Okada, Eiji

Eiji Okada (岡田 英次 Okada Eiji , 1920. június 13., Choshi , Chiba prefektúra , Japán – 1995. szeptember 14. , Tokió ) japán színházi és filmszínész. A háború utáni generáció egyik első japán színésze volt, aki nemzetközi hírnevet szerzett olyan filmekben játszott szerepeivel, mint Alain Resnais francia újhullám-rendező Hirosima, szerelme ( 1959 ) és Hiroshi Teshigahara , a japán újhullámos rendező Nő a homokban című filmjében. ( 1964 ) [1] [2] .

Életrajz

A Keio Egyetem Közgazdaságtudományi Tanszékén tanult [3] . A második világháború alatt tisztként szolgált a császári hadseregben. A háború utáni nehéz évben utcai árusként (vagy ahogy Japánban tekiyaként) és bányászként dolgozott. Később érdeklődést mutatott a színészet iránt, és 1946 és 1954 között a Tomoyoshi Murayamas Shinkyo Geki-dan Group színházi társulat színésze volt, majd együttműködött a Geki-dan Seinen Haiyu-Klub, Gendaiijin Gekijo és Gekidan Geki-kukan Kakuteru-Grup színházi társulatokkal. [3] .

A moziban debütált, kis szerepet játszott a Minoru Shibuya által rendezett "Virágok arcai" című filmben ( 1949 ). Első figyelemre méltó szerepét egy évvel később játszotta, a filmvásznon egy becsületes és intelligens diák, Saburo szerepét testesítette meg a When We Meet Again című romantikus háborúellenes filmben , amelyet Tadashi Imai rendező rendezett . A háború utáni japán mozi egyik szimbólumaként vált ismertté a film jelenete, amelyben Eiji Okada karakter Yoshiko Kugi színésznő karakterét az üvegen keresztül csókolja meg [4] . Ezt a filmet a legrangosabb filmes díjjal jutalmazták Japánban: Kékszalag , Kinema Junpo és Mainichi . Ebben az időszakban Eiji Okada csatlakozott a baloldali független mozgalomhoz és annak képviselőihez Tadashi Imai , Satsuo Yamamoto és Hideo Sekigawa formájában , akiknek filmjeiben akkoriban játszott. Tadashi Imai-val a Lily Monument ( 1953 ), a There Is a Spring ( 1955 ), valamint az A Tale of Pure Love ( 1957 ) és más filmekben szerepelt. Hideo Sekigawa számos filmben játszott, de Kitagawa szerepe a híres Hirosima (1953) háborúellenes filmben különösen figyelemre méltó volt. Satsuo Yamamoto pedig meghívta a színészt, hogy játsszon két katonai drámában, amelyet ő rendezett: a " Zone of the Void "-ban ( 1952 ) és a " Nap végén " ( 1954 ) című filmben . Ennek az időszaknak a színészének egyik legjobb alkotása Shinjiro kis szerepe volt a Mikio Naruse által rendezett „ Anya ” családi drámában (1952) [5] .

Nem kötötte hosszú távú szerződés egyetlen filmes céggel sem, Eiji Okada különféle stúdiókban szerepelt, leggyakrabban az 1950 -es években a független mozgalom filmjeiben szerepelt .

Okada nemzetközi hírnevet szerzett azzal, hogy eljátszotta a főszereplőt (neki nincs neve) a Hirosima, szerelmem (1959) című filmben, amelyet Alain Resnais francia rendező rendezett. Ez az egzisztenciális dráma egy francia színésznő és egy japán építész szerelméről nagy sikert aratott a nézők és a kritikusok körében, akik dicsérték a színészt ügyességéért [6] . Ennek a filmnek köszönhetően, amelyet világszerte széles körben bemutattak, a népszerű amerikai filmszínész, Marlon Brando felhívta a figyelmet a japán színészre, és meghívta [1] [2] [7] , hogy dolgozzanak együtt Hollywoodban . A The Ugly American ( 1963 , rendező George Englund) című politikai drámában való közös szereplésük azonban nem volt teljesen sikeres. A film túlságosan pesszimistának és nem izgalmasnak bizonyult a mainstream közönség számára, és valószínűleg Okada karrierjének egyetlen hollywoodi élménye volt.

Okada szintén 1963-ban hívta fel magára a figyelmet azzal, hogy Sachiko Hidari színésznő hősnőjének férjét alakította a " Ő és ő " című filmben, amelyet az 1960 -as évek japán mozijának egyik képviselője , Susumu Hani rendezett .

Nagy sikert aratott, a címszerepet játszotta Hiroshi Teshigahara A nő a homokban című egzisztenciális példázatában (1964, Kabo Abe regénye alapján ). Okada egy entomológus szerepét játszotta, aki eltévedt a kihalt dűnékben, és elfogta egy özvegy, aki egy homokbányában kényszerült élni. A gödörből való kijutásra irányuló eredménytelen kísérletek következtében a hősnek a nővel kell maradnia, hogy felvidítsa magányát. Ezt a művészfilmet 1965 - ben jelölték az Oscar-díjra a "Legjobb idegen nyelvű film" kategóriában.

