Don Juan (Byron verse)

Don Juan
angol  Don Juan
Az 1819-es kiadás címlapja
Műfaj	vers
Szerző	George Gordon Byron
Eredeti nyelv	angol
írás dátuma	1818-1824
Az első megjelenés dátuma	19. század
Kiadó	John Murray (1-4. dal) John Hunt (5-16. dal)
Előző	Childe Harold zarándokútja
Következő	Mazepa
A mű szövege a Wikiforrásban
Idézetek a Wikiidézetben
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

"Don Juan" ( Eng.  Don Juan ) - George Gordon Byron verse , amelyet különböző források epikusnak [1] vagy szatirikusnak [2] jellemeznek . A vers 1819-től 1824-ig külön részekben jelent meg, és a szerző haláláig befejezetlen maradt. Byron összesen több mint 16 ezer strófát végzett el 17 dalban, oktávban írva . A „ Beppo stílusú költeményként” induló mű túlnőtt az eredeti szerző szándékán, és az európai személyiségről és társadalomról szóló monumentális szatírává alakult.

Telek

Bár Byron a mű első soraiban bejelenti, hogy hősre van szüksége, Juanja energikus figura, de általában nem rajta múlik, hogy a vers során milyen körülmények között találja magát. A költemény Juan spanyolországi gyermekéveivel kezdődik, ahol „szemtelen majomból” naiv fiatalemberré nő, aki viszonyt folytat egy férjes, érett nővel. Amikor szerelmi kapcsolatuk nyilvánosságra kerül, Joãót tengeri útra küldik, szeretőjét, Juliát pedig egy kolostorba. Az első hat dalban a Spanyolországból vitorlázó Juan hajótörést szenved, szemtanúja a kannibalizmusnak egy mentőcsónakban, eszméletlenül dobják egy görög szigeten, és egy kalóz lánya megmenti, aki a következő szeretője lesz. Aztán eladják rabszolgának, ahol a szultána háremében női ruhába öltöztetik. A jövőben Juan csatlakozik az orosz csapatokhoz, akikkel hősiesen megrohamozzák a török ​​erődöt, miközben megmentenek egy török ​​lányt a haláltól. Aztán II. Katalin udvarában köt ki , és az orosz császárné kedvenc szeretője lesz. Az utolsó dalokban Juan diplomataként jelenik meg Londonban (ahová Catherine betegsége és az orvosok klímaváltozásra vonatkozó javaslata miatt küldte [3] ). A versnek ebben a részében a hős angol arisztokrata körökben mozog, ahol a flört és a házasságtörés lett az élet központi eseménye [4] . Az utolsó befejezett ének egy jelenettel zárul, amikor egy hercegnő szerzetesi revenyegben lép be Juan szobájába [3] .

Alkotás és kiadás története

1817-ben Byron készített egy kis "olasz" verset, a Beppo-t. Velencei mese " oktávban írva . A vers a korábban megírt „ Gyaur ” tragikus attitűdjétől egy komolytalanabb, játékosabb stílus felé fordult [4] . A mű népszerűnek bizonyult, és 1818 szeptemberében Byron elkezdett dolgozni egy új „Beppo stílusában és stílusában, az utóbbi sikerétől ihletett versen” ( angolul  egy vers Beppo stílusában és modorában, amelyet a Beppo sikere ösztönzött ugyanaz ). Ez az új költemény, a "Don Juan" azonban gyorsan túlnőtt az eredeti szerző szándékán [5] .

Don Juan első két dala 1819. július 15-én jelent meg [6] . Ebből a kiadványból hiányzik a szerző és a kiadó neve (aki John Murray volt), és Byron olvasói és kortárs költői félreérthetően észlelték. Nyelvét és képeit sokan alkalmatlannak tartották a nők olvasására, sőt William Wordsworth kijelentette, hogy ez a vers többet árt az angol szellemnek, mint bármelyik másik [3] . Ennek ellenére az új vers gyorsan felkeltette az olvasók érdeklődését, és az engedélyezett olcsó kiadásból hónapok alatt háromezer példány fogyott el. A kiadónak további példányokat kellett kiadnia, és elkezdtek megjelenni a piacon a kalózpéldányok [6] . A költői körök Don Juannal kapcsolatos hozzáállása azután kezdett megváltozni, hogy 1821-ben megjelent a következő dalpár, amely dicséretes kritikákat kapott, többek között Percy Shelleytől . Kijelentette, hogy ez a mű Byront messze felülmúlja korunk összes költőjénél, és minden szó "a halhatatlanság pecsétjét viseli" [3] .

