Usztyinov, Dmitrij Fjodorovics

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2022. augusztus 20-án felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 7 szerkesztést igényelnek .

Dmitrij Fjodorovics Usztinov
Az SZKP Központi Bizottsága Politikai Hivatalának tagja
1976. március 5.  – 1984. december 20
Az SZKP Központi Bizottsága Politikai Hivatalának tagjelöltje
1965. március 26.  - 1976. március 5
A Szovjetunió védelmi minisztere
1976. április 29.  – 1984. december 20
A kormány vezetője	Alekszej Koszigin Nyikolaj Tikhonov
Előző	Andrey Grechko
Utód	Szergej Szokolov
A Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese
1963. március 13.  - 1965. március 26
A kormány vezetője	Nyikita Hruscsov Alekszej Kosygin
A Szovjetunió Minisztertanácsa Legfelsőbb Gazdasági Tanácsának elnöke
1963. március 13.  - 1965. március 26
Előző	Pozíció megállapított
Utód	Vlagyimir Novikov
A Szovjetunió védelmi ipari minisztere
1953. március 15.  – 1957. december 14
Előző	Pozíció megállapított
Utód	Az állás megszűnt; Alekszandr Domracsev a Szovjetunió Minisztertanácsa védelmi felszerelésekkel foglalkozó állami bizottságának elnöke
A Szovjetunió fegyverkezési minisztere
1946. március 19.  - 1953. március 15
A kormány vezetője	Joszif Sztálin Georgij Malenkov
Előző	Helyzet megállapított; magát a Szovjetunió fegyverkezési népbiztosaként
Utód	Az állás megszűnt; magát a Szovjetunió védelmi ipari minisztereként
A Szovjetunió fegyverkezési népbiztosa
1941. június 9.  – 1946. március 19
A kormány vezetője	Joszif Vissarionovics Sztálin
Előző	Borisz Vannikov
Utód	Az állás megszűnt; magát a Szovjetunió fegyverkezési minisztereként
Születés	1908. október 17. (október 30. ) Samara , Orosz Birodalom( 1908-10-30 )
Halál	1984. december 20. (76 éves) Moszkva , RSFSR , Szovjetunió( 1984-12-20 )
Temetkezési hely	Nekropolisz a Kreml fala közelében
Gyermekek	Nyikolaj Dmitrijevics Usztinov
A szállítmány	SZKP 1927 óta
Oktatás	Nehézipari Népbiztosság Katonai Mechanikai Intézete
Autogram
Díjak	más államok
Katonai szolgálat
Több éves szolgálat	1922-1923, 1944-1984
Affiliáció	Szovjetunió
A hadsereg típusa
Rang	a Szovjetunió marsallja
parancsolta	Szovjetunió Védelmi Minisztérium
csaták	A második világháború
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Dmitrij Fedorovics Usztyinov ( 1908. október 17. ( október 30. ) , Samara  – 1984. december 20. , Moszkva ) - szovjet katonai vezető és államférfi. A Szovjetunió marsallja (1976). A szocialista munka kétszeres hőse (1942, 1961), a Szovjetunió hőse (1978) [1] . A tizenegy Lenin -rend két birtokosa ( N. S. Patolichev mellett)  - a Szovjetunió legmagasabb rendje .

A Szovjetunió népbiztosa és fegyverkezési minisztere (1941-1953), a Szovjetunió védelmi ipari minisztere (1953-1957). A Szovjetunió védelmi minisztere (1976-1984). Az SZKP Központi Bizottságának tagja (1952-1984) és titkára (1965-1976) , az SZKP Központi Bizottsága Politikai Hivatalának tagja (1976-1984).

Gyakran Dmitrij Usztinovot tartják a Szovjetunió legjobb védelmi miniszterének [2] .

Életrajz

Korai évek

Dmitrij Fedorovics Usztyinov 1908. október 17-én (30-án) született Szamarában , munkáscsaládban. Apa - Fedor Sysoevich, anya - Efrosinya Martynovna. orosz [3] . Az idősebb testvér - Péter (1890. 12. 21. - 1938. 04. 02.), a Szocialista-Forradalmi Párt tagja, a polgárháború résztvevője, 1918-ban a 24. vashadosztály 1. szimbirszki ezredének parancsnokhelyettese volt. G. D. Guy . Később Leningrádban élt , elnyomták [4] . Testvér - Ivan, a polgárháború résztvevője, 1918 tavaszán halt meg. Testvér - Nikolai, a polgárháború résztvevője.

Dmitrij Fedorovics 10 évesen kezdte karrierjét.

1922-ben a Vörös Hadsereghez ( ChON különítmények ) jelentkezett Szamarkandban . 1923-ban csatlakozott a 12. turkesztáni ezredhez. Részt vett a Basmachi elleni harcokban .

Az 1923-as leszerelés után a kosztromai kormányzósághoz tartozó Makaryev város szakiskolájában tanult .

1927 novemberében csatlakozott az SZKP-hez (b) , szakiskolát végzett Makarievben.

1927-1929 - szerelő a balakhnai papírgyárban, majd a gyárban. Fjodor Zinovjev Ivanovo-Voznyeszenszkben .

