Úszás

A stabil verziót 2022. április 1-jén nézték meg . Ellenőrizetlen változtatások vannak a sablonokban vagy a .

Az úszás  olyan sport vagy sportág, amely különböző távolságok legrövidebb időn belüli úszással történő leküzdéséből áll [1] . Ugyanakkor süllyesztett helyzetben a jelenlegi szabályok szerint a rajt vagy a kanyar után legfeljebb 15 m-rel szabad úszni ( mellúszásban az ilyen korlátozást másképp fogalmazzák meg); A gyorsbúvárkodás nem egyfajta úszás, hanem egy víz alatti sport .

A NOB besorolása szerint (az "egy szövetség - egy sport" elv szerint) az úszás, mint sport magában foglalja: magát az úszást, vízilabdát , búvárkodást és szinkronúszást [2] ; az orosz nyelvű sportirodalomban a "vízi sportok" kifejezést az úszás ilyen értelemben vett szinonimájaként használják. A vízisportok fejlesztését a világban a Nemzetközi Úszó Szövetség (FINA, francia  FINA, Fédération Internationale de Natation , 1908-ban alapították) [3] [4] koordinálja , világbajnokságot rendezve (1973-tól); Európában - az Európai Úszó Liga (LEN, fr.  LEN, Ligue Européenne de Natation , 1926-ban alakult) [5] , amely Európa-bajnokságot rendez (1926 óta).

Az All-Russian Register of Sports szerint minden vízi sport különböző sportnak számít.

Az úszás szerves részét képezi a modern öttusának (200 m úszás), a triatlonnak (különböző nyíltvízi távok) és néhány alkalmazott sokoldalú versenynek is .

Sztori

A régészeti leletek alapján készült rajzok azt mutatják, hogy az ókori Egyiptomban , Asszíriában , Föníciában és sok más országban időszámításunk előtt több évezreddel tudtak úszni, és az általuk ismert úszásmódok a modern frontkúszáshoz és mellúszáshoz hasonlítottak . Abban az időben az úszást tisztán a természetben alkalmazták - horgászatra, vízimadarak vadászatára, víz alatti horgászatra, katonai ügyekben. Az ókori Görögországban az úszást a testnevelés fontos eszközeként kezdték használni [6] .

Az első úszóversenyek a 15-16. század fordulójára nyúlnak vissza (például 1515-ben Velencében rendeztek úszóversenyeket ) [2] . Az úszók első sportszervezete 1869-ben alakult Angliában ("Association of Sports Swimmers of England"), majd hasonló szervezetek jelentek meg Svédországban (1882), Németországban , Magyarországon (1886), Franciaországban ( 1887), Hollandiában és az Egyesült Államokban. 1888), Új-Zéland (1890), Oroszország (1894), Olaszország , Ausztria (1899) ... A sportúszás 19. század végi növekvő népszerűsége a mesterséges medencék építésének kezdetével függ össze [7] .

1889-ben Bécsben jelentős nemzetközi versenyeket rendeztek , amelyeken több európai ország sportolói vettek részt; majd elkezdték rendszeresen megrendezni és "Európa-bajnokságnak" [8] [9] nevezték el . 1896-ban az úszás bekerült az első olimpiai játékok programjába , és azóta is mindig szerepel az olimpiai programban.

Az 1908-as olimpiai játékok kezdete előtt a FINA kidolgozta és jóváhagyta a FINA szabályzatát, amely tartalmazza a versenytávok listáját, az előfutamok toborzásának és megtartásának eljárását, valamint a világrekordok rögzítésének eljárását. Ezzel egyidőben születtek az első úszás világrekordok is , ezek közül a legkorábbi Halmai Zoltán 100 m-es gyorsúszás eredménye (1.05.8), amelyet 1905. december 3-án mutattak be Bécsben [10] .

Az úszás fajtái

Szabad stílus

A szabadfogás  egy olyan úszási szakág, amelyben az úszó bármilyen módon úszhat, tetszőlegesen megváltoztatva azokat a táv során. Manapság minden úszó az elülső kúszást használja.

Az úszás fejlesztése során a következő stílusokat használták:

A szabadfogású úszásban az egyetlen korlátozás az úszás módjára vonatkozóan, hogy a sportolót csak „a kanyarban és a rajt és minden kanyar után legfeljebb 15 m távolságban lehet teljesen víz alá meríteni” [12] .

hátúszás

A hátúszás először az 1900-as olimpián szerepelt külön versenyszámként . A korai években az úszók fordított mellúszást alkalmaztak. Az első jelentősebb hátúszási sikert az amerikai Harry Hebner érte el , aki 1912-ben olimpiát nyert ; ezt követően hátúszásban gyorsan kiszorította a mellúszást [13] .

