D. B. Elkonin mentális fejlődésének periodizálása a gyermek születésétől 17 éves koráig terjedő korosztályozása, amelyet D. B. Elkonin szovjet pszichológus dolgozott ki . Elkonin periodizációja általánosan elfogadott az orosz fejlődéslélektanban [1] [2] .
DB Elkonin periodizálása integrálja AN Leontyev tevékenységelméletét , LI Bozhovich személyiségfejlődési koncepcióját és LS Vygotsky főbb rendelkezéseit a pszichológiai kor szerkezetére és dinamikájára vonatkozóan .
L. S. Vygotsky szerint a korszakot a társadalmi fejlődési helyzet jellemzi - egy teljesen sajátos, egy adott korra jellemző, kivételes, egyetlen kapcsolat a gyermek és az őt körülvevő, elsősorban társadalmi valóság között. [3]
A pszichológiai életkor szerkezete olyan összetevőt is tartalmaz, mint a vezető tevékenység . A vezető tevékenység révén a gyermek más típusú tevékenységeinek fejlesztése és pszichológiai daganatok kialakulása biztosított. Az életkorral összefüggő daganatok egy új típusú személyiségszerkezet és tevékenység, mentális és szociális változások, amelyek először egy adott életkori szakaszban lépnek fel, és amelyek meghatározzák a gyermek tudatát, környezethez való viszonyát, belső és külső életét, fejlődésének teljes folyamatát. egy adott időszakban. [négy]
A gyermek a fejlődés folyamatában interakcióban van az őt körülvevő tárgyakkal és a felnőttekkel. A vezető tevékenység periodizációs kritériumként történő alkalmazása lehetővé teszi két tevékenységrendszer elkülönítését: „a gyermek társadalmi tárgy” és „a gyermek szociális felnőtt”. A tárgyak fizikai tulajdonságai nem tartalmaznak információt a tárgyak társadalmi eredetéről, a kezelésük kidolgozott módjairól. A társadalmi tárggyal való cselekvés módjainak megértéséhez, a társadalmi tapasztalatok reprodukálásához a dolog fizikai tulajdonságai csak iránymutatóként működnek, és ezeknek a módszereknek a hordozója a felnőtt. A szociálisan kidolgozott cselekvési módszerek tárgyakkal való asszimilációja során a gyermek értelmileg sokoldalúan fejlődik, és a társadalom tagjává formálja. A felnőtt nem a véletlenszerű és egyéni tulajdonságok oldaláról jelenik meg a gyermek előtt, hanem bizonyos típusú társadalmi tevékenységek hordozójaként, bizonyos feladatokat végrehajtva és bizonyos normáknak engedelmeskedik. Ugyanakkor feladatai, indítékai nem a felnőtt tevékenységének külső tulajdonságaiból következnek: a gyermek számára tárgyak átalakítása vagy előállításaként érzékeli. „Ezért szükségessé válik az emberi tevékenység feladatai és motívumai, valamint a kapcsolatok azon normáinak sajátos asszimilációs folyamata, amelyekbe az emberek a végrehajtás során lépnek be.” [3]
E két rendszer szerint ( "a gyermek társadalmi tárgy" és "a gyermek nyilvános felnőtt") Elkonin a gyermek fejlődésének 2 vonalát különbözteti meg: a működési-technikai és a motivációs-szükségletet. Ezen vonalak fejlődési dinamikájának aránya alapozza meg az életkori periódusok felosztását.
Így D. B. Elkonin periodizációjában minden kor a fejlődés, a vezető tevékenység és a daganatok társadalmi helyzetén keresztül írható le.
D. B. Elkonin szerint minden gyermekkor 3 korszakra oszlik. Az egyik korszakból a másikba való átmenet egy olyan krízis eredményeként következik be, amelyben a két szféra fejlettségi szintje közötti mozgatóellentmondás feloldódik: a fejlett működési és technikai képességek nem felelnek meg a gyermek meglévő motivációs szférájának. Minden korszak 2 periódusból áll, amelyek különböznek abban, hogy melyik rendszer uralkodik: az egyes korszakokon belül az első periódus a motivációs-igényes szféra fejlődéséhez kapcsolódik, a második pedig a működési-technikai szférához. Az egyik korszakból a másikba való átmenet válsága a korszakon belül a kialakult motívumok és szükségletek, valamint a gyermek tevékenységeinek megvalósítási lehetőségei közötti eltéréssel jár. Az időszakokban kisebb egységek - fázisok - különböztethetők meg.
