Groys, Borisz Efimovics

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2022. június 15-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 2 szerkesztést igényelnek .

Boris Efimovich Groys
német  Boris Groys
Születési dátum	1947. március 19.( 1947-03-19 ) [1] [2] [3] (75 évesen)
Születési hely	Berlin , Németország
Állampolgárság (állampolgárság)	Németország [4]  Oroszország [4]
Foglalkozása	művészettörténész , egyetemi oktató , filozófus , művészetteoretikus , művészetkritikus
Díjak	Andrei Bely-díj
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Boris Efimovich Groys ( 1947. március 19. Kelet - Berlin ) szovjet és német művészetkritikus , filozófus , író és publicista , szlávista. Filozófia, művészetelmélet, médiatudományok professzora a karlsruhei Állami Felsőfokú Tervezői Iskolában , a New York-i Egyetem szlávisztika professzora .

Rövid életrajz

Kelet-Berlinben született Efim Samoylovich Groys szovjet villamosmérnök, a műszaki tudományok kandidátusának családjában.

• 1965-1971: A Leningrádi Állami Egyetem matematika (Matematikai Logikai Tanszék) [5]
• 1971-1976: a leningrádi kutatóintézetek kutatója
• 1976: Moszkvába költözik
• 1976-1981: a Moszkvai Állami Egyetem Strukturális és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének kutatója
• ezzel párhuzamosan részt vett a nem hivatalos művészetről szóló házi workshopokon
• kultúratudományi, filozófiai és művészetelméleti cikkeket publikált a szamizdat „ Óra ” és „ Obvodny Kanal ” folyóiratokban
• 1977 óta megjelent a " tamizdat " -ban
• 1980-1981 között a 37 folyóirat szerkesztőbizottságának tagja volt.
• 1981. december: Németországba költözik [5] .
• Münchenben , majd Kölnben élt
• egyik alapítója (1983-ban) a Beseda vallásfilozófiai folyóiratnak.
• 1982-1985: különböző kutatói ösztöndíjak Németországban
• 1986-1987: szabadúszó író Kölnben
• 1988. téli időszak: professzor a Pennsylvaniai Egyetem Szlavisztika Tanszékén , Philadelphia , USA.
• 1988. január - 1994. szeptember: az orosz kultúra elméletének oktatója, a Vesztfáliai Wilhelm Egyetem , Németország.
• 1991. téli időszak: professzor a Dél-Kaliforniai Egyetem Szlavisztika Tanszékén és Művészettörténeti Tanszékén , Los Angeles, USA
• 1992: PhD, Vesztfáliai Wilhelm Egyetem
• 1994 októbere óta: filozófia, művészetelmélet és médiaelmélet professzora a németországi Karlsruhe Állami Tervezési Iskolában
• Téli szemeszter 1996-1997: a Nemzetközi Kultúrtudományi Kutatóközpont ösztöndíja, Bécs (Fellowship des Internationalen Forschungszentrums Kulturwissenschaften (IFK), Wien).
• 1997. március-április: Fellowship, Harvard University Art Museum, Cambridge, USA.
• 2010: nyílt levelet írt alá Oroszország elnökének Andrej Erofejev és Jurij Szamodurov védelmében [6] .
• 2010: A 2011-ben megrendezett 54. Velencei Kortárs Művészeti Biennálé orosz pavilonjának kurátorává nevezték ki. Boris Groys javaslatára Oroszországot Andrej Monasztyrszkij és a Collective Actions csoport [7] képviselte .

Könyvek

• Gesamtkunstwerk Sztálin. München-Wien: Hanser Verlag (Akzente kiadás), 1988.

