| Gallant India, Gallant India | |
|---|---|
| Les Indes Galantes | |
| Jean-Marc Natier (1685-1766). "Hebe" - a fiatalság és a szépség istennője, a "Gallant India" opera-balett karaktere | |
| Zeneszerző | Jean-Philippe Rameau |
| Librettó szerző | Louis Fuselier ( Louis Fuzelier ) |
| Karmester | Cheron ( francia Cheron ) |
| Szcenográfia | Giovanni Servandoni ( Giovanni Niccolò Servandoni ) |
| A műveletek száma | A prológusból és négy jelenetből áll |
| A teremtés éve | 1735 |
| Első produkció | 1735. augusztus 23 |
| Az első előadás helye | Királyi Zeneakadémia |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
A Gallant India [1] , egyben Gallant India [2] ( fr. Les Indes galantes ) Jean-Philippe Rameau francia barokk zeneszerző opera-balettje , amelyet a francia drámaíró , Rameau kortársa , Louis írt a librettó szövegére. Fuzelier . Az opera-balett egy Prológusból [comm. 1] és négy entre (kijáratok vagy képek) [comm. 2] .
A Gallant India ( 1735 ) Rameau hat nagy balettoperája közül az első [comm. 3] és korának leghíresebb színpadi alkotása [3] [4] . Az opera első kiadásának premierje 1735. augusztus 23-án volt Párizsban , a Királyi Zeneakadémián .
Amikor Rameau elkezdett dolgozni a "Gallant India"-on, az opera-balett műfaj már csaknem negyven éve létezett a francia színpadon, és vokális-koreográfiai divertisment volt (a francia francia divertissement szó szerint - szórakozás, szórakozás), amely több heterogén elemből állt. különböző cselekményű jelenetek , amelyeket ennek ellenére egy közös gondolat egyesített. Az operában a drámai elem általában minimális volt, és kis együttesekben , recitativokban és áriákban lokalizálódott [5] .
Nem nevezhető véletlennek, hogy a zeneszerző divatos keleti témát választott első opera-balettjéhez [3] . Az egzotikus fantázia a lehető legkifinomultabban és káprázatosabban színpadra állította, tökéletes összhangban volt a rokokó kor szellemével .
A "Gallant India" librettója kitalált szerelmi történeteken alapul, amelyek eseményei távoli tengerentúli vidékeken bontakoznak ki. A cselekmény földrajza nagyon egzotikus - minden akció során a néző a világ egy új részére kerül át: az első kijáraton "A nagylelkű török" - Törökországba , a második kijáraton "Perui inkák " - Peruba és a a "Perzsa Virágfesztivál" (vagy "Virágok") harmadik kijárata Perzsiába . A "Savages" negyedik kiadását a zeneszerző csak 1736 -ban adta hozzá [6] . Ez a kép Észak-Amerika indiánjaihoz repíti a nézőt .
Eredeti [comm. 4] az opera-balett hőse „természetes személy” [comm. 5] szellemében J.-J. Rousseau vagy Claude Helvetius . A törökök , perzsák , perui inkák és amerikai vadak valójában erényesebbek és kifinomultabbak, mint a világilag cinikus, kapzsi és néha meglehetősen kegyetlen európaiak. Ebben Rameau és Fuselier operájának üzenete teljesen összhangban van Diderot híres kijelentésével : „Kész vagyok fogadni , [comm. 6] , hogy barbárságuk kevésbé gonosz, mint városi civilizációnk [ 7] . Úgy tűnik, hogy a „vadak” példát adnak Európának az érzelmek nemességére, a félelemmentességre és a nagylelkűségre – ezekre a tulajdonságokra, amelyek meghatározzák a „lovagiasságot” az emberi viselkedésben [4] .
