Koszigin, Alekszej Nyikolajevics

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2022. augusztus 7-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 2 szerkesztést igényelnek .
Alekszej Nyikolajevics Koszigin
A Szovjetunió Minisztertanácsának 5. elnöke
1964. október 15.  - 1980. október 23
államfő Anasztasz Mikojan (1964-1965)
Nyikolaj Podgornij (1965-1977)
Leonyid Brezsnyev (1977-1982)
Előző Nyikita Hruscsov
Utód Nyikolaj Tikhonov
Az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének/Politikai Hivatalának tagja
1960. május 4.  - 1980. október 21
A Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese
1960. május 4.  - 1964. október 15
Együtt Anastas Mikoyan
Dmitry Ustinov
A kormány vezetője Nyikita Hruscsov
Előző Frol Kozlov
A Szovjetunió Minisztertanácsa Állami Tervezési Bizottságának elnöke
1959. március 20.  - 1960. május 4
Előző Kuzmin József
Utód Vlagyimir Novikov
A Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese
1957. július 5.  - 1960. május 4
A kormány vezetője Nikolai Bulganin
Nyikita Hruscsov
1953. december 7  - 1956. december 25
A kormány vezetője Georgij Malenkov
Nyikolaj Bulganin
1946. március 19.  - 1953. március 15
A kormány vezetője Joszif Sztálin
Georgij Malenkov
A Szovjetunió fogyasztási cikkeinek minisztere
1953. augusztus 24.  - 1954. február 23
A kormány vezetője György Malenkov
Előző beosztás létrejött;
ő maga a Szovjetunió könnyű- és élelmiszeripari minisztere
Utód Nyikita Ryzsov
A Szovjetunió könnyű- és élelmiszeripari minisztere
1953. március 15  - augusztus 24
A kormány vezetője György Malenkov
Előző beosztás létrejött;
ő maga a Szovjetunió könnyűipari minisztere;
Ivan Sivolap a Szovjetunió élelmiszeripari minisztere
Utód pozíciót megszüntették;
ő maga, mint a Szovjetunió fogyasztási cikkeinek ipari minisztere
A Szovjetunió könnyűipari minisztere
1948. december 28.  – 1953. március 15
A kormány vezetője Sztálin
Előző Nyikolaj Csesnokov
Utód pozíciót megszüntették;
ő maga a Szovjetunió könnyű- és élelmiszeripari minisztere
A Bolsevik Kommunista Párt Szövetsége Központi Bizottsága Politikai Hivatalának tagja
1948. szeptember 4.  - 1952. november 5
A Szovjetunió pénzügyminisztere
1948. február 16  - december 28
A kormány vezetője Sztálin
Előző Arseny Zverev
Utód Arseny Zverev
Az RSFSR Minisztertanácsának elnöke
1946. március 15  - március 23
Előző beosztás létrejött; ő maga az RSFSR Népbiztosai Tanácsának elnöke
Utód Mihail Rodionov
Az RSFSR Népbiztosai Tanácsának elnöke
1943. június 23.  – 1946. március 15
Előző Ivan Khokhlov
Konstantin Pamfilov (színész)
Utód pozíciót megszüntették; ő maga az RSFSR Minisztertanácsának elnöke
A Szovjetunió textiliparának népbiztosa
1939. január 2.  – 1940. április 17
A kormány vezetője Vjacseszlav Molotov
Előző állás létrejött
Utód Ilja Akimov
A leningrádi városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke
1938. október  – 1939. február 2
Előző Alekszej Petrovszkij
Utód Popkov Péter
Születés 1904. február 8. (21.) [1]
Halál 1980. december 18.( 1980-12-18 ) [2] [3] [4] […] (76 éves)
Temetkezési hely
A szállítmány SZKP
Oktatás
Díjak
A szocialista munka hőse A szocialista munka hőse
Lenin parancsa Lenin parancsa Lenin parancsa Lenin parancsa
Lenin parancsa Lenin parancsa Az októberi forradalom rendje A Vörös Zászló Rendje
Jubileumi érem „A vitéz munkáért (katonai vitézségért). Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából. „Leningrád védelméért” kitüntetés „Moszkva védelméért” kitüntetés "A Németország felett aratott győzelemért az 1941-1945-ös Nagy Honvédő Háborúban" érem.
SU Medal Húsz év győzelem a Nagy Honvédő Háborúban 1941-1945 ribbon.svg SU érem Harminc éves győzelem a Nagy Honvédő Háborúban 1941-1945 ribbon.svg SU Medal For Bátor munkáért a Nagy Honvédő Háborúban 1941-1945 ribbon.svg "A munka veteránja" érem
SU Medal A Szovjetunió Fegyveres Erőinek 50 éve ribbon.svg SU Medal A Szovjetunió Fegyveres Erőinek 60 éve ribbon.svg SU-érem Moszkva 800. évfordulója alkalmából ribbon.svg SU-érem Leningrád 250. évfordulója alkalmából ribbon.svg

Egyéb államok :

Cs2okg.png Fehér Oroszlán 1. osztályú rend A Perui Nap-rend nagykeresztje
A Lengyel Köztársasági Érdemrend nagykeresztje A "Jose Marti" Nemzeti Rend lovasa Aranycsillag Rend
csaták
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Alekszej Nyikolajevics Koszigin ( 1904. február 8.  (21.,  Szentpétervár , Orosz Birodalom  - 1980. december 18. , Moszkva , RSFSR , Szovjetunió ) - szovjet állam- és pártvezető , a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke (1964-1980 ) ). A szocialista munka kétszeres hőse (1964, 1974).

Párttag 1927 óta , tagja a SZKP SZKP Központi Bizottságának (1939-1980), tagjelölt a Bolsevik Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának, a Központi Bizottság Elnöksége Az SZKP Bizottsága (1946-1948; 1957-1960), az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének, Politikai Hivatalának tagja (1948-1952; 1960-1980). A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja (1946-1980). Az 1965 -ös Kosygin reform kezdeményezője .

Életrajz

1904. február 8 -án  (21-én)  született  (más források szerint - 1904. február 21-én ( március 5. , lásd az anyakönyvi kivonatot [6] ) a szentpétervári Lessner bánya- és torpedógyár esztergályosának családjában. Nyikolaj Iljics, a moszkvai tartomány Kolomenszkoje megyei parasztjainak szülötte és Matrona Alekszandrovna Koszigin. Orosz származású [7] [8] .

1919 végétől 1921 márciusáig a 7. hadseregben , a 16. és 61. katonai terepépítésben szolgált a Petrograd- Murmanszk szakaszon .

1921-1924-ben az Élelmiszerügyi Népbiztosság Összoroszország élelmezési tanfolyamának hallgatója volt, és a Petrográdi Szövetkezeti Főiskolán tanult [9]. , ezt követően Novoszibirszkbe küldték a Fogyasztói Szövetkezetek Novoszibirszki Regionális Szövetségének oktatójaként. 1924-1926-ban Tyumenben dolgozott (a jelenlegi Osipenko utca 28. [10] ; más források szerint - Osipenko utca 18. [11] [12] ) oktatóként dolgozott a Regionális Fogyasztóvédelmi Főosztály városi osztályán. Együttműködés [11] . 1924-ben belépett a Komszomolba [13] . 1925 októberében az SZKP(b) novoszibirszki szervezete elfogadta A. N. Koszigint a párt tagjelöltjévé, kétéves jelöltségi időszakra [13] .