Ugyanebben 1964-ben Eiji Okada érdekes szerepeket játszott a jól ismert rendezők, Keisuke Kinoshita (" A tömjén illata ") és Masahiro Shinoda (" Gyilkosság ") filmjeiben. Bár a következő években a színész több filmben is szerepelt, és a filmrendezés jelentős mestereivel dolgozott együtt, kreatív pályafutásának későbbi szakaszában inkább a színházi munkára koncentrált. Feleségével, Aiko Wada színésznővel színházi társulatot alapított [7] , amelybe fiatal színészre vágyó színészeket vonzott [8] .

1995-ben, 75 éves korában halt meg szívelégtelenségben . A színész akaratából temetése szigorúan zártkörű volt [8] , amelyen csak az elhunyt rokonai vettek részt.

Filmográfia

Megjegyzések

1. ↑ A filmet szovjet terjesztésben 1957. augusztus 5. óta vetítik, r / y 1112/57 (szinkronizálva a M. Gorkij moziállomáson, 1957) - megjelent: New Films magazin filmforgalmazóknak, 1957. 3. szám: Új játékfilmek előzetes bemutatási terve 1957 3. negyedévében.
2. ↑ A filmet 1966 óta vetítik a szovjet kasszában, r / y Goskino USSR No. 1345/65 (1973. január 1-ig) - megjelent: „A jelenlegi alap filmjeinek jegyzetekkel ellátott katalógusa: III. rész. Külföldi játékfilmek”, M.: „Művészet” -1968, S. 119.
3. ↑ A szovjet pénztárban a filmet 1966 szeptemberétől vetítették „Five Underground” címmel, r / a Goskino USSR 2055/66 sz. (1971. március 1-ig) - megjelent: „A jelenlegi filmek kommentáros katalógusa alap: III. rész. Külföldi játékfilmek, Moszkva: Művészet -1968, 131-132.
4. ↑ A szovjet pénztárban a filmet 1967 januárjától mutatták be „A judo zsenije” címmel, r / a Szovjetunió Állami Filmügynökségének 2243/66 sz. számában (1973. október 1-ig) - megjelent: „A film jegyzetekkel ellátott katalógusa a jelenlegi alap filmjei: III. rész. Külföldi játékfilmek”, M.: „Művészet” -1968, S. 29-30.
5. ↑ A filmet 1977 augusztusától mutatták be a szovjet pénztárban, r / y Goskino USSR 2162/77 (1984. május 16-ig) - megjelent: „A jelenlegi alap filmjeinek kommentáros katalógusa: Külföldi játékfilmek”, V. / O Sojuzinformkino Ch. volt. filmgyártás és filmforgalmazás Goskino USSR, M.-1980, 149. o.
6. ↑ A filmet 1981 márciusától mutatták be a szovjet kasszában, r / y Goskino USSR No. 2215/80 (1987. június 20-ig) - megjelent: "Az 1981-ben kiadott filmek kommentáros katalógusa. V / O Soyuzinformkino, Goskino USSR , M.-1982, 112. o.
7. ↑ A filmet 1982 februárja óta mutatják be szovjet terjesztésben, r / y Goskino USSR No. 1902981 - megjelent: "Az 1982-ben kiadott filmek annotált katalógusa. V / O Soyuzinformkino", Goskino USSR, M.-1983, 89. .

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 Eiji Okada archiválva : 2017. március 3. a Wayback Machine webhelyen, a Rotten Tomatoes webhelyen 
2. ↑ 1 2 Eiji Okada Életrajz archiválva 2017. március 3., a Wayback Machine webhelyén, a Fandango 
3. ↑ 1 2 Vinson, James : Színészek és színésznők. (A filmek és filmesek nemzetközi szótára, 3. sáv). Utca. James Press, Chicago ua 1992, ISBN 1-55862-039-7 , S. 755-756.
4. ↑ (japán)岡田英次Archiválva 2017. január 3-án a Wayback Machine -nél a Nihon.Eigajiten webhelyen 
5. ↑ Hajós , David . Gyászjelentések: Eiji Okada archiválva 2017. január 4-én a The Independent webhelyén található Wayback Machine -nél (1995. október 9.) 
6. ↑ Weiler, AH : Hirosima, Mon Amour : Francia-japán film kerül bemutatásra a Fine Artsnál. A New York Times. (1960. május 17.) . 
7. ↑ 1 2 Eiji Okada, 75 éves, a „Hiroshima, Mon Amour” japán társsztárja Archiválva : 2017. március 3. a The New York Times Wayback Machine -nél  
8. ↑ 1 2 (spanyol) NECROLÓGICAS: Eiji Okada, japonés színész Archiválva : 2017. március 3., az El Pais Wayback Machine -nél (1995. október 5.) 
9. ↑ Eiji Okada (1920-1995) archiválva 2016. december 19-én a Wayback Machine -nél az IMDb.com-on 
10. ↑ 岡田英次 Archiválva 2016. szeptember 23-án a Wayback Machine -nél a JMDb.com-on (japán filmadatbázis)  (japán)
11. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 Külföldi filmek listája a Szovjetunió jegypénztárában  

Linkek

• Eiji Okada  az internetes filmek adatbázisában