1929 őszén az Ivanovo-Voznyeszenszki Politechnikai Intézet gépészmérnöki karának hallgatója lett . A Komszomol szervezet titkárává, az intézet pártirodájának tagjává választották. Ezután D. F. Ustinovot áthelyezik a Bauman Moszkvai Állami Műszaki Egyetemre . 1932-ben azt a csoportot, amelyben D. Usztyinov tanult, teljes létszámmal az újonnan létrehozott Katonai Mechanikai Intézet (jelenleg D. F. Ustinov BSTU "Voenmekh") személyzetébe küldték . 1934-ben Ustinov sikeresen végzett rajta.

1934-től mérnök , a Leningrádi Tüzérségi Kutató Tengerészeti Intézet hadműveleti és kísérleti hivatalának vezetője .

1937 óta - tervezőmérnök, főtervező-helyettes, a " Bolsevik " leningrádi üzem igazgatója.

Jól ismert történet, hogy amikor a háború előtti időszakban Leningrádban számos vállalkozás megkapta a legújabb import berendezéseket, mivel azok telepítése késett, az Összszövetségi Kommunista Párt Központi Bizottságának bizottsága. bolsevikok érkeztek ezekhez a vállalkozásokhoz. Az igazgatókat, köztük Usztyinovot, beidézték a Politikai Hivatalba. A bizottság fényképeket mutatott be az üres műhelyekről és az eltávolított berendezésekről, amelyekre I. V. Sztálin választ kért. Ustinov bemutatta fényképeit, amelyeket egy nappal a bizottság távozása után készítettek - a berendezést már telepítették és gyártották [5] .

Nagy Honvédő Háború

1941. június 9. – 1946. március 15. – a Szovjetunió fegyverzeti népbiztosa . Kinevezték a posztra a letartóztatott B. L. Vannikov helyett . Berija fia , Sergo szerint Usztyinov kinevezése a fegyverek népbiztosává Lavrenty Beria [6] javaslatára történt . A Szovjetunióba való evakuálás egyik szervezője volt a Nagy Honvédő Háború idején keletre. Borisz Vannyikovot 1941. július 20-án váratlanul szabadon engedték, és Usztyinov fegyverkezési népbiztos-helyettessé nevezték ki. B. E. Chertok emlékirataiban B. L. Vannikov felszabadításának történetét rendkívül szokatlannak és egy legendához nagyon hasonlónak mesélte el. Szerinte ez annak volt köszönhető, hogy a háború egy hónapja után súlyos fennakadások kezdődtek a lőszerellátásban , és Sztálinnak el kellett engednie Vannyikovot, ennek eredményeként Vannikov Usztyinovval együtt dolgozott a háború alatt [7] .

A fegyvergyártás óriási szerepet játszott a háború alatt. D. F. Ustinov tehetséges mérnökök, tervezők és gyártásvezetők galaxisát vezette. Nagy tudású, jó képességű vezetőként mutatta meg magát. Erőfeszítéseinek köszönhetően a Szovjetunió teljes katonai-ipari komplexumának munkája kiválóan megszervezhető volt .

A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének rendelete „A Szocialista Munka Hőse cím adományozásáról Byhovsky A. I., Vannikov B. L., Gonor L. R., Elyan A. S., Novikov és Ustinov D. F. elvtársak számára.” 1942. június 3-án kelt „a termelés megszervezésében, az új típusú tüzérség és kézi lőfegyverek kifejlesztésében, valamint a gyárak ügyes irányításában nyújtott kiemelkedő szolgálataiért” a Szocialista Munka Hőse címet Lenin-rend kitüntetéssel ill . a Kalapács és Sarló érem [8] .

A háború után

1945-ben D. F. Ustinov és első helyettese , V. M. Ryabikov ellátogatott a Rabe Intézetbe , ennek az 1946-os útnak az eredményeként született meg a rakétaipar létrehozásának ötlete.

1946. március 15. – 1953. március 15. – a Szovjetunió fegyverkezési minisztere . Már miniszterként valóra váltotta a szovjet rakétatudomány gondolatát, és a 2. számú bizottság alelnöke lett , amelyet a Szovjetunió Központi Bizottsága és Minisztertanácsa májusban kelt külön határozatával szervezett meg. 13, 1946 No. 1017-419 [9] .

D. F. Ustinov miniszterként aktívan részt vett a rakétaprojektben. Létrehozták a Szovjetunió Védelmi Minisztériumának hetedik főigazgatóságát , amely teljes mértékben részt vett a rakétaprojektben. Vezetőjének S. I. Vetoskint nevezték ki , akivel D. F. Ustinov kölcsönös megértésre talált a rakétatechnológia jelentőségének megítélésében [7] .

1953. március 19-től 1957. december 14-ig - a Szovjetunió védelmi ipari minisztere.

1955-ben a Szovjetunió védelmi miniszterének rendelete alapján a katonai rang elnyerésétől kezdve aktív katonai szolgálatot teljesített.

A hozzájuk csatlakozó Molotov, Malenkov, Kaganovics és Shepilov úgynevezett Pártellenes Csoport beszéde közben, akik megpróbálták elmozdítani Hruscsovot, Usztyinov is felszólalt a védelmében [5] .

