| Mecklenburg-Vorpomerániai dialektusok | |
|---|---|
| önnév | Mękelborgsch-Vörpommersch |
| Országok | Németország |
| Régiók | Mecklenburg-Vorpommern |
| Osztályozás | |
| Kategória |
Eurázsiai nyelvek indoeurópai család germán ág nyugatnémet csoport Alsónémet alcsoport Kelet-alnémet nyelvjárások |
| indoeurópai nyelvek germán nyelvek nyugat-germán nyelvek Ingvaeonic nyelvek alnémet Kelet-alnémet nyelvjárások Mecklenburg-Vorpomerániai dialektusok | |
| Írás | latin |
| IETF | nds-u-sd-demv |
| Glottolog | meck1238 |
A mecklenburgi-előpomerániai dialektusok ( németül: Mecklenburgisch-Vorpommersch ; nyelvjárásban - Mękelborgsch und Vörpommersch ) az alsónémet nyelv dialektusainak csoportja, amelyek a kelet -alnémet dialektuscsoport részét képezik . Főleg a modern német Mecklenburg-Vorpommern szövetségi tartományban terjesztik . A csoport összes dialektusa nagyon hasonlít egymásra, és nincsenek szigorúan meghatározott határai, amelyek lehetővé tennék az átmeneti zónák meghatározását.
A kelet-alnémet nyelvjárások jellegzetessége, hogy a többes számú igéknél hiányzik az ószász eredetű -t végződés . Ehelyett az ige az -(e)n végződést kapja , ami közelebb hozza a felnémethez .
Nyugaton a mecklenburgi nyelvből Holstein lesz . Van némi hasonlósága Mecklenburggal, amely Holsteinben (a régiótól függően) keveredik az észak-alsószász dialektussal . A szintén a mecklenburgi nyelvjárási zóna részeként besorolt Ratzeburg körzetben van egy átmenet, ahol a mecklenburgi és holsteini jellegzetességek megváltozott formában, az egyes dialektusokon belül keveredve vannak jelen. Tehát Schwerin nyugati részén a -t végződés a többes számú igékről ismert.
A nyílt / oː/ és /eː / szokásos alacsony német diftonizációja (átmenetük /oʊ/-re , illetve / eɪ/-re ) még hangsúlyosabb Mecklenburgban ( / oː/ /aʊ / is lehet ). Ugyanez a szabály vonatkozik az umlautokra is ( a /øʏ/ /œʏ/ vagy /ɔɪ/ lesz ). Azoknál a szavaknál azonban, amelyekben az „au” diftongus jelen volt a protogermán nyelvben, tiszta „o” hangot ejtenek ki Mecklenburgban, és fordítva ( a protogermán *augo (szem) oge -ra változott , de a bōks (könyv)) baukba ) .
A mecklenburgi-előpomerániai dialektusok több olyan hangot is használnak, amelyek nem jellemzőek más alnémet nyelvjárásokra. Ezek közvetítésére a speciális Æ(Œ) és Ę betűket, valamint az egész alnémet területen közös Å betűt használjuk.
Az Å/å , amelyet elsősorban a pomerániai területen használnak, az /oː/ hang jelölésére szolgál a vokalizált r előtt , ahol az a betűt a német köznyelvben írják . Például az alnémet Jor (év) szó, amely az irodalmi német Jahr-nak felel meg, Jår-ként írható [1] .
A Ę/ę hosszú hangot jelöl E [/ ɛ: /] [2] . Azokban a szavakban használatos, amelyekben az eredeti ószász hosszú hangot én E -re változtattam ( ószász . g i van és mekl. g ę ven (geben - adni)).
Æ/æ vagy Œ/œ a [/ ɶː /] hangot jelöli, ami egy umlaut A, amely azonban eltér az irodalmi német Ä-től, és egy hosszú Ä és Ö keresztezése [3] . Ezt a hangot gyakran Ä -vel is jelölik .
A mecklenburgi ópomerániai dialektusokban a végén elejtett E helyett aposztrófot használnak, ami azt mutatja, hogy a szóvégi mássalhangzó nem kábult el.