Delfin , pillangó , pillangóForrás nincs 40 nap _ _ _ _ _ _ _ Ez a hason úszás egy stílusa , amelyben a test bal és jobb része egyszerre végez szimmetrikus mozdulatokat: a karok széles és erőteljes ütést hajtanak végre, amely az úszó testét a víz fölé emeli , a lábak és a medence hullámokat keltenek . -szerű mozgások. Fenék – az úszás egyik legnehezebb módja, és az első kúszás után a második leggyorsabbnak tartják [3] . A háton való kúszás 200 méterről közel olyan gyors, mint a pillangóé, ami részben az első alacsony rajtjának köszönhető.
Kezdetben csak 3 úszási stílus létezett: elöl kúszás , mellúszás és elülső kúszás . A pillangó a mellúszás "modernizálása" során jelent meg. A kezek elkezdték átvinni a víz felszínét , ami felgyorsította az úszó haladását . Aztán megváltoztatták a lábak mozgását egy természetesebbre.
1933 végén Henry Myers pillangót úszott a Central Brooklyn YMCA versenyen. Mellúszásból fejlődött pillangó [4] . David Armbruster, az Iowa Állami Egyetem úszóedzője a mellúszást fedezte fel. 1934-ben Armbruster tökéletesített egy módszert a karok előretolására a víz felett mellúszásban. Az új stílust "Butterfly"-nek nevezte. Annak ellenére, hogy a stílus nehéz, jelentős sebességjavulást mutat. Egy évvel később, 1935-ben Jack Sieg, az Iowai Egyetem úszója kifejlesztett egy ütési technikát, amelyben a háton úszott, és egyszerre rúgott, akár egy hal farkát, majd módosította a technikát, hogy arccal lefelé ússzon. Ezt delfinstílusnak nevezte [5] [6] – mint egy halfarkrúgást. Armbruster és Sieg gyorsan felfedezte, hogy ezeknek a technikáknak a kombinációja nagyon gyors úszási stílust hozott létre.
A helyes technika rendkívül fontos a pillangónál [7] [8] . Ellentétben a szabadfogással, a hátúszással és a mellúszással, pillangón nem lehet jó sebességet elérni pusztán a fizikai erő miatt . Sokan ezt a stílust tartják a legnehezebben megtanulhatónak. A kezdők számára a fő nehézség a kezek és az egész test egyidejű visszahelyezése a víz felett a kiindulási helyzetbe, miközben egyidejű légzés is történik .
A technika a karok és lábak szinkron mozgásából áll, melyben nagy szerepe van az egész test hullámszerű mozgásának. A kiindulási helyzetben az úszó hason fekszik a vízen, karja előre, lába hátra van.
Három fő fázisból állnak: önmaga felé, önmagunktól távolodás, visszatérés, de kisebb részekre is oszthatók. A mozdulat elején némileg a mellúszásra emlékeztetnek, a kezeket tenyerükkel oldalra (és kissé lefelé) merítik a vízbe, körülbelül vállszélességben, majd Y betű formájában szétterítik. A „távol” fázisban a karok félkört írnak le a test körül, a könyökök magasabbak, mint a kezek, a kefék lefelé és kissé maguk alatt vannak. A mozgás körülbelül a comb 1/3-át éri el, majd megkezdődik a visszatérés. A kéz sebessége a legelejétől a mozgás legvégén a legnagyobb gyorsulásig növekszik. Ez a gyorsulás elegendő lendületet ad ahhoz, hogy a test elejét a felszínre hozza.
Ezt követi a visszatérési fázis, amelyben a karokat gyorsan előrehozzuk, miközben a könyökök egyenesek, a karok ellazulnak. Ez a fázis akkor kezdődik, amikor a kezek még víz alatt vannak, majd a tricepsz izomzata miatt éles előre mozdulattal hajtják végre . Fontos, hogy ne merítsük túl korán víz alá, mert a víz alatti előrehaladás további ellenállást kelt, bár ez a hatás nagy távolságokon nem kerülhető el.