1926-tól 1928-ig Kirenszk városában (ma Irkutszk régió ) dolgozott a Lena Fogyasztói Szövetkezetek Szövetségének igazgatósági tagjaként, szervezési osztályának vezetőjeként. 1927. november 28-án a Kirenszki regionális pártszervezet jelöltjei közül az SZKP (b) tagjai közé helyezte át [13] . 1928-ban a Bolsevikok Össz Uniós Kommunista Pártja Szibériai Regionális Bizottságának első titkára, Robert Eikhe kezdeményezésére Kosygin meghívást kapott Novoszibirszkbe, ahol a Szibériai Regionális Szövetség tervezési osztályának vezetőjeként dolgozott . Fogyasztói Szövetkezetek ( 1905 -ben Novoszibirszkben lakott , 13 [14] utca ).

Miután 1930-ban visszatért Leningrádba, beiratkozott a Leningrádi Textilintézetbe [9] , ahol 1935-ben végzett. Már az ötödik évben művezetőként dolgozott a róla elnevezett Textilgyárban. Zhelyabov, és a diploma megszerzése után - a műszak, a műhely vezetője. 1937 és 1938 között a leningrádi Oktyabrskaya gyár igazgatója [9] .

1938-ban Zsdanov kezdeményezésére kinevezték a Bolsevikok Összszövetségi Kommunista Pártja Leningrádi Területi Bizottságának ipari és közlekedési osztályának vezetőjévé, ugyanebben az évben a Leningrádi Városi Vezetőség elnöke lett. Bizottság. 1939. január 2-án vezette a Könnyűipari Népbiztosságot [9] .

1939. március 21-én a XVIII. Kongresszuson a Bolsevikok Össz-uniós Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagjává választották . Ugyanebben az évben a Szovjetunió textilipar népbiztosává nevezték ki, amelyet 1940-ig töltött be. 1940 áprilisában, 36 éves korában kinevezték a Szovjetunió Népbiztosai Tanácsának elnökhelyettesévé és a Szovjetunió Népbiztosai Tanácsa alá tartozó Fogyasztási cikkek Tanácsának elnökévé.

Nagy Honvédő Háború

1941. június 24-én kinevezték a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa alá tartozó Kiürítési Tanács elnökhelyettesévé [9] , 1941. július 1-jén a Vörös Hadsereg Élelmiszer- és Ruházati Ellátó Bizottságának elnökhelyettesévé [ 9] 15] .

Július 11-én az Állami Védelmi Bizottság döntése alapján az Evakuációs Tanács alatt különleges ellenőri csoportot hoztak létre Kosygin vezetésével. E csoport ellenőrzése alatt 1941 második felében 1523 vállalkozást [9] teljesen vagy részben evakuáltak , köztük 1360 nagyvállalatot. Október 25-én csatlakozott az élelmiszerellátás, nyersanyagok, ipari cikkek, hűtőberendezések, textil-, ruházati cikkek, dohánygyárak és szappangyárak, dohány-alapanyagok és borotvák frontzónájából az ország belsejébe történő evakuálással foglalkozó bizottsághoz. szappan és szóda [16] . December 25-e óta tagja az Állami Védelmi Bizottság által "a tranzit és minden egyéb, hosszú ideig a vasúton rekedt áru kirakodására" létrehozott Vasutak Kirakodási Bizottságának.

1942. január 19-től júliusig az ostromlott Leningrádban felhatalmazott GKO-ként a város polgári lakosságának és csapatainak ellátásában végzett munkát, valamint részt vett a helyi szovjet és pártszervek, valamint a Leningrádi Front Katonai Tanácsának munkájában. Ugyanakkor ő vezette a polgári lakosság evakuálását az ostromlott városból, és részt vett az " Élet útja " létrehozásában, teljesítve a "Csővezeték fektetéséről a Ladoga-tó fenekén " [9] rendeletet .

1942. augusztus 23-án a Bolsevik Kommunista Párt Szövetsége Központi Bizottsága és a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa felhatalmazást kapott a helyi tüzelőanyagok beszerzésének biztosítására, 1943. június 23-án pedig a Szövetség elnökévé. Az RSFSR Népbiztosainak Tanácsa [9] (1946. március 15. óta - az RSFSR Minisztertanácsa [17] ).

1944-ben vezette a valutabizottságot, amelybe a külkereskedelmi, pénzügyminiszterek, az állami ellenőrzés miniszterei és az Állami Bank elnöke tartozott [18] .

A háború utáni karrier

1945-ben kinevezték az RSFSR Népbiztosok Tanácsa Műveleti Irodájának elnökévé, részt vett a Különleges (atomi) bizottság munkájában . A Rádium Intézet igazgatójának, V. G. Khlopinnak és a Bolsevikok Összszövetségi Kommunista Pártja Leningrádi Területi Bizottságának és Városi Bizottságának első titkárának, A. A. Kuznyecovnak a javaslatára A. N. Kosygin az Állami Tervbizottság egyik alkalmazottjával, N. A. Boriszovval együtt a Különbizottság határozatával összhangban további területet biztosított a Radium Intézetnek [19] .

1946. március 19-én kinevezték a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesévé , március 23-án felmentve az RSFSR Minisztertanácsa elnöki tisztségéből. Ugyanezen év márciusában a Bolsevik Kommunista Pártja Szövetsége Központi Bizottsága Politikai Hivatalának tagjelöltjévé választották . I. V. Sztálin egyre inkább Koszigint részesíti előnyben, őt tekintve a jövő kormányfőjének [9] .

Az 1946-1947-es éhínség idején ő vezette a leginkább érintett területek élelmiszersegélynyújtását.

1946 és 1947 között a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyetteseként dolgozott. 1947. február 8-án a Szovjetunió Minisztertanácsa alá tartozó Kereskedelmi és Könnyűipari Hivatal elnökévé nevezték ki.

1948 februárjában a Bolsevik Kommunista Pártja Szövetsége Központi Bizottsága Politikai Hivatalának tagjává választották. Február 16-án a Szovjetunió pénzügyminiszterévé nevezték ki. Július 9-én felmentették a Minisztertanács melletti Kereskedelmi és Könnyűipari Hivatal elnöki tisztségéből, december 28-án pedig a Szovjetunió könnyűipari miniszterévé nevezték ki (e posztot 1953-ig töltötte be), a Szovjetunió pénzügyminiszterének szabadon bocsátása.

1948 és 1953 között a Szovjetunió Minisztertanácsa Irodájának tagja volt. 1949. február 7-én kinevezték a Szovjetunió Minisztertanácsa alá tartozó Kereskedelmi Iroda elnökévé. 1952. október 16-án az SZKP Központi Bizottsága elnökségi tagjelöltjévé választották .

1951-ben a Moszkvai Állami Egyetem FTF feloszlatásával foglalkozó bizottságot vezette .

Nyikita Hruscsov korszaka

Sztálin halála után elvesztette a Minisztertanács elnökhelyettesi posztját , amelyet 1940 áprilisa óta töltött be, majd 1953. március 15-én a Szovjetunió könnyűipari miniszteri posztjáról fény- és fényügyi miniszterré nevezték ki. A Szovjetunió Élelmiszeripara [9] (az általa vezetett minisztériumot egy időben négy minisztérium szövetsége hozta létre: korábban ő vezette a Könnyűipari Minisztériumot, az Élelmiszeripari Minisztériumot ( I. K. Sivolap vezette ), a A Hús- és Tejipari Minisztérium (vezetője I. A. Kuzminykh ) és a Halászati ​​Minisztérium (vezetője: D. V. Pavlov )).

