Twilight Watch

Twilight Watch
A regény első önálló kiadásának borítója
Műfaj	fantázia
Szerző	Szergej Lukjanenko
Eredeti nyelv	orosz
Az első megjelenés dátuma	2004
Előző	Napi figyelés
Következő	Utolsó nézés
Idézetek a Wikiidézetben

Az Alkonyatóra Szergej Lukjanenko orosz tudományos -fantasztikus író  regénye , a Mások fiktív világáról szóló művek sorozatának harmadik része . A regény 2002-2003-ban íródott, és először az AST kiadó adta ki 2004-ben. Három történetből áll – „Senki ideje”, „Senki sem tere” és „Senki ereje” –, amelyeket közös cselekmény és főszereplők kötnek össze. Az „ Éjjeli őrség ”, „ Nappali őrség ”, „ Utolsó őrség ”, „ Új őrség ”, „ Hatodik őrség ” regényekkel, valamint az író számos történetével és számos más szerző művével együtt szerepel a az „Órák” ciklus.

A regény az írásakor a modern Moszkvában , valamint az Almati irányába vezető vasúton és Bajkonurban játszódik . Az emberek ismerős világa mellett létezik a Mások világa is, amelybe bűvészek , varázslók , vérfarkasok , vámpírok , boszorkányok , boszorkányok és más, az emberektől származó, de nem rájuk utaló lények tartoznak. Mások világosra és sötétre oszthatók. A jó már nem lép aktív konfrontációba a Gonosszal, hanem dinamikus egyensúlyban van vele . A Fény és Sötétség egyensúlyának fenntartásához minden jó mágikus hatást a rossznak kell egyensúlyba hoznia. Ennek a parancsnak a betartását a Mások speciálisan létrehozott szervezetei - az Órák - ellenőrzik. A Világosok érdekeit az Éjjeli Őrség, a Sötétek érdekeit a Nappali Őrség képviseli. Az órák munkáját az inkvizíció irányítja.

A regény első részében egy ember, aki tudomást szerzett a Mások létezéséről, maga akart Másikká válni, amit lehetetlennek tartottak. Anton Gorodetsky fénymágus a Sötéttel és az Inkvizítorral együtt megtalálják a tettest, akiről kiderül, hogy Geser fia, az Éjjeli Őrség vezetője. Kiderül, hogy potenciális Másik. A második részben Gorodetsky pihenés közben találkozik a legfelsőbb boszorkánnyal, Arinával, aki több évtizede aludt, és amikor felébred, kénytelen elbújni az inkvizíció elől. A harmadik részben kiderül, hogy létezik a legendás "Fuaran" könyv, amely lehetővé teszi, hogy egy másikat csinálj az emberből, és Arina elhagyta az Inkvizíció könyvét. A vámpír, Kostya Saushkin elrabolja, és az űrkikötőbe megy, hogy a Föld pályájáról varázsoljon, és a bolygó minden emberét Másokká változtassa.

2001-ben a " RosCon "-on - a tudományos-fantasztikus műfajban dolgozó írók konferenciáján - a "Twilight Watch"-t "Ezüst ROSCON" díjjal jutalmazták a "Sztori, történet" jelölés második helyéért. 2004-ben a Harkiv Nemzetközi Szépirodalmi Fesztiválon, a " Csillaghíd "-on a regény első helyezést ért el a "Legjobb ciklus, sorozat és regény folytatásos" jelölésben. Ugyanebben az évben a Kijevi Nemzetközi Szépirodalmi Assembly " Portálján " a regény megkapta a Booksellers "Az év bombája" díját, mint az év legkelendőbb tudományos-fantasztikus regénye. 2005-ben a regényt a World of Fiction magazin "Az év eredményei" díjjal jutalmazta a "Könyvek - A hazai ciklus legjobb folytatása (az óraciklus)" jelölésben.

A regény univerzuma

Mások vagyunk,
különböző erőket szolgálunk,
de az alkonyatban nincs különbség a sötétség hiánya és a fény hiánya között.
Harcunk képes elpusztítani a világot.
Megkötjük a nagy fegyverszüneti szerződést.
Mindegyik fél a saját törvényei szerint fog élni,
Mindegyik oldalnak megvannak a maga jogai.
Korlátozzuk jogainkat és törvényeinket.
Mi Mások vagyunk.
Azért hozzuk létre az Éjjeli Őrséget,
hogy a Fény erői vigyázzanak a Sötétség erőire.
Mi Mások vagyunk.
Nappali Őrséget hozunk létre,
hogy a Sötétség erői figyeljék a Fény erőit.
Az idő dönt majd helyettünk.