A kezeket ismét váll hosszában merítsük a vízbe, hüvelykujjával lefelé. Nem ajánlott szélesebbre tárni a karokat, ez csökkenti az agyvérzést, és máris is csökkenti. Egyes úszók azonban ilyenkor szívesebben érintik meg a kezüket, ez segít nekik energikusabbá tenni az ütést.
Ha a mozgás elején a karok félkört írnak le, akkor az „eltávolodik tőled” fázis végére már párhuzamosan mozoghatnak. Mindig is ez volt a klasszikus mozgási pálya, azonban az utóbbi időben észrevehető az a tendencia, hogy a karokkal a mozgás teljes hosszában csak egy nagy félkört teszünk meg.
Olyan, mint a kúszás, de a lábak egyszerre mozognak, nem pedig egyenként, és más izomcsoport is érintett. A lábak erős felfelé, majd gyenge lefelé mozgása miatt a váll és a fej felszínre kerül, majd a lábak erőteljes mozgása lefelé és gyenge felfelé irányuló mozgás emeli a hátat. Mindkét mozgás átmegy egymásba a test természetes hullámszerű rezgéseinek köszönhetően.
A lábak össze vannak tartva, hogy elkerüljük az erőfeszítés elvesztését. A lábak lefelé mutatnak. A szabályok nem határozzák meg, hogy egy úszónak hányszor kell rúgnia egy ciklust. Ez a kényelemtől függ, és ciklusonként általában két ütést hajtanak végre.
Néhány sportolónak sikerül kombinálnia a pillangós karmozgásokat a mellúszás lábmozdulataival. Egy ilyen ötvözet teljesen természetes, hiszen a pillangó 1953 körül jelent meg a mellúszás egyik fajtájaként. 2001-ig az ilyen kombinációt nem tiltották a szabályok. A szabályok a mai napig megengedik a kivételeket, bár a legtöbb úszó ma már inkább a hullámos lábmozdulatokat részesíti előnyben.
A belégzést nagyon rövid időn belül kell elvégezni. Kényelmes a test hajlításával segíteni magán, ehhez jól kidolgozott mozgástechnika szükséges. A belégzés a kézmozdulat utolsó fázisában kezdődik: a mellkas szintjén végzett ütés a testet a felszín fölé emeli. Ezen a ponton felemelve a fejét az úszó a száján keresztül lélegezhet be. Ugyanakkor a tapasztalt sportolóknak sikerül szemüket az ellenkező oldal alsó részére irányítani, vagyis a fejet kissé leengedni - ebben a kiviteli alakban a test kiegyensúlyozottabb és egyenesebb. Amikor a karok előre integetni kezdenek, a fej visszazuhan a vízbe. Ne tartsa a fejét a felszín fölé: ez lelassítja a visszatérő mozgást. A kilégzés a szájon és az orron keresztül történik a teljes következő ciklus alatt a következő lélegzetvételig. Egyes úszók szívesebben lélegeznek be oldalt, mint a szabadstílusban, miközben minden más feltétel megmarad - például Denis Pankratov sportoló .
Általában minden második vízi kilépésnél levegőt veszünk: ez a legjobb megoldás hosszú távon. Minden kilépésnél vehet egy levegőt, de ez csökkentheti a sebességet, és a tüdő hiperventillációjához vezethet. A képzett úszók gondoskodnak arról, hogy a ciklusok légzéssel és anélkül is egyformán gyorsak legyenek, és ezért minden alkalommal lélegezni tudnak – például Michael Phelps ezt teszi . Használják a "kettő levegővel, egy anélkül" szekvenciát is, amely kevésbé terheli a tüdőt, és az "egy a háromból", amely jól fejlett tüdővel rendelkező úszók számára alkalmas - különösen rövid távokon vagy az utolsó szakaszon. Rövid távokon előfordulhat, hogy az egyéni sportolók egyáltalán nem veszik a levegőt.
A pillangóban a mozgások komplex koordinációja a helyes testmozgások segítségével elősegíthető. Amikor a vállak leereszkednek, a csípő magasabbra emelkedik, és a medence keresztezi a vízvonalat, ezért hullám halad át a testen. Aztán az ütés következő fázisában a vállak felfelé, majd a csípő lefelé mozdulnak el, és ez a lendület erősebbnek tűnik.
