Don Juan ( elavult Don Guan ; az átírás szempontjából a Don Juan ( spanyolul: Don Juan ) a helyesebb , a Don Giovanni ( olaszul: Don Giovanni ) olasz változata is megtalálható) - az " örökképek " egyike A New Age irodalmából: a nők telhetetlen csábítója, eredetileg Spanyolországból. A neve a gereblyének és a libertinusnak ugyanaz a közös neve lett , mint Lovelas és Casanova neve .
A legendás Don Juan prototípusát az egyik don Juan Tenorio nevű sevillai arisztokrata család képviselőjének tartják . Merész szerelmi és párbajkalandjai, amelyek egy közeli barátja, I. Pedro kasztíliai király (1350-1369) részvételének köszönhetően büntetlenül maradtak, sokáig rémisztették egész Sevillát, egészen Don Gonzalo de Ulloa parancsnok meggyilkolásáig. a Calatrava Lovagrend Juan által, véget vetett a türelemnek. Don Juan a királlyal szembeni kicsapongásnak és erőszaknak engedve elrabolta de Ulloa parancsnok lányát, és megölte őt. Az igazságszolgáltatás inaktív volt, és a Calatra Knights úgy döntött, hogy maguk büntetik meg a szemtelen gyilkost. Egy fiatal és gyönyörű nő nevében késő este találkozót egyeztettek vele a templomban, ahol a parancsnokot eltemették, megölték, és azt a pletykát terjesztették, hogy egy szobor dobta a pokolba.
Ezt a legendát később összekeverték egy másik, szintén sevillai legendával, amelynek főszereplője don Miguel de Manara , aki eladta lelkét az ördögnek, de aztán megbánta és belépett a kolostorba.
A lovagi mesék és a középkori népköltészet számos más személyt is felállított, akiket szintén az érzéki élvezetek utáni szomjúság vezérel tettükben, akik szintén őrülten bátrak és erkölcstelenek. A burgundi Aubrey ( francia Aubery le Bourgoing ), Ördög Róbert ( Robert le Diable ), akinek legendája jobban hasonlít a don Juan legendájának főbb vonásaihoz, és mások adták meg ennek a típusnak az általános körvonalait, amelyek minden országban előfordulhatnak. a legkiemelkedőbbekhez kötik erkölcstelenségüket és kalandorok vitézségét.
Idővel a típus megváltozik, ahogy a szokások enyhülnek; az éles jellemvonásokat, Don Juan elődeinek módszereinek durvaságát fokozatosan felváltják a vonzóbb tulajdonságok, s végül a sevillai legenda hőse bájos formát ölt, ez lett népszerűségének oka.
Don Juan első művészi képét Tirso de Molina alkotta meg „ A sevillai libertinus és a kővendég ” című darabjában (1630 körül). A cselekmény Juan Tenorio fentebb vázolt igaz történetén alapult.
De Molina darabjában Don Juan sorozatos szerelmi viszonyokat követően barátja, a márki leple alatt besurran menyasszonyához, Donna Annához. A csalást észlelték. Az apát, a parancsnokot, aki futva jött a kiáltásra, megölték. Don Juan elmenekül, ami alatt sikerül elcsábítania a falusi Amintát. Sevillába visszatérve véletlenül a parancsnok sírjára kerül. Miután elolvasta a gyilkos bosszújával fenyegetőző feliratot, Don Juan szakállánál ragadja a szobrot, és vacsorára hívja. Megjelenik, és magához hívja don Juant. Szavához híven don Juan a sírba jön. Egy pokoli étkezés után mindkettő kudarcot vall. Az utolsó jelenet a király jelenlétében játszódik. A király kivégzését rendeli el. Don Juan szolgája azonban arról számol be, hogy Isten büntetése érte az urát.