Az Órák világának megteremtése, mint sok más világ megteremtése az író műveiben, a főszereplővel, az ő helyzetével és a regény cselekményével kezdődött. Ezt követően a második-harmadik oldalon egy fiktív szituáción való munka során fokozatosan felmerült az új világ fogalma [2] , ahol a mágia a valós világban létezik, de az avatatlanok számára nem elérhető [1] .

Alkonyat és a többiek

Valóságunk mellett létezik az Alkonyat – egy párhuzamos világ, amely csak mások számára elérhető. Az Alkonyatba való bejutáshoz meg kell találnia az árnyékát, fel kell vennie és bele kell lépnie [1] [3] . Az Alkonyat lehetőséget ad a Másoknak arra, hogy szinte bármit büntetlenül megtegyenek, mivel hozzáférhetetlenek az emberek számára. Ráadásul az idő lassabban telik az Alkonyatban, ami lehetővé teszi, hogy Mások gyorsabban mozogjanak és embertelen reakciókat váltsanak ki. A köztük lévő viszályok általában pontosan az Alkonyatban fordulnak elő. Az Alkonyatról azt mondják, hogy "a való világ érzelmi vetülete". Mindennek, ami a Földön gondolkodik, érzelmi energiája felhalmozódik az Alkonyatban, és varázserőt ad a Másoknak. Ugyanakkor az Alkonyat elnyeli a belépő személy erőit, és veszélyes lehet a bűvészre, ha nem számolta ki képességeit. Az Alkonyat több rétegből áll, amelyek mindegyikébe való belépéshez a saját árnyékába kell lépni az előző szinten. Minél mélyebb a réteg, annál nehezebb ezt megtenni, így csak kevesen használhatják szabadon a szinteket a másodiktól. Az első réteg homályosan hasonlít a környező világra, míg a többi egyre jobban különbözik tőle [1] .

Mások hétköznapi emberek között születnek, de abban különböznek tőlük, hogy képesek belépni az Alkonyatba [1] [3] . A mágikus társadalom és az Alkonyatról szóló ismeretek fejlődésével elkezdték kifejezetten keresni a potenciális Másokat, hogy segítsék azokat, akik először lépnek be az Alkonyatba, és megtanítsák őket képességeik használatára [1] . Az összes többi, attól függően, hogy az első Alkonyatba való belépésekor milyen érzelmi állapotuk van, vagy a Fény, vagy a Sötétség oldalán találja magát. Szinte lehetetlen oldalt váltani egy hétköznapi Másnak. A fő különbség az emberekhez való hozzáállásban nyilvánul meg. A Fények nem használják fel képességeiket személyes haszonszerzésre [3] . Ugyanakkor a Fény és a Sötétség közötti különbség „eltűnően kicsi”, ezek nem klasszikus tiszta Jó és Gonosz. A Sötétek tudnak gyógyítani és segíteni, míg a Világosak nem hajlandók segíteni. A Mások ereje nem egyenlő, hét különböző szint létezik: a gyenge hetediktől az erős elsőig. Ez a skála nem tartalmazza a "kategórián kívüli varázslókat", akik erősebbek mindenkinél. A Másik szinttől és tapasztalattól függően bizonyos helyet foglal el a belső hierarchiában [1] . Világos és sötét Mások csak bizonyos típusú emberi érzelmekből táplálkoznak, ezért közvetlenül érdekli őket saját életszemléletük diadala [4] . A Sötétség és a Fény küzdelme az emberiségért évezredeken át a Szerződés megkötéséig folytatódott. Aláírásától kezdve a Mások ellenkezése az egyeztetett szabályok szerint zajlik, amelyek betartását külön erre a célra létrehozott szervezetek - az Éjjeli és Nappali Őrség [1] [3] ellenőrzik .

Órák és az inkvizíció

Az Órák egymással szembeni szembenállása ideológiailag a Világosok küzdelmét képviseli az "egyetemes boldogságért" a "szabadság" eszméje ellen, az Órák vezetőinek nézetei szerint, és annak biztosítására, hogy az ellenkező oldal ezt tegye. nem sikerül az ideológiát terjeszteni, vagy a szabadságot emberek kárára használni [4] . Idővel az órák a világ összes jelentősebb településén megjelentek. Oroszországban a Moscow Watches lett a legnagyobb és legerősebb [1] .