A "Gallant India" nem azonnal kapta meg végleges nevét: az eredeti, "Gallant Victories" a párizsi opera archívumában tárolt partitúrán látható . Később Ramo átnevezte a „Gallant Victories”-t a megfelelőbb „India”-ra . Abban az időben az "India" szót (igaz, többes számban) használták minden távoli tengerentúli földre és egzotikus ismeretlen országokra, amelyek az európaiak számára a gazdagság és örömök kimeríthetetlen forrásának tűntek [8] .
A partitúra műfaja és stílusa nagyban meghatározta a francia balettszínház fejlődését. Debussy szerint Rameau alkotásaiban egy hagyomány született, amely "a bájos, törékeny gyengédségből, az érzések kifejezésének világosságából, a pontosságból és a formai higgadtságból - a francia szellemben rejlő tulajdonságokból" szőtt . A "Gallant India" orientalizmusa Rameau könnyű kezével a francia balettzene egyik jellegzetes stílusbeli különbségévé válik. A 19. században F. Burgmüller (Peri), J. Offenbach (A pillangó) és E. Lalo (Namuna) a „keleti balett” szemléletes példáit alkotta . A 20. században "keleti baletteket" és operákat írt P. Duke ("Peri"), A. Roussel ("Padmavati") és C. Debussy ("Kamma") [9] .
A "The Gallant Indies" első kiadásának premierje – két kiadásban a prológussal együtt – Párizsban, a Királyi Zeneakadémián zajlott 1735. augusztus 23-án . Mindössze öt nappal később, augusztus 28-án Rameau egy harmadik kilépést is beépített az operába. Az első előadásokat nyilvánvaló siker nélkül tartották. A cselekmény "hibái" megdöbbenést és zűrzavart okoztak a közönségnek [10] . A kritikusok viszont azzal vádolták a librettó szerzőjét, Louis Fuseliert, hogy hiányzik a bonyolult intrika és a cselekmény szerény fejlesztése. Rameau-t, Fuselier-vel ellentétben, felrótták zenéjének rendkívüli nehézségei miatt, és ennek következtében az észlelés szempontjából bonyolultsága miatt. Ennek ellenére a vegyes fogadtatás ellenére a közönséget nagyon lenyűgözték Giovanni Servandoni ( Giovanni Niccolò Servandoni ) szettjei . A fényűző jelmezek, a rendkívüli tájak és a példátlan mechanikai eszközök nagyrészt "megmentették" a "Gallant Indies" első produkcióját. Egyik kortársa szerint „a legcsodálatosabb látvány volt, ami valaha is megjelent a színház színpadán...” [3] .
1736. március 10-én mutatták be a darabot a harmadik kiadásban : hozzáadták a „Savages” negyedik kiadását, amelyet a közönség azonnal meleg fogadtatással fogadott. Ehhez a kiadáshoz Rameau zenét kölcsönzött korábban írt és nagyon népszerű kompozíciójából - az azonos nevű rondóból ("Les Sauvages") a g-moll (1726-27) csembalószvitből [11] . 1725-ben az "Olasz Vígszínház" különös megrendelést kínált a zeneszerzőnek - jellegzetes táncot az "igazi vadak", két Louisianából hozott őslakos előadásához, a "Galant India"-ban harmadik kiadásában jelent meg. [12] [zene pr. 1] [zene pr. 2] .
Az idő múlásával a közönség hozzáállása az opera-baletthez drámaian megváltozott. Louis de Cahusac hozzánk jutott jegyzeteiben J.-F. legtöbb operájának librettistája. Rameau egyenesen azt mondja, hogy "… a „Gallant India" eleinte ellenállhatatlanul összetettnek tűnt; a közönség nagy része tiltakozó felkiáltással, a tizenhatodokkal túlterhelt zenék elutasításával hagyta el a színházat, amelyek között nem volt mit hallani... Hat hónappal később a nyitánytól az utolsó gavotteig minden áriát elénekeltek, és mindenki tudta…” [5] .