1953. augusztus 24-én a Könnyű- és Élelmiszeripari Minisztériumot az ő vezetésével Élelmiszeripari Minisztériummá szervezték át. december 7-én ismét megkapta a Minisztertanács elnökhelyettesi posztját; December 22-én kinevezték a Szovjetunió Minisztertanácsa alá tartozó Élelmiszer- és Ipari Fogyasztói Termékek Ipari Hivatalának elnökévé.

1955. február 23-án felmentették a Szovjetunió fogyasztási cikkekkel foglalkozó ipari miniszteri tisztségéből, február 26-án pedig a Szovjetunió Minisztertanácsa Elnökségének tagjává , március 22-én pedig tagjává nevezték ki. a Szovjetunió Minisztertanácsa Elnöksége aktuális ügyekkel foglalkozó bizottságának. Augusztus 26-án kinevezték a Szovjetunió Minisztertanácsa Elnöksége fogyasztási cikkek előállításával foglalkozó bizottságának elnökhelyettesévé.

1956. december 25-én kinevezték a Szovjetunió Minisztertanácsa Állami Gazdasági Bizottságának első elnökhelyettesévé a nemzetgazdaság jelenlegi tervezéséért - a Szovjetunió miniszterévé, a Tanács elnökhelyettesi tisztségének felszabadításával. a Szovjetunió miniszterei.

1957. május 23-án a Szovjetunió Állami Tervezési Bizottsága első elnökhelyettesévé , július 4-én pedig a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesévé nevezték ki . 1957 - ben a Szovjetunió Védelmi Tanácsa alá tartozó Fő Katonai Tanács tagjává választották . 1957 júniusában az SZKP Központi Bizottsága elnökségi tagjelöltjévé választották . Nyikita Szergejevics Hruscsov támogatása az 1957. júniusi plénum lehetővé tette Kosygin számára, hogy visszatérjen a Központi Bizottság Elnökségének tagjai közé (1957. június 29. - 1960. május 4.).

1958. március 31-én kinevezték a Szovjetunió Minisztertanácsa Elnökségének elnökhelyettesévé , október 13-án pedig a Szovjetunió Minisztertanácsa Elnöksége Árak Bizottságának elnökévé.

1959. március 20-tól 1960. május 4-ig - a Szovjetunió Állami Tervezési Bizottságának elnöke.

1959-ben jóváhagyták a Szovjetunió Védelmi Tanácsának tagjává, ugyanazon év március 24-én pedig a Szovjetunió képviselőjévé nevezték ki a Kölcsönös Gazdasági Segítségnyújtás Tanácsában (KGST). 1959. augusztus 13-án felmentették a Szovjetunió Minisztertanácsa Elnöksége árkérdésekkel foglalkozó bizottságának elnöki tisztségéből.

1960. május 4-én az SZKP Központi Bizottsága elnökségi tagjává választották, majd a KB későbbi kongresszusain és plénumain az SZKP Központi Bizottságának tagjává, valamint az SZKP Politikai Bizottságának tagjává választották. SZKP Központi Bizottsága. 1960. május 4. óta - a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese [9] .

1962. április 28-án jóváhagyták a Szovjetunió Minisztertanácsa Elnökségének tagjává.

1964. február 20-án „a kommunista pártnak és a szovjet államnak a kommunista építésben tett nagy szolgálataiért” és születésének 60. évfordulója alkalmából Kosygin megkapta a Szocialista Munka Hőse címet .

Az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének 1964. október 13-14-i ülésén, amikor az N. S. Hruscsov elmozdításának kérdését tárgyalták, Koszigin Hruscsov kormányzási stílusát "nem leninista"-nak nevezte, és támogatta a kormányt támogató csoportot. eltávolítás.

Leonyid Brezsnyev korszaka
Nagyítás vissza Növekedés

Rendelet a Szovjetunió eperjesi kinevezéséről

1964. október 15-től 1980. október 23-ig - a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Ezt a posztot 16 évig töltötte be, ami rekordnak számít az ebben a pozícióban eltöltött idő tekintetében.

A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöki posztján gazdasági reformok végrehajtására törekedett, amelyeket az ipari gazdálkodás javításáról, a tervezés javításáról és az ipari termelés gazdasági ösztönzőinek megerősítéséről szóló jelentésében vázolt fel a Központi Bizottság plénumán. 1965 szeptemberében tartott SZKP. E reformok lényege a nemzetgazdasági tervezés decentralizálása, a gazdasági hatékonyság integrált mutatóinak (profit, jövedelmezőség) szerepének növelése és a vállalkozások függetlenségének növelése volt [9] .

A Nyolcadik Ötéves Terv (1966-1970), amely Kosygin gazdasági reformjainak jegyében ment át , a szovjet történelem legsikeresebbje lett, és "aranynak" nevezték [9] [20] . 1970-ben a nemzeti jövedelem 1960-hoz képest 186%-ot ért el, a fogyasztási cikkek előállítása 203%-ot, a kiskereskedelem 198%-ot, a béralap 220%-ot [21] . A gazdasági sikereket a vállalkozások gazdasági önállóságának bővítése, a felülről jóváhagyott mutatók meredek csökkentése jelentette. A bruttó kibocsátás mutatója helyett az eladott termékek mutatója került kialakításra, a költségmutatók helyett a nyereség és jövedelmezőség mutatója a vállalkozások gazdasági kapcsolatainak, a mikroökonómia alanyai közötti szerződéses kapcsolatoknak a jelentősége nőtt .

1974-ben Kosygin másodszor is megkapta a Szocialista Munka Hőse címet.

Jelentősen hozzájárult a Szovjetunió és Kína közötti kapcsolatok normalizálásához a Damanszkij-szigeti határkonfliktus idején , miután Pekingben a repülőtéren találkozott a Kínai Népköztársaság Államtanácsának miniszterelnökével, Zhou Enlai- val . [22] A szovjet diplomácia és személyesen Koszigin közvetítésével 1966-ban aláírták a Taskenti Nyilatkozatot  – megállapodást az India és Pakisztán közötti ellenségeskedés beszüntetéséről [23] .

V. I. Varennyikov szerint 1979-ben Koszigin volt az egyetlen tagja a Politikai Hivatalnak, aki nem támogatta a szovjet csapatok Afganisztánba küldésének döntését , és ettől a pillanattól kezdve teljesen szakított Brezsnyevvel és kíséretével [24] .

Nagy mértékben hozzájárult a Szovjetunióban az 1980-as olimpiai játékok előkészítéséhez és lebonyolításához.

1980. október 21-én felmentették az SZKP Központi Bizottsága Politikai Hivatalának tagi tisztségéből, október 23-án - benyújtott kérelem alapján - a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöki tisztségéből. egészségi állapot romlása miatt [9] . Az SZKP Központi Bizottsága Politikai Hivatalának egyik tagjának emlékiratai szerint az SZKP moszkvai városi bizottságának első titkára, V. V. Grisin , Koszigin, aki már kórházban volt, aggódott a közelgő 11. évi terv (1981-1985), teljes kudarcától tartott, arról beszélt, hogy a Politikai Hivatal nem hajlandó konstruktívan foglalkozni ezzel a kérdéssel [9] [25] .

