Szerettelek…

"Szerettelek..."
Műfaj vers
Szerző Alekszandr Puskin
Eredeti nyelv orosz
írás dátuma 1829
Az első megjelenés dátuma 1830
Wikiforrás logó A mű szövege a Wikiforrásban

"Szeretlek..." ( "Szeretlek: szeretlek még talán..." ) - Alekszandr Szergejevics Puskin verse , 1829-ben írt, és egy lírai miniatűrt ábrázol, amelyet a kutatók szerint válaszként hoztak létre események a költő életében [1] . Az elégia dallamossága a pirruszi hangokat tartalmazó jambikus pentaméternek köszönhető [ 2] .

Először a Northern Flowers almanachban publikálták (1830) [3] .

Verzió a vers címzettjéről

Azt a változatot, hogy a verset a Művészeti Akadémia elnökének lányának, Anna Oleninának címezték , Puskin életrajzírója, Pavel Annenkov terjesztette elő először [4] ; később ezt a feltételezést néhány hazai irodalomkritikus is alátámasztotta [5] .

Ugyanakkor a puskinista Tatyana Tsyavlovskaya szerint a költő és Olenina kapcsolatának története továbbra is kevéssé tanulmányozott [6] , és ellentmondásos az a hipotézis, hogy Anna Alekszejevna a vers címzettje [7] .

Puskin, aki a líceum elvégzése után Alekszej Nyikolajevics Olenin házában volt , gyermekkorában ismerte a lányát. Miután a költő a száműzetés után visszatért Szentpétervárra, sok jó barátot látogatott meg, köztük az Olenin családot [8] . A szétválás évei során Anna Aleksejevna fiatal hölggyé változott, akinek nincs hiánya csodálóiból. Befejezetlen regényében, amelyből részleteket naplójában (1828. július) is felvettek, Olenina "kora legérdekesebb személyének" nevezte Puskint [9] :

Mindenki – férfiak és nők – sietett megmutatni neki a figyelemnek a zsenikre utaló jeleit. Egyesek a divatot követve csinálták, mások azért, hogy elbűvölő verseket szerezzenek és ezáltal súlyt adjanak maguknak, megint mások végül a zsenialitás iránti valódi tiszteletből.

A költő valójában Oleninának udvarolt, és javasolta neki, azonban vázlataiban megőrizték Jevgenyij Onegin nyolcadik fejezetének vázlatait , amelyekben Annette Olenine nagyon kétértelmű szereplőként jelenik meg : vendég / Feltételezett intelligencia és harag benne” [10] . Tsyavlovskaya szerint ezek a sorok arra utalnak, hogy olyan események történtek, amelyek sértették Puskin büszkeségét [10] .

Olenina unokája, Olga Nyikolajevna Oom azt állította, hogy Anna Alekszejevna albuma Puskin kezével írt „Szeretlek…” című verset tartalmazott, amely alatt két dátumot rögzítettek: 1829-et és 1833-at a „plusqueparfait - rég elmúlt” [11] jelzéssel . Maga az album nem maradt fenn, a vers címzettjének kérdése nyitva maradt.

A "Szeretlek..." című vers teljes pszichológiai alapja nem ismeri fel Oleninának írva. A vers szavai a nő iránti határtalan odaadásra utalnak - a saját érzések teljes elutasítására. A vers mögött érződik valamiféle hosszúság, az érzés távolisága, az idő hűsítő lehelete [7] .

Fő téma

A „szeretlek…” költői vallomás, szenvedélyes és szomorú egyszerre. Az egykor szeretett nőhöz intézett búcsúszavak bánattal és férfiúi büszkeséggel töltik el [1] . A vers összetétele szerint két részre oszlik, amelyek sem méretükben, sem alakjukban nem egyeznek. Az egyik „lírai elbeszélés”, a második „lírai kívánság” [12] . Az első hét sort foglal el; a hős visszafogott monológja, amelyben a „szeretlek” anafora háromszor ismétlődik. A második részben az intonáció drámaian megváltozik – a halk vallomásból váratlan átmenet következik be a hirtelen érzelmi kitörésbe [13] .

