Kamarazene ( lat. kamera -terem) - hangszeres zenészek és/vagy énekesek kis csoportja által előadott zene . Egy kamarakompozíció előadásakor minden szólamot általában csak egy szólam ad elő, ellentétben a zenekari zenével, ahol egyhangú hangcsoportok szólalnak meg .
A 16-18. században a "kamarazene" kifejezést minden világi zenére alkalmazták, és szemben álltak az egyházi zenével. Később, a szimfonikus zene megszületésével és fejlődésével a kamarazenét kis számú előadónak és korlátozott hallgatói körnek szánt műveknek kezdték nevezni. A 19. és 20. században a kamarazene „zene az elit számára” jelentése fokozatosan megszűnt, és a fogalom megtartotta jelentését a kis zenészcsoportok és a hallgatók kis csoportja számára előadandó művek meghatározásaként. .
A modern kamara hangszeregyüttes típusai - trió, kvartett, kvintett stb. - a bécsi klasszikus Haydn, Mozart, Beethoven iskola képviselőinek munkásságában alakultak ki, akik tartalmilag mély és formailag tökéletes mintákat alkottak. A gazdag kifejezési lehetőségekkel rendelkező hangszeres együttes szinte minden zeneszerző figyelmét felkeltette, a 18–20. századi zeneművészet fő irányzatait tükrözte. A romantika (F. Schubert, F. Mendelssohn, R. Schumann) és a későbbi zeneszerzők (I. Brahms, A. Dvorak stb.) előtt tisztelegtek [1] .
A kamarazenét előadó csoportot kamaraegyüttesnek nevezzük . Egy kamaraegyüttes általában kettő-tíz zenészből áll, ritkán több. Történelmileg egyes kamaraegyüttesek kanonikus hangszeres kompozíciói alakultak ki, például a zongoratrió , vonósnégyes , zongoraötös és mások.
Létezik a kamarazenekar fogalma is - ez általában egy vonószenekar csökkentett (legfeljebb 15-20 fős) összetétele , néha több fúvós hangszer hozzáadásával .
| Színházi művészet | ||
|---|---|---|
| Színház |
| |
| Zenés színház |
| |
| Műfajok | ||
| Színházi iskolák | ||
| Útvonalak a színházban | ||
| Színházi fajták | ||
| Kamaraszínház |
| |
| Keleti színház | ||
| Vegyes |
| |