Tien Shan

Tien Shan
Kirg.  Ala-Too, Tenir-Too , kínai 天山 (Tianshan)
Tien Shan az űrből
Jellemzők
Hossz	2500 km
Szélesség	400 km
Legmagasabb pont
legmagasabb csúcs	Győzelmi csúcs
Legmagasabb pont	7439 [1]  m
Elhelyezkedés
42°02′00″ s. SH. 80°08′00″ K e.
Országok	Kirgizisztán  Kína  Kazahsztán  Üzbegisztán  Tádzsikisztán
Tien Shan
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Tien Shan [1] ( kirg. Ala-Too, Tenir-Too , tadzsik Tiyon Shon , kínai gyakorlat 天山山脉, pinyin Tiānshān shānmài , pall . Tianshan shanmai , Ujg . , üzbég Tyan Shan , Mongul ) egy hegyi rendszer . Közép-Ázsiában található , öt ország területén: Kirgizisztán , Kazahsztán , Kína ( Xinjiang Ujgur Autonóm Terület ), Tádzsikisztán és részben Üzbegisztán .

A név eredete

A Tien Shan név kínaiul (天山transkr. [tianshan] jelentése "mennyei hegyek" [1] , vagy "isteni hegyek" (天 - "ég", "isten" vagy "nap", 山 - "hegy") E. M. Murzaev , ez a név egy pauszpapír a török ​​Tenir (az ég istene) és Nishan (címke), Tenir-Nishan [2] szóból .

Az ótörök ​​forrásokban Tengri - tag vagy Tengri dagi ( szó szerint Isten hegye ) .

Földrajz

A Tien Shan rendszer a következő orográfiai régiókat foglalja magában:

• Északi Tien Shan : Ketmen , Dzungarian Alatau , Zailiysky Alatau , Kyungoy-Ala-Too és Kirgiz gerincek ;
• Kelet Tien Shan : Borohoro , Iren-Khabyrga , Bogdo-Ula , Khalyktau ( Karlyktag ), Sarmin-Ula , Kuruktag , Barkeltag ,, Borta -ula , Avral -Ula , Narat , Boro-Khotan vonulatok Felébresztve
• Nyugat Tien Shan : Karatau , Karzhantau , Talas Ala-Too , Chatkal , Koksu , Pskem , Kuramin és Ugam tartományok;
• Délnyugat Tien Shan : a Fergana-völgyet keretező vonulatok, beleértve a Fergana-hegység délnyugati lejtőjét ;
• Belső Tien Shan : északról a Kirgiz hegygerinc és az Issyk-Kul medence , délről a Kakshaal-Too gerinc , nyugatról a Fergana gerinc, keletről az Akshiyrak hegység a Terskey -vel határolja Ala-Too gerincek (magasság akár 5216 m), Moldo-Too , Jetim , At-Bashi
• Central Tien Shan : Kakshaal-Too , Sary-Jazz , Meridional , Maidantag , Kolpincheltag [ 1 ] [ 3 ]

• Legmagasabb pontja a Pobeda-csúcs (7439 m) [1] , amely Kirgizisztán és Kína Hszincsiang Ujgur Autonóm Területének határán található ;
• a következő legmagasabb a Khan-Tengri csúcs (oroszra fordítva - a Mennyek Uralkodójának Háza: Khan az uralkodó, Tengri a mennyei isten; KNK , Kazahsztán és Kirgizisztán közös nyilatkozatot tettek arról, hogy a Khan-Tengri csúcs Valójában a csúcs Kína Hszincsiang Ujgur Autonóm Területének határától 12 kilométerre nyugatra található , a vízválasztó mentén haladva.

Három hegyvonulat vált el a Tien Shan középső részétől nyugatra, amelyeket hegyközi medencék választanak el egymástól ( Issyk-Kul az Issyk-Kul -tóval , Naryn , At-Bashinsky stb.), nyugaton pedig a Ferghana-hegység köti össze őket .

A Tien Shan keleti részén két párhuzamos hegyvonulat található (magassága 4-5 ezer méter), amelyeket mélyedések választanak el egymástól (magasság 2-3 ezer méter). Jellemzőek az erősen megemelt (3-4 ezer m) kiegyenlített felületek - szittek . A gleccserek teljes területe  7,3 ezer km², a legnagyobb Dél-Inylchek .

A Tien Shan hossza nyugatról keletre 2500 km. Alpesi hajtogatás , ősi kiegyenlített felületek maradványai 3000-4000 m magasságban szirt formájában őrződnek. A modern tektonikai aktivitás magas, gyakoriak a földrengések. A hegyláncok magmás kőzetekből, a medencék pedig üledékes kőzetekből állnak.

