Kertész Imre | |
---|---|
lógott. Kertesz Imre | |
Születési dátum | 1929. november 9. [1] [2] [3] […] |
Születési hely | |
Halál dátuma | 2016. március 31. [4] [2] [3] […] (86 éves) |
A halál helye | |
Állampolgárság (állampolgárság) | |
Foglalkozása | regényíró |
A művek nyelve | Magyar |
Díjak |
Irodalmi Nobel - díj ( 2002 ) Kossuth - díj ( 1997 ) |
Díjak |
Kossuth-díj ( 1997 ) Herder-díj ( 2000 ) Ernst Reuter [d] érem ( 2006 ) Literaturpreis des Landes Brandenburg [d] ( 1995 ) Marai Sándor-díj [d] ( 1996 ) Milan Fust-díj ( 1983 ) Deri Tibor-díj [d] ( 1989 ) Friedrich Gundolf-díj [d] ( 1997 ) Magyar Szent István Rend ( 2014 ) Adelbert von Chamisso-díj ( 2001 ) Goethe-érem ( 2004 ) A Berlini Szabadegyetem díszdoktora [d] ( 2005 ) Jean Amery-díj [d] ( 2009 ) Lipcsei Könyvdíj az európai megértéshez való hozzájárulásért ( 1997 ) Marion Samuel-díj [d] ( 2007 ) |
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Idézetek a Wikiidézetben |
Kertész Imre ( magyarul Kertész Imre ; 1929 . november 9. - 2016 . március 31. ) magyar író , 2002 - ben irodalmi Nobel - díjjal tüntették ki " olyan kreativitásért , amelyben az egyén törékenysége szembehelyezkedik a barbár despotizmussal a történelemből." 1944-1945 között az auschwitzi és a buchenwaldi koncentrációs tábor foglya volt. Ez az élmény alapozza meg mindazt, amit Kertész később írt.
Szegény zsidó családban született. Édesapja Kertes László kisvállalkozó, édesanyja Kertes Aranka (szül. Jakab, 1902-1991) munkás volt [5] . Nagyapja, Klein Adolf (1863–?), Liptószentpéter városának (ma Szlovákia Zsolnai járásának Liptószentmiklósi járása) szülötte, a nem aktív magyarosítási politika idején Kertesre változtatta vezetéknevét. Magyar kisebbségek az Osztrák-Magyar Birodalomban ; nagymama - Hartman Rosalia (1870-?) - Egerből származott .
1944-ben, 15 évesen letartóztatták, és Auschwitzba küldték , majd Buchenwaldba szállították . Kertész a táborból való kiszabadulása után visszatért Magyarországra, ahol a Világosság című lap újságírójaként dolgozott, de a kommunisták hatalomra kerülése után valamivel elbocsátották, és gyári munkásként kapott állást. Azóta nem foglalkozik politikával, fordításokból keresi a kenyerét.
Ekkor ismerkedik meg Albert Camus munkásságával. Az abszurd Camus filozófiája válik munkásságának fő modelljévé. 1950-től 1960-ig musicaleket írt, ebből keresett megélhetést, filozófiai és szépirodalmat fordít német nyelvről ( Nietzsche , Wittgenstein , von Hofmannsthal , Schnitzler ) [6] . De íróként Kertészt csak a nyolcvanas évek végén ismerték.
A kommunista rendszer 1989-es bukása után Kertész aktív irodalmi szerepet vállalt, 2002-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. Kertészt 2003-ban választották a Berlini Művészeti Akadémia tagjává.
Az elmúlt években Budapesten élt, és Parkinson-kórban szenvedett. 2016. március 31-én elhunyt.
Kertész Imre művében azt a lehetőséget tárta fel, hogy olyan körülmények között élhessen és gondolkodhasson, ahol az egyén tehetetlenné válik a társadalom erőivel szemben. Nagy hatással volt az író munkásságára koncentrációs táborokban való tartózkodása. Számára nem voltak idegenek és kizárólagosak, hanem a modern társadalom leépülésének bizonyítékai.