A további dalok kiadását egy új kiadó végezte - John Hunt, aki liberálisabb volt Murray-nél, és hajlamosabb volt a kockázatos döntésekre. Különösen a Duke of Wellington elleni támadásokat , amelyeket Murray kihagyott a harmadik dalból, Hunt jónak látta belefoglalni a kilencedikbe. A 11–14. énekek 1823-ban, a 15. és 16. pedig a következő évben jelentek meg [3] . A 17. ének befejezetlenül maradt [1] , és Byron poggyászában, aki 1824 tavaszán halt meg Missolonghiban , további 14 írott strófa [6] került elő . Nem tudni, milyen kötetet ért volna el a vers, ha nem a szerző korai halála miatt, de Harold Bloom és Lionel Trilling irodalomtudósok "befejezetlennek és befejezetlennek" ( eng.  unfinished and unfinishable ) nevezik, ami arra utal, hogy Byron folytathatja írd le a végtelenségig [2 ] .

Művészi jellemzők

Bár Byron verse a nagy csábító történetén alapult , hőse gyakrabban játszik passzív szerepet a vers eseményeiben, nem önmagát csábítja el, hanem elcsábítja. Számos nővel, amelyek közül az első a 16 éves Juan számára a tapasztalt férjes Julia, vagy saját akaratukból, vagy véletlenül kerül az ágyba [3] [4] . Juan passzív főszereplő marad a nem nőkhöz kapcsolódó epizódokban; a háromkötetes „Romantikus irodalom enciklopédiája” szerint egyetlen önzetlen és bátor cselekedete az egész költeményben egy fiatal török ​​nő kimentése a megviharzott erődből [4] .

Byron a "komoly" epikus költészet kánonjait heroikus narratívájával ironikus újragondolásnak veti alá. Lemond a nemzeti-hősi erkölcsről, a magas értékek prédikálásáról, hőse nyughatatlan ember, aki elég régóta nem hű senkihez és semmihez. A költemény ugyanakkor a modern - különösen a brit - társadalom szatirikus értékelését tartalmazza. Ez lehetővé teszi az irodalomkritikusok számára, hogy a "Don Juant" ironikus, szatirikus vagy parodisztikus eposznak nevezzék [4] . Byron hosszú lírai kitérőkben költőtársait is kineveti [2] . Már abban az elkötelezettségben, amellyel a vers kezdődik (és amelyet a szerző életében általában rövidítettek, és csak az 1830-as években adták ki teljes terjedelmében), heves támadás éri a díjnyertes Robert Southey -t , Wordsworth-t és S. T. Coleridge -t  - a költők. a romantikus iskolák idősebb generációja, amelyek Byron társai szerint kiárusították eszméit [3] . Az oktáv, az olasz költészetben hagyományosan a könnyed, humoros témákhoz használt időjelző, kiderül, hogy Byron ideális időjelzője az eredeti, váratlan rímek megtalálásához. A vers ugyanakkor tartalmaz igazán lírai jeleneteket, képeket a tiszta szerelemről, a kannibalizmus és a háború tragédiájáról ( Izmael támadása a nyolcadik dalban) [4] .

Don Juan megítélése generációról generációra változott. Így 1861-ben Francis Palgreve , aki az „Angol költészet aranykincstárát” állította össze, szívesebben vett bele Byron egy másik művét is – a „She come in all her glories” a „Jewish Melodies”-ból. Az 1960-as években a kritika a brechti " elidegenítő hatás " kapcsán írt "Don Juanról " , a nyolcvanas években az "angol romantikus irónia" került előtérbe, a következő évtizedben pedig Jerome Christensen irodalomkritikus ragaszkodott hozzá, hogy a vers cselekménye teljesen véletlen. és minden -vagy alapterv nélkül állították össze [6] .

Fogadás Oroszországban

Puskin a Don Juan első két dalát jobbnak tartotta, mint a következőt [7] . Byron művészi felfedezéseit felhasználta, amikor saját regényén dolgozott az „ Eugene Onegin ” című versben [8] . 1825 májusában Ryleev ezt írta Puskinnak:

Milyen nagyszerű Byron Don Juan következő dalaiban! Mennyi csodálatos ötlet, milyen érzések, milyen színek. Itt Byron hihetetlen mértékben felemelkedett: a bűnök és az erények fölé emelkedett.

Annak ellenére, hogy az orosz költők nagyra értékelték a "Don Juan"-t, a mű fordítása cenzúra miatt sokáig lehetetlen volt. A cenzúrabizottság a vers minden külföldi kiadását azonnal felvette az Oroszországba behozatali tilalom alá tartozó könyvek listájára [9] .