A vers paradoxona abban rejlik, hogy az utolsó sor („Isten ments, hogy szeressenek, hogy más legyél”) megcáfol mindent, ami az előző hétben elhangzott: ez azt jelenti, hogy „a szerelem nem ért véget, hanem éppen ellenkezőleg, elérte az önzetlenség legmagasabb szintjét” [14] . Igor Sukhikh irodalmár szerint hasonló technika (a szerelem-lemondás jelenléte ) megfigyelhető az egy évvel később megjelent „Jevgene Onegin” fináléjában is, amikor a hősnő bevallja: „Szeretlek (miért szétszedni? ), / De én másnak adatik; / örökké hű leszek hozzá” [14] .

Naum Korzhavin költő , aki az 1960-as évek elején külön cikket írt erről a versről, megjegyezte, hogy hiányoznak belőle az összetett poétikai elemek, mert megtörnék a gondolkodás szabad fejlődését. Az első hét sorban elhangzott összes szó, „az érzés fokozatos artikulációja”, az utolsó mondathoz vezet [15] :

Persze ezekben az utolsó sorokban van egy keserű mellékíz: az az előérzet, hogy a hősnő többé nem találkozik ilyen megbízható és hűséges szerelemmel. De ez az utóíz csak a fő dolognak ad hitelességet: ne adj Isten, hogy mások csak úgy szeressenek.

Irodalmi "utód"

Puskin verse számos költői választ váltott ki a XX. Tehát Joseph Brodsky írt egy „provokatív fordulatot” egy adott témában: „Szerettelek. / A szerelem továbbra is (talán / ami csak fájdalom) / az agyamba fúródik” [16] . Dmitrij Prigov verziója egy „fizikai párhuzam” révén valósul meg: „Szerelem, talán! / Földöntúli! / Ez nekem fájdalom. / És nekik - szerelem! A Viktor Sosnora -ban a Puskin-miniatúrára való hivatkozás a következő sorokon megy keresztül: „Szerettelek. / Több szerelem – talán. / De nem lesz." Naum Korzhavin korai művei közül kiemelkedik egy költői értelmezés: „A föld nyelve rendkívül rövid, / Mindig ilyen lesz. / Mással - azt jelenti: ami velem van, / De - mással" [17] .

Ezeknek és más irodalmi gyakorlatoknak köszönhetően Jonathan Platt amerikai szláv professzor szerint „a régi irodalmi témák örök visszatérése és megújulása” valósul meg [17] .

Zenei adaptációk

Az első „Szeretlek…” verset Theophilus Tolsztoj zeneszerző zenésítette meg, akit Puskin ismerte. Tolsztoj románca 1829-ben jelent meg, mielőtt a költemény megjelent az Északi virágokban; valószínűleg kézírásos formában kapta a szerző a szerzőtől. A szövegek ellenőrzésekor a kutatók megjegyezték, hogy a Tolsztoj zenei változatában az egyik sor ("Most féltékenységgel, aztán szenvedéllyel gyötrünk") eltér a kanonikus folyóirat-változattól ("Most féltékenységgel, majd féltékenységgel"). [5] .

Alekszandr Aljabjev (1834) románcát Alekszandr Dargomizsszkij (1832) és Borisz Seremetev (1859) adaptációival összehasonlítva a zenetudósok a szemantikai hangsúlyokra figyelnek, amikor a zeneszerzők a vers szövegével dolgoznak – ez elsősorban az első sorra vonatkozik . 18] :

a Seremetyevben a „ szeretlek ” múlt idejű ige az ütem első ütemére esik , a Dargomyzhsky esetében az erős részesedés az „ én ” névmással esik egybe . Aljabjev romantikájában egy harmadik lehetőség is kínálkozik: " Szerettelek " .

Így a zeneszerzők mindegyike létrehozta a saját "zene és szavak kölcsönhatását" [18] .

