vélték, hogy a mondás második részét úgy kell érteni, mint egy közvetlen parancsot, hogy ne engedjék ki a pajzsot a kezükből, vagyis harcoljanak a végsőkig (a katonák általában nehéz pajzsot dobtak repülésük során). Plutarkhosz ezt a kifejezést név szerint egy ismeretlen spártainak tulajdonítja, és nem ír közvetlenül a frazeológia elterjedt használatáról az ókori Spártában. Ma már általánosan elfogadott, hogy Plutarch arra a szokásra utal, hogy a halott harcosokat pajzson hozzák haza. Erre a szokásra utal a „Spártai mondások” című mű egy részlete (235A) - „Itt Thrasybulust élettelenül, pajzson vitték Pitanába” [5] [6] .
M. N. Botvinnik szovjet történész-antikkutató a frazeológiai egységet Valerij Maxim idézetével korrelálja, és talál benne némi indoklást az ókori Spártában és Rómában való széles körű elterjedésére :
Clearchus , a spártai parancsnok figyelemre méltó, újra és újra elismételt szavakkal tartotta fenn a katonai fegyelmet: a parancsnoknak jobban kell félnie katonáitól, mint ellenségeitől. Így egy egyszerű ötlettel inspirálta a katonákat: ha kételkedsz abban, hogy az életedet adnád-e a csatában, el fogod veszíteni, amikor megbüntetik. Ez valamiféle szlogen lett, amit otthon, a csata előtt ismertettek meg a spártaiakkal. Ez bőven elég a külföldi információkhoz, főleg, hogy saját példákat is tudunk mondani, bőségesebben és termékenyebben.
– Valerij Maxim . Emlékezetes tettek és mondások [7] [6]Ezt követően hagyomány alakult ki, hogy ezt a mondást nem egy névtelen spártai nőnek tulajdonították, hanem Gorgónak (kb. 507 - ie 480 után), I. Leonidas spártai király feleségének . A történészek szerint ezt először Stobei János bizánci enciklopédiája tette meg , aki Arisztotelészre hivatkozott , de művének megfelelő töredéke nem maradt fenn (Stob. VII 31) [8] . Néha a modern nyelvészek tévesen közvetlenül állítják, hogy Plutarkhosz ezt a frazeológiai egységet Gorgónak tulajdonította [9] .
Hoplon (vagy Argive pajzs) - egy erősen felfegyverzett gyalogos ( hoplite ) kerek, domború pajzsa , a nevét a ( másik görög ὅπλον ) kifejezésből kapta, amely eredetileg "fegyvert" jelentett görögül. A görögök megkülönböztették egy másik típusú pajzstól - "aspis" ( másik görög aσπίς ). Hoplon átmérője - 80 centimétertől 1 méterig; a pajzs az állától a térdig takarta a harcost. Ez a fajta pajzs feltehetően az ie 8. században jelent meg. e.; ez a feltevés a kerámiákon látható képeken alapul . Az alapot fa deszkák kötték össze. Belülről bőrrel, kívülről bronz vagy vas borította . A belső oldalon bronz fogantyú volt, ahol a kéz könyökig volt tolva. A harcos a kezével megszorította a második fogantyút, amely a pajzs szélén található. Zsinórból vagy bőrszíjból készült. Néha a hoplon aljára „függönyt” erősítettek, bőrből, filcből vagy szövetből. Lecserélte a nadrágot , és az volt a célja, hogy megvédje a hoplita lábait a nyilaktól és a dartstól . Később jelent meg - a Kr.e. V. század elején. e. a görög-perzsa háborúk kitörésével . A Hoplon súlya 6-15 kilogramm volt [10] [11] [12] .
Jean-Jacques-Francois Le Barbier francia klasszicista festőa spártai búcsút édesanyjával ábrázolta a Portlandi Művészeti Múzeum "Spárta a fiának adja a pajzsot" című festményen [13] .
Futás hoplonnal. Váza, Kr.e. 550 körül e.
Spártai hoplon, Kr.e. 510 körül e., Athén, Agora Múzeum
spártai hoplita
Jean-Jacques-Francois Le Barbier. Egy spártai nő pajzsot ajándékoz a fiának, 1805 körül
A frazeologizmus széles körben elterjedt a latin nyelvben, egy tisztábban érthető fordítás, ahol a pajzs nem utal rá, mint az eredeti görögben, hanem közvetlenül megemlítik. Ugyanakkor néha szó szerinti fordítást is találnak görögből a pajzs említése nélkül. Különösen egy ilyen latin kifejezés: "Fili, inquit, aut cum hoc, aut in hoc revertere" [14] található Johann Rosefield német evangélikus egyházvezető és író munkájában.( latin Johannes Rosinus , németül Johann Roszfeld , 1550 - 1626 körül) Antiquitatum Romanarum corpus absolutissimum címmel , amely először 1585-ben jelent meg Bázelben [15] .
