Robles, Antonio

Antonio Robles
spanyol  Antonio Joaquin Robles Soler
Álnevek Antoniorrobles
Teljes név Antonio Joaquin Robles Soler
Születési dátum 1895. augusztus 18( 1895-08-18 )
Születési hely Robledo de Chavela , Madrid tartomány , Spanyolország
Halál dátuma 1983. január 23. (87 évesen)( 1983-01-23 )
A halál helye San Lorenzo de El Escorial , Madrid tartomány , Spanyolország
Polgárság  Spanyolország Mexikó
 
Foglalkozása regényíró , esszéíró , újságíró
Több éves kreativitás 1918-1981 _ _
Irány realizmus szürrealizmus elemeivel , humorral , szatírával , gyermekirodalommal
Műfaj regény , novella , esszé , mese
A művek nyelve spanyol
Bemutatkozás Szentimentális közjáték ( 1918 )
Díjak Spanyol Nemzeti Irodalmi Díj ( 1932 )

Antonio Joaquin Robles Soler ( spanyol  Antonio Joaquín Robles Soler ; 1895. augusztus 18., Robledo de Chavela  - 1983. január 23. , San Lorenzo de El Escorial ) - spanyol és mexikói író , publicista , újságíró és irodalomkritikus , valamint illusztrátor. Főleg Antoniorrobles ( spanyolul: Antoniorrobles ) álnéven publikált .  

Reális , humoros és szatirikus jellegű regények , történetek és esszék írója , de elsősorban számos gyermekmeséről és meséről ismert . A modern spanyol gyermekirodalom megalapítójának tartják. Sok, felnőtteknek és gyerekeknek szóló alkotást is a szürrealizmus elemei jellemeznek .

A késői restauráció és a második köztársaság időszakában a spanyol irodalmi avantgárd kiemelkedő alakja volt . Ragaszkodott a baloldali hiedelmekhöz , ami számos műben, köztük a gyermekeknél is tükröződött. Aktív tagja volt a Republikánus Baloldali Pártnak , az 1936-os elnökválasztáson Madrid tartományból delegálták a választói kollégiumba. A polgárháború éveiben következetesen támogatta a Népfront kormányát .

A republikánusok veresége és a spanyolországi francoista rezsim megalakulása után Mexikóba emigrált , és felvette ennek az országnak az állampolgárságát . Mexikóvárosban élt , aktív irodalmi, újságírói és újságírói tevékenységet folytatott, emellett irodalmat tanított egy felsőoktatási intézményben, és együttműködött a helyi Közoktatási Minisztériummal. 1972-ben visszatért Spanyolországba, ahol szintén folytatta alkotómunkáját.

A Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Irodalmi Tanács mexikói szekciója még az író életében díjat alapított a nevében, amelyet évente ítélnek oda a legjobb Latin-Amerikában írt gyermekirodalmi alkotásért .

Életrajz

Fiatal évek

1895. augusztus 18-án született Felix Robles Bermejo orvos ( spanyolul:  Félix Robles Bermejo ) és felesége, Adelaide Soler Soto ( spanyolul:  Adelaida Soler Soto ) családjában Robledo de Chavelában , Madrid tartomány  kisvárosában , 50 km-re. a spanyol fővárostól nyugatra . A spanyol hagyományoknak megfelelően az újszülött kettős vezetéknevet kapott szüleitől - Robles Soler [1] .

Amikor a fiú még nem volt egy éves, apja San Lorenzo de El Escorial városában kapott orvosi gyakorlatot, amely ugyanabban a tartományban valamivel északabbra található, ahová családjával együtt költözött [2] . Ez a reneszánsz építészeti látványosságairól híres város, melynek fő épülete az Escorial kolostor és palotaegyüttes [~ 1] , az író „kis hazája” lett, és élete végéig tartotta. ez „a világ legszebb városa” [3 ] [4] [5] .

Robles apja hírnévnek és nagy tekintélynek örvendett a városlakók körében. 1914-ben San Lorenzo de El Escorial polgármesterévé választották , ezt a posztot 1920-ig töltötte be [~2] [2] . Robles még diákként, bányamérnöknek tanult , érdeklődést mutatott az irodalmi tevékenység és az íráskészség iránt. Rendszeresen részt vett a helyi kreatív értelmiség összejövetelein, amelyek nagy részét a madridi kiadó, irodalomkritikus és tanár, Saturnino Calleja kezdeményezte , aki akkoriban San Lorenzo de El Escorialban járt. Robles első megjelent munkája a „Szentimentális közjáték” ( spanyolul:  Intermedio sentimental ) volt, amelyet 1918. március 14-én személyesen olvasott fel a San Lorenzo de El Escorial városi színház évfordulója alkalmából rendezett jótékonysági esten. Mivel az egyetem elvégzése után nagyon rövid ideig dolgozott szakterületén, 1919-ben felhagyott mérnöki pályájával, és inkább az újságírói szakmát választotta vele szemben. Robles első munkahelye ezen a területen a „La Tribuna” madridi újság volt, amely a Maurism szemszögéből beszélt  – egy jobboldali konzervatív politikai mozgalom, amelyet Antonio Maura követői alkottak, az egyik legnagyobb. Spanyolország államférfiai a 19. század végén - 20. század elején [1] .

1920 decemberétől 1921 áprilisáig Robles Olaszországban utazott . „Színes képeslapok” ( spanyolul:  Postales en color ) címmel tizenöt útleírásból álló sorozata jelent meg a „La Tribunában”. A következő évben Marokkóba ment, hogy meglátogassa beteg öccsét, Josét, aki az ország északi régióiban állomásozó egyik spanyol katonai egységben szolgált, amely akkoriban a spanyol protektorátus alatt állt . A marokkói utazás, amely meglehetősen hosszúnak bizonyult, és egybeesett a rif háború kezdetével, egy esszésorozathoz adott anyagot, amelyeket "Smoke of kif [~ 3] " ( spanyolul:  Humo de kif ) címmel adtak ki. a "La Correspondencia de España" újságban , amely az addigra bezárt La Tribunához hasonlóan a fővárosi sajtó konzervatív szektorához tartozott [1] . Ugyanebben az évben jelent meg Robles első fiktív műve - az "Egy férfi karma" ( spanyolul: La garra de lo humano ) című regény , amely a "Nők regénye" madridi irodalmi almanachban ( spanyolul: La Novela ) jelent meg. de la Mujer ) [6] [7] .   

1923-ban Robles együttműködni kezdett a "Buen Humor" madridi hetilappal . Ez a humoros kiadvány - nem sokkal azelőtt, de már nagy népszerűségnek örvend - rendszeresen publikált számos spanyol írót, újságírót és kritikust, akik addigra már nagy népszerűségre tettek szert, köztük Ramon Gomez de la Serna , Ramon Perez de Ayala , Azorin , Federico Garcia . Lorca , Enrique Hardiel Poncela és José Francos Rodriguez . Robles gyorsan kijött a magazinban dolgozó kollégáival és megszokta a madridi kreatív értelmiség köreit, aktív és igencsak észrevehető résztvevője lett a fővárosi avantgárd "bulinak", amelynek akkoriban a központja volt a kultikus Pombo kávézó [1] [8] .

Ugyanebben az 1923-ban jelent meg második jelentős irodalmi műve - "Három (népi regény)" ( spanyolul:  Tres (novela del pueblo) ). Azóta a zárójelben lévő, a mű jellegét magyarázó feliratok többször szerepelnek regényei címében [9] .