1957. június 21-én az SZKP KB tagjainak „moszkvai” csoportja nyilatkozatot írt alá az SZKP Központi Bizottsága Elnökségéhez, amelyben az SZKP KB Plénumának összehívását kérte. , amelyhez N. S. Hruscsovnak az SZKP Központi Bizottsága első titkári posztjáról való eltávolításának kérdése [10] .

1957. december 14. - 1963. március 13. - a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a Szovjetunió Minisztertanácsa katonai-ipari kérdésekkel foglalkozó Elnöksége Bizottságának elnöke . Parancsot írt alá a Szovjetunió vezető egyetemein a fizika és a matematika iskoláinak megszervezéséről. Az első emberes űrrepülés előkészítéséért ( Yu. A. Gagarin , 1961. április 12.) megkapta a Szocialista Munka Hőse címet (a rendeletet nem tették közzé) [11] .

1963. március 13. - 1965. március 26. - a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, a Szovjetunió Miniszteri Tanácsa Legfelsőbb Nemzetgazdasági Tanácsának elnöke .

1965. március 26. - 1976. október 26. - az SZKP Központi Bizottságának titkára .

Szovjetunió védelmi miniszter

1976. április 29. – 1984. december 20. – a Szovjetunió védelmi minisztere.

Dmitrij Usztyinov, a Szovjetunió marsallja tagja volt az SZKP Központi Bizottsága nem hivatalos, "kis" Politikai Hivatalának , amelyen a Szovjetunió vezetőségének legrégebbi és legbefolyásosabb tagjai vettek részt: a Szovjetunió Központi Bizottságának főtitkára. az SZKP Brezsnyev , a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Koszigin (akkor - Nyikolaj Tyihonov ), az SZKP Központi Bizottságának titkára és az SZKP főideológusa , Szuszlov , a KGB elnöke, majd a Szovjetunió Központi Bizottságának titkára. az SZKP Andropov , Gromyko külügyminiszter , Csernyenko SZKP Központi Bizottságának titkára . A "kis" Politikai Irodában megszülettek a legfontosabb döntések, amelyeket aztán formálisan is jóváhagyott a Politikai Hivatal fő összetétele, ahol esetenként távollétükben is szavaztak. Amikor a szovjet csapatok Afganisztánba való belépéséről döntött, Usztyinov Andropovot és Gromyko-t támogatta, és a csapatok Afganisztánba való belépéséről döntöttek. Más források szerint Brezsnyevvel együtt volt a szovjet csapatok Afganisztánba való bevonulása ellen [12] , ami nem valószínű, mivel később Brezsnyev követeléseket intézett Usztyinovhoz a véget nem érő háborúról, amelynek Usztyinov pár hónapon belül befejezését ígérte.

Támogatta Andropov, majd Csernyenko megválasztását az SZKP Központi Bizottságának főtitkári posztjára 1982-ben, illetve 1984-ben.

Leonyid Mlechin szerint , aki Usztyinovot a Politikai Hivatal legbefolyásosabb tagjaként tartja nyilván Andropov halála után, Gorbacsov kifejezte készségét, hogy támogassa őt az SZKP Központi Bizottságának főtitkáraként [13] .

A Varsói Szerződés országainak védelmi minisztereinek részvételével 1984 szeptemberében megtartott „ Shield-84 ” gyakorlaton elkapta a számára végzetessé vált betegséget. Emellett röviddel a gyakorlatok után, 1985. január 15-én, kevesebb mint egy hónappal Usztyinov halála után meghalt M. Dzur Csehszlovákia védelmi minisztere, aki szintén részt vett a gyakorlatokon .

Ivan Ustinov altábornagy így emlékezett vissza: „Az utolsó gyakorlaton, amely után betegen küldték repülővel, reggel 9-től 3-ig a lakhelyén ültünk. Minden érdekelte – üzleti és személyes szinten is... A végén emlékeztettem: „Dmitrij Fedorovics, ideje szünetet tartani, mert a terv szerint reggel 9 órakor elkezdődött a gyakorlat." - "Ivan Lavrentievics, ne aggódj, sztálinista vagyok." Igen, látod…” [14]

Usztyinov súlyos betegsége kapcsán az 1984. november 7-i felvonulást helyettese , S. L. Szokolov adott otthont , aki utódja lett a Szovjetunió védelmi minisztereként.

1927-től az SZKP (b) – SZKP tagja. 1952-1984-ben az SZKP Központi Bizottságának tagja , 1976-1984-ben az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja (1965-1976-ban az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjelöltje). Az SZKP XVIII, XIX, XX, XXI, XXII, XXIII, XXIV, XXV és XXVI kongresszusának küldötte (b) - SZKP.

1946-1950 és 1954-1984 között a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja . 1967-1984 között az RSFSR Legfelsőbb Tanácsának tagja . Az 1970-1980-as évek Politikai Hivatalának tagjai közül az tűnt ki, hogy 4-4,5 órát aludt. Rendkívül energikus, vállalkozó szellemű volt, nagyon gyorsan megoldotta a vállalkozások irányítási és irányítási problémáit.

1984. december 20-án halt meg átmeneti súlyos tüdőgyulladásban . A Vörös téren temették el (a holttestet elhamvasztották , az urnát a hamuval a Kreml falába falazták ). Temetése volt az utolsó, amit ilyen módon végeztek.

