"Der Emes" | |
---|---|
eredeti cím |
דער עמעס |
Típusú | folyóirat és újság |
Kiadó | RKP(b) Központi Bizottsága |
Ország | |
Főszerkesztő | Mózes Litvakov |
Alapított | 1918. március 7 |
A kiadványok megszűnése | 1939 |
Politikai hovatartozás | kommunizmus |
Nyelv | jiddis |
Központi iroda | Moszkva |
A Der Emes ( jiddisül דער עמעס Pravda ) egy jiddis nyelvű szovjet zsidó újság , amelyet 1918 és 1939 között adtak ki [1] .
Az Evsektsiya központi szerve 1930-ig történt felszámolásáig. Később a Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottsága Nemzetiségi Tanácsának szerve .
1918. március 7. óta Petrográdban adták ki (Warhait néven). 1918. augusztus 1-jén a "Der emes" nevet kapta [2] , augusztus 7-től Moszkvában jelent meg . 1926 óta az "Emes" című irodalmi melléklet is megjelenik.
1939 januárjában az újság megjelenése megszűnt, az újság alkalmazottai és szerzői elnyomás alá kerültek , sokan meghaltak Sztálin börtöneiben és táboraiban [1] .
Az újság főszerkesztője (1921-1937) - Moses Litvakov , szerkesztők: Alekszandr Csemeriszkij, Abram Merezhin , Shakhno Epshtein [1] .
Szemjon Dimanstein , Maria Frumkina , Samuil Agursky , Perets Markish , Aron Kushnirov , Shmuel Godiner , Alekszandr Khashin, Itzik Fefer , Lev Kvitko , Isaak Nusinov , Jichok Sudarsky és más , az újságban rendszeresen megjelent szerzők [1] ; Moishe Altshuler [3] .
Az újság jelentős teret szentelt a kommunista propagandának és az antiszemitizmus elleni küzdelemnek [1] . A Jevszekcija RCP(b) szerveként az újság a rendkívül kemény anticionista propagandának is teret szentelt [4] . A potenciális olvasók nagy része számára az újság "forradalmi" nyelve érthetetlen és szokatlan volt. 1923. február 13-án a Gomel Tartományi Bizottságnál működő Zsidó Iroda még külön határozatot is kiadott, amelyben megjegyezte, hogy „az Emes újság terjesztésének egyik akadálya a nyelvezet érthetetlensége és számos cikkének bemutatása, ami megnehezíti azok olvasását és asszimilálását” [5] .
1928-ig a Der Emes című újság pozitív irányvonalat követett a Szovjetunióból való zsidó kivándorlással kapcsolatban, hogy más országokban, de mindenekelőtt az Egyesült Államokban állandó tartózkodási helyük legyen. Az újság oldalain helyet biztosított a kivándorlókat szállító cégek hirdetésére; feljegyzéseket tettek közzé az indulóknak – hogyan viselkedjenek útközben, figyelmeztetések a csalókkal való érintkezés ellen, stb. Egyes újságcikkek szerzői olykor még kritizálták is a szovjet intézmények bürokratikus megközelítését a Szovjetunióból való zsidó emigráció problémáinak megoldásában. Így 1918-ban az újság oldalairól a Voronyezsi Kormányzóság Kirsanovszkij Kerületi Tanácsát az „újra evakuáló” zsidókkal szembeni elfogult és tisztességtelen hozzáállással vádolták [1] .
A pártszervezeti munka szempontjából az újság nagy figyelmet fordított a volt zsidó mozgalmak és pártok egykori tagjainak az SZKP-ba (b) történő tömeges áthelyezésére, amelyet az Evszekcii keretein belül hajtottak végre a központban és a régiókban. A Der Emes tudósítói az ukrajnai, a fehéroroszországi és a krími zsidó autonóm enklávékban, majd Birobidzsánban a zsidó bíróságok, a zsidó rendőrőrsök munkájáról írtak olyan helyeken, ahol sűrűn laktak zsidók. Az újság figyelmet szentelt a zsidó oktatási és kulturális intézmények kiterjedt hálózatának országos személyzetének képzésének kérdéseire. A nem askenázi zsidókkal folytatott munka sajátosságairól is megjelentek anyagok Közép-Ázsiában, Észak-Kaukázusban és Transzkaukázusban. A Komszomolban nagy figyelmet fordítottak a zsidó fiatalokkal való munkára ; kérdések vetődtek fel azzal kapcsolatban, hogy a Vörös Hadsereg zsidóinak kulturális igényeit anyanyelvükön kell-e kielégíteni [1] .
Zsidók a Szovjetunióban | |
---|---|
A Nagy Honvédő Háború előtt | |
Holokauszt a Szovjetunióban | |
A Nagy Honvédő Háború után | |
kultúra | |
|