Robles legjelentősebb irodalmi tekintélye ebben az időszakban Gómez de la Serna [1] [8] volt . Ez az író, esszéista és drámaíró kedvezően kezelte egy fiatal munkatárs munkáját a boltban, és különösen ő lett a következő regénye, a The Archipelago of the Dollhouse (Regény virágokban) ( spanyol:  El archipiélago de ) előszavának szerzője. la muñequería (Novela en colores) ), amely 1924-ben jelent meg [6] [10] .

1925-ben Robles több kolléga tanácsára és példáját követve kipróbálta magát a gyermekirodalomban [8] [11] . Az újonnan megnyílt madridi Pinocho folyóiratban "Nyolc mese lányokról és babákról" ( spanyolul:  Ocho cuentos de niñas y muñecas ) általános címmel történetsorozatot közöl . A kiadvány által kiváltott pozitív visszhang egy idő után arra ösztönözte, hogy folytassa a fiatal közönség érdekében végzett munkáját: Robles gyermektörténetei és meséi kezdtek megjelenni a Macaco magazinban , amelyet barátja, humorista, karikaturista és barátja adott ki. kritikus Ricardo Garcia Lopez . Ezzel párhuzamosan Robles aktívan folytatta a "felnőtteknek szóló" humoros és szatirikus jegyzetek közzétételét Garcia Lopez másik magazinjában - a "Gutiérrez" -ben. Ebben az időszakban alkotta meg a "Donantoniorrobles" ( spanyolul: Donantoniorrobles ) álnevet , amelyet a hagyományos spanyol férfi megszólítás , a keresztnév és a szerző vezetéknevének első összetevője, a betű megkettőzésével alkotott folyamatos írásmód. "p". Hamarosan az álnév "Antoniorrobles"-re ( spanyolul: Antoniorrobles ) rövidült, és ebben a formában Robles fő írói "önneve" lett - később ezzel az álnévvel irodalmi műveinek túlnyomó többsége, beleértve az összes gyerekművet is, megjelent. megjelent [6] [12] . Roblesnak úgy tűnt, hogy a gyerekek számára könnyebb és természetesebb, ha egyetlen hosszú szóval ejtik ki a vezeték- és keresztnevét, „mint egy játékvonat” [13] [14] .   

Az 1920-as évek második felében Robles további két regénye jelent meg, az előzőhöz hasonlóan felirattal - „A halott ember, házasságtörése és iróniája (A bizonytalanság regénye)” ( spanyolul:  El muerto, su adulterio y la ironía (novela de la incertidumbre ) ) és „A két részre szakadt menyasszony (Humoros regény)” ( spanyolul:  Novia, partido por dos (novela del humor) ). Esszéi és cikkei továbbra is megjelentek különböző folyóiratokban [9] .

Ebben az időszakban Robles közel került ahhoz az írók, művészek és zenészek csoportjához, akik a " Generation of 27 "-et alkották, de közvetlenül nem csatlakoztak hozzá. Ebben a tekintetben egyes kutatók a feltételes "27-es másik nemzedék"-be sorolják - azon spanyol kreatív alakok körébe, akik kívül maradtak ezen a csoporton, de akkoriban is aktívan dolgoztak [15] [16] [17] .

1929. június 6-án Antonio Robles feleségül vette Angelines González Palenciát ( spanyolul:  Angelines González Palencia ) [~4] , aki levéltáros történész [1] volt . A spanyol hagyományoknak megfelelően felesége megtartotta leánykori nevét. Ha az esküvő előtt minden évben Robles szülővárosában, San Lorenzo de El Escorialban élt, rendszeresen látogatott Madridba, majd családapa lett, a fővárosban telepedett le [2] . Antonio és Angelines több mint fél évszázadon át tartó házassága gyermektelen maradt [18] .

1930-ban jelent meg első gyermekkönyve, a 26 gyermektörténet ábécé sorrendben ( spanyolul:  26 cuentos infantiles en orden alfabético ). Ugyanebben az évben Robles elkezdte kiadni saját, gyerekeknek szóló, humoros, illusztrált magazinját, a Kutya, a Patkány és a Macska című folyóiratot ( spanyolul:  El perro, el raton y el gato ). A munkához ekkor már ismert írókat vonzott, köztük Jose Lopez Rubiót , Manuel Abril , Elena Fortune , valamint az egyik vezető madridi illusztrátort, Ramon Gaiát . A kiadványok jelentős része maga Robles története volt, amelyek egy része szerzői illusztrációval jelent meg. A folyóirat hetente jelent meg, és kevesebb mint egy évig tartott – még negyven száma sem jelent meg [19] [20] .

Ugyancsak 1930-ban Robles rendszeresen fellépett a madridi rádióban. Együttműködése az "Unión Radio" ügynökséggel egészen a kényszerkivándorlásig [21] .

A második köztársaság idején

Több mint egy évtizednyi újságírói és irodalmi tevékenységgel Madridban Robles egészen világos baloldali ideológiai álláspontot képviselt . Melegen üdvözölte a második köztársaság 1931. áprilisi kikiáltását, és aktívan részt vett a megalakulásával kapcsolatos társadalmi-politikai folyamatokban. Manuel Azanával , a republikánusok egyik vezetőjével, aki 1931 októberében foglalta el a spanyol miniszterelnöki posztot, nemcsak ideológiai rokonság, hanem jó barátság, valamint idősebb és rátermettebb tisztelet is kötötte. írótárs [~ 5] . Ez különösen arra késztette, hogy szakított a Gutiérrez magazinnal, amellyel több éven át eredményesen működött együtt: annak főszerkesztőjével, Ricardo Garcia Lopezzel való barátsága ellenére Robles elhagyta ezt a kiadványt, tiltakozva az általa írt cikkek megjelenése ellen. , az Azaña tevékenységét felölelő szatirikus szellemben [1] [21] .

A második köztársaság évei Robles számára az aktív kreativitás időszakává váltak mind a gyerekek, mind a felnőttek számára. 1932-ben igen jelentős – bár korántsem egyértelmű – visszhangja volt A büszke kis bikaviador című humoros novelláinak ( spanyolul  Torerito soberbio ) gyűjteményének , amelyben Robles önéletrajzot helyezett előszóként , komikusan megfogalmazva. Ugyanebben az évben az Országos Gyermekirodalmi Versenyen bemutatták még kiadatlan Babatestvéreit ( spanyolul:  Hermanos monigotes ), Ramon Pérez de Ayala előszavával. Ez a csak három évvel később megjelent mű Roblesnek hozta meg a verseny nagydíját, ötezer peseta értékben . Figyelemre méltó, hogy pénzbeli jutalma kialakításához a zsűrinek le kellett vágnia a verseny többi díjazottjának díját [5] [19] .

Robles rendszeresen részt vett a Második Köztársaság hatóságai által tartott különféle nyilvános és jótékonysági rendezvényeken. Így 1933 januárjában, a madridi polgármesteri hivatal által vízkereszt napja alkalmából szervezett ünnepi felvonuláson Ramon Gomez de la Serna és Salvador Bertalozzi író és karikaturista mellett a madridi polgármesteri hivatal által szervezett ünnepi felvonuláson az író és karikaturista jelmezekbe öltözött. három máguskirály (Robles Baltasart alakította), könyveket és játékokat osztott ki a városi gyerekeknek [1] .