A Moszkvai Éjjeli Őrségnek összesen körülbelül kétszáz Mása van, bár magját a legmagasabb szintű mágusok alkotják, amelyekből csak néhány tucat van. Különböző szintű mágusok, varázslók és műváltók dolgoznak az operatív és elemző osztályokon. Szintén az Éjjeli Őrség főhadiszállásán, közönséges irodának álcázva a Falcon négyemeletes épületében, speciális oktatási tanfolyamokat tartanak az újoncok számára. A Moszkvai Éjszakai Őrséget egy geser kategóriákon kívüli bűvész vezeti, aki részt vett a Nagy Szerződés megkötésében. A Moszkvai Nappali Őrség nagyobb létszámú, ugyanakkor széttagolt, főmágusának a Zabulon kategóriákon kívüli személyes tekintélye nagymértékben korlátozza . A Sötétek főhadiszállása Tverszkaján található, nem messze a Kremltől, és egy ház három emeletéből áll, amelyek csak az Alkonyatban láthatók. Az alkalmazottak között vannak mágusok, boszorkányok, vámpírok és vérfarkasok [1] .

Az Inkvizíció egy kicsi, de tekintélyes szervezet, amely világos és sötét mágusokból áll, és felügyeli a Nagy Szerződés mindkét fél általi betartását. Az inkvizítorok azok, akik felismerik, hogy a Szerződés megszegése milyen következményekkel járhat. Az egyik inkvizítor a következőképpen határozza meg a különbséget köztük és az Órák között: „Csak a félelem tart meg. Magának vagy az embereknek – nem számít. Mi pedig rettegünk. Ezért tartjuk be a Szerződést.” Az inkvizíció látja el a legmagasabb bírói funkciót, megtestesítheti vagy megfoszthatja a bűnösöket a hatalomtól. Az inkvizíció ereje nagyrészt a különösen erős tárgyakban és mások számára hozzáférhetetlen tudásban rejlik. Az Európai Inkvizíciós Iroda Prágában, az orosz pedig Moszkvában található a Moszkvai Állami Egyetem főépületében [1] .

Telek

„Ez a szöveg közömbös a Fény ügye iránt.
Az éjszakai őrség.
Ez a szöveg közömbös a Sötétség ügye iránt.
Nappali őrség"

Senkinek sincs ideje

Ismeretlen feladótól mindkét Moscow Watches, valamint az Európai Inkvizíciós Iroda címére névtelen üzenet érkezik, miszerint az egyik Másik felfedte létezésének titkát, és arra készül, hogy egy hétköznapi embert Másikká változtasson. A leveleket az " Assol " lakópark területéről küldték, amely csak drága lakásokból áll, sok tekintetben nem teljesen felújított és lakatlan. A Másik és a Világosok közül való személy azonosítása érdekében a nyomozást Anton Gorodetsky másodfokú bűvész fogja lefolytatni, a Sötétekből - a legmagasabb vámpír, Kostya Saushkin az Inkvizícióból - a legmagasabb vámpír Vitezslav és a harmadik szintű varázsló Edgar. .

Anton Geser leple alatt, aki álcázza őt minden, az Éjjeli Őrség fejénél gyengébb bűvésztől, egy lakókomplexumban telepszik le, ahol találkozik Lasszal, egy üzletemberrel és zenésszel, aki szintén vásárolt egy lakást, és nem tudta felszerelni azt. A videók megtekintése nem ad semmit, de a Fényfigyelő Szemjonnal, Kostyával és az inkvizítorokkal folytatott kommunikáció eredményeként Anton arra a következtetésre jut, hogy a gyanúsított egy fénymágus, aki véletlenül túl sokat ígért egy személynek, és most nem tudja betartani. szót, ami miatt meg kell inkarnálódnia. Anton Geserre gyanakszik, és miután átnézte az összes lakástulajdonos személyi aktáját, megtalálja az Éjjeli Őrség vezetőjének fiát. Gorodetsky ráveszi őt, hogy hagyjon fel a követelésekkel, majd megjelenik Kostya és az inkvizítorok. A később érkező Geser megesküszik, hogy nem ugyanaz a gyanúsított, és azzal vádolja az inkvizíciót, hogy varázslatot használt fián, aki valójában egy Másik. Ennek eredményeként Gesar engedélyt kap arra, hogy fiát a Fénybe lökje, majd beavatja. Később elmagyarázza Antonnak, hogy Olga volt az, aki lehetetlent ígért fiuknak.