Család

Feleség Taisiya Alekseevna Brykalova-Ustinova (1908. április 12. - 1975. november 30.) - Shuya szülötte , takács és munkás családból származik , az Ivanovo-Voznesensky Politechnikai Intézet munkakarán szerzett vegyész diplomát. technológus, tanárként dolgozott az N. E. Bauman Moszkvai Állami Műszaki Egyetemen .

Son Nikolai (gyermek neve Rem) (1931-1992) - vezető tervező, a lézer katonai felhasználásának szakértője , a Szovjetunió Tudományos Akadémia levelező tagja [15] [16] .

Vera lánya (1940-1989), az RSFSR tiszteletbeli művésze (1977), az A. V. Szvesnyikovról elnevezett Állami Akadémiai Orosz Kórus kórusa , éneket tanított a Moszkvai Konzervatóriumban .

Usztyinov doktrínája

Usztyinov 1976-os kinevezése a Szovjetunió védelmi miniszterévé jelentős változásokhoz vezetett a szovjet hadseregben és a szovjet katonai doktrínában. Korábban a fő hangsúly az erős páncélos erők létrehozásán volt a közép-európai és a távol-keleti "nagy intenzitású, nem nukleáris konfliktusok" forgatókönyveinek megfelelően.

Usztyinov alatt nagyobb hangsúlyt fektetnek a taktikai és hadműveleti-taktikai nukleáris fegyverekre (az "eurostratégiai irány megerősítésének" elméletére). Ennek megfelelően 1976-ban megkezdődött az egyblokkos R-12 (SS-4) és R-14 (SS-5) közepes hatótávolságú rakéták tervezett cseréje a legújabb Pioneer RSD-10-re (SS-20) . 1983-1984-ben rajtuk kívül a Szovjetunió OTR-22 és OTR-23 "Oka" hadműveleti-taktikai rendszereket telepített Csehszlovákia és az NDK területén , amelyek lehetővé tették a célpontok eltalálását a Szövetségi Köztársaság egész területén. Németországé. Ennek alapján az amerikai és a NATO elemzői arra a következtetésre jutottak, hogy a Szovjetunió korlátozott nukleáris konfliktusra készül Európában.

Az Ustinov-doktrína szerint az RS-20- ast Csukotkára tervezték telepíteni , ahonnan Alaszka területe és Kanada északnyugati része az érintett területükön található . Amikor a NATO nukleáris támadás kezdetének első jeleit észlelték , megelőző nukleáris rakétacsapást terveztek , amelyhez támadó hadműveleteket gyakoroltak az európai hadműveleti színtéren. A cél az volt, hogy a frontvonal mentén 50-100 km mélységig feltörjék a védelmet az észak-atlanti blokk mélyén. A tervek szerint öt frontból álló sokkoló hadseregcsoportokat küldtek Nyugat-Németország megtámadására . Az első szakaszban – egy gyors offenzíva során – a Moldvai SSR -ben (Transznyesztria) székhelyű 14. hadseregnek Törökország felé kellett volna vetnie magát , átvenni az irányítást a Fekete-tengeri-szoros felett , biztosítva ezzel a hajók áthaladását a Fekete-tengeren . Flotta a Földközi -tengeren , azt tervezték, hogy elfoglalják Olaszországot a haditengerészek erői . A szovjet csapatoknak 13-15 napra birtokukba kellett venniük a Német Szövetségi Köztársaság , Dánia , Hollandia , Belgium területét , és előre kellett nyomulniuk a francia határhoz . A nyugat-európai hadművelet második szakaszát két új front erőinek kellett volna végrehajtania. Az első frontnak Normandia (Franciaország) irányába kellett volna csapni , a második akkoriban pedig Spanyolország határai felé tart . Usztyinov terve szerint az egész hadművelet, amelynek célja a NATO-csapatok leverése Európában, a szovjet ellenőrzés létrehozása a szárazföld felett, és Franciaország kivonása a háborúból, Usztyinov terve szerint 30-35 napig tartott. Annak ellenére , hogy a Szovjetunió Fegyveres Erők Vezérkara bízott a terv megvalósíthatóságában, az volt a kétértelműség, hogy miként lehet azután megszabadulni a katonai siker gyümölcseitől, kezelni és fenntartani a rendet a sok milliós erőkkel meghódított területeken. hűtlen lakosság [17] [18] .

Vélemények és értékelések

Dmitrij Fedorovics, még a legmagasabb poszton is, nem habozott tanulni, és kitartóan kényszerítette beosztottjait a tanulásra. Már honvédelmi miniszterként megbízott, hogy olvassak fel neki és a minisztérium kollégiumának előadássorozatot a stratégiai célú komplex információs rendszerek kiépítésének elveiről, a stratégiai információk legmagasabb megbízhatóságát biztosító módszerekről, korszerű és ígéretes műszaki megoldásokról. e rendszerek eszközeit, algoritmikus és programtartalmát. Ő volt a legaktívabb hallgatója ezeknek az előadásoknak, és véleményem szerint már távollétemben is adott a legközelebbi beosztottainak valami vizsgát.