A színjátszó társulat összetétele, ragyogása fontos szerepet játszott a közönség számára, olykor fontosabb, mint maga az előadás, és a maga módján az előadott mű sikerének záloga volt.
Mivel az opera-balettben jelentős és fontos – látványos és szórakoztató – funkciót a koreográfiai rész töltött be, Rameau aprólékosan követte librettista utasításait és kívánságait. A Prológus legelső ütemeitől kezdve kétféle dallamot váltogat és szembeállít egymással, amelyek a balettben megfelelnek a páros színpadi játéknak. Mint például a Prológus egyik jelenetében: a mindenkit zászlaja alá hívó Bellonát követő szerelmes fiatal férfiak témája összefonódik és váltakozik a kedvesüket megtartani és visszaadni próbáló lányok témájával [ 5] .
A tánccsoport különböző korú művészekből állt, általában tizenhárom és tizennyolc év közöttiek. Egy-egy kor táncosainak megjelenése, jelenléte a jelenetben a cselekmény drámai döntésétől függött [5] .
A "Gallant India" első produkcióiban, amelyek a hozzánk jutott forrásokból ismertté váltak, híresek, Franciaországon kívül is széles körben ismertek, népszerű művészek, a közönség kedvencei vettek részt:
| A szállítmány | Hang | Fellépők az 1735. augusztus 23-i premieren (Karmester: Cheron ( fr. Chéron ) |
|---|---|---|
| Prológus | ||
| Hebe | szoprán | Mlle Eremans ( fr. Mlle Eremans ) |
| Amur | szoprán travesztia | Mademoiselle Petipa ( francia Mlle Petitpas ) |
| Bellona | bariton travesztia | Cuignier ( francia Cuignier ) |
| Az első kijárat "Magnanimous Turk" | ||
| Emilia | szoprán | Marie Pélissier ( franciául: Marie Pélissier ) |
| Valer | pulttól (magas tenor, fr. haute-contre ) | Pierre de Geliotte ( Pierre de Jélyotte ) |
| Osman | bariton | Jean Dun ( fr. Jean Dun "fils" ) |
| A második kijárat "perui inkák" | ||
| Fani | szoprán | Marie Antier ( franciául: Marie Antier ) |
| Don Carlos | pulton kívül | Pierre de Geliotte |
| Huascar | bariton | Claude-Louis-Dominique Chassé de Chine ( francia Claude-Louis-Dominique Chassé de Chinais ) |
| A harmadik kijárat "Perzsa Virágfesztivál" | ||
| Fatima | szoprán | Mademoiselle Petipa |
| Zaire | szoprán | Mademoiselle Héremans |
| Takmas | pulton kívül | Denis-François Tribou ( franciául: Denis-François Tribou ) |
| Ali | bariton | Személy ( fr. Person ) |
| A negyedik kijárat "Savages" | ||
| Téli | szoprán | Marie Pelissier |
| Adario | tenor - fr. farok ( baritenor ) | Louis-Antoine Cuvillier ( fr. Louis-Antoine Cuvillier ) |
| Damon | pulton kívül | Pierre de Geliotte |
| Don Alvar | bariton | Jean Den |
Az opera harmadik kiadásának megfelelően (1736).
Prológus. Hebe palota és kertje .
Hebe, a fiatalság és a szépség istennője lakomára hívja a szerelmeseket ligetjébe, de a táncok között hirtelen dob- és trombitaszó hallatszik: megjelenik Bellona - a háború istennője [15] . Mindenkit zászlaja alá hív, dicsőséget és becsületet ígérve a jövő harcosainak. A fiatalok, engedve Bellona ígéreteinek, megfeledkeznek az örömökről és a szerelemről, és átállnak az ő oldalára. Hebe csüggedten segítséget kér Ámortól , aki kíséretével együtt leszáll a felhőkből. A szeretet Istene bátorítja Hebét: Európában mindenki legyen elfoglalva a háborúval, elküldi szolgáit a világ minden sarkába – az „indiaiak” legtávolabbi országaiba, hogy új győzelmeket arathasson vele.
