Migeis, Jose Rodrigues
| José Rodrigues Migueis | |
|---|---|
| Születési dátum | 1901. december 9. [1] |
| Születési hely | |
| Halál dátuma | 1980. október 27. [1] (78 évesen) |
| A halál helye | |
| Állampolgárság (állampolgárság) | |
| Foglalkozása | nyelvész , író , műfordító , drámaíró |
| A művek nyelve | portugál |
| Díjak | |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
José Claudino Rodrigues Migueis ( port. José Claudino Rodrigues Miguéis ; 1901. november 9., Lisszabon – 1980. október 27., New York ) - portugál író, drámaíró , a XX. századi portugál irodalmon a realizmus egyik legjelentősebb képviselője . A Portugál Santiago-rend nagytisztje ( GOSE , 1979).
Névátvitel
Az 1970-es és 1980-as évekig a spanyol fordítók, kiadványok szerkesztői körében szokás volt az író nevét valamilyen módon spanyolul, esetleg brazil akcentussal átvinni: José Rodriguez Migeis [2] . Jelenleg a portugál-orosz gyakorlati átírás 1974 óta elfogadott szabályai szerint helyesebb olyan helyesírást használni, amely közelebb áll a portugál nyelv európai (pireneusi vagy kontinentális) változatának - José Rodrigues Migueis - kiejtéséhez.
Életrajz és munka
A. J. Saraiva és O. Lopes az író születési dátumaként 1901. november 9 -ét , halálának évét 1981 -ben jelölte meg [3] .
1924-ben a Lisszaboni Egyetem jogi karán szerzett diplomát [2] [4] . 1933-ban külföldi tanulmányi ösztöndíjat kapott [4] , majd Belgiumban folytatta tanulmányait , ahol a Brüsszeli Szabadegyetemen szerzett pedagógiai diplomát. Portugáliában jogászként dolgozott, együttműködött progresszív újságokban és folyóiratokban, tanított az iskolában, szónokként és tanárként kitüntette magát, érdeklődött az ideológia iránt, osztotta marxista nézeteit azzal a céllal, hogy tömegeket szervezzen a nemzet megújítására [4] . Az 1926-ban kezdődő diktatúra megerősödésével az író kénytelen volt elhagyni szülőföldjét, és hosszú évekig Párizsban keresett menedéket. 1935-ben az USA -ba emigrált [2] , de továbbra is együttműködött portugál és spanyol kiadókkal, ellátogatott Portugáliába, ahová 1957-ben tért vissza. Az USA-ban fordítóként dolgozott, tanított az egyetemen, segédszerkesztő volt a Reader's Digest- ben .
E. A. Rjauzova J. R. Migeishát a 20. század közepének kiemelkedő portugál novellaírójaként értékelte [2] , A. J. Saraiva és O. Lopes pedig az úgynevezett etikai realizmus (vagy kritikai portéka) egyik legjelentősebb képviselőjeként minősítette az írót . . realismo ético ou crítico [5] ) [3] . Ezek a portugál irodalomkritikusok megjegyezték, hogy közel áll a Prezensa folyóirat ( geração presencista – Presença ) nemzedékéhez, valamint alkotói törekvéseinek rokonságát José Gomes Ferreira és Irena Lizboa világnézetével .
Már Morais első jelentős művét, a „Boldog Húsvétot” ( Páscoa feliz ) című történetet a Dosztojevszkij -féle realizmus szellemében a legjobb műként ismerték el , amelyet Raul Brandan [3] vezetett be portugál földre . 1946-ban Brazíliában az írónak sikerült kiadnia egy novellagyűjteményt "Ahol az éjszaka véget ér" ( Onde a noite se acaba ) [3] . Rodrigues Migeis képes volt elsajátítani a különféle – portugál és külföldi – narratív technikákat, a legkülönfélébb tonalitású szituációkat közvetíteni, prózáját humorral megtölteni, így egy időben stílusát rendkívül elegánsnak ismerték el [6] . Az írót leginkább a személyes felelősség kérdése foglalkoztatta. Az ezzel kapcsolatos aggodalmak, mind a lisszaboni élet leírása, mind a Belgiumban eltöltött fiatalkori emlékek kapcsán közelebb hozza José Gomes Ferreirához és Irena Lizhboához [7] . A Dosztojevszkij által kidolgozott bűn és büntetés helyzetébe helyezett szereplői lelkiismeret furdalásain mennek keresztül, és csak a bűnbánat által kezdhetnek új életet [6] . Az író alakja nem felelt meg az „orosz vagy keyrosiánus, romantikus vagy realista” ( russo ou queirosiano, romântico ou realista ) [4] címkéknek, művének esztétikája nem esett egybe a neorealizmussal. Migeish realizmusa ugyanakkor különbözik Esa de és rupt neorealizmusától , és nem szabad összekeverni a brazil és az észak-amerikai szocreál fogalmával [4] . Migeisha etikai realizmusa egyedülálló helyet foglal el a 20. századi szépirodalomban [4] .