Betegség és halál

1976-ban Kosygin agyvérzést , 1979 októberében és 1980 augusztusában pedig ismételt szívinfarktust kapott . 1980. december 18-án a kórházban halt meg hirtelen szívleállás után [26] . "A kommunista párt és a szovjet állam egyik prominens alakjának" haláláról a hivatalos szovjet sajtó csak három nappal később számolt be [27] [28] . A búcsúra a Szovjet Hadsereg Központi Házában került sor. Alekszej Koszigin holttestének december 23-án éjszakai elhamvasztása után, a moszkvai Vörös téren tartott gyászgyűlést követő napon temetést tartottak; egy urnát hamuval a Kreml falába N. A. Tyihonov [29] , aki korábban Koszigint váltotta a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöki posztján . Az első élőben sugárzott DH-műsor (módosítások történtek a műsorrendben) [30] .

Család

Maria Nikolaevna Kosygina (1903-1973) - A. N. Kosygin nővére egészségügyi okokból nem dolgozott sehol, és a családjában élt haláláig.

1927-ben Alekszej Koszigin feleségül vette Klavdia Andreevna Krivosheinát (1908-1967. május 1.), Alekszej Kuznyecov leendő feleségének rokonát .

Ljudmila Alekseevna Gvishiani-Kosygina lánya  (1928. november 4-1990) - az MGIMO elvégzése után a Szovjetunió Külügyminisztériumának Főarchívum Osztályán dolgozott, a Külföldi Irodalmi Könyvtár igazgatója [31] , tagja volt a a Khudozhestvennaya Literatura kiadó szerkesztőbizottsága .

Jermen Gvishiani veje (  1928-2003) - egy jelentős csekista, Mihail Gvisiani (a személyi biztonság vezetője, Lavrenty Beria ) fia, egy jól ismert szovjet tudós, akadémikus, a menedzsment szakterülete. D. M. Gvisiáni Laura Vasziljevna Kharadze (1930-1987), apja, M. M. Gvisiani fogadott lányának nevezett nővére 1951-ben ment feleségül Jevgenyij Primakovhoz [32] .

Tatyana unokája a jogi tudományok kandidátusa, az MGIMO-n végzett. Alexey unokája a geofizika és a mesterséges intelligencia matematikai módszereinek  tudósa, a fizikai és matematikai tudományok doktora, professzor, helyettes. elnevezett Földfizikai Közös Intézet főigazgatója O. Yu. Schmidt RAS , számos monográfia és tudományos közlemény szerzője.

Ekaterina dédunokája, Alekszej lánya, az Ekaterina Kulturális Alapítvány vezetője, végzettsége szerint közgazdász-matematikus.

Tények

Kosygin szerette a sportokat: evezés, síelés, futás, röplabda, hegyi túrázás, "városok" - és jó formában tartotta magát. Aleksey Nikolaevich 1978-ban egy mikrostroke után abbahagyta az aktív sportolást [33] .

1967-ben Kosygin személyes utasításra megduplázta (120-ról 250 rubelre) V. M. Molotov nyugdíját . K. T. Mazurov felidézte: „Erről nem fogunk beszélni” – mondta Alekszej Nyikolajevics, és végighúzta az ujját a szemöldökén. „Molotov az Molotov” [34] .

1969 nyarán a 65 éves Kosygin és közeli barátja, a 69 éves finn elnök , Urho Kekkonenn túrát tett a Kaukázus-hegységen [35] .

1976. augusztus 1-jén kajakozás közben elvesztette eszméletét és majdnem megfulladt, miután klinikai halált élt át, ami drámaian aláásta egészségét. 1979 októberében súlyos szívrohamot kapott [36] [37] .

Bibliográfia

  • Kosygin A. N. Válogatott beszédek és cikkek. - M.: Politizdat , 1974. - 786 p.
  • Kosygin A.N. A Szovjetunió nemzetgazdaságának fejlesztésére vonatkozó állami tervről 1965-re: dokl. és arra a következtetésre jut. szót a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ötödik ülésén a hatodik összehívás december 9-én és 11-én. 1964 - M.: Politizdat, 1965. - 64 p.
  • Kosygin A. N. A Szovjetunió nemzetgazdaságának főbb fejlődési irányai 1976-1980: dokl. Az SZKP XXV. Kongresszusa 1976. március 1. / SZKP XXV. - M.: Politizdat, 1976. - 60 p.
  • Kosygin A. N. A haza védelmezőinek egyetlen sorában. - M .: Politizdat, 1980. - 47 p.

Díjak

  • 1964.02.20. - a kommunista párt és a szovjet állam érdekében tett nagy szolgálatokért, valamint születésének 60. évfordulója alkalmából
  • 1974.02.20
  1. 1939.07.04 - "a terv túlteljesítéséért, a textilipari vállalkozásoknál végzett Sztahanov-munka példáinak bemutatásáért" (mint a leningrádi Oktyabrskaya gyár korábbi igazgatója)
  2. 1944.02.22
  3. 1954.02.20. - születésének 50. évfordulója alkalmából és a szovjet állam szolgálatairól
  4. 1964. 02. 20. - a Szocialista Munka Hőse címre
  5. 1971. 02. 12. - " A Szovjetunió nemzetgazdaságának 1966-1970 közötti ötéves fejlesztési tervében foglalt feladatok sikeres teljesítésében elért érdemekért . "("Nem publikálható") [38] ;
  6. 1974.02.20. - a Szocialista Munka Hőse címre

Memória

Leningrád és a régió

A. N. Kosygin szülőföldjén, Leningrádban 1981-ben a Kantemirovskaya utcát „Kosygin Street”-nek nevezték el, de már 1982-ben a korábbi nevet visszaadták az utcának. 1982. október 25-én a Ladoga sugárút átnevezték Kosygin sugárútra [41] , és emléktáblát helyeztek el a Nasztavnyikov sugárút mentén található 21. számú ház homlokzatán A. N. Kosygin tiszteletére [42] . A Hősök sikátorában a Moszkvai Győzelem Parkban ( Leningrád ) [43] 1977. február 21-én avatták fel A. N. Kosygin mellszobrát N. V. Tomszkij szobrászművész .

Moszkva és a régió

1981-ben a moszkvai Vorobyovskoye autópálya nagy részét átkeresztelték Kosygin utcára [44] . Ebben az utcában, a Sparrow Hills egyik kastélyában lakott Kosygin (ma Kosygin St. 8) [45] . Alekszej Koszigin nevét 1981-ben kapta a Moszkvai Textilintézet (A. N. Kosyginről elnevezett RGU) [46] . 2005-ben a moszkvai kormány úgy döntött, hogy egy bronz mellszobrot szerel fel a Kosygin utca (korábbi Vorobyovskoye Highway) 8-as számú háza közelében, ahol Alekszej Nyikolajevics lakott. A mellszobrot Nyikolaj Tomszkij készítette, és 2008. október 14-én mutatták be [47] [48] . Az A. N. Kosyginről elnevezett iskola a moszkvai régió Krasznogorszki kerületében, Arhangelszkoje faluban található . Az "Arkhangelskoye" múzeum-birtok területén (0,5 km-re az iskolától) volt A. N. Kosygin kormányzati dacha. Segítségével 1966-ban új iskolaépület épült. Az iskolában felállítják A. N. Kosygin mellszobrát, és működik a Kosziginnak átadott ajándékok múzeuma.

Novoszibirszk és a régió

Novoszibirszkben emléktáblát helyeztek el azon az épületen, ahol A. N. Kosygin dolgozott (Krasny Prospect, 29) . 2008-ban a Novoszibirszki Regionális Fogyasztói Unió Novoszibirszki Szövetkezeti Műszaki Iskolája A. N. Kosygin nevét kapta. [49]

Oroszország egyéb régiói

1981. január 8-án a Novokuznyeck városi tanács végrehajtó bizottságának határozata alapján a Novoilinszkij mikrokörzet egyik utcáját A. N. Kosyginről nevezték el, 2003 júniusában pedig a könyvtár homlokzatát. D.S. Lihacsovnak emléktáblát helyeztek el [50] . 2013. szeptember 14-én a karéliai Kosztomuksa városában avatták fel Alekszej Kosygin és Urho Kekkonen emlékművét a bányatelep felfedezésének és a város létrehozásának tiszteletére [51] .