I. felvonás A nagylelkű török. Kertek a tenger mellett.
Egy fiatal francia nő, Emilia Osman pasa fogságában sínylődik. Szenvedélyesen szerelmes belé, és ráveszi, hogy fogadja el a szerelmét. A lány elutasítja javaslatát, megmagyarázva az elutasítás okát: a korzárok közvetlenül az eljegyzési partiról elrabolva úgy döntött, hogy mindvégig hűséges marad választottjához, Valérhoz, még akkor is, ha – mint maga biztos – meghalt. Osman megpróbálja elhitetni vele, hogy az életnek még nincs vége, és újra szerelmes lehet, de egy határozott visszautasítás miatt elszomorodik, távozik.
A tengeren feltámadt vihar egy hajót sodor a partra , ahonnan az összetört tengerészek kiszállnak . Nem örülnek üdvösségüknek – miután megmenekültek a tengeri haláltól, Oszmán hatalmába kerültek. Emilia abban a reményben, hogy találkozhat egy honfitársával, odalép az egyik túlélőhöz, és felismeri benne Valert, aki felkiált, hogy a világ minden táján kereste, és végül megtalálta. A szerelmesek öröme azonban múlandó, Emilia mesél a helyzetéről, és nem titkolja, hogy Osman szerelmes belé. A pár kétségbeesik. Oszman megjelenik, hallotta a beszélgetésüket. A szerelmesek a legrosszabbra számítanak, de a török visszaadja szabadságát: ő maga is egykor fogoly volt, és Valerában felismerte egykori urát, aki szabadon engedte. Hálára válaszolva Osman arra kéri a házaspárt, hogy ne csodálják túlságosan a döntését: sok belső küzdelmébe került. A török távozik, ott marad Emilia és Valera, akiknek gazdag ajándékokkal megrakott búcsúhajót ad. A szerelmesek dicsérik Osman nagylelkűségét. Végső átirányítás.
törvény II. perui inkák. Sivatag Peruban; a háttérben egy vulkán sziklás lejtőkkel
Az inkák királyi családjából származó Fani hercegnő szereti Carlos spanyol hódítót , aki egy titkos randevú alkalmával ráveszi, hogy hagyja el törzsét és szökjön meg vele. Fani tétovázik, nem tud szakítani ősei szokásaival és hagyományaival . Megjelenik Huascar, a Nap főpapja , aki titokban szerelmes a hercegnőbe, és beszámol arról, hogy az isten megparancsolta neki, hogy válasszon férjet neki. A lány megérti Huascar tervét, és ellenzi. Kezdődik a Nap ünnepe. (Divertisment) . A pap és a nép dicséri a nagy világító kegyelmét, és gyászolja a spanyolok által lerombolt templomokat: a majdnem meghódított országban a Napnak nem maradt más oltára, csak maguk az inkák szíve. A fesztivál ideje alatt egyre erősödő földalatti morajlás hallatszik: vulkánkitörés kezdődik. A tömeg rémülten szétoszlik. Fani is el akar szökni, de a féltékenységtől elvakított Huascar késlelteti, és azt sugallja, hogy az ég egy félelmetes előjellel fenyegeti őt, és követeli, hogy teljesen adja át magát az akaratának. Carlos és más spanyolok karddal a kezükben jelennek meg; leleplezi Huascart, és elmagyarázza Faninak a földrengés valódi okát: a pap parancsára egy szikladarabot dobtak a vulkán kráterébe . Carlos és Fani örök szerelmet esküsznek egymásnak, és elhagyják a veszélyes lejtőket; az utolsó jelenetben felülről zuhanó sziklák temetik maguk alá a kétségbeesett Huascart.
törvény III. Perzsa virágfesztivál. Az Ali-palota kertjei.