Boris Groys. Gesamtkunstwerk Sztálin . — M .: Ad Marginem , 2013. — 168 p. - (Közös kiadói program a CSK "Garázs" -val ). - ISBN 978-5-91103-153-4 . Archiválva : 2014. október 21. a Wayback Machine -nál orosz változat: Utópia és csere (Sztálin stílusa. Az újról. Cikkek). Moszkva.: Jel, 1993. Francia Verzió: Sztálin. Totális művészeti életmű. Nimes 1990. ital. verzió: Lo stalinismo ovvero l'opera d'arte totale. Milano 1992. amer. változat .: A sztálinizmus teljes művészete. Princeton Univ. Nyomd 1992. japán verzió: Gesamtkunstwerk Stalin. Tokió 2000.

• Egy filozófus naplója. "Conversation" - "Syntax" Paris: 8, rue Boris Vildé, 92260 Fontenay-aux-Roses, Franciaország, 1989.
• (mit Ilja Kabakov) Die Kunst des Fliehens, München-Wien: Hanser Verlag (Akzente kiadás), 1991.

(a menekülés művészete) orosz változat: I. Kabakov, B. Groys, Dialogues (1990-1994). Ad Marginem : Moszkva, 1999.

• Zeitgenössische Kunst aus Moskau. Von der Neo-Avantgarde zum Post-Stalinismus. München, 1991.
• Uber das Neue. Versuch einer Kulturökonomie. München-Wien: Hanser Verlag (Akzente kiadás), 1992.

Taschenbuchausgabe (puhakötésű kiadás): Über das Neue. Fischer Taschenbuch Verlag. Frankfurt a. M. 1999. Francia Verzió: Du Nouveau. Nimes. 1995. orosz Verzió: Körülbelül új. spanyol változat: Sobre lo nuevo : ensayo de una economía cultural, Editorial Pre-Textos, 2005.

• LÁTOGATÁS. Regény. Moszkva: Obscuri Viri, 1995. 80 oldal, példányszám 250 példány.
• Die Erfindung Rußlands. München-Wien: Hanser Verlag (Akzente kiadás), 1995.

(orosz találmány)

• (mit I. Kabakov). Die Kunst der Installation. München-Wien: Hanser Verlag (Akzente kiadás), 1996.

(installációművészet. párbeszédek I. Kabakovval)

• Logic der Sammlung. München-Wien: Hanser Verlag (Akzente kiadás), 1997.

(találkozási logika)

• Kunst-Commentare. Passagen: Bécs, 1997.

orosz verzió: "Megjegyzések a művészethez". "Művészeti magazin" kiadó, 2003.

• Unter Verdacht. Eine Phänomenologie der Medien. München-Wien: Hanser Verlag, 2000.

orosz Változat: Gyanú alatt: A média fenomenológiája. (németről fordította Andrey Fomenko). Art Journal: Moszkva, 2006 200c. Normál formátum. spanyol verzió: Bajo sospecha. Traducción de Manuel Fontán del Junco és Alejandro Martín Navarro. Pre-textos. Valencia, 2008. 300 oldal.

• Politik der Unsterblichkeit. Vier Gespräche mit Thomas Knöfel. München-Wien: Hanser Verlag (Akzente kiadás), 2002.

(a halhatatlanság politikája. négy beszélgetés Thomas Knoefellel) Francia verzió: Politique de l'immortalite. Quatre entretien avec Thomas Knoefel. (ford.: Olivier Mannoni), Maren Sell Editeers, Párizs, 2005. spanyol verzió: Politica De La Inmortalidad, KATZ EDITORES SA, 2008.

• Az utópia művészete (Gesamtkunstwerk Stalin. Comments on Art). Művészeti folyóirat: Moszkva, 2003.
• 14. Topologie der Kunst. München-Wien: Hanser Verlag (Akzente kiadás), 2003. augusztus.

(a művészet topológiája)

• Die Muse im Pelz. Graz: Literaturverlag Droschl, 2004. augusztus.