Ukrajna

Krivoy Rog városában , Dnyipropetrovszk régióban (Ukrajna) volt a Kosygin utca. 2016 májusában a dekommunizáció kapcsán az utcát Charivna-ra ( ukránul: Charivna vulytsia ) nevezték át [52] .

A. N. Kosyginről elnevezett díjak és kitüntetések

Az Orosz Árutermelők Uniója 2001. június 30-án alapította az A. N. Kosygin-díjat a gazdaság alapvető és alkalmazott problémáinak megoldásában, a gazdaság egyes ágazatainak javításában és fejlesztésében elért valódi eredményekért. Évente 20 díjat osztanak ki [53] .

2015. december 17-én az Orosz Árutermelők Uniója nyilvános díjat alapított - "A. N. Kosygin Rendje" [54] .

Vegyes

Az Aleksey Kosygin öngyújtó hordozót 1984-ben dobták piacra [55] .

Az "Alexey Kosygin" nevet a PV06 projekt négy fedélzetű motorhajójának adták, amelyet az "Iljics" (588-as projekt) három fedélzetű motorhajó testének és felépítményének elemeiből építettek. Jelenleg a hajót még nem helyezték üzembe, és a Nyizsnyij Novgorod régió Párizsi kommunájának Pamyat falujának holtágában található.

Vélemények A. N. Kosyginről

Szovjet és orosz szerzők

„Tudta, hogyan kell kitörni a nevetésben, ragályosan és addig nevetett, amíg el nem esik. De csak a saját társaságában. Ez gyakran megtörtént Urho Kaleva Kekkonnennel, Finnország elnökével. Hasonlóak voltak – ő is kifelé visszafogott, száraz, és sok mindenre szinkronban, ugyanúgy reagáltak. Kekkonnen jól érezte magát, laza volt, vicces, gyorsan reagált a szellemességekre és a vicces helyzetekre. Néha kihagyhattam egy csészét. De a fegyelem természetesen uralta.

- Borisz Terenevics Batsanov, A. N. Kosygin asszisztense és vezetője. 1967 és 1980 között a Szovjetunió Minisztertanácsának Titkársága

Már az 1976-os első szívroham után más emberré vált - a győztes Kosyginból, aki minden problémát meg tudott oldani, beteg, 76 éves férfivá változott.

- Gvishiani Alekszej Dzhermenovics , A. N. Kosygin unokája

Koszigin halála egybeesett Brezsnyev születésnapjával, és két-három napig az ország nem tudta, hogy Koszigin meghalt.

- Vorotnyikov, Vitalij Ivanovics [2]

Azt mondanám, hogy ő [Kosygin] olyan ember volt, aki nem a politikával akart foglalkozni, hanem csak a gazdasággal. Nem szerette Hruscsovot, nem nagyon szerette Brezsnyevet. Amikor a 20 éves korában a kommunizmusba való átmenet programjáról kérdeztem, ami az SZKP programjának része, azt válaszolta: "Ez engem nem érint, nem vettem részt ebben az ügyben." De valahogy, amikor egyedül voltunk, megkérdeztem: „De honnan vetted a számokat? Végül is ennek át kellett volna mennie rajtad? – Nem – mondja –, nem kértek tanácsot velem. – De megmutattad a jelentésedet, vannak más adatok is. És azt válaszolja: "Nos, hát, világos, hogy nem azt csináljuk, ami le van írva." Azt mondom: „Szóval honnan származnak ezek a számok?” Némán a mennyezetre mutat az ujjával [56] .

– T. I. Oizerman [3]

... Továbbá Koszigin a személyi kérdésekről beszélt, és hirtelen egyetértett abban, hogy azt mondta: "A gazdasági tanácsok létrehozása egy időben szintén a nacionalizmus megnyilvánulása volt." (Micsoda ostobaság!) „Művészetünkben, színházainkban, moziban nagyon sok az ideológiánktól való eltérés. Az emlékiratokban, különösen a katonai irodalomban a párt szerepe, szervezőereje gyengén szerepel. Nem világos, hogy miért kell Ukrajnában tanulni az ukrán nyelvet?” (Itt meg kell mondanom, Kosygin teljesen beleegyezett a nyílt sovinizmusba. Ezen „elv szerint” minden uniós köztársaságban el kell törölni az anyanyelvet az iskolákban) ...

- Shelest, Pjotr ​​Efimovics Sheleszt P.E. Ne ítéljenek el. Moszkva: Kvintesszencia, 1994, 510. o.

... Mindig emlékeztem arra a hatékonyságra és világosságra, amely a Minisztertanács ülésein uralkodott, amelyeket A. N. Kosygin vezetett. Próbálj meg róluk üres vitát rendezni. Kosygin azonnal elszakad. Lakonikus volt, kolosszális tapasztalatokon alapuló műveltsége lehetővé tette számára, hogy gyorsan eligazodjon a tárgyalt kérdésekben. Az egyetlen dolog, ami hiányzott belőle, szerintem az a mezőgazdasági tudás. Igen, nem titkolta. A Politikai Hivatalból származó becsmérlői, és rengetegen voltak, gyakran találgattak ezen. Meglepett A. N. Kosygin hatalmas tudása és az a tény, hogy több ezer különböző adatot tárol az agyában. ... Koszigin visszafogott volt, kijelentéseiben olykor kemény, de nagyon egyszerű, és nem szerette a szókimondást, a dicséretet és a szajkózást. Ma, amikor a régi vezetés kritikája minden oldalról hallatszik, és ezért a túlkapásokat okolják, eszembe jut a Kosygins szerény, de nagyon kényelmes háza Arhangelszkojeban, amelyben hosszú ideig éltek, függetlenül attól, hogy milyen pozíciót töltött be. a család feje. Ez a ház mind megjelenésében, mind belső díszítésében különbözött L. I. Brezsnyev zarecsjei márványházától, a pompozitás igényével. Kosygin egyszerűsége nem színlelt volt, hanem mint személy lényege. És még csak nem is arról van szó, hogy miközben Kislovodszkban vagy a zsiguli Volzsszkij Utyos szanatóriumban pihent, az ebédlőben evett az összes nyaralóval együtt, hanem viselkedésében, másokkal való bánásmódjában... Volt egy másik vonás - az intelligencia, ami megkülönböztetett. Koszigin, igen, talán még Andropov is, a Politikai Hivatal más tagjai közül... Hruscsov nem szerette Koszigint, Brezsnyev sem, de mindketten megtartották az ország gazdaságának élén.