1933 őszén a Robles házaspár több, szintén baloldali nézeteket valló barát társaságában [~ 6] háromhetes turistaútra ment a Szovjetunióba . Franciaországon , Németországon és Lengyelországon keresztül Leningrádba érkeztek , ahonnan Moszkvába költöztek . Moszkvában november 7-én a spanyolok az októberi forradalom 16. évfordulója alkalmából rendezett katonai parádén vettek részt , ami nagyon mély nyomot hagyott Roblesben [21] .

Robles 1934-ben csatlakozott a Manuel Azana által létrehozott Republikánus Baloldali Párthoz , és aktívan részt vett a pártmunkában. Az 1936. április-májusban tartott közvetett elnökválasztáson Madrid tartomány választói küldöttévé választották, és több mint 103 000 szavazatot kapott [22] . A választói kollégium tagjaként , amely a Kongresszus 473 képviselőjéből és ugyanennyi választói küldöttből állt, 1936. május 7-én pártvezetője és barátja, Manuel Azaña javára szavazott, akit megválasztottak a posztra. az államfő három nappal később [21] .

A politikai tevékenység nem csökkentette Robles alkotói tevékenységét: tolla alól rendszeresen előkerültek új, főleg gyerekeknek szóló irodalmi művek. Konkrétan 1935-36-ban két történet- és meseciklust indított el, amelyeket „átmenő” karakterek egyesítettek: az egyikben a bátor és találékony madridi iskolás-antifasiszta Cidrine és a diktatórikus modorú gonosz gazdag ember, Don Nubarron, ill. a másikban a fiú Rompetacones [~ 7] és nővére Asulita, akik egy mesebeli országban éltek, ami Robles számára nagyon emlékeztetett a mai Spanyolországra. Ugyanebben az években az író klasszikus szerzői és népmesék kreatív, jórészt parodisztikus feldolgozásait adta ki – mint a „ Piroska ”, „ Hamupipőke ”, „ Csizmás cica ”, „ Rút kiskacsa ”, „A brémai muzsikusok ”. , " Ali-Baba és a negyven tolvaj ", melyben meséket támasztott a korabeli Spanyolország valóságára. Ugyanebben a szellemben dolgozta át több Disney-rajzfilm cselekményét [19] .

A spanyol polgárháború 1936 júliusi kitörésével Robles politikai pozíciója még aktívabbá vált. A Második Köztársaság Propaganda Szolgálatával együttműködve Franco-ellenes röpiratokat és felhívásokat adott ki, valamint rádióbeszédet [21] . Miután 1937 őszén heves harcok indultak Madridért , és a köztársasági kormány Valenciába költözött , Robles számos műve jelent meg ott. A francoisták cserébe válaszoltak az írónak: az irányításuk alá került területeken művei cenzúratilalom alá kerültek, vagy jelentős megszorításokkal jelentek meg [23] .

Robles a polgárháború utolsó napjaiig Spanyolországban maradt. Csak a köztársaság végső veresége után költözött feleségével és egy csoport bajtársával Franciaországba. Bordeaux - ból a Robles házaspár a republikánus rendszer sok más képviselőjéhez hasonlóan mexikói száműzetésbe vonult , ahová 1939. április 22-én érkeztek [21] .

Mexikói időszak

A száműzetésben Robles és felesége Mexikóvárosban telepedtek le, és egy idő után megkapták a mexikói állampolgárságot. Antonio a meglehetősen nagy spanyol bevándorlóközösség köreiben kiemelkedő személyiség lett [~ 8] . Alapítói közé tartozott a „Négy macska” ( spanyolul:  Los cuatro gatos ) nevű madridi mexikói egyesületnek , amely az azonos nevű folyóiratot adta ki, és különféle kulturális és társadalmi eseményeket tartott, rendszeresen beszélt honfitársaival [11] [21 ] ] [24] . Később, már 1949-ben Robles fontos szerepet játszott a mexikóvárosi "Ateneo Español" spanyol kulturális központ létrehozásában, és aktívan részt vett annak tevékenységében [1] [25] .

Ugyanakkor Robles kreatív képességei iránt nagy kereslet mutatkozott az országban, amely több mint három évtizedre új hazája lett. 1940-ben átvette a Nemzeti Pedagógiai Főiskola ( spanyolul:  Escuela Nasional de Maestros ) irodalom tanszékét, és elfogadta a mexikói közoktatási minisztérium szabadúszó munka ajánlatát . Robles módszertani fejlesztéseket készített a gyermekirodalom egyetemi és iskolai oktatásához, beszélt a mexikói rádió profilműsoraiban. Szisztematikusan részt vett a releváns témájú konferenciákon és szimpóziumokon - nemcsak Mexikó különböző városaiban, hanem más országokban is: különösen ismert New York-i , kubai és Puerto Ricó -i hasonló rendezvényeken való részvétele [26] . Robles két 1942-ben kiadott gyűjteményben foglalta össze beszédeit és előadásait: „Megette a farkas Piroska?” ( spanyol  ¿Se comió el lobo a Caperucita? ) és a "Gyermekirodalom" ( spanyol  De literatura infantil ). Ezek a gyűjtemények - különösen az első, amelynek bemutatóját a legnagyobb mexikói író, kulturális személyiség, diplomata, Alfonso Reyes vezetésével tartották  - nagy hírnévre tettek szert a mexikói irodalomkritikusok és oktatók körében. A közoktatási minisztérium megbízásából Robles tankönyvekbe és tankönyveken kívüli olvasmánygyűjteményekbe írt történeteket, valamint külföldi irodalmi műveket adaptált a hallgatók számára – ennek megfelelően átdolgozta Rudyard Kipling egyes műveit , mint pl. valamint " Ezeregy éjszaka " [3] [11] [21] tündérmesék .

Csak az érhet el valamit a gyerekirodalomban, aki költő és Antoniorobles szintű jó ember [16]

Eredeti szöveg  (spanyol)[ showelrejt] La literatura infantil ... solo puede lograrla quien sea poeta y hombre bueno en el grado de Antoniorrobles

Alfonso Reyes beszédéből Antonio Robles előadásgyűjteményének bemutatóján

Az irodalmi tevékenység is teljes mértékben folytatódott. 1944-ben jelent meg Mexikóvárosban Robles A kentaur Flores, menekült ( spanyolul:  El refugiado Centauro Flores ) című regénye, amelyben az emigráció jelenségét fogta fel, és amelyet ő maga "felnőtteknek szóló mesének" nevezett. Ugyanebben az évben Robles visszatért Rompetacones meséihez, és a következő években ezek váltak munkásságának egyik fő irányvonalává: ebből a ciklusból összesen húsz gyűjtemény jelent meg az író mexikói tartózkodása alatt, amelyek egy része tartalmazta saját illusztrációk. 1953-ban, illetve 1954-ben Robles publikálta a két legnagyobb spanyol zeneszerző, Isaac Albéniz és Enrique Granados művészi életrajzát . 1960-ban "A boszorkány Dona Mir" ( spanyolul:  La bruja Doña Paz ) című háborúellenes tündérmese nagy visszhangot váltott ki: ez a mű számos nemzetközi humanitárius szervezettől kapott magas pontszámot [19] [27] .

Robles ötvözte az oktatói és írói munkát az újságírói munkával. Együttműködve az egyik vezető mexikói napilappal, az "Excélsior" , valamint számos más folyóirattal, üzleti úton utazott Latin-Amerika számos országába [13] . Az Excélsiorban Robles több éven keresztül szatíra és humor rovatot vezetett "Swings" ( spanyolul:  Columpios ) néven. 1961-ben ebből a rovatból 100 válogatott kiadvány jelent meg a "Kach-kach!" ( spanyol  ¡Zig Zás! ) [19] [28] .