- V. G. Repin , a korai figyelmeztető rendszer és az SKKP 1970-1987- es főtervezőjének emlékirataiból . [19] .

... Usztyinov a védelmi ipar megszállottja volt, és semmilyen módon nem akarta segíteni az ország gazdaságát. Nagyban hozzájárult a fasizmus felett aratott győzelem ügyéhez, ugyanakkor szerintem kárt okozott a gazdaságunkban is, amikor javaslatára a Brezsnyevi vezetés semmit sem kímélt a védelemből, még a jólétből sem. dolgozók.

– N. G. Egorychev [20]

... különösen nekem <...> Emlékszem a fiatal (1941-ben még csak 33 éves) fegyverkezési népbiztosra, Dmitrij Fedorovics Usztyinovra .... Nem tudom, mikor aludt, de az volt a benyomásom, hogy Dmitrij Fedorovics mindig talpon volt. Kihagyhatatlan jókedv, az emberek iránti legnagyobb jóindulat jellemezte.
Fegyverzeti népbiztosként D. F. Ustinov kiváló mérnöknek, mély hozzáértőnek és képzett termelésszervezőnek mutatkozott be. A gyors és merész döntések híve volt, alaposan megértette a legbonyolultabb technikai problémákat is. És emellett egy percre sem veszítette el emberi tulajdonságait.

- N. D. Yakovlev tüzérségi marsall [21] .

Memória

• Usztyinov halálával kapcsolatban hivatalos gyászt hirdettek , a temetését a Központi Televízió mutatta – ritkaságszámba megy olyan emberek között, akik nem voltak a párt és a kormány vezetői. Ő lett az utolsó, akinek a hamvait egy urnában helyezték el a Kreml falában (több mint két hónappal a Kreml falánál tartott utolsó temetés előtt – K. U. Csernyenko ).
• 1984-ben Izhevszk városát Usztyinovra keresztelték; az Autonóm Köztársaság fővárosának átnevezése szokatlan volt (korábban csak a regionális központokat, a Naberezsnyije Cselnij és Ribinszket nevezték át Brezsnyev , illetve Andropov tiszteletére). Ezt az átnevezést a városlakók élesen negatívan fogadták, és már 1987. június 19-én a korábbi nevet visszaadták Izevszknek [22] . Ezután úgy döntöttek, hogy az újonnan alakult Izevszk kerületet D. F. Usztyinov tiszteletére nevezik el, amelyet az USZSZK Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének 1987. június 13-i rendelete és a Legfelsőbb Tanács Elnöksége az 1987. június 22-i RSFSR - Ustinovsky kerület . 1987. július 1-jén került sor az Ustinovszkij Kerületi Tanács népi képviselőinek első ülésére. A kerület hivatalos születésnapja 1987. július 1. A városban Usztyinov mellszobrát állították fel.
• Ezzel egy időben a Szovjetunió marsallja, D. F. Ustinov nevet kapta a Leningrádi Mechanikai Intézet . Jelenleg az egyetem (D. F. Usztyinovról elnevezett "Voenmekh" Balti Állami Műszaki Egyetem), miután névváltoztatáson esett át, továbbra is D. F. Ustinov nevét viseli, de a katonai rang megemlítése nélkül [23] .
• 1985-ben Usztyinov tiszteletére átnevezték a moszkvai Őszi körútra , amely Usztyinov Marsall utcára változott, de 1990-ben visszakapta korábbi nevét.
• 2020 júniusában bejelentették, hogy a D. F. Ustinov nevet adják a „ Narodnogo Opolcheniya utca és a Berzarina utca kereszteződése közelében lévő térnek , de a határozat 2022 januári végrehajtásáról semmit sem tudni.
• Az Uljanovszki Repülőipari Komplexum (UAIC) a szovjet időkben D. F. Ustinov nevét viselte. 1992-ben UAPK őket. D. F. Ustinov Aviastar részvénytársasággá (JSC) alakult
• Uljanovszkban a város Zavolzsszkij negyedében egy sugárutat neveztek el Usztyinovról .
• Usztyinov hazájában - Szamarában - tiszteletére neveznek el egy teret a történelmi városrészben ; A téren Usztyinov mellszobra áll.
• Szentpéterváron a Rybatskoye mikrokörzet utcáját nevezték el róla .
• Az északi flottához tartozik az Ustinov marsall rakétacirkáló is .
• 2012-ben Kovrovban döntés született arról, hogy a város egyik mikrokörzetében utcát neveznek el. A városban Usztyinov mellszobrát állították fel.
• 2014- ben a Krutye Klyuchi mikrokörzetben (Marsall Ustinov Street) utcát neveztek el róla Szamarában .
• A D. F. Ustinovban végzett Ivanovo Politechnikai Egyetem (volt Politechnikai Intézet) főépületén emléktábla áll a tiszteletére.
• 1992-ig a Progress Rocket and Space Center a nevet viselte .

Katonai rangok

• 1944. január 24. – a Mérnöki és Tüzérségi Szolgálat altábornagya .
• 1944. november 18. – a Mérnöki és Tüzérségi Szolgálat vezérezredese .
• 1976. április 29. – A hadsereg tábornoka .
• 1976. július 30. – a Szovjetunió marsallja .