A periodizáció nem tartalmazza a prenatális fejlődést , mivel ebben az időszakban más fejlődési mechanizmusok (szerves érés) működnek.
Ez a korszak egy újszülöttkori válsággal kezdődik . A válságot egyrészt a gyermek teljes tehetetlensége és egy közeli felnőtttől való függése, másrészt a kész kommunikációs formák hiánya közötti ellentmondás generálja. A válság megoldása 2 hónap alatt következik be, és az egyéni mentális élet kialakulásához és a kommunikációs igényhez (az újjáéledés komplexumához) kapcsolódik.
Csecsemőkor (2 hónap-1 év)Különbséget kell tenni a korai és késői csecsemőkor között. Kora csecsemőkorban a kommunikáció fő formája a szituációs-személyes, és túlnyomórészt az észlelés fejlődik. Késő csecsemőkorban megjelenik a szituációs üzleti kommunikáció, és nagyobb fejlődés következik be a motoros funkciók (mozgásszervi és kézi cselekvések) területén.
A csecsemőkor az egyéves válsággal véget ér . A gyermek még nem rendelkezik a szükséges operatív és technikai eszközökkel, hogy olyan tevékenységeket végezzen, amelyek megfelelnek a kialakult indítékainak. A gyermek alapot teremt arra, hogy kiemelje magát az emberek világában, a motívumok autonómmá válnak.
Kora gyermekkor (1-3 év)A kisgyermekkor időszaka is két szakaszra oszlik, amelyek között a határ körülbelül 1,5-1,8 éves korban húzódik. Az első fázisban elsősorban a gyermek lenyűgöző beszéde fejlődik (a szavakat, tárgyak neveit sajátítják el), a második szakaszban pedig az expresszív beszéd területén megy végbe az uralkodó fejlődés (a gyermek elkezd beszélni, mondatokat próbál felépíteni, vagyis beszédet használ a körülötte lévő emberekkel való interakcióhoz) . A korai életkor (illetve a korai gyermekkor korszaka) 3 éves válsággal – az „én-én” válságával – végződik . A gyermek a tevékenység alanyaként fedezi fel önmagát, ezért a válság idején a gyermek és a felnőtt kapcsolata átstrukturálódik a gyermek nagyobb autonómiája érdekében. Ennek a válságnak élénk tünetei vannak: negativizmus, makacsság, makacsság, önakarat, a felnőttek leértékelése, a despotizmus vágya.
Az óvodáskorból a következő időszakba való átmenet a 7 éves válság leküzdésének eredményeként következik be . Ez a krízis a gyermek világhoz való hozzáállását közvetítő belső élmények kialakulásához kapcsolódik. A válság fő tünetei:
Ez az időszak (és a gyermekkor korszaka) 12 éves válsággal zárul. Változás történik a gyermek énképében a pubertás beköszöntével, az érzéseire, cselekedeteire való reflektálási képesség megjelenésével kapcsolatban.
A 15 éves válság összefügg azzal az igénysel, hogy a társadalomban elfoglalt helyüket meg kell változtatni önmagunk új megértése kapcsán. A gyermek ebben a korban vágyik arra, hogy felnőttként lássa magát, azt akarja, hogy felnőttként kezeljék, és a szülők (és a környezet többi felnőttje) még nem állnak készen erre.
Idősebb serdülőkor (15-17 évesek)A serdülőkor egy 17 éves krízissel zárul, amely a gyermek felnőttkorba lépésével, életmódbeli, tevékenységtípus- és társadalmi körváltozással jár.
Nagyon nehéz megkülönböztetni a 17 éves kor utáni fejlődés általános mintáit, mivel az életutak nagyon változatosak, amelyeket az ember választhat.