(prémes múzsa)

• Das kommunistische Postskriptum, Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main, 2005. május.

orosz Verzió: Kommunista utóirat. (németről fordította Andrey Fomenko), Ad Marginem , Moszkva, 2007. 128 p., példányszám 1000 példány. Francia változat: Le post-scriptum communiste, (ford.: Olivier Mannoni), Libella-Maren Sell, Párizs, 2008. ital. verzió: Post scriptum comunista. Meltemi, Roma, 2008, pp. 95 goll. változat: Het communistische postscriptum, Uitgeverij IJzer, Utrecht, 2009 angol verzió: A kommunista utóirat. Verso Books, London – Brooklyn, NY, 2010

• Ilja Kabakov. Az ember, aki az űrbe repült a lakásából. Afterall / MIT Press. London 2006.

(egy férfi, aki a lakásából repült az űrbe)

• Groysaufnahme. Philosophische Gedanken zum Kino. Koln: Schnitt-der Filmverlag, 2007.

(groys-rekord. filozófiai gondolatok mozihoz)

• Die Kunst des Denkens. Herausgegeben und mit einem Nachwort von Peter Weibel. Fundus Band 169. 2007. október.

(The Art of Thinking. Kiadás és utószó: Peter Weibel)

• Boris Groys, Art Power, MIT Press, 2008.
• Einführung in die Anti-Philosophie. München-Wien: Hanser Verlag (Akzente kiadás), 2009.

(bevezetés az antifilozófiába)

• Várj Várj. Boris Groys, Andro Wekua. Egy konverzió. JRP|Ringier, Zürich, 2009

Kiadó

• Fluchtpunkt Moszkva. Cantz Verlag. Stuttgart. 1994.

(eltűnőpont / menekülési pont moszkva)

• Kierkegaard. Schriften. Diederichs: München, 1996.
• Die Neue Menschheit. Biopolitische Utopien in Russland zu Beginn des 20. Jahrhunderts (mit Michael Hagemeister), Suhrkamp Verlag: Frankfurt am Main, 2005. október.

(új emberiség, biopolitikai utópiák Oroszországban a XX. század elején)

• Am Nullpunkt. Positionen der russischen Avantgarde, (mit Aage Hansen-Löve) Suhrkamp Verlag: Frankfurt am Main, 2005. október

(nullaponton az orosz avantgárd pozíciói)

• Zuruck aus der Zukunft. Osteuropäische Kulturen im Zeitalter des Postkommunismus, (mit Anne von der Heiden), Suhrkamp Verlag: Frankfurt am Main, 2005. október

(vissza a jövőből, kelet-európai kultúrák a posztkommunizmus korában)

Műalkotás

• Art Judgment Show. Film- und Videoinstallation, Ljubljana: Moderna Galerija 2001; Brüsszel: Roomade 2002, Berlin: Podewil 2002.
• Ikonoklasztikus élvezetek. Filmesszé, Karlsruhe: ZKM (Ausstellung "Iconclash" 2002)
• Traumfabrik Kommunismus- Die visuelle Kultur der Stalinzeit, Frankfurt am Main, Kunsthalle Schirn , 2003. Kiállítás.
• Közepes vallás. ZKM Karlsruhe. Museum für Neue Kunst. 1008.11.23 - 2008.04.19. Kiállítás.

Cikkek

• Filozófus a történelem vége után // Megfoghatatlan kontextus. Orosz filozófia posztszovjet körülmények között. - M.: Ad Marginem, 2002. - S. 147-160.
• Az orosz nemzeti identitás keresése // A filozófia kérdései. - 1992. - 9. sz. - S. 52-60.
• Lenin és Lincoln - a modern halál képei // Boris Groys. Utópia és csere. - M.: 1993. - S. 353-356
• "Journal Hall" / B. Groys // 5 cikk és egy beszélgetés vele.
• Az elmélet tekintete alatt // Boris Groys. A poétika politikája. Moszkva: Ad Marginem, 2012.

CD

• Die Illusion des Endes – Das Ende der Illusion (A vég illúziója az illúzió vége), Jean Baudrillard és Boris Groys, tegyük fel, 1998.
• Im Namen des Mediums (A médium nevében), tegyük fel, 2004.