Dokumentumfilmek Dmitrij Usztyinovról

• Történelmi krónikák Nyikolaj Szvanidzével. 78. sorozat. "1976 - Dmitrij Usztinov."
• „Kreml gyerekek. Dmitrij Usztinov. A Defense Above All” egy dokumentumfilm az NTV „Kremlin Children” sorozatából.
• „Samara sorsai. Dmitrij Usztinov, 2008. A szerző Vitaly Dobrusin egy életrajzi film a Samara Fates sorozatból.

Film inkarnációk

• Andrey Popov a " Tűz megszelídítése " című játékfilmben , Szovjetunió, 1972.
• Borisz Gusakov a „Csata Moszkváért” című eposzban ( cseh Boj o Moskvu ; németül  Schlacht um Moskau ; vietnami Cuộc chiến ở Moskva ), Szovjetunió, 1985.
• Jurij Sztoskov a " Szürke farkasok " című játékfilmben , Oroszország, 1993
• Alekszej Mihajlov a " Vörös tér " TV-sorozatban, 2004.
• Vladimir Menshov a Brezsnyev sorozatban , Oroszország, 2005.
• Oleg Trepovsky a "Cédrus" sorozatban áthatol az égen , Oroszország, 2011.
• Andrej Lebegyev a „ Neszterov hurka ” sorozatban , Oroszország, 2015.
• Alekszandr Kuznyecov a " Főnök " sorozatban , Oroszország, 2015.
• Petr Zhuravlev az Outrunning Time című tévésorozatban , Oroszország, 2019.

Díjak

Néz Szovjetunió kitüntetései

• A Szovjetunió hőse (1978.10.27.);
• kétszer a szocialista munka hőse (1942.03.06., 1961.06.17.);
• Lenin tizenegy parancsa (1939.08.02., 1942.03.06., 1944.05.08., 1951.08.12., 1956.04.20., 1957.12.21., 1958.10.29., 10.10. /1968, 1971.12.02., 1978.10.27.);
• Szuvorov-rend , I. fokozat (1945.09.16.);
• I. osztályú Kutuzov-rend (1944.11.18.);
• a Szovjetunió tizenhét érme;
• Lenin-díjas ( 1982.04.20.);
• az I. fokozatú Sztálin-díj kitüntetettje ( 1953.12.16.);
• a Szovjetunió Állami Díjának kitüntetettje ( 1983.02.05.).

MPR díjak

• a Mongol Népköztársaság hőse (1981.08.6.);
• három Sukhbaatar -rend (1975, 1978, 1981);
• a Vörös Hadi Zászló Rendje (1983);
• hat MPR érmet.

Csehszlovákia kitüntetései

• A Csehszlovák Szocialista Köztársaság hőse (1982.09.30.);
• Klement Gottwald két rendje (1978, 1982);
• Fehér Oroszlán 1. osztályú rend (1977);
• két csehszlovák érem.

Vietnam -díj

• Ho Si Minh-rend (1983).

NRB díjak

• Két rend "Georgy Dimitrov" (1976, 1983);
• hét NRB érmet.

Lengyelország díj

• Grunwaldi Kereszt I. osztályú Érdemrend (1976).

Peru díj

• A légierő érdemrendje.

HNR díjak

• Két zászlórend (Magyarország) rubinokkal (1978, 1983);
• HNR érem.

DRA -díj

• A „Szabadság Napja” rend (1982).

NDK- díjak

• Karl Marx két rendje (1978, 1983);
• Scharnhorst rend (1977);
• NDK érem.

finn díj

• A Fehér Rózsa I. osztályú rend (1978).

A Kubai Köztársaság kitüntetései

• Playa Giron Rend (1983);
• két érem Kubából.

Források

• Ustinov D. F. // Kutsenko A. A Szovjetunió flottájának marsalljai és admirálisai. - Kijev: Polygraphbook, 2007. - S. 335-343.
• Ustinov D. F. // A Szovjetunió marsalljai. Személyes ügyeket mesélnek / Hadtörténeti és Hazafias Problémák és Kutató Intézet. - M .: Kedvenc könyv, 1996. - S. 73-74. — ISBN 5-7656-0012-3
• Ustinov D. F. // A Szovjetunió hősei: Rövid életrajzi szótár / Előz. szerk. kollégium I. N. Shkadov . - M . : Katonai Könyvkiadó , 1988. - T. 2 / Lyubov - Yashchuk /. - S. 631. - 863 p. — 100.000 példány.  — ISBN 5-203-00536-2 .