A háton úszásban a rajt a vízből történik: a sportoló az éjjeliszekrény felé fordulva két kézzel fogja a rajtsíneket, lábát a medence szélére támasztva. A fordulás pillanatától eltekintve a sportolónak a hátán kell úsznia; „a normál fekvőtámasz magában foglalhatja a test forgó mozgását a vízszintes síkban 90°-ig bezárólag; a fej helyzete nincs szabályozva. Egy sportoló csak „kanyarban, célegyenesben és a rajt és minden kanyar után legfeljebb 15 m távolságban merülhet el teljesen a vízben” [12] .

mellúszás, pillangó

Az 1904-es olimpián az úszó mellúszás önálló programfajtává vált . Az 1930-as évek közepén az Egyesült Államokban és (kicsit később) a Szovjetunióban egy új, gyorsabb mellúszás jelent meg - a pillangó , amely felváltotta a klasszikus mellúszást. A FINA 1953 óta a pillangósportot külön tudományágként kezeli (a Szovjetunióban 1949-ben történt hasonló felosztás) [14] .

A mellúszás versenyszabályai szerint [12] :

5.4.1. A rajt utáni első karütés kezdetétől és minden kanyar után az úszónak a mellkasán kell feküdnie. A hátára fordulni bármikor tilos. Az egész távon a teljes ciklust a következő sorrendben kell végrehajtani: egy ütés kézzel és egy lökés a lábakkal.

5.4.2. Minden kézmozdulatnak egyidejűnek kell lennie, és ugyanabban a vízszintes síkban, váltakozó mozdulatok nélkül kell végrehajtani.

5.4.3. A kezeket a mellkastól előre kell vinni a víz felszíne mentén, felett vagy alatt. A könyököknek a víz alatt kell lenniük, kivéve a kanyar előtti utolsó ütést, a kanyar végrehajtása során és az utolsó ütést a célban. A kezeknek vissza kell térniük a víz felszínére vagy a víz alá. A kezek nem léphetnek túl a csípővonalon, kivéve a rajt utáni első ütést és minden fordulót.

5.4.4. Minden teljes ciklus során az úszó fejének egy részének meg kell törnie a vízfelületet. A rajt és minden kanyar után az úszó egy teljes karmozdulatot tehet csípőjére. A fejnek meg kell törnie a víz felszínét, mielőtt a karok a második ütés legszélesebb részétől befelé mozognának. Egy lefelé irányuló delfinrúgás megengedett a teljes karos ütés alatt vagy után a mellúszás előtt, miközben a test teljesen víz alá kerül (jelenleg a delfinrúgás csak a teljes karos ütés során engedélyezett, amit "húzásnak" is neveznek). Ezt követően minden lábmozgást egyidejűleg kell végrehajtani, és ugyanabban a vízszintes síkban kell végrehajtani váltakozó mozgások nélkül.

Magyarázat: A delfinrúgás nem része a mozgási ciklusnak, és csak az indítás és a fordulás után megengedett, miközben a karokat lábig simogatják, vagy egy teljes karütést követően a mellúszás előtt, miközben a test teljesen víz alá kerül. Nem szabad delfinszerű mozgást végezni a lábakkal az ütés kezdetéig a karokkal az indítás és a fordulás után.

5.4.5. A lökés aktív része alatt a lábakat oldalra kell fordítani. Ollós, vibráló vagy lefelé irányuló delfincsapás nem megengedett, kivéve az 5.4.4. bekezdésben említett pillanatot. A víz felszínének lábbal történő feltörése megengedett, hacsak nem követi lefelé irányuló delfinrúgás.

Minden kanyarnál és a pálya céljában mindkét kézzel egyszerre kell érinteni a víz felett, alatt vagy a víz felszínén. A fej az érintés előtti utolsó ütés után kézzel meríthető vízbe, feltéve, hogy az érintést megelőző utolsó teljes vagy nem teljes ciklus bármely pontján megtöri a víz felszínét.

Az úszó pillangó versenyszabályzata szerint [12] :

5.5.1. A rajt utáni első karütés kezdetétől és minden kanyar után a testnek a mellkason kell lennie. Az oldalrúgások megengedettek. A hátára fordulni soha nem szabad.

5.5.2. Mindkét kéznek együtt kell előre söpörnie a víz felett, és egyidejűleg vissza kell térnie az úszás során, figyelembe véve az 5.5.5. bekezdést.