Az 1960-as években Robles rendszeres szereplője lett a gyermekeknek szóló rádió- és televízióműsoroknak. Néhány meséje és novellája rádiódrámák és filmszínművek alapjául szolgált . Emellett mintegy ötven forgatókönyvet írt kifejezetten ilyen produkciókhoz [19] [16] . 1969-ben jelent meg A Don Matias hegedűje ( spanyolul:  El violín de Don Matías ) című regénye, amely Robles életének mexikói korszakának utolsó jelentős művévé szánták [27] [29] .

Az emigráció időszakában Robles hű maradt társadalmi-politikai meggyőződéséhez. Mexikóban közelről megismerkedett az ország és néhány más latin-amerikai állam számos jelentős kulturális személyiségével, akik valamilyen szinten baloldali nézeteket vallottak. Barátai voltak Alfonso Reyes , Agustín Yañez és Pablo Neruda írók, akik a második világháború alatt Chile mexikói nagykövetségén dolgoztak , valamint Diego Rivera és Roberto Montenegro művészek, Agustin Lara zeneszerző és előadóművész , Cantinflas színész [19] ] .

Sikeres alkotómunkája és aktív mexikói társasági élete ellenére Robles szoros lelki kapcsolatot tartott fenn Spanyolországgal, és ismerősei szerint erős nosztalgiát élt át . Ezért a Francisco Franco által 1969-ben meghirdetett republikánusok amnesztiája után az író komolyan gondolkodni kezdett a hazájába való visszatérésről, és hamarosan - mint jó néhány a mexikói spanyol emigráns közösségből - meghozta a megfelelő döntést. 1972 januárjában Antonio Robles és felesége, Angelines visszatért Spanyolországba [19] [27] .

Miután visszatértem Spanyolországba

Spanyolországba visszatérve a Robles házaspár San Lorenzo de El Escorialban, Antonio szülővárosában telepedett le. Meglehetősen előrehaladott kora ellenére Robles aktívan foglalkozott az írással, és – mint ő maga mondta – igyekezett helyreállítani a kapcsolatot a spanyol olvasóközönséggel. Ennek eredményeként már a következő évben, 1973-ban megjelent önéletrajzi munkája „Én (Egy félénk zseni feljegyzései)” ( spanyol  Yo (Notas de vanidad ingeniosa) ) és két gyerekkönyv: „Költő két kerékkel” ( spanyol  Un poeta con dos ruedas ), valamint egy új történetsorozat Rompetakonesról és Asulitáról [30] . Ezek a kiadványok azonban nem voltak túl népszerűek a spanyol könyvpiacon, és egy évvel később a következő gyerekkönyvet - "Gurriato angyal feladatai" ( spanyolul:  Las tareas del ángel Gurriato ) - Roblesnek saját költségén kellett megjelentetnie. Az illusztrációkat az író öccse, Salvador Robles művész készítette [27] [31] .

1977-ben Roblesnek sikerült megszereznie az egyik leghíresebb háború előtti művének, a The Doll Brothersnek az újranyomtatását. A „zsebformátumban” megjelent könyv viszonylag nagy sikert aratott, ami lehetővé tette Robles számos, általa az emigráció előtt írt művének újranyomtatását, köztük gyermekmese- és mesegyűjteményeket [19] . Több gyermekművét is színpadra vitték a spanyol színházak [8] .

Az idős szerző ilyen magas alkotói tevékenysége ellenére szülőföldjére való visszatérése után gyakorlatilag feledésbe merült - nemcsak az általános olvasóközönség, hanem az alkotó értelmiség körében is. "Támogató csoportja" számos fiatalabb generációs baloldali íróból állt, köztük Manuel Andujar , Ramon de Garcíasol [~ 9] és Carmen Martin Gaite : utóbbi 1973-ban adott interjút Robles -szal. című könyvében a The Search for an Interlocutor and Other Quests ( spanyolul:  La búsqueda de interlocutor y otras búsquedas ) [32] . Annak érdekében, hogy bátorítsák idősebb kollégájukat és felhívják rá a közvélemény figyelmét, 1978. április 1-jén – Bolondok napján  – gálaestet rendeztek a tiszteletére San Lorenzo de El Escorialban. 1979 februárjában a Spanyol Társaság a Gyermekek és Fiatalok Színházi Bevezetéséért ( spanyolul:  Centro Nacional de Iniciación del Niño y el Adolescente al Teatro ) José María Morera irányításával egy kis fesztivált tartott Madridban. A Crystal Palace Robles tiszteletére , a programban az ő műveinek színházi előadásai is szerepeltek [27] [32] .

Angelines González Palencia 1980-ban halt meg. Feleségének halála, akivel több mint fél évszázada élt együtt, nagyon súlyos csapás volt Robles számára, ami mentálisan és fizikailag is legyengítette. Mivel nem volt gyermeke, magányos ember lett [5] [18] .

Az őt ért bánat és megromlott egészségi állapota ellenére az író tovább dolgozott. 1981-ben jelent meg önéletrajza "Az élet lépései" címmel ( spanyolul:  Los escalones de una vida ) [8] [33] . Emellett régi műveit némi feldolgozásnak vetették alá az új kiadásokhoz [27] . Amint azt néhány rokona vallotta, Robles még hanyatló éveiben is megőrizte fiatalságában rejlő humorérzékét. Tehát Manuel Andujar visszaemlékezései szerint, amikor szülővárosában figyelte az 1941-ben száműzetésben elhunyt XIII. Alfonz spanyol király maradványainak újratemetését Escorialban , a  spanyol uralkodók sírjában, Robles színlelt sajnálattal kiáltott fel: – Hát, nem hagyott nekem helyet! [~10] [18] .

1982 végén Antonio Robles egészségi állapota már nagyon nehéz volt. Majdnem megvakult és elvesztette a hallását, memóriazavarok kezdődtek. 1983. január 23-án az író San Lorenzo de El Escorial-i otthonában halt meg, 88 évesen. A vezető spanyol újság , az El País nekrológja szerint a halál oka egy enyhe és teljesen gyógyítható betegség volt, amely végzetesnek bizonyult egy ilyen idős és legyengült ember számára [1] [5] . Az író utolsó útjára rokonain és barátain kívül egy csapat San Lorenzo de El Escorial-i iskolás is elkísérte [34] .

Kreativitás értékelések

Antonio Robles kreatív öröksége két nemzeti kultúrához tartozik – a spanyolhoz és a mexikóihoz . Összehasonlítható a szülőföldjén és abban az országban írt irodalmi és publicisztikai művek mennyisége, ahol élete jelentős részét száműzetésben töltötte. Nem véletlen, hogy Mexikóban nem kevésbé az "övéknek" tartják, mint Spanyolországban: Robles neve szerepel a és latin - amerikai irodalomról szóló kézikönyvekben, a Mexikói Képzőművészeti és Irodalmi Nemzeti Intézet adatbázisában. [3] [9] [18] .