Orosz nyelvű fordítások

• Lyubich-Romanovich első fordítását (1847) az eredetihez képest nagy szabadságjogok jellemezték.
• A Sovremennikben 1865-ben és 1866-ban. teljes versfordítást adott ki D. D. Minaev .
• P. A. Kozlov (1889) teljes fordítása az eredetihez közeli, versben készült, és meglehetősen pontos. Megtisztelő Puskin-díjjal tüntették ki , és a forradalom előtt példamutatónak tartották. K. Csukovszkij szerint „teljesen helyes fordítás volt, de olyan sovány, hogy az oroszok olvasva akaratlanul is az unalmas rímek középszerű írójának képzelték Byront” [10] .
• Öt éven keresztül (1935-ig) a híres költő , Mihail Kuzmin fordította Don Juant az Academia kiadó számára . Ez a fordítás negatív kritikákat kapott D. Mirskytől és V. M. Zhirmunskytól , ami után a kiadó megtagadta a kiadást, Kuzmin munkája pedig fizetés nélkül maradt [11] [12] .
• Fordította: Georgy Shengeli (1947). Csukovszkij szerint: „Ha az irodalomban időnként megemlékeznek Don Juannak erről a fordításáról, az csak szomorú példa a többi fordító számára: semmi esetre sem szabad költői szöveget lefordítani, mint valaha. A mechanikus, képzeletbeli pontosságra törekedve Shengeli megpróbálta szóról szóra, soronként reprodukálni az egyes strófákat, anélkül, hogy törődött volna csillogó stílusának közvetítésével. Elbűvölő könnyedség helyett - az olvashatatlan kifejezések súlyossága, könnyed művészet helyett - mesterségbeli tudás" [10] .
• Tatyana Gnedich (1964) fordítása a száműzetésben készült, ahol epilepsziában megbetegedett [13] . Csukovszkij megjegyzése: „Igazán váratlan öröm <...> volt számunkra a „Don Juan” Tatyana Gnedich fordításában. Ezt a fordítást múltbeli fordítások után olvasod, és úgy tűnik, mintha egy sötét pincéből, amelyben sóvárogtál, hirtelen kiszabadultál volna egy zöld kiterjedésbe. [10] .

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 Don Juan // Merriam - Webster irodalmi enciklopédiája  . - Springfield, MA: Merriam-Webster, Inc., 1995. -  338. o . - ISBN 0-87779-042-6 .
2. ↑ 1 2 3 Lord Byron , Don Juan  . Angol tanulási idővonal . brit könyvtár. Letöltve: 2020. június 22. Az eredetiből archiválva : 2020. június 29.
3. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 Stephanie Forward. Bevezetés Don  Juanhoz . Az irodalom felfedezése: Romantikusok és viktoriánusok . British Library (2014. május 15.). Letöltve: 2020. június 21. Az eredetiből archiválva : 2020. június 10.
4. ↑ 1 2 3 4 5 6 Andrew M. Stauffer. Byron, Lord, Poetry // The Encyclopedia of Romantic Literature  (angol) / Főszerkesztő: Frederick Burwick. – Wiley-Blackwell, 2012. – 20. évf. Én: A-G. - P. 214-215. - ISBN 978-1-4051-8810-4 .
5. ↑ Harold Bloom. Lord Byron Don  Juanja . Questia . Letöltve: 2020. június 22. Az eredetiből archiválva : 2020. június 25.
6. ↑ 1 2 3 4 Michael Caine. Nem Byronic?  (angol) . TLS (2019-19-07). Letöltve: 2020. június 21. Az eredetiből archiválva : 2020. június 22.
7. ↑ A.S. Puskin. Levelek. Vyazemsky P.A., 1824. június 24-25 Letöltve: 2021. január 6. Az eredetiből archiválva : 2021. január 9.. (határozatlan)
8. ↑ Ellenáram - Queen S. B. - Google Books
9. ↑ M. P. Alekszejev . Orosz-angol irodalmi kapcsolatok (XVIII. század - XIX. század első fele). M.: Nauka, 1982. S. 409.
10. ↑ 1 2 3 K. I. Csukovszkij. Összegyűjtött művek 15 kötetben. T. 5. Terra, 2001. S. 216.
11. ↑ V. S. Modesztov. Műfordítás: történelem, elmélet, gyakorlat. M., 2006. ISBN 9785706000721 . S. 279.
12. ↑ A szerző hangja, Mikhail Kuzmin . Letöltve: 2021. január 6. Az eredetiből archiválva : 2021. január 7.. (határozatlan)
13. ↑ Napló. II. kötet – Lyubov Shaporina – Google Books . Letöltve: 2021. január 6. Az eredetiből archiválva : 2021. január 8.. (határozatlan)

Linkek

• Don Juan // Merriam-Webster irodalmi enciklopédiája  (angol) . - Springfield, MA: Merriam-Webster, Inc., 1995. -  338. o . - ISBN 0-87779-042-6 .

Művek szövegei	Gutenberg projekt
Szótárak és enciklopédiák	Britannica (online) Universalis
Bibliográfiai katalógusokban	GND : 4273415-0