5.5.3. Minden lábmozgást fel és le egyszerre kell végrehajtani. Előfordulhat, hogy a lábak vagy a lábak nem azonos szinten vannak, de egymáshoz viszonyított helyzetük nem változhat. A mellúszás lábmozgásai nem megengedettek.

5.5.4. Minden kanyarnál és célban mindkét kézzel egyszerre kell érinteni a felszínt, a víz felszíne felett vagy alatt.

5.5.5. A rajtnál és a kanyarokban az úszó végezhet egy vagy több mozdulatot a lábával és egy ütést a kezével a víz alatt, aminek a felszínre kell hoznia. Az úszó a rajt és minden kanyar után legfeljebb 15 m-es szakaszig teljesen alámerülhet. Ekkor a sportoló fejének fel kell törnie a víz felszínét. Az úszónak a felszínen kell maradnia a következő fordulóig vagy célig.

Integrált úszás, kombinált váltó

Az integrált úszás  egy olyan szakág, amelyben az úszó a táv egyenlő részét úszja le pillangóval (1953-ban), hátúszással, mellúszással és szabadfogással. Kombinált váltó  - egy váltó, amelyben a résztvevők különböző stílusokban győzik le szakaszaikat: hátúszás, mellúszás, pillangó (1953-ban hozzáadva), szabadfogás. Ebben az esetben a "freestyle" bármilyen stílust jelent, kivéve a hátúszást, a mellúszást és a pillangót [12] .

Az integrált úszás 1961-től, a kombinált váltó 1957-től szerepel a hivatalos nemzetközi versenyek programjában. Az Oroszország és a Szovjetunió bajnokságának programja korábban a kombinált váltót tartalmazta: 1914-1934-ben - 4 × 100 m (oldalúszás is), 1936-ban és 1947-1951-ben - 3 × 100 m, 1953 óta - 4 × 100 m.

Más típusok

A versenyprogramot egységesítő FINA létrehozása előtt az 1896-1904-es olimpiai játékok úszóprogramjában nem szabványos típusok szerepeltek:

Az oroszországi és a szovjet bajnokságok programjában ma már nem létező típusok szerepeltek, később pedig - az 1913-1951-es bajnokságok mindegyikén oldalúszásban játszották a díjakat, az 1920-as - 1940-es évek bajnokságainak programjában többször szerepelt a búvárkodás. 50 m [15] és alkalmazott típusok.

Versenyek a medencében

Távolságok

Modern távolságok 50 méteres medencékben
Távolság Férfiak Nők
Olimpiai játékok
(a FINA égisze alatt) 		Versenyek
a FINA égisze alatt 		világrekordok Olimpiai játékok
(a FINA égisze alatt) 		Versenyek
a FINA égisze alatt 		világrekordok
szabad stílus 50 m 1988- 1986- (1987) [a 1] – 1988- 1986- (1986) [a 1] –
100 m 1908- 1908- 1912- 1908-
200 m 1968- 1967- 1908- 1968- 1967- (1918) –
400 m 1908- 1908- 1920 (300 m), 1924- (1919) –
800 m —— 2001- 1908- 1968- 1967- (1919) –
1500 m 1908- 1908- —— 2001- (1922) –
4×100 m 1964- 1961- 1937- 1912- 1932-
4×200 m 1908- 1932- 1996- 1983- 1983-
hátul 50 m —— 2001- 1999- —— 2001- 1999-
100 m 1908-1960, 1968- 1908-1960, 1967- 1908- 1924- (1923) –
200 m 1964- 1961- 1908- 1968- 1967- (1922) –
mellúszás 50 m —— 2001 1999 —— 2001 1999
100 m 1968- 1967- 1908- 1968- 1967- (1921) –
200 m 1908- 1908- 1924- (1921) –
pillangó 50 m —— 2001- 1999- —— 2001- 1999-
100 m 1968- 1967- 1953 [a 2] - 1956- 1953- 1953 [a 2] -
200 m 1956- 1953- 1953 [a 2] - 1968- 1967- 1953 [a 2] -
integrált
úszás 		200 m 1968-1972, 1984- 1967- 1966- 1968-1972, 1984- 1967- 1966-
400 m 1964- 1961- 1953- 1964- 1961- 1953-
kombinált
váltó 4 × 100 m 		1960- 1957- 1953- 1960- 1957- 1953-
Vegyes (vegyes váltók - 2 férfi, 2 nő)
gyorsúszás 4×100 m —— 2014- 2013-
kombinált 4×100 m —— 2014- 2013-
E távok mellett az 1912-es és 1920-as olimpiai játékok programjában szerepelt a 400 méteres mellúszás is. A „világrekordok” oszlopban zárójelek nélkül a rekordok nyilvántartásba vételének kezdetének évei, zárójelben az első rekord évei vannak feltüntetve.
  1. ↑ 1 2 Az olympic.org szerint Archiválva : 2012. március 17. . Számos más forrás korábbi éveket jelez, 1976-tól kezdve.
  2. ↑ 1 2 3 4 A kezdeti mérce a pillangó által 1952 végén elért mellúszási rekord volt.

