Haj (zenei)

Haj
angol  Haj
Zene Galt McDermot
A szavak J. Redo, J. Ranyi
Librettó J. Redo, J. Ranyi
Díjak Tony-díj
Nyelv angol
Év 1967
Produkciók
1967 - New York
1968 - New York (Broadway)
1968 - London West End Theaters
1968 - München
1969 - Sydney
1977 - New York (Broadway)
1979 - Filmváltozat
1993 - London West End Theaters
1999 - Moszkva New York
(B 2004 ) élő változat 2005 - London West End Theaters 2008 - Central Park revival 2017 - Aalborg, Dánia


 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

A Hair egy pszichedelikus musical , amely  mérföldkő az 1960 -as évek hippimozgalmában . Zeneszerző: Galt McDermot , szövegeket James Rado és Jerome Ranyi . A premierre 1967. október 17-én került sor New Yorkban . 1968 áprilisában a Broadway egyik színpadára költözött , ahol 1873 előadást futott be. Ugyanebben az évben Los Angelesben és Londonban is bemutatták [1] .

1999 novemberében a Moszkvai Varieté Színházban bemutatták a musical amerikai szerzőjének változatát , amelyet Bo Crowell rendező és Michael Butler producer állított színpadra a Stas Namin Moszkvai Zenei és Drámai Színházzal közösen . Ezután a produkciót adaptálták, és 2000 januárjában az orosz verzió premierjére került sor a Fiatal Nézők Színházában [2] . A musicalt máig sikerrel állítják színpadra a Stas Namin Moszkvai Zenei és Drámai Színházban.

Telek

I. felvonás

Claude, mint a "törzs" vezetője a színpad közepén ül, míg a törzs többi tagja a nézőtéren sétál. Sheila (a New York Egyetem hallgatója) és Berger (egy tiszteletreméltó szabad szellem) törzstagok kitépik Claude hajfürtöjét, és a tűzbe dobják. Egy idő után a törzs a színpadra rohan, és énekelni kezdenek attól a ténytől, hogy a Vízöntő korának ("Vízöntő") gyermekei. Aztán Berger leveszi a nadrágját és egy ágyékkötőt mutat a nézőnek, majd leereszkedik a nézőtérre, bemutatkozva "pszichedelikus mackónak" és "keresi a Donnáját" ("Donna").

A törzs elolvassa a legális és illegális tudatmódosító anyagok listáját ("hasis"). Woof, egy szelíd lélek, számos szexuális gyakorlatot magasztal ("Sodómia"), és azt mondja: "Mindenkit szeretek". Szereti a növényeket, a családot, a nézőket, akikre azt mondja: "Mindannyian egyek vagyunk". Hud, egy harcias afroamerikai, felülről leereszkedik a színpadra, lecsúszik egy oszlopon. Kikiáltja magát "a Szerelem Egyesült Államok elnökének" ("Színes ásó"). Claude látszólag hamis angol akcentussal azt mondja, ő a "leggyönyörűbb állat az erdőjükben" Manchesterből ("Manchester"). De valaki a törzsből emlékezteti rá, hogy a New York állambeli Flushingból származik. Hud, Woof és Berger elnevezi a színüket ("I'm Black"), míg Claude "láthatatlannak" tartja magát. A törzs felolvasta a hiányzó dolgok listáját ("Ain't Got No"). A törzs négy afro-amerikai tagja jelképes sorrendben olvasta fel az útjelző táblák nevét ("zsákutca").

Sheila belép a színpadra ("I Believe in Love"), és az ő irányításával a törzs kántálni kezd. Folytatódik a kicsit korábban elkezdett "Ain't Got No (Grass)" dal. Jeanie, egy különc lány gázálarcban jelenik meg, és szatíra formájában a környezetszennyezésről mesél ("Levegő"). Terhes és szerelmes Claude-ba. Annak ellenére, hogy gyermeket szeretett volna Claude-tól, valójában "valamilyen bővülőtől repült". A törzs kezd hivatkozni az LBJ-re (Lyndon B. Johnson elnök), az FBI-ra (Szövetségi Nyomozó Iroda), a CIA-ra (Központi Hírszerző Ügynökség) és az LSD-re ("kezdeményezők"). A törzs hat tagja Claude szülei képében jelenik meg a színpadon, és mindenért szidják – munkahiányért, papírkivágások hegyeiért, papírdarabkákért. Kijelentik, hogy nem adnak neki pénzt és "csak a hadsereg csinál belőled normális embert". Minden ellentmondás ellenére Claude életerejéről énekel ("I Got Life").