De Molina darabjában Don Juan egy csábító („mindig is az volt a legnagyobb örömöm, hogy elcsábíthatok egy nőt, és miután megbecstelenítettem, elhagytam”), akit nem annyira az élvezet vonz, mint inkább a nő alávetettségéért folytatott küzdelem. akaratához. A könnyű győzelmek közömbösek számára. Ragadozó és hódító, kalandor és párbajtőröző, fel van ruházva az ideális nemes összes tulajdonságával: szépséggel, bátorsággal, becsületérzéssel.
Alig három évvel Tirso de Molina drámájának megjelenése után Juan már jelentős sikereket aratott az olaszországi folk színtereken , sokat profitált a darabba bevezetett komikus elemből, amellyel az olaszok a túlzott tragikumát akarták tompítani. A színpadon El burladort Giliberti (1652) és Cicognini ( Il convitato di pietra , 1670) kezelte. Utóbbi mindent kidobott Tirso játékából, ami tanulságos és borús.
Giliberti olasz feldolgozása, amely inkább a spanyol eredetihez hű volt, nem jutott el hozzánk; de ez alapján írták az első drámákat franciaországi don Juanról, ahol a cselekményt 1658 körül hozták. Darimon darabjának lyoni gyártása még ebben az évben nyúlik vissza, majd a következő évben de Villiers újraforgatta a párizsi színpadra . , ahol így hívták: Le festin de pierre, ou le fils criminel .
Molière a Don Juan, avagy a kőlakoma című vígjátékában (1665-ben) először fosztotta meg a hőst spanyol származása jellegzetes vonásaitól, és kora francia valóságát vezette be a darabba. Elutasította az olaszok által bevezetett komédiát, és megsemmisítette azt a klerikális konnotációt, amely Tirso de Molina darabját jellemzi. Moliere után Don Juan legendáját dolgozták fel:
Németországban a 18. század elejétől. A Don Juan legendájának különféle átalakításai voltak a népi színtereken. Az ilyen változtatásokban Don Juan szolgája gyakran nagyobb szerepet játszott, mint ő maga. A XVII. század végén. a legendát Zamora spanyol drámaíró dolgozta át, Olaszországban pedig valamivel később Goldoni ( D. Giovanni Tenorio, osia: il dissoluto punito ).
A " Don Juan " (1812) című novellában a kép első romantikus értelmezését E. T. A. Hoffmann javasolta . Ebben az értelmezésben Don Juan, a földön elérhetetlen eszmény keresője Fausttal rokonnak bizonyult [1] . Mindkét hős a sors ellen lázadó protestáns, mindketten az egoizmus és a hitetlenség képviselői, és ha a gyakorlati realizmus és a kifinomult szenzációhajhász poétikusan fejeződik ki Don Juan legendájában, akkor a Faust legendája szubjektív idealizmust és spekulatív hajlamokat fogalmaz meg. A német drámaíró , Grabbe „Don Juan und Faust” című drámájában megpróbálta összekapcsolni mindkét szereplő sorsát.
Byron ( 1818-23 ) azonos című szatirikus költeményében Don Juan teljesen passzív. Az akció a 18. században játszódik. A hős szerelmi kapcsolatainak hosszú láncolata bontakozik ki „a házas Dona Juliával Spanyolországban, a bájos Gaide-el egy hajótörés utáni félreeső szigeten, a török szultán ágyasával a háremében, II. Katalinnal Oroszországban ... végül a londoni világi társadalomban... Sehol és soha nem szerelmes az agresszív kezdetbe, nem ő üldözi a nőt, és nem erőszakolja meg a nőt, hanem a nő veszi el – passzívan, nem ellenkezve, ha lehetőség adódik” (Fritsche). Byron "Don Juan"-jának semmi köze a sevillai legendához, bár mindkét hős karakterében van néhány rokon vonás.