Robles sikeres kreatív önmegvalósítása Mexikóban és meglehetősen széles körű ismertsége ebben az országban a spanyolországi szinte teljes feledés volt. A késői restauráció és a második köztársaság korának népszerű írója, publicistája és újságírója, az akkori spanyol főváros alkotótársadalmának kiemelkedő tagja, több mint három évtizedes kényszer-kivándorlása során valójában kitörölték az emlékezetből. a spanyol közvélemény [5] [18] [32] . A francoista rendszer határozott ellenzője maradt száműzetés művei ebben az időszakban természetesen nem jelentek meg hazájában, és a Franco hatalomra kerülése előtt megjelentek közül sokat kivontak a könyvforgalomból. Ennek eredményeként José Ruiz Girardo író szerint a Mexikóból hazatérő Antonio Robles nemcsak szülőhazájában, San Lorenzo de El Escorialban, hanem egész Spanyolországban idegennek bizonyult [18] . Az idős író szülőföldjére való visszatérése utáni aktív alkotói tevékenysége csak nagyon kis mértékben állította helyre pozícióját a spanyol irodalmi körökben: halála után nagyon kevés kritikus mutatott rá figyelmet munkásságára, és csak néhány műve került újra kiadásra ben. hazája [5] [18] [32 ] .

Robles „felnőtt” alkotásai bizonyultak leginkább a feledésnek. Ennek eredményeként egy tucat regény és hatalmas számú újságírói mű szerzőjét élete során főleg gyermekíróként kezdték érzékelni. Ráadásul az irodalomtudósok egyöntetűen a spanyolországi gyermekirodalom megalapítójaként ismerik el [5] [18] [32] . A spanyol és általában a spanyol nyelvű gyermek- és ifjúsági irodalomhoz való hozzájárulásáért a legtiszteletreméltóbb írótársak – idősebbek és társai egyaránt – kivételesen magas pontszámot kaptak. Tehát Alfonso Reyes Antonio Robles-t olyan írókkal helyezte egy szintre, mint Charles Perrault , Robert Louis Stevenson és Lewis Carroll [16] . Rafael Cansinos-Assens a legzseniálisabb és legeredetibb spanyol gyermekírónak tartotta, Ramon Pérez de Ayala pedig azt feltételezte, hogy ebben a minőségében örökre felülmúlhatatlan marad [5] . A fiatalabb generáció spanyolul beszélő írói már kevésbé ismerték Robles munkásságát. Közülük nagy tisztelője Carmen Martin Gaite volt , aki a 20. század második felében maga is jelentős mértékben hozzájárult a spanyol gyermekirodalomhoz: Robles-t tanárának és legjobb művei ihletőjének nevezte [5] .

Robles mexikói tartózkodása alatt gyermektörténetei és meséi nemcsak ebben az országban, hanem a nyugati félteke más államaiban is felkeltették a kritikusok és az irodalomkritikusok kedvező figyelmét . Így 1954-ben, a Mexikóvárosban megrendezett pánamerikai gyermekirodalmi kerekasztal eredményeit követően, a „8 csillag és Benzontles” ( spanyolul:  8 estrellas y Benzontles ) című meséért díjjal jutalmazták, 1956-ban pedig , egy másik tündérmeséje, „A kölyök a narancsból” ( spanyolul:  El niño de la naranja ) megnyerte a National Institute of Fine Arts and Letters of Mexico által rendezett Nemzeti Színházművészeti Versenyt a Gyermekeknek [14] .

Első gyerekírónk, sőt bizonyos értelemben az egyetlen, mert akárhányan is jönnek utána, nehéz lesz őt felülmúlniuk [5]

Eredeti szöveg  (spanyol)[ showelrejt] Primer escritor infantil, incluso en el sentido de el único, pues por muchos que vengan detrás, será difícil que le oscurezcan

Ramon Perez de Ayala

Zseniális, ironikus, finom és szürreális író... Gyermekkorom legjobb történetei mögött Antoniorrobles [5] árnyéka bújik meg.

Eredeti szöveg  (spanyol)[ showelrejt] Es un escritor genial, irónico, tierno y surrealista... Detrás de mis mejores cuentos late la sombra de Antoniorrobles

Carmen Martin Gaite

A szakértők szerint Robles gyermekirodalmi érdeme nem csak elbeszélései és meséi számában rejlik – ezek közül több száz jelent meg Spanyolországban és Mexikóban, amelyek közül sokat saját kezűleg illusztrált –, hanem az az alapvetően új megközelítés, amelyet a gyermekkönyvekbe vezetett be. A Robles legfontosabb újítása a finomság típusának megváltoztatása. Ha korábban a spanyol gyerekirodalomban egy ilyen szereplő idealizált, a legkisebb hibáktól is mentes karakterrel rendelkezett, és nagyon didaktikusan követendő példaként szerepelt, akkor Robles gyermekműveinek pozitív karaktere egy személy - leggyakrabban egy gyerek - egy teljesen más, valósághű raktárról. A robleszi hős általában kedves, barátságban hűséges és mindig kész segíteni felebarátjának, ugyanakkor nyugtalan, nem túl szorgalmas a tanulmányaiban és engedelmes, és szinte mindig csínytevésre, tréfára és gyakorlatias poénra vágyik. Robles ugyanígy kerüli a szélsőségeket a negatív szereplők ábrázolásában: gyermektörténeteiben és meséiben általában inkább komikus, mint ijesztő, és olykor a lelkiismeret és a kedvesség maradványait is feltárják [12] [15] [35] .

Robles gyerekműveinek fontos és ismét új jellegzetessége a humor – meglehetősen szokatlan, néha őszintén szürreális , de mindig jópofa. Általánosságban elmondható, hogy a szürrealizmus egyes elemeinek bemutatása a kutatók szerint Robles egyik kulcsfontosságú irodalmi technikája, amelyet gyermek- és felnőttművekben egyaránt alkalmaz [8] [18] [36] [37] . Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a gyerekeknek szóló meséi és történetei túlnyomó többségében nincsenek a spanyolok számára ismert természetfeletti karakterek - varázslók, tündérek, sárkányok. A természetfelettiséget elsősorban nemcsak állatok, hanem élettelen természeti erők és tárgyak – szél, vonatok, cipők, órák, sőt ajtók – életre keltésével, valamint – valamivel ritkábban – az egyszerű emberek fantasztikus képességekkel való felruházásával érik el [12 ] [18 ] ] .

Robles gyerek- és felnőttmunkáiban egyaránt az extravagáns humor a nagyon aktuális társadalmi problémákra való felhívással párosul – természetesen balról. És ha a felnőtt közönségnek szánt spanyol irodalomban korábban is volt ilyen téma, akkor a gyerekirodalomban ez alapvetően új jelenséggé vált. Robles meséi és történetei elítélik a társadalmi igazságtalanságot, az államhatalom despotizmusát, a kapzsiságot és a kapitalisták önkényét. A spanyolországi polgárháború kitörése után íródott művekben különösen hangsúlyosak voltak a társadalmi-politikai indítékok. A kritikusok és a kutatók szerint ebből a szempontból igen jellemző volt az 1936-ban megjelent Hamupipőke című mese kreatív adaptációja. A klasszikus nyugat-európai tündérmese történetének megőrzése mellett ez a mű a robles-i interpretációban telítettnek bizonyult az antimonarchizmus és antiklerikalizmus, a munkások jogaiért és a nők emancipációjáért folytatott küzdelem gondolataival. A polgári konfliktusokba borult országban az ilyen „Hamupipőkét” politikai felhívásnak tekintették. Megjelenését a köztársasági hatóságok ösztönözték, a francoisták uralma alatt először cenzúra tilalma alá került, majd igen rövidített formában is megjelent [23] [37] [38] . Robles gyermekműveinek társadalmi jellegét, a valósággal való kapcsolatát a szovjet irodalomkritikusok természetesen hangsúlyozták: így N. V. Seresevszkaja szerint „... a mesés gonosz hatalom mögött mindig az életből származó valóságos, társadalmi és erkölcsi rosszat sejti. - így tiltakozik a reakciós erők ellen a modern világban” [13] .