A kereskedőnek álcázott Takmas perzsa herceg belépett barátja, Ali szerájjába, amelyben a gyönyörű rabszolga Zaire sínylődik . Takmas szerelmes belé, és szeretné megtudni valódi érzéseit. Zaira kihallgatott monológjából Takmas megtudja, hogy nyitott a szerelemre. A képzeletbeli kereskedőnő felkínálja magát ügyvédnek. Megjelenik Takmas ágyasa, Fatima: titokban szerelmes Aliba, és miután megtudta Zaire-t, szolgának öltözött, és belépett a szerájba , elnyeli a féltékenység, és mindenre készen áll. Takmas, meglátva őt, riválisnak veszi, és tőrt ránt. Ugyanakkor a „kereskedő” fátyla egy pillanatra feltárja arcát: Fatima felismeri a gazdát , és talpra siet. Ali megjelenik, és kegyelmet kér magának és kedvesének; Zaira csatlakozik a kérésekhez, és Takmas nem tudja visszautasítani őt és barátját. Miután Zaira bevallja szerelmét a hercegnek, és felfedi, hogy ő maga magas származású, Takmas felajánlja kezét és szívét. A félreértések megengedettek, és a két pár nyíltan szeretheti egymást. Kezdődik a Virágfesztivál (Divertissement) . A színpad megtelik zenészekkel, énekesekkel és virágokkal a hajukban odaliszkekkel .
törvény IV. Vadak. Erdő a francia és spanyol birtokok közelében Észak-Amerikában.
Egy indián törzs harcosai, valamint az őket legyőző franciák és spanyolok összegyűlnek a Nagy Békecső szertartására. Az indiai vezető, Adario szerelmes Zimába, egy másik vezető lányába, de féltékeny két külföldi tisztére - a francia Damonra és a spanyol Alvaróra, akik szintén szerelmesek egy fiatal indiai nőbe. Winter flörtöl vele, de lassan oldja meg kétségeit. Megjelennek a riválisok, és a büszke Adario az árnyékba vonul, nem akar nevetség tárgyává válni. Két külföldi versengett egymással, hogy kinyilvánítsák szerelmüket Zima iránt, és kritizálják egymást. A spanyol felrója a franciáknak, hogy vitézségnek tartják az állhatatlanságot , és szégyellik a hűséget. A francia a szerelmi érdekekben látja az élet legfőbb örömét, és nevetségessé teszi a spanyolok erőszakos féltékenységét és kegyetlenségét. Miután meghallgatta őket, Zima a szabad és természetes szerelmet dicséri, és végül mindkét kérőt elutasítja: az egyik túl sokat szeret, a másik pedig nem eleget. Megjelenik Adario, és Zima bemutatja őt, mint azt a férfit, akit minden európainál szívesebben szeretne. Damon és Alvaro megszégyenülnek. Kezdődik a Béke Ünnepe, amelyen az indiánok és a franciák is részt vesznek (Divertissement) . Az előadást chaconne [zene pr. 3] , amelyet India összes népe táncol . [16]
Annak ellenére, hogy a "Gallant India" Rameau egyik legnépszerűbb operája, kevés hiteles felvétel készült róla [17] (talán az előadás kivételesen hosszú időtartama miatt). Az egyik legjobbnak egy 1991-ben készült felvételt tartják, amelyet W. Christie vezényelt "Flowering Arts" barokk zenekarával (harmonia mundi 901367; időtartam 3 óra 13 perc). 2003-ban ugyanaz a Christy ugyanazzal az együttessel (de különböző énekesekkel) felvette a "Gallant Indiát" 2 DVD-re (BBC/Opus Arte 923). 2014-ben az operát (ellentmondásos posztmodern szcenográfiában) a Bordeaux -i Nagyszínházban mutatták be ("Les Talens lyriques" C. Rousset -vel ); Ez az előadás DVD-n jelent meg.