DVD

• Boris Groys. Loop gondolkodás, 1 DVD-Video

Drei videók über das Ikonoklastische, Rituelle und Unsterbliche. Hrsg. ZKM/Zentrum für Kunst u. Medientechnologie Karlsruhe. Dtsch.-Engl. 57 Min. (három film az ikonoklaszmáról, a rituáléról és a halhatatlanságról)

Linkek

• Boris Groys, az orosz- és szlavisztika nemzetközileg elismert professzora
• (Fr.) Site sur Boris Groys
• Boris Groys az Andrei Bely Center elektronikus archívumában
• Folyékony művészet, felelős emberek és kamerák a WC-ben (interjú a knife.media -val )
• Nika Dubrovskaya. Interjú Boris Groysszal: Lépjen túl az elit téren …

Jegyzetek

1. ↑ Boris Groys  (holland)
2. ↑ Boris Groys // filmportal.de - 2005.
3. ↑ Boris Groys // Képzőművészeti Archívum - 2003.
4. ↑ 1 2 LIBRIS – 2012.
5. ↑ 1 2 Kutlovskaya E. Ne építs semmit, és reménykedj semmiben Archív másolat 2015. február 8-án a Wayback Machine -nél // Novaja Gazeta. - 2008. - december 9.
6. ↑ A művészi közösség nyílt levele az Orosz Föderáció elnökéhez Archiválva : 2011. március 12.
7. ↑ Tolstova A. Boris Groys: „Nincs többé semmi „releváns” a modern világban” Archív másolat 2011. március 7-én a Wayback Machine -n // Power. - 2011. - február 21.

A közösségi hálózatokon	Facebook
Tematikus oldalak	AlloCine diszkók Filmportál Internet Movie Database RKDartists
Bibliográfiai katalógusokban BIBSYS: 4060217 BNC : a11879531 BNE : XX1711447 BNF : 125191557 CONOR : 6321507 GND : 118996894 ICCU : RAVV073440 ISNI : 0000 0001 2126 8071 J9U : 987007298232305171 LCCN : no91018521 LNB : 000132042 NDL : 00814475 NKC : jx20070219005 NLP : A24556245 NTA : 097028037 NUKAT : n93120875 LIBRIS : khwz1rd354g3zrd SUDOC : 034435301 VIAF : 32105780 WorldCat VIAF : 32105780