Miután hamis pirulákat osztott ki a törzsnek, és kijelentette, hogy Richard Nixon, a pápa és "Alabama Wallace" kapta az igazi tablettákat, Berger elmeséli, hogyan rúgták ki az iskolából ("Goin' Down"). Claude visszatér a tervezetről, amelyet sikeresen teljesített. Úgy tesz, mintha elégetné a vietnami háborús idézést, de Berger időben eloltja, és kiderül, hogy könyvtári kártya volt. Claude azon gyötrődik, hogy mit tegyen.

A törzs két tagja turistának öltözve kiszalad a színpadra, hogy megkérdezze, miért viselnek ilyen hosszú hajat. Válaszul Claude és Berger, valamint a törzs többi tagja elmagyarázza a jelentőségét ("Hair"). A turista hölgy szerint a gyerekeknek "szabadoknak és ártatlanoknak" kell lenniük, és "azt kell tenniük, amit akarnak, amíg az senkinek nem árt". Azt is megjegyzi, hogy a hosszú szőr ugyanolyan természetes, mint "a hím madarak elegáns tollazata" ("My Conviction"). Kinyitja a kabátját, hogy megmutassa, valójában férfi. Amikor a műmell leesik, a törzs Margaret Meadnek nevezi el.

Sheila átnyújt Bergernek egy sárga inget. Bajba kerül, és végül kettészakítja. Sheila kijelenti, hogy fél, hogy Berger jobban törődik a tömeg véleményével, mint ő ("Easy to Be Hard"). Jeanie így foglalja össze a romantikus sokszöget: „Én Claude-on vánszorogok, Sheila áthalad Bergeren, Berger köröskörül. Claude azon húzza magát, hogy Sheila és Berger keresztje legyen. A törzs szórólapokkal tér vissza, hogy a nézők visszahúzódhassanak magukba ("Hare Krishna"). Berger, Woof és a törzs többi tagja szatirikus dalt énekel arról, hogyan kell kezelni az amerikai zászlót ("Don't Put it Down"). A fiatal és ártatlan Chrissie ezután leírja Franket ("Frank Mills"), a fickót, akit keres, miközben a törzs folytatja a "Be-In" számot. A hím fele elégeti az idézést, Claude először a sajátját teszi a tűzbe, de meggondolja magát és visszaveszi. Megkérdezi: "Hol van ez a valami, hol van ez a valaki, aki eldönti, hogy éljek vagy haljak?" ("Hova megyek"). Az egész törzs meztelenre vetkőzik, ismételgetve: "gyöngyök, virágok, szabadság, boldogság".

törvény II

A törzs négy tagja az "Electric Blues"-t énekli. Az áramszünet után az egész törzs megjelenik a színpadon az "Oh Great God of Power" című dallal. Claude elment az indukciós központba, és a törzs tagjai képzeletbeli beszélgetést folytatnak vele: "A projekt lényege, hogy a fehérek elküldik a feketéket, hogy harcoljanak a sárgákkal a vörösöktől elvett földért." Visszatérve Claude odaad Woofnak egy Mick Jagger plakátját. Woof örül az ajándéknak, mert ahogy ő maga mondja, magával húzza Jaggert. A törzs három világos bőrű nője azt mondja, hogy mit szeretnek a fekete fiúkról („Fekete fiúk”), három fekete pedig ugyanezt, de a világos bőrű fiúkról („Fehér fiúk”).