További olvasnivalók

• Usztyinov Yu. S. népbiztos. Miniszter. Marsall : [D. F. Ustinovról] / Yu. S. Ustinov; [Feder. „Oroszország kultúrája” célprogram]. - M .: Patriot, 2002. - 461 p., [52] l. beteg. - (A haza hűséges fiai). — ISBN 5-7030-0875-1 .
• A Szovjetunió marsalljai . Személyes ügyeket mesélnek / Ch. szerk. Aleshin A.; Katonai és Történeti-Hazafias Probléma- és Kutatóintézet. - M .: Kedvenc könyv, 1996. - 96 p., ill.
• Ivashov L. Továbbra is használjuk Usztyinov fejlesztéseit // Új védelmi parancs: folyóirat. - 2008. - 10. sz . - S. 38-40 . (Orosz)

Jegyzetek

1. ↑ D. F. Ustinov . Letöltve: 2015. május 9. Az eredetiből archiválva : 2021. január 29. (határozatlan)
2. ↑ Usztyinov marsall: a Szovjetunió legjobb védelmi minisztere. Orosz hetes . Letöltve: 2021. május 4. Az eredetiből archiválva : 2021. május 4. (határozatlan)
3. ↑ D. F. Ustinov életrajza a Heroes of the Country webhelyen Archív példány 2021. január 29-én a Wayback Machine -nél .
4. ↑ Kombrig Usztyinov Pjotr ​​Fedorovics (1930-1932) . Katonai Kiképző Központ a Szentpétervári Állami Távközlési Egyetemen, M.A. professzorról nevezték el. Bonch-Bruevich . Letöltve: 2021. április 22. Az eredetiből archiválva : 2021. április 22. (határozatlan)
5. ↑ 1 2 Kreml sólyom. Russian Bazaar archiválva : 2014. szeptember 8. a Wayback Machine -nál .
6. ↑ 1. fejezet. Az utazás kezdete. // Beria S. L. Apám Lavrenty Beria . Letöltve: 2013. március 20. Az eredetiből archiválva : 2020. szeptember 29. (határozatlan)
7. ↑ 1 2 Chertok B. E. 4. fejezet. Kialakulása szülőföldön. Három új technológia - három állami bizottság // Rakéták és emberek. - M .: Mashinostroenie , 1999 . - 1. kötet. Rakéták és emberek.
8. ↑ A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének rendelete „A Szocialista Munka Hőse cím adományozásáról Byhovsky A. I., Vannikov B. L., Gonor L. R., Elyan A. S., Novikov és Ustinov D. F. elvtársak számára.” 1942. június 3-i dátummal  // A Szovjet Szocialista Köztársaságok Uniójának Legfelsőbb Tanácsának Vedomosztija: újság. - 1942. - június 15. ( 22. szám (181) ). - S. 1 . Az eredetiből archiválva : 2021. november 9.
9. ↑ A  Szovjetunió Minisztertanácsának 1946. május 13-i, 1017-419ss „A sugárfegyverek kérdései” című dokumentumának a Wikiforrásban
10. ↑ Zenkovich N. A. A legzártabb emberek: [enciklopédia. biogr.] / [Szerk. 2., rev. és add hozzá.]. — M. : OLMA-PRESS: OLMA-PRESS Csillagok. világ, 2004. – 685., [2] p. — ISBN 5-94850-342-9 .
11. ↑ Goryannikova V.F.V.D. Kalmykov - tervező, tudós, miniszter Archív másolat 2013. július 20-án a Wayback Machine -nél .
12. ↑ Alekszej Szemjonov – marsall . Letöltve: 2016. június 13. Az eredetiből archiválva : 2016. június 16. (határozatlan)
13. ↑ Ki, ha nem Gorbacsov? — MK . Letöltve: 2021. december 12. Az eredetiből archiválva : 2021. december 12. (határozatlan)
14. ↑ Ivan Usztyinov nyugállományú altábornagy: „Jó úton járnak” (elérhetetlen link) . Letöltve: 2013. április 5. Az eredetiből archiválva : 2014. január 12.. (határozatlan) 
15. ↑ Dmitrij Fedorovics Usztinov . " Az ország hősei " oldal. (Orosz)
16. ↑ Igor Lenszkij. A szovjet tüzérség fegyvereivel lőtt a nácikra . STOPSTAMP.RU. Letöltve: 2015. szeptember 30. Az eredetiből archiválva : 2015. október 1.. (határozatlan)
17. ↑ Szvjatoszlav Rybas. Gromyko. - M . : Fiatal Gárda, 2011. - S. 439. - 444-445 p. - (ZhZL). - 5000 példány.  — ISBN 978-5-235-03477-8 .
18. ↑ O. A. Grinevszkij. Brezsnyevtől Gorbacsovig. - M. , 2004. - S. 52-53.
19. ↑ V. G. Repin, „Események és emberek” A Wayback Machine 2021. augusztus 25-i archív példánya , először a „Védelmi vonalak – az űrben és a Földön” című könyvben jelent meg. Esszék a rakéta- és űrvédelem történetéről. Szerző-összeáll. N. G. Zavaliy . - M .: Veche, 2003, 433-472.
20. ↑ http://tvc.ru/center/index/id/40102000190004.html  (elérhetetlen link)
21. ↑ Yakovlev N. D. A tüzérségről és egy kicsit magamról. - M . : Katonai Könyvkiadó, 1981. - S. 81-82.
22. ↑ "Add Izhevszket!" (nem elérhető link) . CGA UR. Letöltve: 2010. április 24. Az eredetiből archiválva : 2007. szeptember 28.. (határozatlan) 
23. ↑ A BSTU "VOENMEH" hivatalos honlapja . Letöltve: 2020. április 29. Az eredetiből archiválva : 2020. május 11. (határozatlan)

Linkek

• Usztyinov Dmitrij Fedorovics az orosz védelmi minisztérium honlapján
• Ustinov D.F.
• D. F. Ustinov beszéde. Vietnami háború (audió).
• A leginkább sztálinista miniszter .
• Mérnök miniszter: 100 éves Ustinov marsall .
• A rakétaépítők honfitársunk, Dmitrij Fedorovics Usztyinov emlékét tisztelik .