Higany , antimon , ólom , kadmium , cink , ezüst lerakódások a medencékben - olaj . A domborzat túlnyomóan magashegységi, glaciális formájú, 3200 m felett elterjedt a permafrost. Vannak lapos hegyközi medencék (Fergana, Issyk-Kul, Naryn). Éghajlata kontinentális, mérsékelt. Hómezők és gleccserek.

A folyók a belső áramlás medencéihez tartoznak. Rapids folyók - Naryn , Chu , Ili , Tarim , Kyzylsu és még sokan mások. Nagy tavak: Issyk-Kul , Son-Kul , Chatyr-Kul és mások.

Ridges

Forrás. [3] Alkatrész nélkül Kínában.

Táj, növény- és állatvilág

Az éghajlat szárazsága és kontinentálissága határozza meg a hegyvidéki sztyeppék és félsivatagok túlsúlyát a Tien Shanban. A félsivatagok a hegyláb felső részeit és a hegyközi mélyedéseken belüli területeket foglalják el: az északi lejtőkön 1600-2100 méteres magasságban, a déli lejtőken 2200 méteres magasságban helyezkednek el. A talajok sötét szirozémek és szürkésbarna félsivatagi talajok, a domborzati mélyedés mentén szoloncsák és szolonyecek találhatók. A növényzet a felszín 15-25%-át borítja; üröm-tollas fű-sófű közösségek dominálnak, a Belső és Kelet Tien Shanban - még hamuzsír , karagana [4] .

A sztyeppek a nyugati részén 1000-1200-2500-2600 méteres magasságban, a keleti Tien Shan déli lejtőin 1800-3000 méteres magasságban gyakoriak. A talaj világos gesztenye és világosbarna hegyi-sztyepp. A felszín 50%-át borító növénytakaró alapja üröm , csenkesz , tollfű , búzafű , chi , karagana . A délnyugati Tien Shan gerincein sötét kilúgozott szürke talajokon és barna talajokon szubtrópusi sztyeppek találhatók. A növényzet heverőfűből , hagymás árpából , elecampane -ból , prangókból , ferulákból , egyes fákból és cserjékből áll – sárgabarack , galagonya . Az intermontán mélyedések legnedvesebb keleti részein, sötét gesztenye talajokon füves réti sztyeppék alakulnak ki. A növényzet általában a felszín 80-90%-át borítja. A sztyeppei öv felső részén a boróka kúszó formái találhatók. A félsivatagokat és sztyeppeket legelőként használják [4] .

A Tien Shan erdői nem alkotnak összefüggő sávot, hanem sztyeppekkel és rétekkel kombinálva találhatók. Az északi és délnyugati Tien Shan perifériás tartományaiban a középső hegyekben találhatók 1500-3000 méteres magasságban, a hegyek belsejében - 2200 és 3200 méter között. Erdők szinte mindenhol (Kirgizisztán délnyugati részének kivételével) az északi lejtőkön találhatók. A Ferghana-völgy hegyvidéki keretében a délnyugati és déli széloldali lejtőn erdők nőnek, ami magas nedvességtartalmukat okozza. A Zailiysky Alatau hegygerinc erdősávjának alsó részének szürke erdőtalajokon vadalma , vadbarack (sárgabarack), galagonya, nyárfa , Semenov juhar nő ; az aljnövényzetben - cserjék ( borbolya , kökény , lonc , euonymus , vadrózsa ) . 2000-2200 méter felett a lombhullató erdők helyet adnak a lucfenyőnek [4] .

A szubalpin és alpesi rétek főleg az északi kitettség 3000-3200 méter feletti lejtőin helyezkednek el; általában nem alkotnak összefüggő övet, váltakoznak a növényzettől szinte mentes sziklákkal és esztrichekkel. A sekély hegyi-réti és réti lápi talajokon sásos, gyakran mocsaras, alacsony füves rétek találhatók; rövid távú nyári legelőként használják [4] .

A Belső és Közép Tien Shan magas fekvésű (3000-3200-3400-3700 méteres) szirt síkságain elterjedtek az úgynevezett "hideg sivatagok" tájai, melyek növényzetét gyepfüvek, párnafüvek képviselik. mint a közösségek (driadanta stb.), melegebb területeken - üröm is, alacsony humuszú, gyakran takyr-szerű talajokon; helyenként sás-kobresia rétek találhatók. Nyári legelőként használják [4] .

3400-3600 m felett a gleccser-nival öv tájai (gleccserek, hómezők, sziklák, sziklák) mindenütt jelen vannak. A talajtakaró formálatlan, a növényzetet főleg ritka mohák és zuzmók képviselik [4] .