Andrei Bely- díjasok
Költészet	Krivulin Viktor (1978) Elena Schwartz (1979) Vlagyimir Aleinikov (1980) Alekszandr Mironov (1981) Olga Sedakova (1983) Alekszej Parscsikov (1986) Gennagyij Aigi (1987) Ivan Zsdanov (1988) Alexander Gornon (1991) Shamshad Abdullaev (1994) Victor Lettsev (1997) Mikhail Eremin (1998) Elena Fanailova (1999) Yaroslav Mogutin (2000) Vaszilij Filippov (2001) Mikhail Gronas (2002) Mikhail Aizenberg (2003) Elizaveta Mnatsakanova (2004) Maria Stepanova (2005) Alexander Skidan (2006) Alexey P. Cvetkov (2007) Vlagyimir Arisztov és Szergej Kruglov (2008) Nyikolaj Kononov (2009) Szergej Sztratanovszkij (2010) Andrej Poljakov (2011) Vaszilij Lomakin (2012) Anna Glazova (2013) Kirill Medvegyev és Irina Shostakovskaya (2014) Vaszilij Borodin és Szergej Zavialov (2015) Leonid Shvab (2016) Stanislav Lvovsky (2017) Andrey Sen-Senkov (2018) Alla Gorbunova és Andrey Tavrov (2019) Tanya Skarynkina (2020) Polina Andrukovich és Vitaly Pukhanov (2021)
Próza	Arkagyij Dragomoscsenko (1978) Borisz Kudrjakov (1979) Boris Dishlenko (1980) Sasha Sokolov és Jevgenyij Kharitonov (1981) Korvin Tamara (1983) Vaszilij I. Aksenov (1985) Leon Bogdanov (1986) Andrey Bitov (1988) Jurij Mamleev (1991) Julia Kokoshko (1997) Vaszilij Kondratjev (1998) Mihail Gasparov (1999) Alekszandr Pjatigorszkij (2000) Andrey Levkin (2001) Eduard Limonov (2002) Margarita Meklina (2003) Szergej Spirikhin (2004) Jurij Leiderman (2005) Alexander Goldstein (2006) Alexander Ilyanen (2007) Alexander Sekatsky (2008) Anatolij Barzakh * (2009) Anatolij Gavrilov (2010) Nyikolaj Baitov (2011) Marianna Heide és Viktor Ivaniv (2012) Denis Osokin (2013) Alekszej V. Cvetkov (2014) Polina Barskova (2015) Alexandra Petrova (2016) Viktor Pelevin (2017) Pavel Pepperstein (2018) Dmitrij Danilov (2019) Dmitrij Garicsev (2020) Roman Mihajlov (2021)
Bölcsészettudományi Tanulmányok	Boris Groys (1978) Eugene Schiffers (1979) Jurij Novikov (1980) Yefim Barban (1981) Borisz Ivanov (1983) Vladimir Erl (1986) Vladimir Malyavin (1988) Mikhail Epstein (1991) Andrey Krusanov (1997) Konstantin Mamaev (1998) Lev Rubinstein (1999) Igor Szmirnov (2000) Valerij Podoroga (2001) Vardan Hayrapetyan és Lena Szilard (2002) Vlagyimir Toporov (2003) Mihail Yampolsky (2004) Boris Dubin (2005) Roman Timenchik (2006) Oleg Aronson (2007) Alexander Lavrov (2008) Natalia Avtonomova (2009) Ludmila Zubova (2010) Dmitrij Zamyatin és Elena Petrovskaya (2011) Arkagyij Ippolitov (2012) Irina Sandomirska (2013) Igor Chubarov (2014) Ilja Kukulin (2015) Mihail Kurtov (2016) Ilja Budraitskis és Vadim Rudnev (2017) Felix Sandalov (2018) Elena Mikhailik (2019) Artemy Magun (2020) Nasztaszja Hruscsova (2021)
Irodalmi szolgálatokért	Konstantin Kuzminsky (1997) Ry Nikonova és Sergey Sigey (1998) Dmitrij Volcsek (1999) Victor Lapitsky (2000) Vlagyimir Sorokin (2001) Dmitrij Kuzmin (2002) Andrej Monasztyrszkij (2003) Viktor Sosnora (2004) Vjacseszlav Kuricsin (2005) Irina Prokhorova (2006) Vszevolod Nekrasov (2007) Mark Belorusets és Tatyana Baskakova (2008) Anri Volokhonsky (2012) Ivan Akhmetyev (2013) Paolo Galvagni (2014) Antoine Volodin (2015) Borisz Osztanin (2016) Gleb Morev * (2017) Jaan Kaplinsky (2018) Mark Lipovetsky (2019) Vadim Nazarov (2020) Borisz Grebenscsikov (2021)
Irodalmi projektek és kritika	Alekszandr Ulanov (2009) Szergej Kudrjavcev és Jevgenyij Kolcsuzskin (2010) Julia Valieva (2011) Pavel Arseniev (2012) Kirill Korcsagin (2013) Dmitrij Bavilszkij és Igor Gulin (2014) Irina Kravcova (2015) Alexander Geller és Anton Tarasyuk / Alexey Konakov (2016) Vitalij Kalpidi (2017) Valerij Shubinszkij (2018) Vitaly Lekhtsier (2019) " F-betű "* / Alexander Chantsev (2020) " Rhino " / Lev Oborin (2021)
Fordítás	Alekszandr Csernoglazov (2009) Aljosa Prokopjev (2010) Grigorij Dasevszkij (2011) Jurij Csanyikov (2012) Mark Greenberg (2013) Natalia Azarova (2014) Dmitrij Vorobjov (2016) Szergej Moreino (2018) Elena Baevskaya és Shashi Martynova (2020) Anastasia Gryzunova (2021)
* visszautasította a díjat