- Chazov, Jevgenyij Ivanovics Egészség és hatalom. A „kreml orvos” emlékiratai. - M .: Hírek, 1992. - 224 p., ill. ("Idő, események, emberek" sorozat.) ISBN 5-7020-0521-X

Azt mondták, Koszigin szeretett figyelmeztetés nélkül, egy-két őrrel felkeresni különféle nyilvános helyeket anélkül, hogy meghirdette volna jelenlétét. Megerősítésképpen Anatolij Liszenko felidézett egy tyumeni incidenst a hatvanas évek végén, amikor Koszigin fél órával annak bezárása előtt megpróbált belépni az élelmiszerboltba, de durva visszautasítást kapott egy idős takarítónőtől, aki nem ismerte fel, és kijelentette, hogy az üzlet már zárva volt:

Az emberek megfordulni kezdtek a kiáltásra, és természetesen felismerték Koszigint (az ő portréi, akárcsak a Politikai Hivatal többi tagjáé, mindenhol és mindig lógtak). – Ez Kosygin! A nagymama nem kapta meg azonnal, de amikor ez megtörtént, térdre rogyott és felkiáltott: „Atyám, irgalmazz!” <...> Mennydörgő kacagás, Kosygin mosolya, félig behajlított lábakon futva, az izzadságtól elázott rendező. A pultok, amelyek egy perc alatt megteltek olyan finomságokkal, amiket régen nem látott senki. <…> Alekszej Nyikolajevics kemény ember volt.

– Anatolij Liszenko [57]

N. N. Mesjacev , aki személyesen került kapcsolatba vele [58] , rendkívül pozitívan beszélt Kosziginról .

Külföldi szerzők

Kosygin finom és értelmes embernek tűnt számomra. Nem említette az ázsiai kollektív biztonsági rendszerre vonatkozó szovjet javaslatot, amelyet Podgornij elnök tárgyalt velem Moszkvában. Mivel nem mutattam lelkesedést ez iránt, Kosygin egyszerűen azt mondta, hogy a Szovjetunió egyszerre európai és ázsiai hatalom. Tehát az oroszokat természetesen érdekelte, mi folyik Délkelet-Ázsiában, bár néhányan megpróbálták megtagadni, hogy ázsiaiak legyenek.

- Lee Kuan Yew , Szingapúr Történelem: A "harmadik világtól" az "elsőig" - M . : MGIMO (U) oroszországi MFA kiadó, 2005.

Szinte minden évben jöttem Moszkvába a hetvenes években: a dartmouthi találkozókra vagy bankügyek miatt. Alekszej Koszigin, a Szovjetunió egyik legjelentősebb politikai személyisége volt a fő személy, akien keresztül a kormánnyal való kapcsolataim akkoriban folytak. Koszigin részt vett a Nyikita Hruscsovot 1964-ben megbuktató puccsban. Magas, sovány, szomorú arcú férfi, Kosygin tehetséges menedzser volt, aki csodákat tett a kelletlen szovjet gazdaság irányításával. Találkozásunk idejére a Kremlben folyó hatalomért vívott harcban elveszítette a Kommunista Párt vezetőjét, Leonyid Brezsnyevet, és a miniszterelnök alárendeltségébe - a szovjet gazdaság operatív igazgatójává - nevezték ki. (…) Koszigin azzal zárta találkozónkat, hogy „a történelem megmutatja, hogy azok, akik akadályozni akarják az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti új kapcsolatok kialakulását”, tévednek, és hogy „a Szovjetunió vezetése hisz a Szovjetunió vezetésében. Egyesült Államokban, és egyöntetűen azt kívánják, hogy új utakat találjanak az országaink közötti új kapcsolatok kialakítására”. Az első három találkozó mindegyikén Kosygin derűs és nyitott volt, és javasolta az együttműködés lehetséges területeit és a közös projektek kidolgozásának módjait. 1975. áprilisi találkozásunk más volt. Miután elfogadták a Jackson-Vanik-módosítást , és Brezsnyev elítélte, hogy Amerika nem biztosította a Szovjetunió legnagyobb kedvezményes státuszát a kereskedelemben, Koszigin olyan konfrontatív kommunikációs stílusra tért át, amelyet korábban soha nem éreztem.

- David Rockefeller , Bankers Club - M . : Algoritmus, 2013. ISBN 978-5-4438-0558-0 .

A. N. Kosygin képe a moziban

Vjacseszlav Shalevich megtestesítette A. N. Kosygin képét a Brezsnyev című televíziós sorozatban ( 2005 ).