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 Shansky N. M. Egy irodalmi szöveg nyelvészeti elemzése. - L .: Felvilágosodás. Leningrádi fiók, 1990. - S. 271-272. — 415 p. — ISBN 5-09-001959-2 .
  2. ↑ Shansky N. M. Egy irodalmi szöveg nyelvészeti elemzése. - L .: Felvilágosodás. Leningrádi fiók, 1990. - S. 278. - 415 p. — ISBN 5-09-001959-2 .
  3. ↑ Szinyavszkij N., Tsyavlovsky M. Puskin nyomtatásban 1814-1837. - M . : Sotsekgiz, 1938. - S. 70.
  4. ↑ Annenkov P. V. Puskin művei. - Szentpétervár. , 1885. - T. II. - S. 496-49.
  5. ↑ 1 2 Lásd például: Cserejszkij L. A. Puskin egyik versének keltezéséről // Vremennik a Puskin Bizottságból, 1973 . - L .: Tudomány. Leningrád. Tanszék, 1975. - S. 79-80.
  6. ↑ Tsyavlovskaya T. G. A. A. Olenina naplója . - Puskin: Kutatás és anyagok / Szovjetunió Tudományos Akadémia. In-t rus. megvilágított. (Puskin. Ház). - L . : A Szovjetunió Tudományos Akadémia Kiadója. - T. 2. - S. 247.
  7. ↑ 1 2 Tsyavlovskaya T. G. A. A. Olenina naplója . - Puskin: Kutatás és anyagok / Szovjetunió Tudományos Akadémia. In-t rus. megvilágított. (Puskin. Ház). - L . : A Szovjetunió Tudományos Akadémia Kiadója. - T. 2. - S. 289 - 292.
  8. ↑ Tsyavlovskaya T. G. A. A. Olenina naplója . - Puskin: Kutatás és anyagok / Szovjetunió Tudományos Akadémia. In-t rus. megvilágított. (Puskin. Ház). - L . : A Szovjetunió Tudományos Akadémia Kiadója. - T. 2. - S. 248.
  9. ↑ Olenina A. A. A "naplóból" // A. S. Puskin a kortársak emlékirataiban . - M . : Szépirodalom, 1974. - T. 2. - S. 67 - 70.
  10. ↑ 1 2 Tsyavlovskaya T. G. A. A. Olenina naplója . - Puskin: Kutatás és anyagok / Szovjetunió Tudományos Akadémia. In-t rus. megvilágított. (Puskin. Ház). - L . : A Szovjetunió Tudományos Akadémia Kiadója. - T. 2. - S. 280 - 281.
  11. ↑ Anna Alekszejevna Olenina (1828-1829) naplója. Előszó és kiadás: Olga Nikolaevna Oom. - Párizs, 1936. - XXIV. S., XXXIX-XL., L.
  12. ↑ Shansky N. M. Egy irodalmi szöveg nyelvészeti elemzése. - L .: Felvilágosodás. Leningrádi fiók, 1990. - S. 276 - 278. - 415 p. — ISBN 5-09-001959-2 .
  13. ↑ Tarasov L.F. Egy költői mű nyelvi elemzésének módszertanához // Orosz nyelv az iskolában. - 1972. - 4. sz . - S. 18 .
  14. ↑ 1 2 Igor Sukhikh. Menő olvasmány: Gorukhshchától Gogolig Puskin művészi világa // Néva. - 1912. - 10. sz .
  15. ↑ Korzhavin N. A költői formáról // A banális igazságok védelmében . - M . : Moszkvai Politikakutató Iskola, 2003. - ISBN 5-93895-040-6 . Archivált másolat (nem elérhető link) . Letöltve: 2014. november 29. Az eredetiből archiválva : 2014. december 5.. 
  16. ↑ Alekszandr Zsolkovszkij. Brodszkij „szeretlek...” // Válogatott cikkek az orosz költészetről: változatlanok, struktúrák, stratégiák, intertextusok . - M . : Orosz állam. Humanitárius Egyetem, 2005. - S. 292. - 652 p. — ISBN 5-7281-0800-8 .
  17. ↑ 1 2 Jonathan Platt. Elutasított meghívások kőölelésre: Puskin - Brodsky - Zholkovsky. Fordítás: E. Kanishcheva  // Független Filológiai Lap. - 2004. - 67. sz .
  18. ↑ 1 2 Olga Fischuk. A zenei nyelv stílusfejlődése A. Aljabjev románcában  // Izrael XXI. - 2011. - 30. sz . Az eredetiből archiválva: 2014. december 5.