Berger egy ízületet ad Claude-nak, ami hamarosan érvénybe lép, és a törzsnek víziói kezdenek lenni („Walking in Space”). Látja magát ejtőernyőzni Vietnam dzsungelébe. Berger George Washington tábornokként jelenik meg, és visszavonulást rendel el egy indiai támadás miatt. Az indiánok lelövik Washington összes emberét. Megjelenik Ulysses S. Grant tábornok, és megkezdi a névsort: Abraham Lincoln (egy fekete törzsi nő alakítja), John Wilkes Booth, Calvin Coolidge, Clark Gable, Scarlett O'Hara, Aretha Franklin, George Custer ezredes. Claude Bukowski a lista végén található, de Clark Gable szerint "nem lehet". Mindaddig táncolják a menüettet, amíg három afrikai varázsló meg nem öli őket – kivéve Abraham Lincolnt, aki azt mondja: „Egy vagyok közületek”. Lincoln, miután három afrikai dicsérte, elolvassa a Gettysburg Address ("Abie Baby") egy alternatív változatát. Booth lelövi Lincolnt, de Lincoln azt válaszolja: "Nem fogok meghalni, kivéve egy fehér embert."

A látomások négy buddhista szerzetes megjelenésével folytatódnak. Az egyik leönti a másikat benzinnel, ő rágyújt (Tich Kwang Duc önégetésére emlékeztet), és sikoltozva elrohan. Három katolikus apáca megfojtja a többit. Három űrhajós lézerfegyverrel lő az apácákra. Három kínai késekkel szúrja az űrhajósokat. Három indián íjjal és tomahawkkal öl kínaiakat. Három zöldsapkás amerikai őslakosokra lövi gépfegyverrel, majd egymásra. Megjelenik az őrmester és két szülő, vállfára akasztott öltönyben. A szülők úgy mondják az öltönynek, mintha a fiuk lenne, hogy nagyon büszkék rá. A holttestek életre kelnek, és úgy játszanak, mint a gyerekek. A játékok erőszakossá válnak, és újra megölik egymást. Újra feltámadnak a halálból ("Three-Five-Zero-Zero"), és a jelenet végén a törzs két tagja Shakespeare-verseket énekel az ember nemességéről ("What A Piece of Work Is Man"). a holttesteket.

Felébredve Claude azt mondja: "Nem akarok többé az utcákon kóborolni... Tudom, mi akarok lenni... láthatatlan." Ahogy mindenki a Holdat kezdi nézni, Sheila és a többiek élvezik a csillagok fényét ("Good Morning Starshine"). A törzs egy régi matracról énekel ("Az ágy"). Claude egyedül marad kétségeivel. A hóvihar közepén egy pokrócba burkolózva hagyja el a törzset. Újra kántálni kezdenek, majd észreveszik, hogy Claude nincs köztük. Berger azt kiabálja: „Claude! Claude!" Claude katonai egyenruhában és rövid hajjal jelenik meg, de nem látják, mert láthatatlanná vált. Claude azt mondja: "Akár tetszik, akár nem, elfogadtak."

Claude és a többiek a "Flesh Failures"-t éneklik. A Törzs előtérbe kerül, hátrahagyva Claude-ot, Sheila és Dionne pedig másodszor is elkezdik énekelni a szövegét. Az egész törzs elkezdi a "Let the Sun Shine In" című dalt, és szétoszlik. A jelenet közepén Claude, fekete ruhával letakarva. A függöny bezárul, és ahogy újra kinyílik, a törzs a színpadra hívja a közönséget, és újra elénekli a "Let the Sun Shine In"-t.

Érdekes tények

Linkek

Jegyzetek

  1. ↑ Cikk a BBC honlapján a londoni produkció 30. évfordulója alkalmából: "Hair": a musical, amely elindította a kulturális forradalmat . Letöltve: 2020. január 12. Az eredetiből archiválva : 2018. szeptember 30.
  2. ↑ Stas Namin Zenei és Drámai Színház . Letöltve: 2022. június 17. Az eredetiből archiválva : 2022. március 30.
  Ugrás a Wikidata elemre  Tematikus oldalak
Szótárak és enciklopédiák
Bibliográfiai katalógusokban