Senkinek a tere

Miután az Assolnál dolgozott, Anton szabadságot vesz, és feleségéhez, Svetlanához és lányához, Nadiához megy a faluba. Svetlana elhagyta az Őrséget, és a hatalom első szintjén maradt. A faluban Anton megtanul egy történetet a gyerekekről, akik beszélő farkasokkal és egy boszorkánnyal találkoztak az erdőben. Gorodetsky rájön, hogy gyerekekre vadászó vérfarkasok voltak, és egy nem regisztrált boszorkány, akit meg kell találni. A boszorkány egy kis házban él az erdő mélyén. A neve Arina, és az elmúlt hatvan évet hibernálva töltötte. A boszorkány magyarázó megjegyzést ír, és nem hajlandó átadni a vérfarkasokat, majd Gorodetsky visszatér a faluba.

Ott Edgar inkvizítor odajön hozzá, és segítséget kér a boszorkánnyal való beszélgetéshez. Kiderült, hogy a hibernálás előtt Arina részt vett egy embereken végzett társadalmi kísérletben, amelyet a Watches és az Inquisition is szervezett, de megváltoztatta a tőle elvárt főzet receptjét, ami szörnyű következményekkel járt Oroszország számára. Különben Oroszországnak már épített szocializmussal rendelkező szuperhatalommá kellett volna válnia. Anton elvezeti Edgart a boszorkányhoz, aki a beszélgetés során átszökik az Alkonyat negyedik rétegén, amelyre a mágusok csak ránézhettek. Az inkvizíció razziát szervez egy boszorkány ellen. Arina elrabolja Nadiát, és követeli, hogy Gorodetsky segítsen neki megszökni. Anton megpróbál besurranni a boszorkányhoz, de az mindent lát. Ennek ellenére Svetlana, miután dühében a következő szintre lépett és Nagy lett, az Alkonyat ötödik rétegéhez érkezik, és párbajban legyőzi Arinát. Arina azt mondja, ha akkor nem változtatott volna a recepten, most már mindenki tudna a többiekről. Svetlana felismerve ennek veszélyét, megbocsát Arinának, és elengedi. A boszorkány bujkál.

Senkinek az ereje

Anton visszatért Moszkvába, de Geser visszaviszi Arina házába, ahová az Éjszakai Őrség vezetőjét beidézte az inkvizíció. Svetlana, Zavulon, Kostya, Edgar és több inkvizítor már összegyűlt ott. A pincében volt egy búvóhely, ahol Arina feljegyzéséből ítélve a „Fuaran” című könyvet őrizték, melynek segítségével bármely emberből Más lehet, és bármely Másikból az abszolút szintre emelhető. A könyvet ellopják, és a magas vámpír Inkvizítor Vitezslavt, aki megtalálta, megölik, amire csak egy nagyon erős Másik képes. A mágusok olyan képet alkotnak a könyvről, aminek az eredetihez kell vezetnie, de az iránytű tű formájában lévő kereső varázslat csak száz méternél nagyobb távolságban működik, és rövidebb távolsághoz közeledve a nyíl a helyén forog, nem teszi lehetővé a könyv helyének meghatározását. A mágikus iránytű a vasútállomásra mutat, ahová minden bűvész megy.

Sem a bűnöző, sem a könyv nem található az állomáson. Amikor azonban a Moszkva-Almati vonat elindult, az iránytű újra működni kezdett. Világossá válik, hogy a könyvvel rendelkező bűnöző a vonaton van. Anton Gorodetsky, Kostya Saushkin, Edgar és inkvizítorai felszállnak erre a vonatra abban a reményben, hogy megtalálják a könyvet. Meghibásodás esetén fontolóra veszik a vonat nukleáris robbanófejjel való megsemmisítését. Las, az assoli Anton ismerőse utazik a vonaton, és először gyanakodni kezdenek rá. De Svetlana beszélt Arinával, és elmondta Antonnak, hogy a könyvben szereplő varázslathoz tizenkét különböző ember vérére van szükség. Kiderült, hogy Kostya egy ilyen keverék segítségével nőtt fel magasabb vámpírrá. A feltárt Sauskin megszökik a vonatról, és a legközelebbi repülőtérre indul. A portálon átjött Nagyok Gorodetskyt küldik utána, hiszen ő a barátja volt, így lehetősége van közelebb jönni és a többiek varázslatos támogatásával támadni. Kostya bemutatja a "Fuarant"-t Antonnak, Las-t Másikká változtatja, Antont pedig a kategóriákon túlmutató varázslóvá nevelve, majd a portálon keresztül Bajkonurba szökik. Kostya az űrbe akar menni, és minden embert mássá tenni, mivel a varázslathoz szemkontaktus szükséges. Gorodetsky megérti, hogy a Másik nem fogja tudni használni a mágiát az űrben, mivel az egyszerű emberektől származik, akik nincsenek ott. Anton minden erejét a pajzsra fordítja, hogy Kostya ne olvasson a gondolataiban. Saushkin az űrbe teleportál, ahol meghal.