A második világháború idején, amelyet Robles már Mexikóban talált, számos művében egyértelműen jelezte az antifasiszta álláspontot. Az Adolf Hitlerről szóló szatíra különösen az 1942-es "Veréb a vadállatok háborújában" ( spanyolul:  Un gorrión en la guerra de las fieras ) című sztori volt. A nácizmus felett aratott győzelem után Robles műveiben továbbra is a békéért és az internacionalizmusért folytatott küzdelem témái hangzottak . E tekintetben igazi ideológiai kiáltvány volt az 1960-ban Mexikóvárosban megjelent „Dona Mir boszorkány” ( spanyolul:  La bruja Doña Paz ) című tündérmese, melyben egy kedves fiatal boszorkány, mindenféle fajból álló gyerektársaság segítségével. , képes volt megállítani a világháborút. Ez a háborúellenes mű jelentős visszhangot váltott ki a mexikói irodalmi körökben, és számos nemzetközi humanitárius szervezettől magas pontszámot kapott: a hírek szerint néhányan díjat vagy kitüntetést adományoztak Roblesnek [~ 11] [12] [19] [27 ] .

Fordítások és külföldi kiadások

Antonio Robles műveinek külföldi fordításainak mennyisége meglehetősen kicsi. Katalán , portugál , angol , francia és orosz nyelvű kiadásairól ismert [3] . Ennek a szerzőnek az első angolra fordítója a harmincas években személyes barátja, egy amerikai publicista, kiadó és fordító Edward Huberman volt [ 32 ] .  Robles egyes műveit - gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt - ő fordította feleségével , Elizabeth Huberman irodalomkritikussal és tanárnővel együtt. Hubermann Robles-fordításai legalább az 1950-es évek elejéig megjelentek [39] .  

Az első kiadás - és 2021 végén Antonio Robles egyetlen orosz nyelvű könyve - a Színes szalagok városának meséi című gyűjtemény volt, amelyet 1975-ben adott ki a Children's Literature kiadó . 17 válogatott mesét tartalmaz a legterjedelmesebb Robles-féle Rompetacones gyermekgyűjteményből és további száz mesét ( spanyolul:  Rompetacones y 100 cuentos más ), amely 1962-ben jelent meg Mexikóvárosban. A mesefordításokat N. Ya. Butyrina , az akkori spanyol és francia irodalom egyik fő szovjet fordítója, V. S. Stolbov fordító és irodalomkritikus hosszú távú munkatársa és felesége készítette . Az illusztrációkat E. V. Savin művész készítette [40] .

1989-ben a "Színes szalagok városának meséi" teljes tartalma megjelent a modern külföldi írók "Tick-Tock bácsi utazása" című mesegyűjteményében, amelyet a Pravda kiadó adott ki . Roblesov mellett négy másik szerző meséi is szerepeltek benne: a brit Donald Bisset , az olasz Marcello Argilli , az amerikai Upton Bill Sinclair és a kínai Zhang Tianyi . A gyűjtemény illusztrációit a híres szovjet művész és grafikus, B. A. Markevich készítette [41] .

Ez az antológia N. V. Shereshevskaya szovjet gyermekíró és műfordító utószavát tartalmazza „Azokról, akik gyermekkorból származnak”, amely ismerteti azon szerzők munkásságát, akiknek művei szerepelnek a kiadványban, valamint rövid életrajzi adataikat. Az Antonio Roblesnek szentelt utószói rész tele van ténybeli hibákkal és pontatlanságokkal. Tehát 1895-1983 helyett tévesen 1898-1980-at tüntetik fel az író életéveiként. Robles ténylegesen 1939 áprilisától 1972 januárjáig tartó kivándorlásának feltételei is eltolódtak: az író állítólag még 1937-ben elhagyta Spanyolországot, és állítólag 1968-ra "a republikánusok amnesztiája után" újra szülőföldjén élt. valójában F. Franco 1969 áprilisában hirdette ki ezt az amnesztiát). Így N. V. Shereshevskaya értelmezése szerint Robles számos könyve az 1960-as évek végén, köztük a „Centaur Flores, menekült” című regény (ezt ő „Centauro Flores menedékének” nevezte), a „Rompetacones és még száz” gyűjtemény. mesék" és a "Hét álom, hét feketerigó" Robles onnan való távozása után jelent meg Mexikóban, ami nem igaz [13] [42] .

Az író emlékezete

Az író halála után a személyisége és alkotói öröksége iránti érdeklődés a szakértők szerint meglehetősen korlátozott marad. Az elmúlt évtizedekben számos publikációt szenteltek neki Spanyolországban és külföldön, ezek közül a legnagyobb a Jaime Garcia Padrino (spanyolul: Jaime García Padrino) 1996-ban megjelent „ Our  Antoniorrobles ” című könyve . a Madridi Complutense Egyetem professzora, a gyermek- és ifjúsági irodalom egyik vezető spanyol szakértője, aki hosszú éveket szentelt Robles [32] [43] [44] munkásságának tanulmányozásának és népszerűsítésének . Az írónak szentelt szemináriumokat és megemlékező felolvasásokat rendszeresen tartanak Spanyolország különböző kulturális és tudományos intézményeiben [14] [18] .  

A Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Irodalmi Tanács mexikói nemzeti tagozata még Antonio Robles életében - Spanyolországba való visszatérése után - az ő nevére díjat alapított, amelyet az 1980-as évek eleje óta évente ítélnek oda a legjobb gyermekirodalmi alkotásért. Latin-Amerikában írták [45] [46] .

1981 óta a Fuencarral-El Pardo nagyvárosi terület igazgatásának védnöksége alatt a madridi Vaguada Park közösségi központjában minden évben megrendezik az Antoniorrobles Gyermekirodalmi Versenyt , melynek résztvevői iskolások. és a diákok. A kitüntetetteket az emléktáblákon kívül szerény pénzjutalomban részesítik – az általános iskolások 90 eurótól a tanulók 180 euróig terjedő összegig [ 47] .

San Lorenzo de El Escorialban, ahol Antonio Robles gyermek-, ifjúkorát és élete utolsó éveit töltötte, meghalt és eltemették, kollégium és községi könyvtár is el van nevezve róla [48] [49] . A "Floridablanca" ( spanyolul  Floridablanca ) városi kulturális központ, amelynek élén Luis Miguel Robles ( spanyolul  Luis Miguel Robles ) író dédöccse áll, időszakonként különböző rendezvényeket tartanak az író munkásságának szentelve [14] .

Annak ellenére, hogy Robles mindig San Lorenzo de El Escorial volt az, amit mindig is „kis hazájának” tartott, emlékét Robledo de Chavela is őrzi, ahol született és életének csak az első 11 hónapját töltötte. Az írónak a város önkormányzati épülete közelében állítanak emlékművet, amely egy íróasztal fölé hajolva ábrázolja, amelyen gyermekmeséiből és meséiből több szereplő is található. A vonatkozó megemlékező eseményeket is itt tartják [14] [50] . Ezek közül a közelmúltban a legnagyszabásúbb az Antonio Robles 125. évfordulója alkalmából rendezett ünnepség volt, amelyet 2020. augusztus 18-án szervezett a városháza és az „Ateneo” ( spanyolul:  Ateneo ) helyi kulturális társaság a város központi terén. a város [51] .