A frazeologizmus a „Győzelem vagy halál – vele vagy rajta” ( más görögül „Νίκη ἢ Θάνατος – ἢ τὰν ἢ ἐπὶ τᾶς” ) formában íródott a Manantsoponnes -lakók zászlajára, a Manantsoponnes - lakók területén. az ókori spártaiak leszármazottai. A Morea, majd a velencei török uralom idején (1687-1718) tulajdonképpen megőrizték függetlenségüket. A manióták klánrendszere a dél-olaszországi és szicíliai bűnözői felépítéshez hasonló, a vendetta elterjedt volt , a család erődszerű tornyokra épült, amelyek száma a 19. század elejére elérte a 800-at [16] [ 16] 17] .
A népszerű kifejezés már a 19. században szilárdan belépett az orosz nyelvbe. „Akár pajzson, akár pajzzsal, visszatérek hozzád Palesztinából” egy sor Nestor Kukolnik „Evelina de Vallerol” című regényének verséből, valamint a „Virtus antiqua” („Ancient Valor”) című regényéből. ”, egy másik név „Lovagrománc”) a „ Búcsú Pétervártól ” című ciklusból, amelyet Mikhail Glinka (1840) ezen versére készített . A románcot F. P. Tolsztojnak ajánlják [18] .
Moritz Michelson író és enciklopédista a korabeli orosz költészetből és prózából hoz példákat: „Nézd... ne veszíts arcot, és térj vissza győzelemmel, pajzzsal vagy pajzson” ( Grigorij Danilevszkij „A kilencedik hullám”, 1874) , „Nem olyan hős, akit nem fonnak össze babérral, vagy nem vették ki a csatából egy pajzson” ( Nikolaj Nekrasov „Levertség”, 1874) [19] .
További példák az orosz irodalomban való felhasználásra: „Várjon - és a fia szörnyű csatával vagy pajzson, vagy pajzs alatt, győzelemmel, dicsőségben, feleséggel, trófeákkal érkezik a házba” ( Gavriil Derzhavin . „ Rumjantseva grófnő haláláról ”, 1788); „Adj kezet a boldogságért... A bal oldali közelebb áll a szívhez. Holnap után megjelenek - pajzzsal vagy pajzson! Valami azt súgja nekem: nyertest adok vissza” ( Iván Turgenyev . „ Tavaszi vizek ”, 1872) [20] .
A szovjet prózában is előfordul a frazeologizmus: a Mihail Sholokhov „ Csendes Don ” című eposzban az apa így szól fiához, aki a háborúban megsérült után tért vissza: „Végül is pajzzsal... mi? Vagy hogyan? Pajzzsal, mondom, megérkeztél? (1925-1940, 3. könyv, 6. rész, 5. fejezet), az Ilf és Petrov frazeologizmust használják regényükben : „De még viccesebb lenne teljes erővel dolgozni, miután Polykhaev visszatér. Visszatért, ahogy Bomze mondta, a pajzson, a helyiségeket HERCULES hagyta hátra, és az alkalmazottak hivatali időt szenteltek a kommunális osztály kigúnyolására” („Az aranyborjú ”, 1931, 2. rész, 11. fejezet) [21] .
A frazeológiai egységek használatának külön eseteit a 20. század végén - a 21. század elején jegyezték fel. Viktor Coj komponálta a „Red-Yellow Days” című dalt, amely a következő szavakat tartalmazza: „És hazatérek - pajzzsal, vagy talán pajzson, ezüstben, vagy talán szegénységben, de amint lehet” [22 ] .
Boris Schwarzkopf filológus megjegyzi, hogy az idők során a frazeológiai egységek jelentése átalakult. Az orosz nyelvben a „ győztes legyél ( a pajzson !) vagy legyőzve ” átvitt jelentést rögzítették, és nem az eredeti „győztes leszel vagy elpusztulsz ( a pajzson )” jelentést rögzítették. Úgy véli, hogy itt a kialakult jelentéssel ellentétben a "pajzson" szavak gyakran nem vereséget, hanem győzelmet jelentenek. Ennek az az oka, hogy van egy szoros frazeológiai egység („pajzsra emelés”). Oroszul azt jelenti, hogy "magasztalj fel, dicsérj meg valakit" (az ókori római légiósok császárkikiáltásának szertartásából , akik pajzsra emelték). Véleménye szerint a jelentés behelyettesítése Ilf és Petrov "Az aranyborjú" és A. S. Makarenko "Zászlók a tornyokon" (1938) című népszerű regényeiben történt [23] . Anke Levin-Steinmann német kutató „Az orosz nyelv tematikus frazeológiai szótára” című könyvében, amelyet Németországban adtak ki oroszul, azt állítja, hogy a „Pajzzsal vagy pajzson” frazeológiai egység eltűnik és használaton kívül van [24]. .