Prosper Merimee "A purgatórium lelkei " című novellájában (1834) a don Juanról szóló legendák sokaságára hivatkozva felvázolta sorsának saját változatát. Lényege a bűnbánat. A főhős, Don Juan de Maranha viharos és bűnös élete közepette saját temetésének egy misztikus epizódját éli át, és ráébred bűneinek súlyára, majd egy kolostorba kerül, ahol vezekelni próbálja bűneit. Halála előtt azt kéri, hogy temessék el a templom küszöbén, hogy mindenki a lábai alá taposson, aki belép, a következő felirattal: "Itt fekszik a valaha élt emberek legrosszabbja."
José Zorrilla "Don Juan Tenorio" című darabja , amelyet 1844-ben írt, drámái között az első helyet foglalja el, és Spanyolországban minden évben a november 1-jén ünnepelt Mindenszentek napján állítják színpadra.
Don Juan és a társadalom közötti konfliktusának kiengesztelő végkifejletét A. K. Tolsztoj „Don Juan” című 1862-es drámai költeménye mutatja be . Ehhez a műhöz Eduard Napravnik komponálta a zenét . A Don Juan legendájának más orosz adaptációiból ismert A. S. Puskin 1830-as darabja, a „ Kővendég ” és Alekszandr Dargomizsszkij azonos című operája .
N. S. Gumilev "Don Juan Egyiptomban" (1911-1912) versében egy egyfelvonásost alkotott [2] , amelyet azonban nem értékelt túlságosan:
A "Parancsnok lépései" minden bizonnyal az egyik legfigyelemreméltóbb orosz költemény [3] . Igaz, a Don Juan témája az egyik olyan téma, amely szerencsét hoz a szerzőknek. Hány remekművet szolgált fel. Ez egy nyerő téma. Puskin, Moliere, Merimee és Mozart használta . Egy nagyszerű munkához egy jól ismert, már sokszor szolgálatot teljesítő téma kell. Goethe megértette ezt a Faustjával , Milton pedig az Elveszett paradicsommal és Dantéval . De nincsenek kivételek nélküli szabályok – a „Don Juan Egyiptomban” messze nem a legjobb, amit írtam.- I. V. Odojevceva. A Néva partján: Irodalmi emlékiratok [4]
João történetének apokrif paradox értelmezését Karel Capek adta meg . Az orosz (szovjet) drámaírók is ehhez a képhez fordultak a 20. században - Samuil Aljosin ("Majd Sevillában"; 1948), Leonyid Zsuhovickij ("Szenor Juan utolsó nője"). Don Juan halálának sci-fi változatát Alexander Ivolgin adta meg a "Juanelo Turriano kézirata" (1972) című történetben.
A Don Giovanni cselekményén alapuló első operát, a l'Empio punito-t (A megbüntetett libertinus, Róma, 1669) Alessandro Melanie írta . A téma második zenei megközelítése az 1730-ban Bécsben bemutatott pasticcio opera, a La pravita castigata (több zeneszerző, elsősorban Caldara zenéje ). 1761-ben szintén Bécsben mutatták be a Don Giovanni című balettet Gluck zenéjére . Valamivel később (1777) megírta Righini Don Giovanni című operáját, amelyet Tritto, Albertini, Cherubini és mások követtek.
Leginkább Mozart járult hozzá e karakter világméretű népszerűségéhez Don Giovanni című művével . Az opera librettóját Lorenzo da Ponte írta Zamora drámája alapján .
A. S. Dargomyzhsky , akit lenyűgözött A. S. Puskin „ A kővendég ” című darabja, ennek alapján egy azonos nevű operát kezdett írni , anélkül, hogy a szövegben egy szót is megváltoztatott volna. A zeneszerző halála után az operát barátai, Caesar Cui és Nyikolaj Rimszkij-Korszakov fejezték be .
A cikk a Literary Encyclopedia 1929-1939 anyagain alapul .
![]() | |
---|---|
Szótárak és enciklopédiák |
|
Bibliográfiai katalógusokban |
|