Jegyzetek

Hozzászólások
  1. ↑ 1984-ben, egy évvel Robles halála után, San Lorenzo de El Escorial központi része felkerült az UNESCO világörökségi helyszíneinek listájára .
  2. ↑ Az író 1935-ben elhunyt apjának neve egy ideig San Lorenzo de El Escorial egyik tere volt.
  3. ↑ A kif a hasis egyik legegyszerűbb formája , történelmileg nagyon népszerű Marokkó hegyvidékein, egyesek szerint az ország egyik etnokulturális szimbóluma.
  4. ↑ Egyes forrásokban - Angelines Garcia Palencia. A spanyol Angelines női név ( spanyolul:  Angelines ) a Maria de los Angeles ( spanyolul:  Maria de los Angeles ) összetett név rövidített változata .
  5. ↑ Manuel Azaña Diaz, aki miniszterelnökként és a Második Köztársaság elnökeként tevékenykedett, kiemelkedő író és publicista volt, sokáig ő vezette a madridi Ateneum irodalmi, tudományos és művészeti társaságot.
  6. ↑ A kiadó Jose Ruiz Castilla feleségével, Matildával és Daniel Tapia író nővérével , Alma illusztrátorral együtt utazott Roblékkal.
  7. ↑ Rompetacones ( spanyol  Rompetacones ) - a meseciklus főszereplőjének neve, amelyet Robles élete utolsó évéig írt, spanyolul szó szerint azt jelenti: "Szakú törés", ami utalás a temperamentumos, nyugtalanságra. a karakter természete.
  8. ↑ Mexikó fogadta a legtöbb spanyolt, akik a második köztársaság bukása után hagyták el az országot - legalább 25 ezer embert, akiknek jelentős része a kreatív és tudományos értelmiség képviselője volt.
  9. ↑ Manuel Andújar és Ramon de Garcíasol (mindketten 1913-ban születtek) Robleshez hasonlóan megrögzött republikánusok voltak. A második köztársaság bukása után mindketten koncentrációs táborokon mentek keresztül. Andujar szabadulása után hosszú ideig Mexikóban és Latin-Amerika más országaiban élt.
  10. ↑ A száműzetésben elhunyt XIII. Alfonz, felesége és fia maradványainak Escorialban való eltemetése után nem maradt szabad hely a spanyol királyok sírjában. Emiatt a spanyol királyi család élő tagjainak temetkezési helyének kérdése nyitott.
  11. ↑ Antonio Robles munkásságáról sok forrás azt állítja, hogy „Dona Mir boszorkány” című tündérmeséjét 1960-ban díjazta az Egyesült Nemzetek angol-amerikai bizottsága ( spanyolul:  Comité Anglo-Norteamericano de las Naciones Unidas , eng.  angol-amerikai ENSZ-bizottság ). Az ENSZ történetéről azonban egyetlen forrás sem erősíti meg, hogy akkoriban létezett volna olyan szervezet az ENSZ struktúrájában, amely az ENSZ-hez valamilyen módon kapcsolódott, legalábbis távolról hasonló névvel. Nyilvánvalóan itt van valami hiba.
Megjegyzések
  1. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Cronología de Antoniorrobles  (spanyol) . Virtuális Miguel de Cervantes bibliotéka. - A Cervantes Virtuális Könyvtár hivatalos honlapja. Letöltve: 2020. július 15. Az eredetiből archiválva : 2020. július 8.
  2. ↑ 1 2 3 José Ruiz Girardot . Antoniorrobles és San Lorenzo de El Escorial  (spanyol) . Aqui en la Sierra (2020. augusztus 21.). - Madrid tartomány "Aqui en la Sierra" elektronikus újságának hivatalos honlapja. Letöltve: 2020. augusztus 24. Az eredetiből archiválva : 2020. október 1.
  3. ↑ 1 2 3 4 Coordinación Nacional de Literatura CNL (INBA) – Instituto Nacional de Bellas Artes y Literatura INBA. Antonio Joaquín Robles Soler (Antoniorrobles)  (spanyol) . Secretaría de Cultura y Fundación para las Letras Mexicanas (2014. augusztus 14.). — Az Encyclopedia of Mexican Literature elektronikus kiadása. Letöltve: 2020. július 10. Az eredetiből archiválva : 2020. július 10.
  4. ↑ Corte, 1992 , p. 591.
  5. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Rosana Torres. Antoniorrobles, iniciador de la moderna literatura infantil española, falleció ayer en El Escorial  (spanyol) . El País (1983. január 24.). — Gyászjelentés El Paísban . Letöltve: 2020. augusztus 6. Az eredetiből archiválva : 2021. november 30.
  6. ↑ 1 2 3 Antonio Robles Soler  (spanyol) . Real Academia de la Historia. - A Spanyol Királyi Történelmi Akadémia hivatalos oldala. Letöltve: 2020. július 24. Az eredetiből archiválva : 2020. július 17.
  7. ↑ Sanz Esteve et. al, 2018 , p. 291.
  8. ↑ 1 2 3 4 5 6 Felicidad Orquin. Un creador de vanguardia  (spanyol) . El País (1983. január 24.). - Az "El País" újság elektronikus példánya . Letöltve: 2020. augusztus 6. Az eredetiből archiválva : 2019. május 7.
  9. ↑ 1 2 3 Antoniorrobles (1895-1983)  (spanyol) . Instituto Nacional de Bellas Artes y Literatura (2014. augusztus 14.). - A National Institute of Fine Arts and Letters of Mexico hivatalos honlapja. Letöltve: 2020. július 28. Az eredetiből archiválva : 2020. július 13.
  10. ↑ El archipielago de la muñequería (Novela en colores)  (spanyol) . Secretaría de Cultura y Fundación para las Letras Mexicanas. — Az Encyclopedia of Mexican Literature elektronikus kiadása. Hozzáférés időpontja: 2020. augusztus 20.
  11. ↑ 1 2 3 Beckett, 2013 , p. 220.
  12. ↑ 1 2 3 4 Hunt, 2004 , p. 1230.
  13. ↑ 1 2 3 4 Shereshevskaya Natalya Viktorovna. Azokról, akik gyerekkorukból jönnek . - N. V. Shereshevskaya előszavának elektronikus változata a külföldi írók mesegyűjteményéhez. Letöltve: 2020. augusztus 10. Az eredetiből archiválva : 2018. november 29.
  14. ↑ 1 2 3 4 5 Exposición sobre la vida y obra de Antoniorrobles en Robledo  (spanyol) . Ayuntamiente de Robledo de Chavela (2018. április 8.). - Robledo de Chavela városházának hivatalos honlapja . Letöltve: 2020. szeptember 6. Az eredetiből archiválva : 2021. január 23.
  15. ↑ 1 2 Fernández-Lamarque, 2019 , p. 27.
  16. ↑ 1 2 3 4 Antoniorobles: zseniális, irónico, tierno y surrealista  (spanyol) . El Universal (2020. augusztus 18.). — Az «El Universal» újság elektronikus példánya . Letöltve: 2020. augusztus 27. Az eredetiből archiválva : 2020. augusztus 24.
  17. ↑ Los humoristas del 27  (spanyol) . Museo Nacional Centro de Arte Reina Sofia (2002. február 28.). - A Reina Sofia Művészeti Központ hivatalos honlapja . Letöltve: 2020. szeptember 7. Az eredetiből archiválva : 2020. augusztus 7.
