A moll ( lat. moll – „ kisebb , kicsi”) a zenében a harmonikus tonalitás két módozatának egyike (a dúrral együtt ) . A moll skála jellegzetessége a harmadik lépcsőfoka, amelyet az első lépéstől egy moll terc választ el . A moll tónusát (alapvető modális funkcióját) egy moll triász képviseli .
Jelzett moll ( lat. mollis "puha, gyengéd"). Általában a kisebb művek hangjának színezését szubjektíven "lírainak" és "szomorúnak" tekintik [1] .
A mollnak több alfaja van, amelyek a léptékben, a tipikus akkordkészletben és (kisebb mértékben) egyéb modális kategóriákban különböznek egymástól. Például a természetes moll modális skálája a következőképpen épül fel: hang-félhang-hang-hang-félhang-hang-hang.
Ezen kívül van harmonikus moll és dallamos moll .
A billentyű megjelölésekor a „moll” szót hozzá kell adni a tonik nevéhez, például A -moll (a-moll), G-sharp moll (gis-moll) stb. Megfordítatlan moll triász magában foglalja a főhang és a harmadfok között kialakított kis tercet, valamint a harmadik fokból felépült nagytercet. Tehát a c- moll triád összetétele C, E-flat, G (c-es-g).
Ces | Ges | Des | Mint | Es | B | F | C | G | D | A | E | H | Fis | Cis |
mint | es | b | f | c | g | d | a | e | h | fis | cis | gis | dis | ais |
Szótárak és enciklopédiák |
|
---|
zenei módok | |
---|---|
természetes | |
Jelentősebb | |
Kisebb | |
Egyéb |
Hangosítás | |||||
---|---|---|---|---|---|
Rendszer evolúció | |||||
épít | |||||
szülés | |||||
idegesíti |
|