Finn ábécé

A finn ábécé ( fin. Suomen kielen aakkoset ) a finn nyelv írásához használt latin alapú ábécé . A különböző forrásokban az Š és Ž betűk opcionális használata miatt az ábécé összes betűszáma különböző módon jelezhető: 31 vagy 29.

Megjegyzések:

1. Ä - valami az "e" és az "én" között, mint egy magánhangzó az " öt ", " zümmög " szavakban [1] ;
2. Ö - körülbelül olyan, mint az orosz „yo” a „ nyo bo ”, „ sve kla ”, „t erka ” szavakban [2] ;
3. Y - körülbelül olyan, mint az orosz "yu" az "N yu ra", "barbek yu " [3] szóban ;
4. a B, C, F, G, Q, W, X, Z betűket a mai finn írásban csak kölcsönszavakban használják (kivéve az NG [ ŋ: ] digráfot );
5. Å Ä Ö  - független betűk, amelyeket az ábécé szerinti rendezésnél figyelembe vesznek;
6. az Å betű  a svéd ábécéből kölcsönzött betű , csak svéd nevek és címek írására használják;
7. idegen szavak írásához a hachek Š ("w") és Ž ("g") betűket is használják;
8. az Ä Ö betűket A O betűkkel vagy az AE OE digráfusokkal helyettesíteni , mint a németben , nem megengedett, mert ez szemantikai zavarhoz vezet: h ä n „ő, ő” - h ae n „veszem”, t ä hti „csillag” ” - t a hti "tempo", s ä de "beam" - s a de "eső" stb.;
9. a kettős magánhangzók és mássalhangzók egyszeres helyettesítése az átírásban nem megengedett - ez szemantikai zavarhoz vezet: si ll i "hering" - sii l i "sün", t ill i "kapor" - t il i "fiók" - t iil i "tégla", t uul i "szél" - t ull i "vám" - t ul i "tűz" stb.

Lásd még

• Finn-orosz gyakorlati átírás

Jegyzetek

1. ↑ ä kiejtése
2. ↑ Az ö kiejtése
3. ↑ y kiejtése