Normál indítást használunk. Az ugrás után a víz alatti csúszás fázisa következik, ennek során a lábak hullámszerű mozgása. A víz alatti fázis nagyon fontos, mivel ez alatt a vízállóság minimális. És a víz alatti csúszás pillanatában a sportoló nem terheli meg a kezét, amely az úszás idején 100% -ban lesz terhelve. A szabályok maximum 15 m-es merülést engedélyeznek, amely után a sportoló fejének a víz felszíne felett kell megjelennie.
Forduláskor és a táv céljában az úszónak arccal lefelé kell egyszerre mindkét kezével megérinteni az oldalt. Ez általában enyhén hajlított karokkal történik, hogy kanyarodáskor oldalról tolja le. Először az egyik kéz fordul, majd a lábak oldalra érnek, a másik kéz elfordul, a test mélyebbre süllyed, a mellkas párhuzamos vagy majdnem párhuzamos a fenékkel. Ezután lökés következik, a test kinyújtva marad, karok előre. A rajthoz hasonlóan 15 m-es víz alatti úszás megengedett. Ebben az intervallumban a legtöbb sportoló függőleges egyidejű lábmozgással segíti magát.
A célban a szabályok megkövetelik, hogy a táblát egyszerre két kézzel érintsék meg, a kezek ugyanabban a vízszintes síkban legyenek.
A sportcímekre vonatkozó szabványokat [9] 25 és 50 méteres medencében hajtják végre :
Pillangó 50m 25m-ben | M | ÉS |
---|---|---|
MSMK | 22.87 | 25.64 |
KISASSZONY | 24.25 | 27.60 |
KMS | 25.25 | 28.75 |
I kategória | 27.25 | 31.25 |
II kategória | 30.25 | 33,75 |
III kategória | 33.25 | 36,75 |
Pillangó 50m 50m-ben | M | ÉS |
---|---|---|
MSMK | 23.62 | 26.39 |
KISASSZONY | 25.00 | 28.35 |
KMS | 26.00 | 29.50 |
I kategória | 28.00 | 32.00 |
II kategória | 31.00 | 34.50 |
III kategória | 34.00 | 37.50 |
Olimpiai táv 100 és 200 m.
A szabályok betartásának feltételei:
1. Az MSMK hozzá van rendelve: |
1.1. Az ESZSZ-ben szereplő nemzetközi sportversenyeknél nem alacsonyabb státusú sportversenyeken a normatíva teljesítésére. | ||||||||||||||||||
1.2. A "*"-gal jelölt normák esetében ezeknek a normáknak az olyan sportversenyeken való végrehajtására, amelyek státusza nem alacsonyabb, mint az ETUC, az Orosz Bajnokság, az Orosz Kupa nemzetközi sportversenyei. | ||||||||||||||||||
2. Az MS hozzá van rendelve: | ||||||||||||||||||
2.1. A normák végrehajtására a hivatalos sportversenyeken, amelyek nem alacsonyabbak a szövetségi körzet bajnokságának státuszánál, övezeti minősítő versenyeken , bajnokságokon és bajnokságokon Moszkvában és Szentpéterváron . | ||||||||||||||||||
2.2. Elektronikus időmérő rendszer kötelező használatával . | ||||||||||||||||||
3. A CCM hozzá van rendelve: | ||||||||||||||||||
3.1. Az Orosz Föderációt alkotó jogalany hivatalos sportversenyeinek státuszánál nem alacsonyabb normák teljesítésére a versenyeken . | ||||||||||||||||||
3.2. Az önkormányzat hivatalos sportversenyein a normatíva teljesítéséért pályánként három időmérő jelenlétében . | ||||||||||||||||||
3.3. A kézi időmérés eredményei szerint csak sportkategóriák rendelhetők hozzá . A századmásodperceket nem veszik figyelembe. | ||||||||||||||||||
4. Bármilyen státuszú versenyen a normatíva teljesítésére az I, II, III sportkategória és ifjúsági sportkategória tartozik. |
![]() | |
---|---|
Bibliográfiai katalógusokban |
_ | Sportúszás||
---|---|---|
Stílusok és tudományágak |
| |
Felszerelés | ||
Képzési felszerelések és felszerelések | ||
Modern versenyek |