A Tien Shan sík vidékein élnek: golyva gazella , görény , tolai nyúl , ürge , jerboa , futóegér, vakond pocok , erdei egerek , turkesztán patkányok , kígyók ( vipera , pofa , mintás kígyó , madár ), gyík - gyík , búzafegyver , túzok , homoki fajd , keklik (fogoly), parlagi sas . A középhegység erdei faunájának képviselői a vaddisznó , hiúz , barnamedve , borz , farkas , róka , nyest , őz , akklimatizálódott teleutka mókus , madarak keresztcsőrű , diótörő . Felvidéken és helyenként a középhegységben élnek mormoták , pikák ( piros , nagyfülű és Ili ), ezüst- és keskenykoponyás pocok, hegyi kecske (teke), hegyi juh (argali), hermelin , esetenként a hópárduc . talált , madarak - alpesi pacsirta , szarvas pacsirta , pintyek , himalájai hókakas , sasok , keselyűk . A tavakon - kacsa , hegyi libák , hattyúk , kormoránok , fekete gólyák . Sok tó halban gazdag - osman , chebak , marinka [4] .

Tipikus és egyedi természeti tájak védettek a rezervátumokban - Aksu-Dzhabagly, Alma Ata, Chatkal , Issyk - Kul, Sary- Chelek , Naryn , Karatal- Zhapyryk és nemzeti parkok - Ile -Alatau, Ala-Archa, Kirgiz Ata, Kara- Shoro , Chong-Kemin, Karakol [1] .

A Tien Shan felfedezése

A Tien Shan első európai felfedezője 1856-ban Pjotr ​​Petrovics Szemjonov volt , aki munkájáért tiszteletbeli előtagot kapott vezetéknevéhez - „Semjonov-Tyan-Shansky”.

Az 1840-es években Thomas Whitlam Atkinson angol építész és művész végezte a Tien Shan feltárását azzal a céllal, hogy vulkánokat keressenek a kontinentális Ázsiában , aki egy 1858-ban Londonban megjelent könyvben írta le utazásait.

UNESCO Világörökség

Az UNESCO Világörökség része , tételszám: 1490 rus. • angol. • fr.

2013-ban Xinjiang – Tien Shan (kínai 新疆天山, pinyin xīn jiāng tiān shān) felkerült az UNESCO világörökségi helyszíneinek listájára Kínában .

2016. július 17-én, az UNESCO Világörökség Bizottságának ülésén a Nyugat-Tien Shan határokon átnyúló természeti terület felkerült az általános listára. Mostantól a Nyugat-Tien Sán szerepel az UNESCO világörökségi listáján Kazahsztánban , Üzbegisztánban és Kirgizisztánban [5] .

Lásd még

• Góbi Tien Shan
• Inylchektau
• Tien Shan fizikai földrajzi állomás

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 3 4 5 6 Tien Shan  / M. N. Petrushina // Nagy Orosz Enciklopédia  : [35 kötetben]  / ch. szerk. Yu. S. Osipov . - M .  : Nagy orosz enciklopédia, 2004-2017.
2. ↑ Murzaev E. M. Török földrajzi nevek. - M .: Keleti irodalom. 1996, 161. o
3. ↑ 1 2 Közép-Ázsia hegyei . asiaxx.narod.ru _ Letöltve: 2021. szeptember 20. Az eredetiből archiválva : 2021. szeptember 20. (határozatlan)
4. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 Tien Shan // Nagy Szovjet Enciklopédia  : [51 kötetben]  / ch. szerk. S. I. Vavilov . - 2. kiadás - M .  : Szovjet Enciklopédia, 1949-1958.
5. ↑ Serik Sabekov. A Nyugat Tien Shan szerepel az UNESCO Világörökség listáján . MIA " Kazinform " (2016. július 18.). Archiválva : 2020. október 22. (határozatlan)

Irodalom

• Chupakhin V. M. A Tien Shan fizikai földrajza: (Természeti és földrajzi jellemzők, a tájtérképezés és a komplex fizikai és földrajzi övezetek fő kérdései) / Kazah SSR Tudományos Akadémia , Földrajz Tanszék. - Alma-Ata : A Kazah SSR Tudományos Akadémiájának Kiadója, 1964. - 374 p. - 1300 példány. (fordítva)

Linkek

• N. A. Gvozdeckij, N. I. Mihajlov. A Szovjetunió fizikai földrajza. M., 1978
• Putyinról nevezték el a Tien Shan csúcsát . en.delfi.lt . Letöltve: 2020. április 22. (határozatlan)
• PaleoKazakhstan.info: Tien Shan központja . paleokazakhstan.info . Letöltve: 2020. április 22 (határozatlan) .

Szótárak és enciklopédiák	Nagy dán Nagy katalán nagy kínai Nagy norvég Nagy orosz Brockhaus és Efron Kis Brockhaus és Efron Britannica (online) Treccani Universalis
Bibliográfiai katalógusokban BNF : 12480628t GND : 4106333-8 J9U : 987007536399705171 LCCN : sh85135294 NDL : 00642031 NKC : ge310940 VIAF : 239483485 WorldCat VIAF : 239483485