Lásd még

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 Koszigin Alekszej Nyikolajevics // Nagy Szovjet Enciklopédia : [30 kötetben] / szerk. A. M. Prohorov – 3. kiadás. - M .: Szovjet Enciklopédia , 1973. - T. 13: Konda - Kun. - S. 282.
  2. ↑ Aleksej Nikolajewitsch Kossygin // filmportal.de - 2005.
  3. ↑ Alekszej Nikolajewitsch Kossygin // Brockhaus Encyclopedia  (német) / Hrsg.: Bibliographisches Institut & FA Brockhaus , Wissen Media Verlag
  4. ↑ Alekszej Nyikolajevics Koszigin // TracesOf War
  5. ↑ Német Nemzeti Könyvtár , Berlini Állami Könyvtár , Bajor Állami Könyvtár , Osztrák Nemzeti Könyvtár nyilvántartása #118715194 // Általános szabályozási ellenőrzés (GND) - 2012-2016.
  6. ↑ 136. számú törvénybejegyzés a pétervári viborgi oldalon lévő Sampson Hospice templom anyakönyvében 1904-re
  7. ↑ Koszigin Alekszej Nyikolajevics . Letöltve: 2018. október 5. Az eredetiből archiválva : 2018. október 6..
  8. ↑ A szocialista munkásság kétszeres hőse, Koszigin Alekszej Nyikolajevics . Letöltve: 2018. február 19. Az eredetiből archiválva : 2011. május 15.
  9. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 AIF. – Jobb, mint Stolypin. Hogyan múlta felül Alekszej Koszigin a cári minisztert . Letöltve: 2019. november 3. Az eredetiből archiválva : 2019. november 3.
  10. ↑ Dubovskaya E. Kosygin az Osipenko utcában élt  // Tyumenskaya Pravda  : újság. - Tyumen, 2011. december 28. - No. 242 (18661) .
  11. ↑ 1 2 Kalasnyikov, Vitalij . Tyumen: A Szovjetunió miniszterelnöke, Koszigin szeretett a ház közelében sétálni az Osipenko-n  (orosz) , Tyumen: Region-Tyumen  (2010. április 16.). Archiválva az eredetiből 2014. augusztus 26-án. Letöltve: 2013. július 13.
  12. ↑ Petrusin A. A. Tyumen titkok nélkül, avagy Hogyan juthatunk el a Pavlik Morozov utcába. - 1. kiadás - Tyumen: Mandr és Ka, 2011. - S. 221. - 320 p. - 1000 példányban.  — ISBN 5-93020-449-7 .
  13. ↑ 1 2 3 Az SZKP tagjának regisztrációs kártyája (b) A. N. Kosygin . Letöltve: 2019. március 5. Az eredetiből archiválva : 2019. március 5..
  14. ↑ A ház, amelyben 1927 és 1929 között élt a kiváló párt- és államférfi, Koszigin Alekszej Nyikolajevics . Novoszibirszk Helyismereti Portál . Letöltve: 2019. január 31. Az eredetiből archiválva : 2019. február 1..
  15. ↑ [ http://www.alexanderyakovlev.org/fond/issues-doc/1012065 1941. Második könyv. A Nagy Honvédő Háború kezdete után [Dok. 607–655. sz.] 625. sz. dokumentum A Bolsevik Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának határozata „A Vörös Hadsereg Élelmiszer- és Ruházati Ellátó Bizottságának megalakításáról a Népbiztosok Tanácsa alatt. a Szovjetunió.” 1941.07.01.] . Alexander N. Yakovlev Alapítvány . Letöltve: 2019. január 14. Az eredetiből archiválva : 2018. december 30.
  16. ↑ Az evakuációs bizottság megalakításáról. Államvédelmi Bizottság rendelete. 1941. december 25 . Mihail Gracsev könyvtára . Letöltve: 2019. január 14. Az eredetiből archiválva : 2019. január 15.
  17. ↑ A Szovjetunió 1946. március 15-i törvénye "A Szovjetunió Népbiztosai Tanácsának a Szovjetunió Miniszteri Tanácsává, valamint az Unió és az Autonóm Köztársaságok Népbiztosainak Tanácsává - a Szovjetunió Miniszteri Tanácsává történő átalakításáról" az Unió és az autonóm köztársaságok" // A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Vedomosti: koll. - 1946. - 10. sz
  18. ↑ Kim V. M., a közgazdasági tudományok kandidátusa. A. N. Kosygin: "A fillért meg kell menteni..." . Születésének 100. évfordulójára . „Pénzügy” magazin, 2. szám (2004) . Letöltve: 2019. január 14. Az eredetiből archiválva : 2019. január 14.
  19. ↑ A Szovjetunió Népbiztosai  Tanácsa alá tartozó Különbizottság ülésének 9. számú jegyzőkönyve. Moszkva, Kreml 1945. november 30. a Wikiforrásban Wikiforrás logó
  20. ↑ Miljukov A. Az arany ötéves terv // Közvetlen befektetések. - 2009. - 9. szám (89). — S. 66-69. Archiválva : 2019. november 10. a Wayback Machine -nél
  21. ↑ A kommunista építkezés ötéves tervei. - M . : Közgazdaságtan, 1978. - S. 102.
  22. ↑ Bogaturov A. D., Averkov V. V. Nemzetközi kapcsolatok története 1945-2008: Tankönyv egyetemisták számára . - M . : Aspect Press, 2010. - S.  201 . — 520 s. - ISBN 978-5-7567-0591-1 .
  23. ↑ Gazeta.ru: Hogyan békítette ki a Szovjetunió Indiát és Pakisztánt ? Letöltve: 2019. november 3. Az eredetiből archiválva : 2019. december 25.
  24. ↑ Varennikov V.I. Egyedülálló. T. 4. VI. rész. A fegyveres erők vezérkara. - M . : Szovjet író, 2001. (elérhetetlen link) . Letöltve: 2011. július 6. Az eredetiből archiválva : 2012. november 3.. 
  25. ↑ Vergasov F. Kosygin: Az egészséges ragyogás megszervezése
  26. ↑ Orvosi jelentés Kosygin Alekszej Nyikolajevics betegségéről és halálának okáról // Pravda  : újság. - 1980. - december 21. ( 356. sz.). - S. 2 .
  27. ↑ Gyászjelentés // Pravda  : újság. - 1980. - december 21. ( 356. sz.). - S. 2 .
  28. ↑ Mivel másnap, december 19-én pompával ünnepelték L. I. Brezsnyev születésének következő, 74. évfordulóját , sokan éppen ezzel magyarázták a késés okát.
  29. ↑ Alekszej Nyikolajevics Koszigin temetése // Pravda  : újság. - 1980. - december 24. ( 359. sz.). - S. 1 .
  30. ↑ Televízió december 23-án // Pravda  : újság. - 1980. - december 23. ( 358. sz.). - S. 6 .
  31. ↑ Szvetlana Szamodelova. Félig uralkodó . „MK.ru” elektronikus folyóirat (2004. február 20.). Letöltve: 2019. január 14. Az eredetiből archiválva : 2019. január 14.
  32. ↑ Ifj. Jevgenyij Primakov: Csak egyszer láttam a nagyapámat cigarettával - az 1999-es üldözése során . Letöltve: 2021. június 24. Az eredetiből archiválva : 2021. május 31.
  33. ↑ Alekszej Bogomolov. Kosygin „Börtönbőröndje” , 2019. november 3-i archív másolat a Wayback Machine -nél // Szigorúan titkos , 2015.12.21.
  34. ↑ Felix Chuev . 140 beszélgetés Molotovval. Sztálin után a második. — M.  : Rodina, 2019. — S. 598. — 656 p. - ISBN 978-5-907149-23-6 .
  35. ↑ Jurij Sepelev. Kosygin és Kekkonen meghódítják a Kaukázust . // Az északi főváros alpinistái. Letöltve: 2019. január 14. Az eredetiből archiválva : 2016. április 2.
  36. ↑ Az emlékiratokból [[Szmirtyukov | M. S. Smirtyukova]] (1964-1989-ben - a Szovjetunió Minisztertanácsának ügyvezetője) . Letöltve: 2019. február 4. Az eredetiből archiválva : 2019. február 7..
  37. ↑ Andrijanov V. I. Koszigin. - M .: Ifjú gárda , 2004. - ( Csodálatos emberek élete ; 1064. szám (864)) - S. 341-342. — ISBN 5-235-02623-3
  38. ↑ Az SZKP Központi Bizottsága Politikai Hivatalának tagjai. 1971. december 30. (a díjazottak csoportképe) . Letöltve: 2021. június 24. Az eredetiből archiválva : 2021. június 24.
  39. ↑ A Klement Gottwald Lovagrend lovagjainak listája (elérhetetlen link) . Letöltve: 2018. március 25. Az eredetiből archiválva : 2016. augusztus 22. 
  40. ↑ Információ a cikkben: "Medvegyev a "Peru Napja" lett, és hagyományos alkoholos koktélt ivott az inkák leszármazottaival való barátság jeleként . Letöltve: 2008. november 24. Az eredetiből archiválva : 2018. január 12.
  41. ↑ Kosygin sugárút . Hozzáférés dátuma: 2008. október 14. Az eredetiből archiválva : 2009. január 22.
  42. ↑ Kosygin sugárút . Séták Szentpéterváron . Letöltve: 2019. január 31. Az eredetiből archiválva : 2017. augusztus 12.
  43. ↑ Kosygin A.N., emlékmű: Szentpétervári Enciklopédia . Letöltve: 2012. október 24. Az eredetiből archiválva : 2017. december 12..
  44. ↑ Kosygina utca (elérhetetlen link) . Hozzáférés dátuma: 2008. október 14. Az eredetiből archiválva : 2009. december 13. 
  45. ↑ VEDOMOSTI - Hol lehet jól lakni: Professzorok és akadémikusok szomszédságában . Letöltve: 2012. december 15. Az eredetiből archiválva : 2012. május 10.
  46. ↑ MSTU im. A. N. Kosygina Archiválva : 2010. augusztus 10.
  47. ↑ Kosygin emlékművet állítanak fel a Kosygin utcában . Hozzáférés dátuma: 2008. október 14. Az eredetiből archiválva : 2009. december 13.
  48. ↑ Koszigin emlékműve jelent meg Moszkvában . Letöltve: 2008. október 14. Az eredetiből archiválva : 2009. december 14..
  49. ↑ Történelmi jegyzet . ChPOU "Novoszibirszki Szövetkezeti Főiskola, amelyet A. N. Kosyginról neveztek el, a Novoszibirszki Regionális Fogyasztói Uniótól" . Letöltve: 2019. január 14. Az eredetiből archiválva : 2019. január 14.
  50. ↑ Skorobogatova N. V. (összeállító). Fotóalbum. A. N. Kosyginről elnevezett utca . 400 híres novokuznechan (2016). Letöltve: 2022. július 7. Az eredetiből archiválva : 2021. március 2.
  51. ↑ Alekszej Kosygin és Urho Kekkonen emlékműve Archív másolat 2018. május 19-én a Wayback Machine -nál, Kostomush városrészben. Turisztikai Információs Portál
  52. ↑ Krivoy Rog utcáinak új nevei. Hivatalos lista!  (rus.) , Krivoy Rog város blogja| Fotóriportok  (2016. május 23.). Archiválva az eredetiből 2017. szeptember 4-én. Letöltve: 2018. augusztus 6.
  53. ↑ Az A.N. Kosygin-díjról . "Oroszországi Árutermelők Uniója" non-profit szervezet (2019. január 13.). Letöltve: 2019. január 14. Az eredetiből archiválva : 2022. június 8.
  54. ↑ [rosprodunion.ru/orden-an-kosygina/ A. N. Kosygin rend] . Nonprofit szervezet "Oroszországi Árutermelők Uniója" .
  55. ↑ Alexey Kosygin – Hajóutak és hajózás. Az INFOFLOT.RU internetes portál fóruma
  56. ↑ „Véleményem szerint senki sem kényszeríthetett rá [Hruscsovra] különösebben semmit. Talán csak - nagyon óvatosan - Iljicsev tanácsolt valamit. Nos, az asszisztensek néha tanácsolták. Tudod, hogy ez mihez vezetett? A leghíresebb esemény! Híres riport volt, ahol azt mondta, hogy 20 év múlva kommunizmusban fogunk élni, és megadta a számokat. Ezeket a számokat pedig Sztarovszkij, a CSB vezetője adta neki. És amikor mindezt már formalizálták, írták, kiegészítették, Hruscsov egyik asszisztense megkérdezte Sztarovszkijt: „Honnan szedted ezeket a számokat?” Ő: „Hogy honnan? Onnan és onnan. Általánosságban elmondható, hogy azok, akik élni fognak, nézzék meg maguk. Többé nem leszünk." Érted? Hiszen elmondhatták volna Hruscsovnak, hogy ezek az adatok ellenőrizetlenek. De senki sem mondta. De mindenki megértette, hogy valami nincs rendben ezekben a számokban. De mindig bízott a sajátjában” (Hruscsov volt gyorsíró [1] Archiválva : 2009. december 12. a Wayback Machine -nél ).
  57. ↑ Lysenko A. G. TV élőben és felvételen. - M. : PROZAiK, 2011. - S. 11-12. - ISBN 978-5-91631-126-6 .
  58. ↑ „Szovjet Oroszország” újság: A kilencven éves nyomozó felidézi az „orvosok ügyét” és más titkos történeteket . Letöltve: 2021. április 24. Az eredetiből archiválva : 2021. április 24.