Tematikus oldalak	Az ország hősei
Szótárak és enciklopédiák	Nagy katalán Nagy norvég Nagy orosz litván univerzális Britannica (online) Brockhaus Universalis
Genealógia és nekropolisz	Keress egy sírt
Bibliográfiai katalógusokban BNF : 11990218b GND : 118884239 GTAA : 163022 ISNI : 0000 0001 0200 9277 J9U : 987007456351305171 LCCN : n82156909 NKC : jx20071128078 NLP : A10795832 NTA : 069456062 NUKAT : n97017212 SUDOC : 027973506 VIAF : 71400271 WorldCat VIAF : 71400271

Az Orosz Birodalom , az RSFSR , a Szovjetunió és az Orosz Föderáció katonai osztályainak vezetői
A Katonai Kollégium elnökei	A. D. Mensikov A. I. Repnin M. M. Golitsyn-st. V. V. Dolgorukov B. H. Minich N. Yu. Trubetskoy Z. G. Csernisev G. A. Potemkin N. I. Saltykov
Az Admiralitási Főiskola elnökei	F. M. Apraksin P. I. Sievers N. F. Golovin M. M. Golitsyn Jr. vezette. könyv. Pavel Petrovics I. G. Csernisev I. L. Goleniscsev-Kutuzov P. V. Chichagov I. I. Traverse
Az Orosz Birodalom hadügyminiszterei	S. K. Vjazmitinov A. A. Arakcseev M. B. Barclay de Tolly A. I. Gorcsakov P. P. Konovnicyn P. I. Meller-Zakomelsky A. I. Tatiscsev A. I. Csernisev V. A. Dolgorukov N. O. Sukhozanet D. A. Miljutyin P. S. Vannovsky A. N. Kuropatkin V. V. Szaharov A. F. Rediger V. A. Szuhomlinov A. A. Polivanov D. S. Shuvaev M. A. Beljajev
Az Orosz Birodalom haditengerészeti miniszterei	N. S. Mordvinov P. V. Chichagov I. I. Traverse A. V. Moller A. S. Mensikov F. P. Wrangel N. F. Metlin N. K. Crabbe S. S. Lesovsky A. A. Pescsuk I. A. Sestakov N. M. Chikhachev P. P. Tyrtov F. K. Avelan A. A. Birilev I. M. Dikov S. A. Voevodsky I. K. Grigorovics
Katonai és haditengerészeti miniszterek ( Oroszország Ideiglenes Kormánya )	A. I. Gucskov A. F. Kerensky A. I. Verhovsky
hadügyminiszter ( ideiglenes összorosz kormány )	A. V. Kolchak
Az orosz állam katonai miniszterei	N. A. Sztyepanov D. A. Lebegyev M. K. Diterikhs A. P. Budberg M. V. Khanzhin
Az orosz állam tengerészeti minisztere	M. I. Szmirnov
Az RSFSR Katonai és Tengerészeti Ügyek Bizottsága	P. E. Dybenko V. A. Antonov N. V. Krylenko
Az RSFSR népbiztosa	N. I. Podvoisky L. D. Trockij
Az RSFSR népbiztosa	P. E. Dybenko
A Szovjetunió védelmi népbiztosai , védelmi népbiztosai, védelmi miniszterei	L. D. Trockij M. V. Frunze K. E. Vorosilov S. K. Timosenko I. V. Sztálin N. A. Bulganin A. M. Vaszilevszkij N. A. Bulganin G. K. Zsukov R. Ya. Malinovsky A. A. Grecsko D. F. Ustinov S. L. Szokolov D. T. Jazov M. A. Moiseev (színész) E. I. Shaposhnikov
A haditengerészet népbiztosai, a Szovjetunió haditengerészeti minisztere	P. A. Szmirnov M. P. Frinovszkij N. G. Kuznyecov
Orosz védelmi miniszterek	K. I. Kobets B. N. Jelcin (színész) P. S. Gracsev M. P. Kolesnikov (színész) I. N. Rodionov I. D. Szergejev S. B. Ivanov A. E. Szerdjukov S. K. Shoigu

A Szovjetunió marsalljai
	Vorosilov Tuhacsevszkij 1.2 Budyonny Egorov 1.2 Blucher 1.2 Timosenko Kulik 1.2 Shaposhnikov Zsukov Vasziljevszkij Sztálin 3 Konev Govorov Rokosszovszkij Malinovszkij Tolbukhin Meretskov Berija 1 Szokolovszkij Bulganin 1 Bagramyan Birjuzov Grechko Eremenko Moszkalenko Csujkov Zaharov Golikov Krilov Jakubovszkij Batitsky Koshevoy Brezsnyev Ustinov Kulikov Ogarkov Szokolov Akhromeev Kurkotkin Petrov Jazov 1. Megfosztották a rangtól      2. Visszaállítva a      3. fokozatba. Ezt követően megkapta a Szovjetunió generalisszimója címet