Ón(II)-oxid
Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt hozzászólók, és jelentősen eltérhet a 2013. október 22-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 12 szerkesztést igényelnek .| Ón-oxid (II). | |
|---|---|
| Tábornok | |
| Szisztematikus név |
ón-oxid (II). |
| Hagyományos nevek | ón-monoxid; ón(II)-oxid; ón-oxid; ón-monoxid |
| Chem. képlet | SNO |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Állapot | fekete por |
| Moláris tömeg | 134,71 g/ mol |
| Sűrűség | 6,45 g/cm³ |
| Termikus tulajdonságok | |
| Hőfok | |
| • olvadás | (80 kPa-nál) 1080 °C |
| • forralás | 1425 °C |
| • bomlás | 1976±1℉ [1] |
| • villog | nem gyúlékony °C |
| Mol. hőkapacitás | 47,8 J/(mol K) |
| Hővezető | 47,8 W/(m K) |
| Entalpia | |
| • oktatás | -285,98 kJ/mol |
| Gőznyomás | 0 ± 1 Hgmm [egy] |
| Kémiai tulajdonságok | |
| Oldhatóság | |
| • vízben | oldhatatlan |
| Szerkezet | |
| Kristályos szerkezet | négyszögű |
| Osztályozás | |
| Reg. CAS szám | 21651-19-4 |
| PubChem | 88989 |
| Reg. EINECS szám | 244-499-5 |
| MOSOLYOK | O=[Sn] |
| InChI | InChI=1S/O.SnQHGNHLZPVBIIPX-UHFFFAOYSA-N |
| RTECS | XQ3700000 |
| ChemSpider | 80298 |
| Biztonság | |
| Toxicitás | belélegzéskor köhögést okoz [2] |
| Az adatok standard körülményeken (25 °C, 100 kPa) alapulnak, hacsak nincs másképp jelezve. | |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Az ón(II)-oxid ón és oxigén szervetlen bináris kémiai vegyülete , kémiai képlete SnO , fekete - kék kristályok (más források szerint barnás-fekete [2] ).
Fizikai tulajdonságok
Sötétkék (majdnem fekete) kristályok, tetragonális rendszer , PbO típusú szerkezet ( a = 0,3802 nm, c = 0,4837 nm, Z = 2, P4 2 /nmm tércsoport). 90 GPa (900 ezer atm) feletti nyomáson rombuszos módosulattá alakul ( a = 0,382 nm, b = 0,361 nm, c = 0,430 nm, Z = 2, Рm2n tércsoport).
Az ón-oxid egy félvezető, amelynek vezetőképessége a szennyeződésektől és az előállítás módjától függ.
Getting
Az ón-oxidot az ón-hidroxid inert atmoszférában történő gondos lebontásával állítják elő :
Ón - dioxidból :
A laboratóriumban az ón-oxidot gyakran úgy állítják elő, hogy ón(II)-oxalátot inert atmoszférában finoman melegítenek:
ón(II)-kloridból szilárd fázisú reakciót alkalmazva :
Kémiai tulajdonságok
Az ón(II)-oxid levegőben stabil, amfoter, túlnyomórészt az alapvető tulajdonságokkal. Vízben és híg lúgos oldatokban kevéssé oldódik. Híg savakban oldódik:
és tömény savak:
![{\displaystyle {\mathsf {SnO+3HCl{\xrightarrow {}}H[SnCl_{3}]+H_{2}O))}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/059d7d03c6ff325996d446406274f27e6fd7c062)
Erős savakban is oldódik, így ionos komplexeket képez, például Sn (OH 2 ) 3 2+ vagy Sn (OH) (OH 2 ) 2+ , kevésbé savas oldatokban is - Sn 3 (OH) 4 2+ .
Lúgok koncentrált oldataiban és olvadékaiban oldódik :
![{\displaystyle {\mathsf {SnO+NaOH+H_{2}O{\stackrel {20^{o}C}{\rightleftarrows }}Na[Sn(OH)_{3}]}}}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/f688b12f2b6bf42052132b651220c678be32fcdc)
Egyéb vízmentes óntartalmú vegyületek is ismertek, például K 2 Sn 2 O 3 , K 2 SnO 2 .
Melegítéskor aránytalan:
Légköri oxigénnel oxidálva:
Hidrogén, szén, szilícium, bór és etil-alkohol gőzzel fémes ónná redukálódik. [3] :
Az Sn és az O nem sztöchiometrikus vegyületeket képezhet .
Alkalmazás
Az ón(II)-oxidot túlnyomórészt kiindulási termékként használják más, általában kétértékű ónvegyületek előállításához . Redukálószerként és rubinüveg előállításához is használható . Kis mennyiségben észterező katalizátorként használják .
A cérium(III) -oxidot ón(II)-oxiddal világítótestekben foszforként használják .
Jegyzetek
- ↑ 1 2 http://www.cdc.gov/niosh/npg/npgd0615.html
- ↑ 1 2 1. számú információforrás . Letöltve: 2010. március 29.
- ↑ Webhely www.onx.distant.ru (hozzáférhetetlen link) . Letöltve: 2010. március 29. Az eredetiből archiválva : 2007. december 13..
| Ónvegyületek _ | |
|---|---|
| |