Az árnyékszínház a vizuális művészet egyik formája, amely Kínából származik, több mint 1700 évvel ezelőtt.
Az árnyékszínház nagy áttetsző képernyőt és vékony pálcákkal vezérelt lapos bábokat használ. A bábuk a képernyő hátuljához dőlve láthatóvá válnak.
A színház sajátosságai, esztétikája, tematikája a hagyományoktól függően változik.
A bábokat hagyományosan vékony átlátszó bőrből (például kecske, teve), papírból vagy kartonból készítették. Lehetnek tömörek és egybeépítettek és hajlíthatóak is, különálló részekből állnak, esetleg mozgathatóan össze vannak kötve. A figurákat bambusz-, fa- vagy fémpálcákkal irányították.
A második évezredre az árnyékszínház nagyon elterjedt Kínában és Indiában . Dzsingisz kán csapataival Ázsia más régióira is átterjedt. Legmagasabb formáját Törökországban a 16. században érte el, és népszerű volt az Oszmán Birodalomban . 1767 -ben Jules Alod francia misszionárius hozta haza Kínából az árnyékszínházi technikát. 1776 - ban vált híressé Nagy-Britanniában. Goethe német költő érdeklődést mutatott e művészet iránt, és 1774-ben ő maga is rendezett belőle egy előadást. A tangshani árnyékszínház még a 21. században is az egyik leghíresebb és legbefolyásosabb Kínában . Csengtuban van egy árnyékszínházi múzeum ( kínaiul : 成都中国皮影博物馆).
Ma a gyűjtők körében nagyra értékelik az áttört bőrbábokat, magát az árnyékszínházat pedig klasszikus formájában a kihalás fenyegeti.
A 2000-es évek közepén megszületett az árnyszínház új irányzata, amelyben a táncosok a bábok helyett hajlékonyságukat, plaszticitásukat kihasználva, elsősorban a testüket felhasználva készítenek előadásokat. Az évtized végére a mozgalom nagy népszerűségre tett szert, és a világ számos országában kezdtek megjelenni az árnyékszínházak.
![]() | |
---|---|
Bibliográfiai katalógusokban |
|
Színházi művészet | ||
---|---|---|
Színház |
| |
Zenés színház |
| |
Műfajok | ||
Színházi iskolák | ||
Útvonalak a színházban | ||
Színházi fajták | ||
Kamaraszínház |
| |
Keleti színház | ||
Vegyes |
|