  18. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 José Ruiz Guirado. Antoniorrobles en el recuerdo  (spanyol) . Letralia - tierra de Letras (2012. április 2.). - "Letralia - tierra de Letras" újságírói portál. Letöltve: 2020. augusztus 24. Az eredetiből archiválva : 2020. október 22.
  19. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Biografía de Antoniorrobles  (spanyol) . Virtuális Miguel de Cervantes bibliotéka. - A Cervantes Virtuális Könyvtár hivatalos honlapja. Letöltve: 2020. augusztus 4. Az eredetiből archiválva : 2020. július 8.
  20. ↑ El perro, el ratón y el gato  (spanyol) . Letöltve: 2020. augusztus 6. Az eredetiből archiválva : 2016. szeptember 13.
  21. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 Antoniorrobles, 2009 , p. 98.
  22. ↑ El resultado electoral en la provincia de Madrid  (spanyol) . La Vanguardia (1936. április 28.). - A "La Vanguardia" újság elektronikus példánya . Letöltve: 2020. augusztus 6. Az eredetiből archiválva : 2021. január 21.
  23. ↑ 1 2 María Fernández-Lamarque. Antonio Robles La Cenicienta: A „Hamupipőke” újramesélése cenzúrázva Franco Spanyolországában  (angol) . Edinburgh University Press. Letöltve: 2020. augusztus 10. Az eredetiből archiválva : 2020. július 8.
  24. ↑ Los 4 gatos  (spanyol) (1951. december 7.). - A "Los 4 gatos" magazin elektronikus példánya. Hozzáférés időpontja: 2020. augusztus 13.
  25. ↑ Ateneo Español de Mexico, AC Fundado en 1949  (spanyol) . Ateneo Español. — A mexikói spanyol kulturális központ „Ateneo Espanyol” hivatalos honlapja. Letöltve: 2020. augusztus 13. Az eredetiből archiválva : 2021. január 25.
  26. ↑ Antoniorobles. La bruja Doña Paz  (spanyol) (PDF). - Antoniorrobles rövid önéletrajza a „Dona Mir boszorkány” című mese előszavában (elektronikus másolat). Letöltve: 2020. szeptember 14. Az eredetiből archiválva : 2021. január 18.
  27. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 Antoniorrobles, 2009 , p. 99.
  28. ↑ ¡Zig Zas! (Selección de 100 Columpios publicados en "Excelsior" és 6 publicaciones posteriores)  (spanyol) . Secretaría de Cultura y Fundación para las Letras Mexicanas. — Az Encyclopedia of Mexican Literature elektronikus kiadása. Letöltve: 2020. augusztus 20. Az eredetiből archiválva : 2017. július 1.
  29. ↑ El violín de Don Matías  (spanyol) . Secretaría de Cultura y Fundación para las Letras Mexicanas. — Az Encyclopedia of Mexican Literature elektronikus kiadása. Hozzáférés időpontja: 2020. augusztus 20.
  30. ↑ Yo: notas de vanidad ingenua  (spanyol) . Secretaría de Cultura y Fundación para las Letras Mexicanas. — Az Encyclopedia of Mexican Literature elektronikus kiadása. Letöltve: 2020. augusztus 20. Az eredetiből archiválva : 2017. július 1.
  31. ↑ Las tareas del Ángel Gurriato  (spanyol) . Secretaría de Cultura y Fundación para las Letras Mexicanas. — Az Encyclopedia of Mexican Literature elektronikus kiadása. Hozzáférés időpontja: 2020. augusztus 20.
  32. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 Fernández-Lamarque, 2019 , p. 28.
  33. ↑ Los escalones de una vida  (spanyol) . Secretaría de Cultura y Fundación para las Letras Mexicanas. — Az Encyclopedia of Mexican Literature elektronikus kiadása. Letöltve: 2020. augusztus 20. Az eredetiből archiválva : 2021. március 1.
  34. ↑ Jaime Garcia Padrino. El cazador de aleluyas  (spanyol) (PDF). Letöltve: 2020. szeptember 14. Az eredetiből archiválva : 2021. január 20.
  35. ↑ Beckett, 2013 , p. 221.
  36. ↑ Beckett, 2013 , p. 220-221.
  37. ↑ 1 2 Gyermekirodalomkutatás Spanyolországban, 2002 , p. 221.
  38. ↑ Fernández-Lamarque, 2019 , p. 28-32.
  39. ↑ A menekült kentaur – Antoniorrobles, Antonio Robles, Elizabeth Huberman (fordító), Edward Huberman (fordító  ) . Letöltve: 2020. augusztus 30. Az eredetiből archiválva : 2020. július 16.
  40. ↑ A színes szalagok városának meséi, 1975 , p. 3.
  41. ↑ Uncle's Tick-Tock Journey, 1989 , p. 599.
  42. ↑ Uncle's Tick-Tock Journey, 1989 , p. 602.
  43. ↑ Jaime Garcia Padrino. Nuestro Antoniorrobles  (spanyol) (PDF). Letöltve: 2020. szeptember 3.
  44. ↑ Jaime García Padrino  (spanyol) . - Jaime Garcia Padrino személyes honlapja. Letöltve: 2020. szeptember 8. Az eredetiből archiválva : 2021. január 18.
  45. ↑ Liliana Cavazos. Niños lectores autonomos, apuesta por la democratización  (spanyol) . Milenio-2020 (2018. december 2.). Letöltve: 2020. szeptember 8. Az eredetiből archiválva : 2021. január 26.
  46. ↑ A Hans Christian Andersen-díj 2020 jelöltjei  (spanyol) . IBBY. - A Gyermek- és Ifjúsági Irodalom Nemzetközi Tanácsának hivatalos honlapja . Hozzáférés időpontja: 2020. szeptember 7.
  47. ↑ Fuencarral celebra el XXVII certamen literario 'Antoniorrobles'  (spanyol) . Madridiario (2008. augusztus 17.). - A "Madridiario" madridi városi elektronikus újság hivatalos honlapja . Letöltve: 2020. szeptember 7. Az eredetiből archiválva : 2021. január 21.
  48. ↑ Bienvenidos a la web de la AMPA Antoniorrobles  (spanyol) . AMPA Antoniorobles. - Az Antoniorrobles College Alumni Szülői Szövetségének honlapja. Letöltve: 2020. augusztus 4. Az eredetiből archiválva : 2019. szeptember 17.
  49. ↑ Biblioteca Antoniorrobles  (spanyol) . - Az Antoniorrobles Városi Könyvtár hivatalos honlapja. Letöltve: 2020. augusztus 4. Az eredetiből archiválva : 2019. június 11.
  50. ↑ Exposicion sobre la vida y obra de Antoniorrobles en Robledo de Chavela  (spanyol) . Radio21 (2018. április 10.). - Madrid Radio21 rádióállomásának hivatalos honlapja. Hozzáférés időpontja: 2020. szeptember 10.
  51. ↑ Robledo de Chavela celebra el 125 aniversario del nacimiento de Antoniorrobles  (spanyol) . Aqui en la Sierra (2020. augusztus 21.). - Madrid tartomány "Aqui en la Sierra" elektronikus újságának hivatalos honlapja. Letöltve: 2020. augusztus 24. Az eredetiből archiválva : 2021. január 18.

Irodalom

  Ugrás a Wikidata elemre  Tematikus oldalak
Szótárak és enciklopédiák