légyölő galóca | ||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
tudományos osztályozás | ||||||||||
Tartomány:eukariótákKirályság:GombaAlkirályság:magasabb gombákOsztály:BasidiomycetesFelosztás:AgaricomycotinaOsztály:AgaricomycetesAlosztály:AgaricomycetesRendelés:galócaCsalád:légyölő galócaNemzetség:légyölő galóca | ||||||||||
Nemzetközi tudományos név | ||||||||||
Amanita Pers. , 1794 | ||||||||||
|
Az Amanita ( lat. Amaníta ) az Amanitaceae családba tartozó mikorrhizát képző galócagombák nemzetsége . Egyes rendszerekben ez a nemzetség a Pluteaceae családba tartozik .
Az orosz , valamint a legtöbb szláv nyelvre jellemző [1] , a "légygalóca" elnevezés a vörös légyölő galóca elterjedt háztartási higiéniai felhasználása miatt keletkezett, mint rovarirtó szer legyek ellen. Kezdetben csak a vörös légyölő galócára vonatkozott, később az egész nemzetségre kiterjesztették.
A latin "Amanita" az Amanos -hegy nevéből származik, amely a rengeteg ehető amánit gombáról volt híres .
A 20. század elején J. Dillenius és J. Tournefort az Amanita nevet használta minden lamellás sapkás gombára, vagyis kezdetben ez nagyjából megfelelt a Linné Agaricus nemzetségének . P. A. Micheli 1729-ben a Fungus - ra cserélte , és a 19. századig ritkán jelent meg az irodalomban. 1797-ben H. Person újra bevezette az Amanita nevet minden olyan gombánál, amelyhez Volvo tartozik. E. Fries először az Amanita Persona nemzetséget ismerte fel , de aztán kizárta belőle a színes spóraporral rendelkező fajokat. Rose 1876-ban leírta az Amanitopsis nemzetséget , amely később az Amanita nemzetség részévé vált .
A XX. században az Amánit nemzetséget számos kisebb nemzetségre próbálták felosztani, javasolták: Amanitella Earle , 1909 , Lepidella E.-J. Gilbert , 1925 , Aspidella E.-J. Gilbert , 1940 , Ariella E.- J. Gilbert , 1941 , Amanitaria E.-J. Gilbert , 1940 , Amplariella E.-J. Gilbert , 1940 Ezt az elválasztást azonban később felhagyták.
A termőtestek többnyire nagyok, központi szárúak, a fejlődés kezdetén teljesen közös fátyolba záródnak . A fejlődés típusa bivelangiocarp vagy pileocarp.
A kalap vastag húsú, néha vékonyabb, lehet gumós, könnyen elválasztható a szártól. A bőr különböző árnyalatú fehér, vörös és zöld, általában különféle foltok vagy pelyhek borítják, amelyek a közös takaróból maradtak. A kalap széle sima vagy finoman húsos, bordázott.
A lemezek szabadok vagy enyhén tapadnak, fehérek vagy enyhén sárgásak. Vannak lemezek, gyakran különböző hosszúságúak.
A szár hengeres, általában egyenes, tövénél gyakran kiszélesedett.
Húsa fehér, egyes fajoknál a vágáson színezett, szaggal vagy anélkül.
A többit lefedte. A Volvo lehet szabad vagy tapad a szár tövéhez, néha jól megjelölt gyűrűknek tűnik. A süvegen lévő közös fátyol maradványai általában könnyen elválaszthatók, egyes fajoknál a bőrön tapadnak. A szakadás után a magánfátyol gyűrű formájában marad a lábon, sima vagy egyenetlen és szakadt. Egyes fajoknál ( Float alnemzetség ) a gyűrű hiányzik, de többé-kevésbé nagy pikkelyek maradnak a lábon - egy privát ágytakaró maradványai.
A spórapor fehér vagy enyhén rózsaszínes árnyalatú.
A spórák színtelenek, kerekek vagy ellipszoidok vagy hengeresek, simák, kétmagvúak, fluoreszkáló cseppeket tartalmaznak. A sima kalapszegélyű fajoknál a spórák amiloidok , míg a bordás szélű fajoknál nem amiloidok.
A Pleurocystidia és a cheilocystidia általában hiányzik; egyes fajok cheilocisztiákkal rendelkeznek.