Alkotás és kiadás

A sorozat harmadik regényének - "Twilight Watch" - munkálatai párhuzamosan zajlottak az első filmadaptációjával. Lukjanenko maga írta a forgatókönyvet, és szavai szerint "akaratlanul ismét érdeklődni kezdett hősei iránt". Az írónő tovább akart dolgozni az „Őrjáratok” világán, aminek eredményeként „valahogy egy rész megírta magát”, majd a többi [5] . Szergej Lukjanenko szerint az Őrjárat ciklus első regényének filmadaptációjában szereplő színészek teljesítménye befolyásolta annak további fejlődését. Tehát különösen a vámpír Kostya Saushkin történetének megjelenését a regény harmadik részében Alekszej Chadov játéka okozta az " Éjjeli őrség " című filmben . A filmadaptáció előtt a karakter másodlagos volt, utána - a regény egyik központi szereplőjévé vált [6] .

Lukjanenko gyakran használ valódi prototípusokat műveiben szereplő karakterekhez. Az író szerint a "Twilight Watch"-ban a "legfényesebb és legvalóságosabb" szereplő Las volt, aki a regény végén Másik lett a "Fuaran" könyvnek köszönhetően. Las prototípusa egy "jó barát" Lukjanenko "sajátos és kíváncsi humorérzékkel", az életben teljesen egybeesett a karakterrel. Ennek a karakternek minden története egyben valós történet is [5] .

A könyv szövegében számos vicc rejtőzik, Lukjanenko különösen az Antonnal való jelenetre utal Geser irodájában, amikor a szekrényt és a rajzokat vizsgálja. A felsorolt ​​objektumok az összesítésben megismétlik "az orosz nyelv helyesírási szabályait, amelyeket elemi osztályokban tanulnak" [5] .

Lukjanenko szerint a The Twilight Watch volt az utolsó regény a Watch sorozatban. Miközben a regény utolsó fejezetén dolgozott, az író szándéka volt, hogy "minden Másokat megfosztjon mágikus erejüktől, és hagyja őket emberi életre". A sorozat ilyen befejezése azonban „a nézők és az olvasók szempontjából helytelennek tűnt” számára, ezért folytatta a világot, megjegyezve azonban, hogy a sorozat nem folytatható a végtelenségig, hiszen „előbb-utóbb a szerző kimerül. ki” [7] .

Kritika és értékelés

Fantasy Lab [33] Goodreads [34] LibraryThing [35]

Összefoglalva a világ megmentésének és Anton Gorodetszkij Nagyszerűvé alakításának történetét, Pjotr ​​Tyulenyev újságíró, majd a World of Fiction magazin későbbi főszerkesztője megjegyzi, hogy a regény fő gondolata az, hogy "boldogság nem létezik mindenkinek." A könyvből kiderül, hogy az összes többi "parazita". Mind a Világosok, mind a Sötétek ereje kölcsönzött, a hétköznapi emberektől függ. Így minden ember nem válhat Másokká, ezért a Fény és a Sötétség közötti minden különbség ellenére a külsőleg ellentétes Mások közelebb állnak egymáshoz, mint a hétköznapi emberekhez. Az „Őrjáratok” ciklus első két művével ellentétben a „Twilight Watch” regény Tyulenev szerint „inkább egy misztikus detektívtörténet felé hajlik, mint egy akciófilm felé”. A kritikus néhány problémát észlel az egyes szereplők cselekvéseinek stílusával és logikájával kapcsolatban. Ennek ellenére Tyulenev szerint "a könyvet egy lélegzettel olvassák el, és a legpozitívabb benyomásokat hagyja". 2004-ben egy kritikus a harmadik regényt a sorozat legjobbjának nevezte [36] .