Távolságok, amelyeknél a világrekordok nyilvántartása megszűnt [16] :

Medence hossza

A FINA 1908-ban elfogadott szabályai szerint bármilyen, legalább 25 yardos medencében lehetett világrekordot rögzíteni (400 méternél hosszabb távon - legalább 50 yardon) – hivatalos nemzetközi versenyeket azonban csak medencében lehetett lebonyolítani. 50 m vagy 100 m hosszúsággal A rövid medencékben a nagyobb fordulatszám miatt magasabbak az eredmények, így az olimpiai játékokon és a kontinensbajnokságokon viszonylag ritkán születtek rekordok. Az 1956-os FINA kongresszuson úgy döntöttek, hogy 1957. május 1-től csak 50 m és 55 yard hosszú medencékben lehet világrekordot felállítani; Azokban az esetekben, amikor az aktuális rekordokat rövidebb készletekben állították fel, a rekordok regisztrálása újraindult.

Az 1980-as évek közepére a 25 méteres medencékben télen és kora tavasszal megrendezett versenyek népszerűvé váltak. Az 1988/89-es szezontól a FINA több szakaszból álló rövidvízi világbajnokságot , 1993 óta pedig világbajnokságot kezdett rendezni . Ezeknek a versenyeknek a modern programja a „hosszúvízi” távokon túl egy 100 m vegyes úszást is tartalmaz.

Versenyrendszer

2001 óta a következő rendszer van érvényben a hivatalos versenyeken. A délelőtti programban előúszások, az esti programban elődöntők és döntők szerepelnek. Az előzetes úszások eredményei szerint az időben legjobbak jutnak a következő szakaszba. Az 50 m-es, 100 m-es és 200 m-es távokon az előfutamok eredményei alapján kiválasztott 16 résztvevő két elődöntőben (amelyek az előfutamokkal azonos napon zajlanak) 8 résztvevőt határoznak meg a döntőben (másnap) . Hosszabb távokon és váltóversenyeken az előfutamok eredményei alapján azonnal 8 induló kerül meghatározásra a döntőben (800 m és 1500 m távokon másnap, a többieknél ugyanazon a napon) . Ha a jelentkezők egyenlősége miatt nem sikerül meghatározni az elődöntőseket vagy a döntősöket, akkor újraúszást tartanak; a döntőben az egyenlő eredményeket elért résztvevők osztoznak egy helyen.

2001-ig nem voltak elődöntők, de B-döntőket rendeztek (9-16 helyért). A szabálymódosítások oka a verseny látványosabbá tétele, illetve több olyan eset, amikor az előfutamokban energiát spórolni próbáló egyértelmű favorit nem jutott be az A döntőbe.

Az úszásban a verseny bármely szakaszában, valamint az úszás során rekordok születhetnek (például 800 méteres férfi gyorsúszásban sok világrekord született 1500 méteres úszás során). A váltóversenyeken egyéni úszásban csak az első szakaszban lehet rekordot rögzíteni.

Úszás nyílt vízben

Az egyéni úszásokat, majd az ultrahosszú távok nyíltvízi versenyeit a 19. század végén kezdték el rendezni. Valószínűleg a leghíresebbek közülük a La Manche csatornán való átúszások ; Az angol Matthew Webb 1875-ben elsőként kelt át a La Manche csatornán (21 óra 45 perc) [17] .

1991 óta a nyíltvízi úszás szerepel a vizes világbajnokság programjában, 2000-től pedig külön nyíltvízi úszó-világbajnokságot is rendeznek páros években . Távolságok: 5 km (1998 óta), 10 km (2000 óta), 25 km (1991 óta). 2008-ban a 10 km-es táv olimpiai lett.

Fürdőruha

Az úszóruházat ( fürdőruha , úszónadrág ) az úszószemüveg mellett fontos része az úszó öltözékének .