A légyölő galóca legtöbbje ehetetlen vagy erősen mérgező , vannak veszélyes, halálosan mérgező fajok ( sápadt gombagomba , büdös légyölő galóca ), amelyeket néha összetévesztenek az ehető gombákkal. A jól ismert légyölő galóca vörös nyers formájában és megfelelő feldolgozás nélkül, a mérsékelt toxicitás mellett hallucinogén hatású is.
Mikhail Vishnevsky mikológus azt állítja, hogy két-háromszori 20 perces forralás után a légyölő galóca ehető és ízletes gombává válik. [2]
Kevés faj ehető , például a középső zóna erdőiben elterjedt, a Földközi-tenger partján termő , Dél-Európa országaiban csemegeként számon tartott szürkés-rózsaszín légyölő galóca vagy cézárgomba .
Az Amanita nemzetség számos kisebb taxonra oszlik , különféle taxonómiai sémák léteznek, ismertek E. Gilbert (1918 és 1940), Corner and Bass (1969), Jenkins (1977 és 1986), Garcin (1984) rendszerei. . Az egyik legelismertebb R. Singer rendszere (1986):
Az úszónak homályos helye van a taxonómiában. Egyes kutatók ( S.P. Vasser ) önálló nemzetségbe különítik el, egyes osztályozásokban ezt a taxont az Amanita alnemhez tartozó szekció ( Vaginatae ) közé sorolják .
A leghíresebb típusok:Macska.* | Latin név | Orosz név | ||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Amanita franchetii ( Amanita aspera ) |
Légyölő galóca durva | |||||||||||||
Amanita caesarea | Cézárgomba, császárgomba | |||||||||||||
Amanita caesareoides | Amanita caesar, Caesar gomba Távol-Kelet | |||||||||||||
Amanita ceciliae ( Amanita inaurata ) ( Amanita strangulata ) |
Úszó furcsa , légyölő galóca szicíliai | |||||||||||||
Amanita citrina ( Amanita bulbosa ) ( Amanita mappa ) |
Amanita vöcsök, légyölő galóca sárga-zöld, légyölő galóca citromsárga, légyölő galóca citrom, sárga halvány vöcsök | |||||||||||||
Amanita echinocephala | Amanita szőrös, tüskés fejű légyölő galóca | |||||||||||||
Amanita eliae | Légyölő galóca olajos | |||||||||||||
Amanita Excelsa | Repülő galóca magasan | |||||||||||||
Amanita flavipes | Sárga lábú légyölő galóca | |||||||||||||
Amanita fulva | Úszó sárga-barna | |||||||||||||
Amanita gemmata ( Amanita junquillea ) |
Légyölő galóca élénksárga, légyölő galóca gyöngy | |||||||||||||
Amanita muscaria | Légyölő galóca vörös | |||||||||||||
Amanita ovoidea | Amanita tojásdad | |||||||||||||
Amanita pantherina | Légyölő galóca párduc, légyölő galóca szürke | |||||||||||||
Amanita phalloides | Halvány vöcsök, zöld légyölő galóca, fehér légyölő galóca | |||||||||||||
Amanita porphyria | Légyölő galóca szürke, légyölő galóca porfír, légyölő galóca lila | |||||||||||||
Amanita regalis ( Amanita muscaria var. regalis ) ( Amanita muscaria var. umbrina ) ( Amanita umbrina ) |
Királyi légyölő galóca | |||||||||||||
Amanita rubescens ( Amanita rubens ) |
Légyölő galóca szürke-rózsaszín, légyölő galóca rózsaszín, légyölő galóca pirulva | |||||||||||||
Amanita solitaria ( Amanita boudieri ) |
Légyölő galóca magányos | |||||||||||||
Amanita spissa ( Amanita cinerea ) ( Amanita ampla ) |
Légyölő galóca vastag, légyölő galóca zömök | |||||||||||||
Amanita strobiliformis | Amanita tobozmirigy | |||||||||||||
Amanita Verna | Tavaszi vöcsök, tavaszi légyölő galóca, fehér légyölő galóca | |||||||||||||
Amanita virosa | Amanita büdös, fehér vöcsök, fehér büdös légyölő galóca, mérgező légyölő galóca, halvány fehér vöcsök | |||||||||||||
Amanita vittadinii | légyölő galóca vittadini | |||||||||||||
|
![]() |
|
---|---|
Taxonómia | |
Bibliográfiai katalógusokban |