Irodalom

  • Abramov A. S. A Kreml falánál. - 6. kiadás, add. - M .: Politizdat, 1984. - S. 330-332.
  • Avramenko I. A. Oroszország miniszterelnökei (kormányelnökei) (1905-2005): életrajzi útmutató / Ivan Mihajlovics Avramenko. - Rostov-on-Don: Phoenix, 2005. - 189 p.
  • Aksjutyin Yu. V. Nyolcadik szovjet miniszterelnök, Kosygin // Oroszország XXI: társadalmi-politikai és tudományos folyóirat. 2000. No. 4. S. 146-180; No. 5. S. 66-89.
  • Andrijanov V. I. Koszigin . - M .: Fiatal Gárda, 2003. - 368 p. - ( Nevezetes emberek élete ) - ISBN 5-235-02623-3 .
  • Antonov M. Kapitalizmus nem lesz Oroszországban . A lakosok forradalma. Lieberman-Kosygin reform, avagy "A lakosok forradalma" / M. Antonov // Fiatal gárda. - 2004. - 9. sz. - S. 144-171.
  • Barsenkov A. S. Kosygin reformjai // Oroszország története. 1938-2002: tanulmányok. pótlék / A. S. Barsenkov, A. I. Vdovin. - M .: Aspect Press, 2010. - S. 243-248.
  • Gvishiani A. D. A Kosygin-jelenség. Unoka feljegyzései. a kortársak véleménye. - M .: "Ekaterina" Kulturális Alap, 2004. - 312 p. — ISBN 5-86863-191-9 .
  • Grishin V.V. Hruscsovtól Gorbacsovig: Polit. portré öt főtitkár és A. N. Kosygin. Emlékiratok / Szerk.-összeáll. Yu. P. Izyumov. — M.: ASPOL, 1996. — 336 p.
  • Zenkovich N.A. A legzártabb emberek. Életrajzok enciklopédiája. — M.: OLMA-PRESS; Csillagvilág, 2002. - 767 p.
  • Kirillin V. Néhány érintés a portréhoz // Ismert és ismeretlen miniszterelnök. — M.: Respublika, 1997.
  • Medvegyev R. A. Alekszej Nyikolajevics Koszigin: Vonások egy politikai életrajzhoz // Pravda. - 1991. 185. szám (26633). augusztus 3. S. 4; 186. szám (26634). augusztus 5. C. 4.
  • Miljukov A. Az arany ötéves terv // Közvetlen befektetések. - 2009. - 9. szám (89). - S. 66-69.
  • Ismert és ismeretlen miniszterelnök: A. N. Kosygin emlékei. — M.: Respublika, 1997. — 256 p.
  • Telitsyn V. L. Alexey Kosygin. „Második” az „elsők” között, „első” a „második” között. — M.:ROSSPEN, 2022. — 552 p., illusztráció.
  • Torcsinov V. A., Leontyuk A. M. Sztálin körül: Történelmi és életrajzi hivatkozás. - Szentpétervár: Szentpétervári Állami Egyetem Kiadója, 2000. - 608 p.
  • Shikman A.P. A nemzeti történelem alakjai: Életrajzi kézikönyv. —— M.: AST, 1997. — 446 p.
  • Kosygin: Születésének 112. évfordulója alkalmából . A történelmi és dokumentumfilm kiállítás katalógusa / bejegyzés. Művészet. A. N. Artizova, O. V. Hlevnyuk. - M .: Kucskovói mező, 2016. - 352 p., ill.
  • Budkevich G. V., Yadgarov Y. S. Alekszej Koszigin – reformer politikus  // Elszalasztott esély vagy az utolsó szelep? (az 1965-ös Kosygin-reformok 50. évfordulóján): kollektív monográfia / tudományos. szerk. R. M. Nureeva, Yu. V. Latova; Pénzügyi Egyetem az Orosz Föderáció kormánya alatt. - M. : Knorus, 2017. - S. 78-98 .
Enciklopédiai forrásokból:
  • Kosygin , Alekszej Nyikolajevics  / Aksjutyin Yu. V.  // Kongó - Vízkereszt. - M  .: Great Russian Encyclopedia, 2010. - S. 490. - ( Great Russian Encyclopedia  : [35 kötetben]  / főszerkesztő Yu. S. Osipov  ; 2004-2017, 15. v.). - ISBN 978-5-85270-346-0 .
  • Nagy szovjet enciklopédia
  • Dicţionarul Enciclopedic Român, Editura Politică, Bucureşti, 1965, vol. 3. o. 37
  • Enciclopedia Sovetica Moldoveneasca, par. 3. Chisinau, 462. o., 1972
  • Le Robert Micro Poche, Dicorobest Inc., 1990.
  • Nagy orosz enciklopédikus szótár. Aranyalap. Reprint kiadás, M. : "Big Russian Encyclopedia" tudományos kiadó, 2009.
  • Enciklopédia AIF. AST kiadás, Astrel, 2010-2011.

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Tematikus oldalak
Szótárak és enciklopédiák
Genealógia és nekropolisz
 Az SZKP Központi Bizottságának Brezsnyev Politikai Hivatala (Elnöksége).
 A Szovjetunió Állami Tervezési Bizottságának elnöke