A belépő hang ( hagyományos kínai 入聲, gyakorlat入声, pinyin rùshēng , pall. zhusheng – „a hieroglifa tónusa入(“belépés”)) a közép-kínai nyelv egyik hangja . Hiányzik a modern kínai mandarin nyelvből , de számos délkeleti dialektusban megmaradt: kantoni , jüe , min , hakka .
Fonetikai szempontból a bejövő hang inkább nem hang, hanem egyszerűen egy szótag, amely zárható mássalhangzóra vagy glottális stopra végződik .
Mivel a bejövő hangot az ókori kínai költészetben használták , segít rekonstruálni az ó- és közép-kínai fonológiát.
Fonetikai szempontból a bejövő hang egy glottális stopra vagy ütőszóra végződő zárt szótag (vagyis hangkibocsátás nélkül): [ p̚ ], [ t̚ ], [ k̚ ].
A bejövő hangot a minjiang és a nanjingi mandarin nyelvjárás őrzi meg. Más dialektusokban a bejövő hang eltűnt, és helyette a négy modern hang egyikét kezdték használni, a kezdőbetűtől függően .
A pekingi és északkeleti dialektusokban a zöngétlen kezdőbetűs szavakban a hangok tisztázatlan módon vagy határozott szabályok nélkül voltak elosztva. Más dialektusokkal más a helyzet: a Jiao Liao nyelvjárásban a bejövő hang egy harmadik hangra változott; a Jilu és Zhongyuan nyelvjárásokban az elsőben.
Ha a kezdőbetű nazális vagy [ l ], akkor a bejövő hangot felváltotta a negyedik. Kivételt képez a Zhongyan dialektus, ahol az első hangot használják. Minden olyan dialektusban, amelynek zöngéje zajos kezdőbetűvel rendelkezik, a hangot egy második váltja fel.
Mandarin nyelvjárás | Csendes kezdőbetű | Orr vagy [ l ] | Hangos, zajos kezdőbetű |
---|---|---|---|
Jiao Liao | 3 | négy | 2 |
Északkeleti | 1, 2, 3, 4 [~1] | négy | 2 |
Peking | 1, 2, 3, 4 [~2] | négy | 2 |
North Central | egy | négy | 2 |
Zhongyuan | egy | 2 | |
északnyugati | négy | 2 | |
délnyugati | 1, 2, 4 [~3] | ||
Nanjing | bejövő hang megőrizve | ||
Minjiang |
Az y nyelvben a bejövő hang megmarad. Más, ezzel a hangszínnel rendelkező nyelvektől eltérően azonban a bejövő hang leggyakrabban szótagokban van jelen, végső glottális stoppal .
A kezdettől függően a bejövő hang hangja megváltozik. Van egy magas hang, amikor a kezdőbetű zöngétlen, és egy mély hang, amikor a kezdőbetű megszólal.
A közép-kínai nyelv minden egyes hangja két modern kantoni hangra oszlik. Az egyik az esethez süket kezdőbetűvel, a másik a hívással. Ezenkívül a későbbiekben a süket kezdőbetűs szótagok hangjait két részre osztották: magas ( rövid magánhangzók esetén) és mély ( hosszú magánhangzók) hangokra [1] .
Így a kantoni nyelvben három bejövő hang van: zöngés kezdőbetűvel, magas zöngékkel, mély hangtalannal [1] .
kínai karakter | Fanze és a közép-kínai rekonstrukció [2] | Hakka | Hokkien | Nanjing nyelvjárás | Nál nél | kantoni | Bungo | korai új kana | Putonghua | Fordítás |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
合 | 侯閤切 [ɣɒp] | [véletlen] | [hɐʔ˥] | ho⁵ [xoʔ˥] [3] | [ ɦɐʔ˩˨ ] | [hɐp˨] | gapu, kapu | ガフ,カフ | ő [ xɤ̌ ] | unió; Bezárás |
十 | 是執切 [ʑĭĕp] | [korty] | [sip˥] , [tsap˥] | shr⁵ [ʂʅʔ˥] [3] | [ zʷœʔ˩˨ ] | [sɐp˨] | zipu, sipu | ジフ,シフ | shí [ʂɨ̌] | tíz |
佛 | 符弗切 [bʰĭuət] | [láb] | [hut˥] , [put˥] | fu⁵ [fuʔ˥] [3] | [ vɐʔ˩˨ ] | [fɐt˨] | butu, putu | ブツ,フツ | fó [fuɔ̌] | Buddha |
八 | 博拔切 [pæt] | [pat˩] | [pat˩] , [peʔ˩] | ba⁵ [paʔ˥] [3] | [ pɐʔ˥ ] | [paːt˧] | Pati, patu | ハチ,ハツ | bā [pa] | nyolc |
易 | 羊益切 [jĭɛk] | [ji˥˧] , [jit˥] | [ek˥] , [iaʔ˥] | i⁵ [iʔ˥] [3] | [ ji˦ ], [ jeʔ˩˨ ] | [jɪk˨] | yaku, eki | ヤク,エキ | yì [î] | csere |
客 | 苦格切 [kʰɐk] | [hak˩] , [kʰak˩] | [kʰek] , [kʰeʔ˩] | kä⁵ [kʰɛʔ˥] [3] | [ kʰɐʔ˥ ] | [haːk˧] | kyaku, kaku | キャク,カク | ke [ kʰɤ̂ ] | a vendég |
Prozódia ( szuperszegmentális egységek ; prozódiai eszközök ) | |||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Prozódiai komplexumok |
| ||||||||||||||||||
egyéb fogalmak |
| ||||||||||||||||||
Funkcionális média | |||||||||||||||||||
Fonetika és fonológia |