Körülbelül az 1930-as évekig a természetes anyagokból készült úszóruha szinte teljesen eltakarta az úszó testét. Az 1930-as évek közepétől a változó divatnak megfelelően a selyem úszónadrágok váltak népszerűvé  – az úszó teste szinte teljesen nyitott volt. Az 1950-es években a természetes anyagokat a mesterséges anyagok kezdték felváltani: nejlon , lycra és mások. Az 1990-es évek közepétől megjelentek a csúcstechnológiás fürdőruhák. Először a férfi úszók testének alsó felét, majd szinte az egész testet borították be. A szintetikus anyagból készült speciális betétek csökkentették a vízállóságot az emberi bőrhöz képest [18] .

A 2008-ban megjelent új ruhák lehetővé tették az úszók számára, hogy áttörést érjenek el az eredmények terén. További növekedést adott a poliuretán ruha, amely többek között jobb felhajtóerőt biztosított. Az úszók körében megindult a vita arról, hogy a sportolók egyfajta technológiai doppingot kapnak, és eredményeik nem az edzések és a természetes adatok, hanem a jelmezek miatt nőnek. A 2009-es világbajnokság idején rendezték meg a FINA kongresszusát , amelyen eldőlt, hogy 2010-től csak textilanyagból készült öltöny viselhető [19] [20] .

Megjegyzések

  1. ↑ Sportfogalmak magyarázó szótára / összeáll. F. P. Szuszlov, S. M. Vaitsekhovsky. - M . : "Testkultúra és sport", 1993. - S. 195. - ISBN 5-278-00558-0 .
  2. ↑ 1 2 Úszás // Nagy Olimpiai Enciklopédia : 2 kötetben / Összeállította: V. L. Steinbakh. - M . : Olympia Press, 2006.
  3. ↑ Nemzetközi Úszó Szövetség // Nagy Olimpiai Enciklopédia : 2 kötetben / Összeállította: V. L. Steinbakh. - M . : Olympia Press, 2006.
  4. ↑ FINA archiválva 2011. február 11-én a Wayback Machine -en (hivatalos webhely  )
  5. ↑ LEN archiválva : 2011. április 30. a Wayback Machine -nél (hivatalos webhely  )
  6. ↑ Kézikönyv, 1976 , p. 12-15.
  7. ↑ Kézikönyv, 1976 , p. 16-17.29.
  8. ↑ Kézikönyv, 1976 , p. 17.
  9. ↑ Robert Crego. 18. és 19. századi  sportok és játékok . - Greenwood Publishing Group , 2003. - 176. o.
  10. ↑ Kézikönyv, 1976 , p. 75.
  11. ↑ Nicholas Wynman. Colymbetes, sive de arte natandi, dialogus & festiuus & iucundus lectu  (lat.) . — 1538.
  12. ↑ 1 2 3 4 5 Az Összoroszországi Úszószövetség versenyszabályzata (elérhetetlen link) (Jóváhagyva 2008. február 17-én). Letöltve: 2012. október 27. Az eredetiből archiválva : 2012. november 21.. 
  13. ↑ Kézikönyv, 1976 , p. 24.
  14. ↑ Kézikönyv, 1976 , p. húsz.
  15. ↑ Ezt követően az 50 m-es merülést (uszonyokkal) kezdték megtartani a nagysebességű búvárkodás versenyeinek programjában.
  16. ↑ Kézikönyv, 1976 , p. 45, 92.
  17. ↑ Az első finn nő, aki átkelt a La Manche csatornán . yle.fi. _ Yle Hírszolgálat (2013-7-19). Letöltve: 2013. július 19.
  18. ↑ Swimsuit History archív másolata 2009. április 22-én a Wayback Machine -nél // triathlonmasters.ru   (Hozzáférés dátuma: 2009. július 31.)
  19. ↑ A Speedo és a NASA elkészíti a tökéletes úszóruhát. Archiválva : 2009. május 14. a Wayback Machine -nél // Lenta.ru . - 2008. február 15.   (Hozzáférés dátuma: 2009. július 31.)
  20. ↑ A FINA betiltja a nem textil úszóruhákat. Archiválva : 2009. július 27. a Wayback Machine -nél // NEWSru.com . - 2009. július 24.   (Hozzáférés dátuma: 2009. július 31.)

Irodalom

Versenyszabályok Technika

Linkek

Nem hivatalos oldalak
  Ugrás a Wikidata elemre  Tematikus oldalak
Szótárak és enciklopédiák
Bibliográfiai katalógusokban
 Sportúszás _
Stílusok és tudományágak
Felszerelés
Képzési felszerelések
és felszerelések
Modern versenyek