Pjotr ​​Tyulenyev, Nyikolaj Pegaszov, Mihail Popov és Alekszandr Trifonov szerint a The World of Fiction-ből, a 2004-es eredményeket összegezve, a The Twilight Watch, a sorozat akkori utolsó könyve "sokkal komolyabb és keményebbnek bizonyult" mint az első két „járőr”, hanem „a híres ciklus méltó befejezése”. A szerkesztők megjegyezték, hogy a könyv "teljes orosz hírnevet szerzett", ugyanakkor felhívták a figyelmet a potenciális világméretű népszerűségre. A könyv jelentőségét véleményük szerint hangsúlyozza, hogy az első könyvet már meg is forgatták "az első hazai tudományos-fantasztikus kasszasiker". Ugyanazok a szereplők lépnek fel a regényben, mint az első két könyvben, ugyanakkor Lukjanenkonak sikerült megmutatnia „új, korábban láthatatlan oldalaikat”, és teljes mértékben megmagyarázni a Mások közötti különbség jelentéktelenségét és alapvető különbségét a hétköznapitól. emberek [37] .

Vaszilij Vlagyimirszkij irodalomkritikus és író szerint a regény sikerének titka „hasonló a kilencvenes évek közepén a „gengszterakciófilmek” sikerének titkához. Vladimirsky megjegyzi, hogy az olvasót olyan események érdeklik, amelyek nagyon közel zajlanak, de amelyekről nem tud. Emellett a kritikus megjegyzi, hogy "Lukjanenko, mint mindig, élénken, okosan és magával ragadóan ír", és így az irodalmi tényező is erősen befolyásolja a regény népszerűségét [38] .

2001-ben a " RosCon "-on - a fantasy műfajában dolgozó írók konferenciáján - a "Twilight Watch" című regényt "Ezüst ROSCON" díjjal jutalmazták a "Sztori, történet" jelölés második helyéért. 2004-ben a Harkiv Nemzetközi Szépirodalmi Fesztiválon, a " Csillaghíd "-on a regény első helyezést ért el a "Legjobb ciklus, sorozat és regény folytatásos" jelölésben. Ugyanebben az évben a Kijevi Nemzetközi Szépirodalmi Assembly " Portálján " a regény megkapta a Booksellers "Az év bombája" díját, mint az év legkelendőbb tudományos-fantasztikus regénye. 2005-ben a regényt a "World of Fiction" magazin "Az év eredményei" díjjal jutalmazta a "Könyvek - A hazai ciklus legjobb folytatása" ("Őrjáratok" ciklus) jelölésben. Emellett 2004-ben a regényt jelölték a legjobb nagyszabású fantasy alkotásnak járó Russian Science Fiction, Bronze Snail, Interpresscon és Portal díjra. 2005-ben a regényt jelölték a RosCon konferencia díjára és a Sigma-F díjra, valamint elnyerte a World of Science Fiction magazin Év Eredményei díját is a Könyvek - Legjobb orosz rejtély, Thriller, Urban Fantasy és "Könyv az év" [39] [40] .

Adaptációk

Hangoskönyvek

2004-ben a moszkvai Elitile és CDiCom audiokiadók kiadták a Twilight Watch hangoskönyvet a Solar Wind sorozatban. A 14 óra 31 perces felvétel két CD-n jelent meg. A szöveget Natalja Gracseva, Sztyepan Starcsikov, Alekszej Kovalev olvassa. A hangeffektusokat R. Bobrovsky zeneszerző adta elő [41] .

2011-ben Moszkvában az AST kiadócsoport a holdinghoz tartozó Astrel és Audiobook kiadókkal közösen hangoskönyvet adott ki a regény alapján. A szöveget Jevgenyij Buldakov olvassa. A hangoskönyv két CD-n jelent meg a Bestseller sorozatban [42] .

Képernyő adaptáció

A ciklus első két regényének – az „ Éjjeli őrség ” és a „ Nappali őrség ” – filmes adaptációja után néhány orosz média arról számolt be, hogy a 20th Century Fox stúdióban hamarosan befejeződik a regényen alapuló forgatókönyv munkája . 2007 végén Szergej Lukjanenko cáfolta azokat a pletykákat, amelyek szerint felfüggesztették volna a forgatókönyvön való munkát, mondván, hogy magára a műre vonatkozó információk "nem felelnek meg a valóságnak". Az író felvetette, hogy a filmet Oroszországban is elkészíthetik [43] . 2008 júliusában Timur Bekmambetov , az első két film rendezője azt mondta, hogy a "Twilight Watch" filmadaptációja nagy valószínűséggel nem valósul meg [44] , azonban egy 2016. márciusi interjúban azt mondta, hogy a film nagy valószínűséggel a harmadik regényen forgatják, még van [45] .

