A hebefrén szindróma ( más görögül ἥβη - fiatalság, φρενός - elme, elme) egy pszichopatológiai szindróma , amelyet a gyermekiesség, az ostobaság kifejezett jellemzőinek jelenléte jellemez. A hebefréniát először Hecker ( 1878 ) írta le önálló mentális betegségként, később Emil Kraepelin a skizofréniának minősítette .
O. V. Kerbikov ( 1949 ) a hebefrén szindróma hármasát emelte ki [1] :
A hebefrén állapotban lévő betegek hangosan és hisztérikusan nevetnek, egymás után mindenkit pofáznak, ágyra ugrálnak vagy a padlón hemperegnek, nevetséges viccekkel és furcsa bohóckodásokkal zaklatnak másokat [2] .
A hebefrén szindróma felépítésében katatóniás zavarok, hallás- és zsigeri hallucinációk [2] , kapcsolati és üldözési téveszmék [2] figyelhetők meg . A hangulat is lecsökkenhet, ilyenkor az affektív delírium ötleteit találjuk [2] .
Leggyakrabban hebefrén szindrómát figyeltek meg hebefrén skizofréniában szenvedő betegeknél . Néha a hebefrén szindróma megtalálható epilepsziás betegeknél (leggyakrabban időbeli), reaktív, mérgezés és szervi agykárosodáshoz kapcsolódó pszichózisok esetén is előfordul . Hebefrén szindrómánál katatóniás tünetek figyelhetők meg, ilyenkor a pszichopatológiai struktúrában előtérbe kerülve katatóniás-hebefrén szindróma jelenlétéről beszélhetünk a betegben [2] .
A hebefréniához közel áll a heboidofrénia fogalma, amely a hebefrénia egy enyhe formája, amely túlnyomórészt antiszociális személyiségzavarral jár . Ennél a rendellenességnél serdülőkorban is megfigyelhető a megjelenés, de a fő tünet az antiszociális viselkedés.
| Skizofrénia | |
|---|---|
| A skizofrénia formái ( ICD-10 ) |
|
| A skizofrénia speciális formái |
|
| Elavult diagnózisok | |
| Egyéb diagnózisok és állapotok | |
| Kapcsolódó szindrómák | |
| Negatív tünetek | |
| Egyéb | |