Portugálra fordította Erskine Caldwell , Francis Scott Fitzgerald , Carson McCullers , Stendhal [4] műveit . Migeisha válogatott műveit angolra , olaszra , németre , lengyelre , csehre és oroszra fordították [4] .
Díjak, díjak és címek
- 1932 - a Nyomdaház díjával ( Prémio Casa da Imprensa ) elnyerte a Boldog húsvéti ünnepet ( Páscoa feliz ) [4] [2]
- 1959 – Castelo Branco-díj ( Prémio Castelo Branco ) a Léah e outras histórias [6] [2] novella- és novellagyűjteményéért.
- 1976 - a Lisszaboni Tudományos Akadémia tagjává választották
- 1979 – szeptember 3. a Portugál Santiago-renddel és a nagytiszti címmel [8]
Publikációk
- 1932 – Páscoa feliz ("Boldog Húsvéti Ünnepeket" [2] , 3. kiadás, 1965 [3] )
- 1946 - Onde a noite se acaba ("Ahol az éjszaka véget ér", novella- és novellák gyűjteménye, 4. kiadás, 1968 [3] )
- 1957 – Saudades para Dona Genciana [3] ("Don Genciana emlékei", történet)
- 1957 - O Natal do clandestino ("A földalatti karácsonya" [2] történetgyűjtemény )
- 1958 – Léah e outras histórias (novella- és novellák gyűjteménye, 9. kiadás, 1983 [6] )
- 1959 – Uma aventura inquietante ("Nyughatatlan kaland" nyomozótörténet, 4. kiadás, 1984 [6] )
- 1960 - Um homem sorri à morte com meia cara ("Az ember, aki mosolygott a halálon", önéletrajzi történet [6] )
- 1960 – A escola do paraíso ("Iskola a paradicsomban", regény, 6. kiadás, 1984 [6] )
- 1960 – O passageiro do Expresso (színházi darab)
- 1962 – Gente da terceira classe (novella- és novellák gyűjteménye, 4. kiadás, 1984 [6] )
- 1964 – É proibido apontar. Reflexões de um burguês – I (esszék)
- 1971 – A Mumia
- 1971 - Nyikolaj! Nicholas! (regény)
- 1973 – O espelho poliédrico (esszék)
- 1973 – Comércio com o inimigo (történetek)
- 1974 – A „Canelão” harmóniáihoz hasonlóan. Reflexões de um burguês – II (esszék)
- 1975 - O milagre segundo Salomé (regény 2 kötetben)
- 1981 – O pão não cai do céu (regény, posztumusz kiadás)
- 1982 – Passos confusos (történetek)
- 1983 - Arroz do céu (történet)
- 1984 – O Anel de Contrabando
- 1985 – Uma flor na Campa de Raul Proença
- 1991 – Idealista no mundo real
- 1996 – Aforismos & desaforismos de Aparício
Orosz nyelvű fordítások
- Kitörölhetetlen folt / Per. porttal. S. Weinstein és G. Turover // Modern portugál regény / Összeáll., előszó. E. A. Rjauzova . — M. : Haladás, 1977. — 400 p. A "Memories of Don Jensian" gyűjteményből.
Jegyzetek
- ↑ 1 2 José Migueis // http://en.isabart.org/person/145709
- ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 Rjauzova, 1977 , Információk a szerzőkről.
- ↑ 1 2 3 4 5 6 7 Saraiva, Lopes, 1985 , Do Neorealismo à Actualidade, p. 1075.
- ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Infopédia .
- ↑ Saraiva, Lopes, 1985 , Do Neorealismo à Actualidade, p. 1074.
- ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 Saraiva és Lopes, 1985 , Do Neorealismo à Actualidade, p. 1076.
- ↑ Saraiva, Lopes, 1985 , Do Neorealismo à Actualidade, p. 1090.
- ↑ José Rodrigues Miguéis (port.) . Presidência da Republica Portuguesa. Letöltve: 2020. június 22. Az eredetiből archiválva : 2018. április 9..
Irodalom
- Saraiva A.J. , Lopes O. Historia da Literatura Portuguesa: [ port. ] / António José Saraiva, Óscar Lopes. — 13ª szerk. corrigida e aktualizada. - Porto : Porto Editora, 1985. - 1218 p.
Linkek
- José Rodrigues Miguéis (port.) . infopedia. Dicionarios Porto Editora. Hozzáférés időpontja: 2020. június 22.
 Szótárak és enciklopédiák | ||||
|---|---|---|---|---|
| Genealógia és nekropolisz | ||||
| ||||