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Petr Tyulenev. A mi filmünk. "Éjszakai őrség", Szergej Lukjanenko: Mások  világa // A sci-fi világa: Folyóirat. - Moszkva, 2004. - 4. sz . - S. 42-46 . - ISBN 9-771810-224009 . Archiválva az eredetiből 2016. április 2-án.
2. ↑ "Írok egy mesét, egy klasszikus detektívtörténetet és még egy Watch" . Szergej Lukjanenko hivatalos oldala. Hozzáférés dátuma: 2016. március 13. Az eredetiből archiválva : 2016. március 4. (határozatlan)
3. ↑ 1 2 3 4 Alla Latynina. "Láttam, hogy a gonosz a szép, az unalmas a jó"  // Novy Mir : magazin. - Moszkva, 2007. - 4. sz . Az eredetiből archiválva : 2014. december 26.
4. ↑ 1 2 Vjacseszlav Grabszkij. Varázsrendőrség fantáziában  // World of Science Fiction: Journal. - Moszkva, 2012. - 7. sz . - S. 110-114 . - ISBN 9-771810-224009 . Az eredetiből archiválva : 2016. március 22.
5. ↑ 1 2 3 Vadim Filippov. Szergej Lukjanenko, író  // A fantázia világa: magazin. - Moszkva, 2004. - 4. sz . - ISBN 9-771810-224009 . Az eredetiből archiválva: 2016. április 10.
6. ↑ Beszélgetés az Eho Moszkvi rádióállomáson . Szergej Lukjanenko hivatalos oldala. Letöltve: 2016. március 13. Az eredetiből archiválva : 2016. április 4.. (határozatlan)
7. ↑ „Ahol akarok” Beszélgetés Sergey Lukyanenko-val . Fantázia világ. Letöltve: 2016. március 30. Az eredetiből archiválva : 2016. április 10. (határozatlan)
8. ↑ Sergey Lukyanenko "Watch", 2004 . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. március 24. Az eredetiből archiválva : 2016. április 7.. (Orosz)
9. ↑ Szergej Lukjanenko „Éjszakai őrség. Napi figyelés. Twilight Watch, 2004 . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. március 24. Az eredetiből archiválva : 2016. április 5.. (Orosz)
10. ↑ Szergej Lukjanenko „Éjszakai őrség. Napi figyelés. Twilight Watch, 2004 . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. március 24. Az eredetiből archiválva : 2016. április 5.. (Orosz)
11. ↑ Sergey Lukyanenko "Twilight Watch", 2004 . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. március 24. Az eredetiből archiválva : 2016. április 13. (Orosz)
12. ↑ Sergey Lukyanenko "Twilight Watch", 2004 . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. március 24. Az eredetiből archiválva : 2016. április 13. (Orosz)
13. ↑ Sergey Lukyanenko "Twilight Watch", 2004 . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. március 24. Az eredetiből archiválva : 2016. április 13. (Orosz)
14. ↑ Sergey Lukyanenko "Twilight Watch", 2004 . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. március 24. Az eredetiből archiválva : 2016. április 13. (Orosz)
15. ↑ S. Lukjanenko "Órák", 2006 . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. március 24. Az eredetiből archiválva : 2016. május 9.. (Orosz)
16. ↑ Szergej Lukjanenko „Twilight Watch. Az utolsó óra", 2006 . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. március 24. Az eredetiből archiválva : 2016. május 9.. (Orosz)
17. ↑ Sergey Lukyanenko "Watch", 2012 . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. március 24. Az eredetiből archiválva : 2016. május 9.. (Orosz)
18. ↑ Szergej Lukjanenko „Órák. Éjszakától hatodikig", 2015 . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. március 24. Az eredetiből archiválva : 2016. május 9.. (Orosz)
19. ↑ Sergey Lukyanenko "Alkonyat óra", 2015 . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. március 24. Az eredetiből archiválva : 2016. április 13. (Orosz)
20. ↑ Sergej Lukjaněnko "Šerá hlídka" . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. március 28. Az eredetiből archiválva : 2016. április 15. (Orosz)
21. ↑ Szergej Lukjanenko "Wächter des Zwielichts" . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. március 28. Az eredetiből archiválva : 2016. április 15. (Orosz)
22. ↑ Siergiej Łukjanienko "Zmroku őrjárat" . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. március 28. Az eredetiből archiválva : 2016. április 15. (Orosz)