Kertesz két regénye a legismertebb: Sors nélkül / Sorstalanság ( 1975 , forgatás 2005 ; orosz fordítás 2004 ) és " Kadis a születendő gyermekért " / Kaddis a meg nem született gyermekért ( 1990 , orosz fordítás 2003 )
Az 1975-ben megjelent Sors nélkül című regény a kritikusok részéről kevés figyelmet keltett, de Kertészt a magyar irodalom disszidens közegében egyedülálló íróvá tette.
A regény egy fiatal férfiról szól, akit letartóztatnak és koncentrációs táborba küldenek. Ott lesz tanúja az emberi leépülés borzalmának. A narrátor számára a horror hangulata keveredik a lelkiismeret-furdalás ellenére túlélési vágyával. A regény az elidegenítés technikáját alkalmazza, melynek segítségével a tábori élet valóságát hétköznapiként érzékelik. A nyomasztó légkör ellenére vannak boldog pillanatok. A főszereplő gyerekként érzékeli az eseményeket, nem érti meg őket. Az áldozatok és gazemberek számára pedig csak gyakorlati problémák vannak, nem az élet fő kérdései. A szerző tehát egy olyan filozófiai problémát próbál megoldani, amelyben az élet és az emberi szellem áll szemben.
Kertész regényének német nyelvű fordításának 1990-es megjelenése után az író hírneve nőtt Európában, majd ezt a regényt további 10 nyelvre is lefordították.
A Sors nélkül című regény volt Kertész első irodalmi élménye, melynek önéletrajzi élménye alapozta meg holokauszt-trilógiáját. Két másik regény, a Defeat (1988) és a Kaddis a meg nem született gyermekért (1990) ugyanarról a No Destiny főszereplőjéről szól.
A Kaddis a meg nem született gyermekért című regényében a szerző a gyermekkor negatív képét mutatja be, bemutatva a koncentrációs táborban való otthonérzet paradoxonát. Egy egzisztenciális elemzést mutat be, amely a szerelmet a konformizmus legmagasabb fokaként, a bármi áron élni vágyásként írja le.
Kertész 1991-ben megjelentette Az angol zászló című novellagyűjteményét, 1992-ben a Gályanaplóban pedig egy 1961 és 1991 között játszódó fiktív napló témáját folytatta.
Egy másik, 1991-től 1995-ig tartó naplókiadvány jelent meg 1997-ben Más vagyok: A változás krónikája címmel.
Kertész több esszékönyv szerzője. Emellett német nyelvű művészi és filozófiai prózát fordított ( F. Nietzsche , Z. Freud , L. Wittgenstein , E. Canetti , J. Roth ). Saját műveit a világ számos nyelvére lefordították, köztük kínaira is.
Előadásai és esszéi a Holokauszt mint kultúra (1993), a Csend pillanatai a fegyverek újratöltésére várva egy kivégzés során (1998) és a Nyelv a száműzetésben (2001) című gyűjteményben szerepeltek.
Első feleségével, Vas Albinával, aki hozzá hasonlóan a náci koncentrációs táborokból tért vissza Budapestre, 1953-ban ismerkedett meg. 1995-ben bekövetkezett halála után újra feleségül vette a magyar származású amerikai Magdát.
Tematikus oldalak | ||||
---|---|---|---|---|
Szótárak és enciklopédiák | ||||
Genealógia és nekropolisz | ||||
|
az irodalmi Nobel-díj nyertesei | 2001 óta|
---|---|
Vidiadhar Naipol (2001) Kertész Imre (2002) John Coetzee (2003) Elfrida Jelinek (2004) Harold Pinter (2005) Orhan Pamuk (2006) Doris Lessing (2007) Jean-Marie Gustave LeClésio (2008) Herta Müller (2009) Mario Vargas Llosa (2010) Tumas Transtromer (2011) Mo Yan (2012) Alice Munro (2013) Patrick Modiano (2014) Szvetlana Alekszijevics (2015) Bob Dylan (2016) Kazuo Ishiguro (2017) Olga Tokarcsuk (2018) Peter Handke (2019) Louise Gluck (2020) Abdulrazak Gurna (2021) Annie Erno (2022) Teljes lista 1901-1925 1926-1950 1951-1975 1976-2000 2001 óta |