SKT-2

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt hozzászólók, és jelentősen eltérhet a 2014. március 29-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 2 szerkesztést igényelnek .

Az SKT-2 (más néven SKT-2.1 ) egy szovjet kétsoros önjáró paradicsomkombájn . Gyümölcsválogatással és anélkül is betakarítható a paradicsom .

A Szovjetunióban kifejlesztettek egy KT-5 vontatott paradicsomkombájnt , de az önjáró SKT-2 gyártásának megkezdésére vonatkozó ajánlást követően a munkálatokat leállították. A kombájn legmunkaigényesebb alkatrészei (beleértve a tengelyeket , a motort , a variátort , a vezetőállást , a hidraulikus és elektromos berendezéseket ) egyesítik az SK-5 Niva kombájn megfelelő alkatrészeivel [1] .

Munkafolyamat

Az SKT-2 két sorból vágja le a paradicsombokrokat, és egy olyan eszközbe táplálja, amely a gyümölcsöket a bokroktól mechanikusan leválasztja. Ezután a válogatóasztalon a dolgozók kézzel eltávolíthatják az éretlen vagy rothadt gyümölcsöket, szemetet , földrögöket a teljes tömegből [2] .

A betakarítási technológiától függően vagy nem válogathatja ki a gyümölcsöket, vagy eltávolíthatja az összes nem szabványos gyümölcsöt és földrögöt, vagy választható barna, rózsaszín és tejes gyümölcsök közül választhat, és bunkerbe gyűjtheti. Az első esetben általában két-három munkást helyeznek el a nagy földrögök eltávolítására: kiválasztanak a patakból csomókat, és a válogatóasztal kerete és a pajzs közötti résbe dobják, ha nincs csomó a kupacban. , akkor a dolgozók nem kerülnek a válogatóasztalra és a zöld gyümölcs begyűjtésére szolgáló rendszer eltávolítható. A második és harmadik esetben a válogatóasztalnál 10-12 fő az optimális dolgozók létszáma.

Abban az esetben, ha a betakarított tömeget nem magán a kombájnon válogatják, az SPT-15 válogatóállomást használják a válogatásra. Termőképessége 70%-os piros gyümölcsökkel halomban kis gyümölcsű fajtákon 11 t/h, nagy gyümölcsűeken 13 t/h. Az állomás méretei: 13,8 X 12 X 2,8 m Az állomást egy szerelő, maximum 23 válogató és két segédmunkás látja el. Az állomás tömege 6400 kg, vízhozama 15-20 m³/h, teljesítményfelvétele 9,9 kW.

Kiigazítás

A vágótárcsák kívánt mélységének talajba állításához a betakarítógépet egy sík felületre kell felszerelni, és a felszedő szállítószalag láncának feszességét (szállítási helyzetben) a mozgatható keret állítórudak segítségével történő mozgatásával kell beállítani. Ezután az alámetszéscsoport támasztókerekeit hidraulikus hengerek a legalacsonyabb helyzetbe engedik, a rendfelszedőt leengedik és a támasztókerekeket megemelve a tárcsákat addig engedik le, amíg élük a felülethez nem ér. Ezután az állítócsavarok beállítják a tárcsák minimális dőlésszögét (15-16 °), és az állítórudak a lehető legközelebb hozzák a felszedő szállítószalag alsó részét a tárcsákhoz (a szállítószalag gumiléceinek majdnem érintkezniük kell Ezt követően a szállítószalag gumilécei és a platform felülete közötti rés legyen egyenlő két tárcsa találkozási pontjának magasságával (legalább 4 cm).

A befogott föld mennyisége a kés mélységétől is függ, amelyet a kombájn helyéről szabályoznak az aratórész támasztókerekeivel.

Az összes felfogott talajnak át kell folynia a felszedő transzponder és a közbenső szállítószalag közötti résen. Ehhez a résnek nagyobbnak kell lennie, mint a korongok által a növényekkel együtt felfogott talajrögöknél, azaz legalább 5 cm-nek kell lennie, hogy a szállítószalagok résen áthaladó növényre gyakorolt ​​dinamikus hatásának csökkentése érdekében minimális legyen. . A betakarítógépet először további beállítás nélkül ellenőrzik, ügyelve a talajkitermelés teljességére, és a talaj jelenlététől függően egy gyümölcskupacban csökkentik vagy növelik a hézagot.

Specifikációk

Források

Jegyzetek

  1. ↑ „Traktorok és mezőgazdasági gépek”, 1976. évi 1. sz
  2. ↑ Nagy enciklopédikus politechnikai szótár, 2004 . Letöltve: 2014. március 29. Az eredetiből archiválva : 2016. március 5..

Linkek