23. ↑ Szergej Lukjanenko "The Twilight Watch" . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. március 28. Az eredetiből archiválva : 2016. április 15. (Orosz)
24. ↑ Szergej Lukjanenko "The Twilight Watch" . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. március 28. Az eredetiből archiválva : 2016. április 15. (Orosz)
25. ↑ Szergej Lukjanenko "The Twilight Watch" . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. március 28. Az eredetiből archiválva : 2016. április 15. (Orosz)
26. ↑ Szergej Lukianenko "Die Wächter-Trilogie" . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. március 28. Az eredetiből archiválva : 2016. április 6.. (Orosz)
27. ↑ Szergej Lukjanenko "The Twilight Watch" . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. március 28. Az eredetiből archiválva : 2016. április 15. (Orosz)
28. ↑ Sergueï Loukianenko „Twilight Watch. Les Sentinelles du Crépuscule" . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. március 28. Az eredetiből archiválva : 2016. április 15. (Orosz)
29. ↑ Szergej Lukjanyenko "Alkonyi Őrseg" . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. március 28. Az eredetiből archiválva : 2016. április 15. (Orosz)
30. ↑ Szergej Lukjanenko "Hämärän Partio" . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. március 28. Az eredetiből archiválva : 2016. április 15. (Orosz)
31. ↑ Siergiej Łukjanienko "Zmroku őrjárat" . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. március 28. Az eredetiből archiválva : 2016. április 15. (Orosz)
32. ↑ 谢尔盖·卢基扬年科 "黄昏使者" . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. március 28. Az eredetiből archiválva : 2016. április 15. (Orosz)
33. ↑ Szergej Lukjanenko "Alkonyatóra" . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. május 29. Az eredetiből archiválva : 2016. március 29. (Orosz)
34. ↑ Szergej Lukjanenko "Alkonyatóra" . goodreads.com. Letöltve: 2016. május 29. Az eredetiből archiválva : 2016. október 28.. (határozatlan)
35. ↑ Twilight Watch  . LibraryThing . Letöltve: 2016. május 29. Az eredetiből archiválva : 2017. augusztus 26..
36. ↑ Petr Tyulenev. Könyvajánló: Szergej Lukjanenko "Alkonyatóra"  // A sci-fi világa: Folyóirat. - Moszkva, 2004. - 4. sz . - ISBN 9-771810-224009 . Az eredetiből archiválva: 2016. április 10.
37. ↑ Pjotr ​​Tyulenyev, Nyikolaj Pegaszov, Mihail Popov, Alekszandr Trifonov. 2004 eredményei  // A fantázia világa: magazin. - Moszkva, 2005. - 2. sz . - ISBN 9-771810-224009 . Az eredetiből archiválva: 2016. április 10.
38. ↑ Vaszilij Vlagyimirszkij. Szergej Lukjanenko. Twilight Watch.  // PITERbook : folyóirat. - Szentpétervár, 2004. - 4. sz . - ISBN 9-771810-224009 .
39. ↑ Díjak . Szergej Lukjanenko hivatalos oldala. Letöltve: 2016. február 23. archiválva az eredetiből: 2016. március 10. (határozatlan)
40. ↑ Szergej Lukjanenko összes irodalmi díja és jelölése . Fantasy Lab . Hozzáférés dátuma: 2016. február 23. Az eredetiből archiválva : 2016. március 28. (Orosz)
41. ↑ Szergej Lukjanenko "Alkonyatóra" . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. március 24. Az eredetiből archiválva : 2016. április 14.. (Orosz)
42. ↑ Szergej Lukjanenko "Alkonyatóra" . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. március 24. Az eredetiből archiválva : 2015. április 9.. (Orosz)
43. ↑ A "Twilight Watch" című regény filmadaptációja kétséges . Szergej Lukjanenko hivatalos oldala. Letöltve: 2016. március 13. Az eredetiből archiválva : 2016. április 26.. (határozatlan)
44. ↑ Bekmambetov nem szándékozik forgatni a "Twilight Watch" című filmet . lenta.ru. Letöltve: 2016. március 13. Az eredetiből archiválva : 2016. április 17.. (határozatlan)
45. ↑ "Twilight Watch" él? . filmz.ru. Letöltve: 2016. március 13. Az eredetiből archiválva : 2017. szeptember 23.. (határozatlan)

Linkek

• Twilight Watch . Szergej Lukjanenko hivatalos oldala. (határozatlan)
• Szergej Lukjanenko "Twilight Watch" . Fantasy Lab . (határozatlan)